Ma Gergely, Maximilián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hitler egységes Európája
Ezért aztán semmit sem ér azzal reagálni a Vezérre, hogy például „beteg ez az ember. Intellektuálisan, erkölcsileg, politikailag. És ahogy látom, megbetegíti hazánkat. Gyógyulni kellene már.” (Gyurcsány Ferenc). Ahogy semmit sem ér bármiféle parlamenti ellenzéki szakpolitikai kritika. A felháborodás, a kemény szavak érthetők – csak éppen haszontalanok. A Hitler nyomdokaiban járó politikai vezérek, Putyin, Trump, Bolsonaro nem „betegek” voltak (ahogy Hitler sem), hanem fasisztoid politikai gazemberek. Látszatválasztások, látszatparlamentek, teljesen megszállt állami és közintézmények és a kommunikáció uralásának segítségével tartják fenn a rendszereiket. És az ezek alkotta álarc mögött az egykori, „klasszikus” fasiszta-nemzetiszocialista világ sunyi feltámasztása zajlik. Ameddig a szembenállás nem ennek felismerésén alapszik, eredménytelen marad minden ellenállás. Baerbock német külügyminiszter a minap Putyin külügyminiszterével találkozva döbbenten közölte: „Ez az ember jéghidegen a szemünkbe hazudott.” Jó reggelt. Ungváry Rudolf (Népszava):
Történelmi léptékkel mérve az európai kontinens államainak valamilyen egységesülése valószínű. Az itt élő nemzetek az antik, majd a zsidó-keresztény kultúrában gyökereznek, a felvilágosodás nyomán születtek meg, és mára a közös euro-atlanti kultúra részei. Szoros és egyre inkább növekvő egymásra utaltság jellemzi őket, melynek első eredménye az Európai Unió, számos független nemzetállam társulása. Lassú, de szükségszerű folyamat volt a létrejötte, és az lesz a folytatása is. A jövendő egységnek talán nem lesz feltétlenül minden állam a tagja; azt se láthatjuk előre, hogy milyen lesz a politikai-igazgatási szerkezete.
Az európai államok egymáshoz közeledésének folyamata már korán elkezdődött. A harminc éves háborút lezáró vesztfáliai béke 1648-ban volt az első, jogi formába is öntött megegyezés az európai államok között. Ez a szerződés tekinthető akár az egységesülési folyamat első állomásának is. Egy ilyen esemény, ennyi állami résztvevővel és ilyen tartósnak bizonyuló megegyezéssel páratlan volt a világ államainak addigi történelmében. Tartósnak bizonyult az elv, hogy vallási kérdésekben az államok szuverének, és egymással ilyen kérdések miatt nem háborúznak. Ilyen egyezségre más nagykultúrán belül a történelemben még nem került sor. Például az iszlám világban sem. Hiányának következményeit máig tapasztaljuk.
Aki politikával távlatosan foglalkozik, egy jövőbeli európai egységesüléssel vagy tudatosan, vagy ösztönösen, de számol. Számolnak vele a demokraták (a valóban demokraták). Ők a kitűzött célt, az egységes Európát egy hosszú és békés folyamaton keresztül próbálják megvalósítani. Számítanak rá, hogy ez az út kudarcokkal, visszaesésekkel, kiábrándító kompromisszumokkal lesz terhes. Eredménye sem egy megváltott, tökéletes világ lesz, hanem egy olyan euro-atlanti közös kultúra és vele egy civilizáció, amely élhetőbb. És amely remélhetőleg eredményesebben birkózik meg az emberiséget fenyegető kihívásokkal.
Az egységesülés szükségességét felismerik a demokrácia és a szabadság ellenségei is. Ezért számol vele Orbán, de akár Putyin is.
Az ő számtanuk és a demokratáké azonban egymással teljesen ellentétes. Az orbánok, putyinok legfeljebb egy vezér, és rajta keresztül valamilyen brutális erő, elnyomás, egy faj, egy nép, egy birodalom vagy akár egy vallás hegemóniájával járulnának hozzá valamiféle európai egységhez. Ahogy Adolf Hitler is.
Orbán a minap egy megnyitó ünnepségen kijelentette, hogy „Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott”. Ezzel beágyazta az európai történelem néhány leghíresebb uralkodójának sorába a Harmadik Birodalom diktátorát, a világtörténelem tömegmészárosát – olyan uralkodókhoz társítva ezzel, akiknek az égvilágon semmi közük nem volt hozzá.
Kétségtelen: „más-más alapokon” akár demokraták és gazemberek is ugyanarról álmodhatnak. Orbán pedig soha nem tesz még véletlenül sem olyan provokatív politikai állításokat, melyek első alkalommal, a puszta tényszerűségükkel is feltűnést ne keltenének. És nem akármiért. Rendre olyan kijelentések ezek, melyek elementáris veszélyérzetet váltanak ki minden demokratából. Ahogy egy másik állítás is, melyet szolgája, a frissen kinevezett vezérkari főnöke szájába adott arról, hogy amikor Hitler – tehát megint csak Hitler – megtámadta Lengyelországot, az európai államok ugyanúgy nem voltak hajlandók egy azonnali békekötésre, ahogy manapság Ukrajna orosz megtámadása esetén.
A kérdés tehát az: mi volt a Vezér és Miniszterelnök célja ezzel a két, szinte egy időben elhangzó, ugyanarra a méretes politikai gazemberre vonatkozó kijelentéssel? Mert az biztos, hogy egyáltalán nem véletlenül került elő mindkettőben Adolf Hitler politikája.
A válasz erre minden politológiai tankönyvben megtalálható. A közvélemény lassú beetetéséről van szó. És az euro-atlanti demokráciák tűrőképességének teszteléséről.
Fokozatos, apró ugrásokkal araszol ez az ember saját fasisztoid rendszerének történelmi legitimációja felé.
Most éppen azzal, hogy a hitleri nemzetiszocialista politikát összekapcsolja az európai egységgel, a második világháború kirobbantását pedig azzal, hogy azt meg lehetett volna akadályozni, ha a nyugati hatalmakban lett volna szándék a békére. Kevés ennyire aljas, s egyben nyilvánvaló politikai számítással találkozhatunk a történelemben.
Magyarországon ma elsőként jött létre egy olyan rendszer, melyben a demokrácia formális intézményeit paravánként fölhasználva, mintegy láthatatlanná tett formában újjászületett egy fasiszta rendszer. Amely nem nevezhető fasisztának/nemzetiszocialistának, mert már nem az. Ez a rendszer a klasszikus forma afféle mutációja, alakváltoztatott megteremtése. Immár az Európai Unión belül. Amellyel szemben mindeddig a lassan egységesülő Európa egyelőre nem talál igazi ellenszert, miközben halálos veszély fenyegeti – belülről.
Ezért aztán semmit sem ér azzal reagálni a Vezérre, hogy például „beteg ez az ember. Intellektuálisan, erkölcsileg, politikailag. És ahogy látom, megbetegíti hazánkat. Gyógyulni kellene már.” (Gyurcsány Ferenc). Ahogy semmit sem ér bármiféle parlamenti ellenzéki szakpolitikai kritika. A felháborodás, a kemény szavak érthetők – csak éppen haszontalanok. A Hitler nyomdokaiban járó politikai vezérek, Putyin, Trump, Bolsonaro nem „betegek” voltak (ahogy Hitler sem), hanem fasisztoid politikai gazemberek. Látszatválasztások, látszatparlamentek, teljesen megszállt állami és közintézmények és a kommunikáció uralásának segítségével tartják fenn a rendszereiket. És az ezek alkotta álarc mögött az egykori, „klasszikus” fasiszta-nemzetiszocialista világ sunyi feltámasztása zajlik. Ameddig a szembenállás nem ennek felismerésén alapszik, eredménytelen marad minden ellenállás.
Baerbock német külügyminiszter a minap Putyin külügyminiszterével találkozva döbbenten közölte: „Ez az ember jéghidegen a szemünkbe hazudott.” Jó reggelt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajna meghajlott a nyomás alatt
A Wall Street Journal vezércikke szerint Ukrajna meghajlott a nyomás alatt, így hajlandó belemenni Trump fegyverszüneti >
Trump irányváltása megrengeti a Balkánt
A jobboldali populisták alá adja a lovat a térségben és újabb feszültségeket kelt. A régió jelenleg >
Trump fű alatt bevásárol Albániában, Szerbiában és Magyarországon
Ez utóbbi alatt a Kurier az időközben már meghiúsult Mini-Dubajt érti. A módszer mind a három >
Két úr szolgája
Látványosan hátat fordít az uniónak, Európában amúgy is összesen két barátja van pillanatnyilag, Fico és Vučić. >
Amerikai csapatok kivonása Németországból Magyarországra? Valószínűleg nem lesz olyan egyszerű
Az mese, hogy Trump fogja magát, és csak úgy áttelepíti az amerikai csapatok színe-javát Németországról Magyarországra, >
Súlyosbodik a helyzet Boszniában
Miután a boszniai szerbek vezére az ellene hozott ítélet után elszabadult hajóágyú módjára viselkedik, a helyzet >
Oroszország egyre csak mélyíti a válságot
A jobboldali Wall Street Journal vezércikke úgy értékeli, hogy Oroszország egyre csak mélyíti a válságot, újabb >
Trump felelőtlenül egy újabb globális viszály szélére ráncigálja a világot
Ahogyan bánt Ukrajnával, az méltatlan és rövidlátó. Ha lepaktál Putyinnal, az nem eredményez békét. Így értékeli >
Zelenszkij burkolt bocsánatkérése
A Wall Street Journa lvezércikke azon tűnődik, vajon Trump elfogadja-e Zelenszkij burkolt bocsánatkérését, és ha igen, >
Trumppal ellentétben Európa nem engedheti meg magának, hogy higgyen Putyinnak
Észtország és Dánia hírszerzése már figyelmeztetett arra, hogy Moszkva „úgy fejleszti a fegyveres erőit, hogy felkészíti >
Jön Nagy-Britannia?
Simon Tisdall a Guardianben azon töpreng, vajon kulcsszerephez jut-e Nagy-Britannia a Trumpnak adandó válaszban, amikor a >
Az ellenség a Fehér Házban van
A Der Standard főszerkesztője ezt a következtetést vonja le, miután Trump felcserélte a tettest és az >