Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Lehet, hogy Prigozsin meghalt, de a szelleme kísérteni fogja Putyint
Mert áll az, amit a zsoldoskapitány az elfuserált háborúról mondott – mutat rá David Ignatius, a Washington Post elemzője. Úgy véli: sok orosz ezek után úgy érzékeli: az ország instabillá vált, ami immár keveredik a sztálini idők brutális politikájával. Tatjána Sztanovaja, a Carnegie Békekutató Alapítvány szakértője kifejtette, hogy bármi is okozta a lázadók vezérének halálát, az elit megtorlásnak fogja tekinteni. Putyin ugyan rövidtávon megszilárdította uralmát, de a politikai tekintélyének vége és lehet, hogy helyrehozhatatlanul. A Prigozsin-féle erődemonstráció betett neki. És a kételyek minden bizonnyal felütötték a fejüket a titkosszolgálatnál is. Az orosz politikai-gazdasági krém egyre borúlátóbban ítéli meg a Kreml urának döntési képességét. Viszont hogy Putyin most megszilárdította hatalmát, az paradox módon csökkenti a háború súlyosbodásának esélyét. A politikus túlélése szempontjából ugyanakkor továbbra is meghatározó Kína szerepe. Washingtonban mind inkább eluralkodik a vélemény, hogy az idén az ukrán egységek nem tudnak áttörni az Azovi-tengerhez, de azért megroppanhat az orosz hadsereg, csak az első védvonalat fel kell számolni hozzá. Prigozsin pedig az üzente a népnek, hogy a háború nem érte meg a rettenetes anyagi és véráldozatot. És ez vélemény fennmarad. Az oligarcha nem annyira mártír, mint inkább figyelmeztetés. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Spiegel
Egy tekintélyes brit szakértő szerint Putyin megmutatta mindenkinek, hol a határ, de ahogy öregszik, úgy válik egyre türelmetlenebbé. Igyekszik elejét venni bármiféle újabb lázadásnak. Mark Galeotti, a Mayak Kockázatelemző Intézet igazgatója már több mint 20 könyvet írt az orosz viszonyokról, ennélfogva az ország nyitott könyv számára, mégis meglepte a mód, ahogy a Kreml eltette láb alól Prigozsint.
Hiszen rengeteg lehetősége lett volna rá, ennél sokkal kevésbé felzaklató módon. Ám célja alighanem éppen az elrettentés volt. Csakhogy ezáltal éppen a saját pozíciójának vág alá. Egy működő tekintélyuralmi rendszerben számtalan eszközzel jobb belátásra lehet téríteni a potenciális összeesküvőket. Nem kell hozzá leszedni egy repülőgépet az égből.
Prigozsin és emberei látnivalóan abban bíztak, hogy új egyezséget kötöttek a nagyfőnökkel, és hogy ily módon ismét szabad kezet kaptak Afrikában – a Kreml érdekeinek megfelelően. Az elemző szintén azt gondolta, hogy a zsoldosvezérnek lesz legalább egy éve hasznossága és hűsége bizonyítására. Annál is inkább, mert Afrikában nélkülözhetetlen kapcsolatokat alakított ki, ami konkrétan illegális pénzeket, korrupciós ügyleteket és ilyesmiket jelentett.
Ám Putyin egyre idősödik és nyugtalan. A végén túl veszélyesnek ítélte meg a vetélytársat. De az eset azt tanúsítja, hogy a rezsim már szinte totalitárius üzemmódban működik. Viszont az ellenlábasai immár tudják, hogy nem bízhatnak az általa jóváhagyott megállapodásban. Így aki nekiveselkedik, annak végig kell csinálnia, és meg kell buktatnia.
The Times
Prigozsin napjai ugyan meg voltak számlálva a meghiúsult puccs után, de az elnök a jelek szerint egyre észszerűtlenebb és zavarosabb húzásokat csinál. A gyilkosság pedig csak leleplezi. Az elemzés szerzője, Roger Boyes szerint Oroszország új bajokkal kerül szembe. Itt a heves, vad történelmi átalakulás, orosz műszóval, a szmuta ideje. (Az elemző volt Moszkvában tudósító – a szerk. megj.)
Az államfő persze azt hiszi, hogy ő a nemzet megmentője, korunk jóindulatú cárja, aki megvédi az országot az idegen hódítóktól, az árulóktól és a trónkövetelőktől. Hogy kiiktatta Prigozsint, az a szemében erődemonstráció. Valójában újabb rossz döntés az akadozó invázió folyományaként. A zsoldosvezér rátapintott az igazságra a háború kapcsán, ám ezt sem Putyin, sem Sojgu védelmi miniszter nem bocsátotta meg neki.
A logikus az lett volna, hogy titkos tárgyaláson elítélik, ám az elnök félt, mivel a Wagner-csoport túlságosan összefonódott a titkosszolgálattal és a hadsereggel, továbbá eredményesen működött Afrikában. A Kreml ura azt hiszi, hogy erős, mivel ő választotta meg a leszámolás időpontját. Ám mindenki tudta, hogy a bosszú csupán idő kérdése, ráadásul a gyilkosságot ügyetlenül szervezték meg. Semmiképpen sem lehet balesetnek beállítani. Nem mintha a politikust cseppet is érdekelné a rá vetődő gyanú.
Az egész ügyből azonban meggyengülve kerül ki, nem csupán rossz, de bolond is, ez látszik. Három példaképe van: Nagy Péter, II. Sándor és Sztálin. Mind a három birodalmat akart, de egyben korszerűsítették az országot (a generalisszimusz az iparosítással). Pont emiatt frusztrált Putyin, mert alatta csak szegényebbek lettek az oroszok, szégyent hozott az országra. A lelkiismerete ugyan tiszta, de csak azért, mert soha nem használta.
Der Standard
Oroszország szerkezetileg labilis állam, hiszen a legfőbb hadúr megölette az egyik lázadó milíciavezért – állapítja meg kommentárjában az egyik legjobb osztrák sajtóelemező, Hans Rauscher. Ezért azt tanácsolja, hogy mindenki nézzen szembe a nyugtalanító igazsággal: itt egy hadúr rendszeréről van szó.
Putyin jelenleg kézben tartja a hadsereget és a titkosszolgálatokat. De vannak más magáncsapatok is a Wagner-csoporton kívül, pl. a csecsen Kadirov katonái, de hasonló alakulatot működtet a Gazprom is. Márpedig az ilyen magánszerveződések a rezsim ingatag voltáról árulkodnak, bármennyire is lojálisak a zsoldosok.
Vannak példaképek az olyan diktátorok számára, akik brutálisan elintézik a vetélytársakat. Hitler a Röhm-puccs során lefejezte az SA vezérkarát. Sztálin azzal gyanúsítják, hogy eltetette láb alól Kirovot, mert az veszélyes lehetett volna rá nézve. Utána jött a nagy tisztogatás, és a vezér korlátlan hatalomra tett szert. De hogy a mai ország igencsak labilis, azt végre nyugaton azoknak is be kellene látniuk, akiknek még mindig vannak illúzióik az orosz államot tekintve.
Washington Post
Egy amerikai katonai, illetve civil szakértő közös cikkben figyelmeztet arra, hogy az ukrán ellentámadás még meglepheti a kételkedőket. Petraeus nyugalmazott tábornok, az iraki és afganisztáni amerikai, illetve NATO-erők volt parancsnoka, valamint Frederick Kagan, az American Enterprize Institute vezető munkatársa azt mondja, kicsit vissza kellene fogni a pesszimizmust.
Merthogy egy háborúban a védők sokszor jó ideig kitartanak, de utána hirtelen összeroppannak és akkor a másik fél villámgyorsan előrenyomulhat. Az ukrán offenzívának még koránt sincs vége, csak az elején jár. Ráadásul nincs meg hozzá a légi fölény és Kijev túl kevés páncélost kapott a Nyugattól. Az oroszok ugyanakkor rugalmas védelemre rendezkedtek be.
Az ukránok két kulcsfontosságú körzetben is sikeresek: a zaporizzsjai körzet közepén és keleti részén. Több ponton is nyomást fejtenek ki, és ha valahol meggyengül az ellenállás, akkor majd oda összpontosítják a tartalékokat. Az orosz frontharcosok ugyanakkor már fáradtak. És nincsenek bevethető, pihent alakulataik. Vagyis ha az ukrán katonák rést tudnak ütni az ellenséges vonalon, akkor a másik fél nehezen tudja eltorlaszolni az utat.
Ám ehhez nagy hatótávolságú nyugati rakétarendszerek, azokhoz fürtös robbanószerek, továbbá F-16-osok kellenek és minél gyorsabban. Itt az idő cselekedni.
Bloomberg
A vezércikk szerint ha valaki kételkedik a szankciók hatékonyságában, akkor nézze meg a rubel rohamos értékvesztését. Mert az feltehetőleg még nagyobb veszélyt jelent, mint amekkorát Prigozsin megtestesített.
Ám ahhoz, hogy a megtorló intézkedések hassanak, meg kell fogalmazni a céljukat, az pedig a háború befejezése, nem pedig az, hogy Oroszország még jobban destabilizálódjon. A Kreml idáig hatékonyan ki tudta védeni a retorziókat, ennélfogva egyes elemzők már-már azt mondogatták, hogy azok nem is működnek.
Ám a rubel mélyrepülése megmutatta az orosz ellenlépések korlátait. Az olajra kivetett nyugati ársapka lenyomta a Kreml bevételeit. A hírügynökség egyik elemzője szerint csak az első félévben 25 milliárd dollár esett ki ily módon. A költségvetés hiánya rekordot ért el. De még vannak tartalékok.
Csak éppen az elnök kellemetlen választás elé kerül: fogja vissza a kiadásokat, vagy pénznyomtatással gerjessze még tovább az inflációt? Várhatóan mind a kettő fokozza az elégedetlenséget és a következő Prigozsinnak már lehet akkora támogatottsága, hogy megbuktassa Putyint.
A nyugati vezetők azt szeretnék, ha Moszkva békét kötne és visszatérne a normális gazdaságpolitikához. Ezért továbbra is lehetőséget kell kínálniuk a katasztrofális irányvonal felülvizsgálatához. Ha egyszerűen térdre kényszerítik Oroszországot, az nem sül el jól senki számára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >
Trump győzedelmes visszatérése
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval >
Jobb Trumppal Kína ellen, mint Trump nélkül Oroszország ellen
Az Unióban bizonyos elégtétellel nyugtázzák, hogy jobboldali-populista Orbán Viktor ráfaraghat a sompolygásra, mivel rajta kívül senki >
A kultúrharcos Amerika
Hasonló probléma az amerikai woke mozgalom történelemfelfogása. Az jogos cél, hogy ne csak a jómódú idős >
Orbán kihívójának, Magyarnak most be kell bizonyítania, hogy ő az áldozat
Magyar Péternek sürgősen bizonyítania kell, hogy áldozat az általa nyilvánosságra hozott megfigyelési ügyben, azaz hogy a >
Trump tanult a korábbi elnökségből
Ha megnézzük, hogy kiket vesz maga mellé Trump, azt látjuk, hogy tanult a korábbi elnökségből. Nem >