Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ki ért minket?
Ha a kormány szemszögéből foglaljuk össze: a magyarok kivételesen intelligensek, tájékozottak és józanok, valamint becsületesek, mert a nyugati nemzetek közül csak nekünk fontos a határvédelem, a genderideológia (bármi legyen az) elleni harc, csak mi tudjuk, hogy mennyire nem fontos a regionális együttműködés az orosz birodalmi terjeszkedés ellenében, a digitális átalakulásról nem is beszélve, továbbá csak nekünk fontosabb, mint afféle normális embereknek, a rezsicsökkentés, mint holmi szabadság és a demokrácia. S ezt a csodálatosságunkat a minálunk butább és tudatlanabb Nyugat nem érti, ezért hiszi például, hogy ha valamely uniós pénzre kiírt pályázatot versenytárs nélkül a felcsúti földi vagy a közeli rokon vagy a kebelbéli oligarcha cége nyeri, az korrupció. Holott ez gender-, migráns- és Soros-ellenes, keresztény-konzervatív hagyomány. Széky János:
Kivételes nép vagyunk mi, magyarok, különös tekintettel a kormányzatunkra, mely szintén páratlanul erős és szilárd. Az ember folyton beleütközik ebbe a kettős ténybe, ha újságot olvas. Négy idevágó hír csak az elmúlt hétről – biztosan volt több is, de ez a négy kiváltképp ingerelte a politikai idegvégződéseimet.
Egy. A New Yorkerben olvasható Andrew Marantz „budapesti levele”, amely többek között beszámol arról, hogy az Amerikai Konzervatív Unió CPAC (Conservative Political Action Conference) nevű éves rendezvényén, februárban (nem összetévesztendő a nyáron megtartott budapesti CPAC Hungaryvel) felszólalt Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, és a következőket mondta, kacsafarokban a szó szerinti idézetek: „»Akár a határvédelem kerül szóba, akár a kontinens és az Európai Unió zsidó-keresztény öröksége, akár a genderideológia«, a magyarok, majdnem egyedül a nyugati nemzetek polgárai közül, »síkra szállnak a konzervatív értékekért«.” Nagy sikert aratott a Floridában összegyűlt konzervatív republikánusok körében.
Kettő. A varsói Szejm (képviselőház) honlapján múlt szerdán közlemény jelent meg a Három Tenger Kezdeményezés (lásd Mitrovits Miklós: Három tenger – Kelet-Közép-Európa jövője?, ÉS, 2017/27., július 7.) második, rigai parlamenti fórumáról. Témák: geopolitikai biztonság, a Három Tenger Kezdeményezés infrastrukturális előnyei, gazdasági vonatkozásai és a digitális átalakulásban rejlő lehetőségek. Részt vettek a lengyeleken kívül a cseh, szlovák, horvát, szlovén, észt, lett, litván, román, bolgár parlament képviselői, valamint ukrán, moldáv és grúz delegátusok. Jól látták: Magyarország hiányzik, Kövér László zord fegyelemben tartott Országgyűlése nem képviseltette magát.
Három. Az EUrologus ismerteti a hvg.hu oldalán az Eurobarométer április-májusi felmérését, amely szerint a) a magyaroknak az európai átlagnál nagyobb arányban szimpatikus Oroszország, b) „az európaiak 59 százaléka szerint a közös európai értékek – például a szabadság és a demokrácia – védelmének elsőbbséget kell élveznie, még akkor is, ha ez hatással van az árakra és a megélhetési költségekre”, míg a magyarok ezzel ellentétesen gondolkoznak: 67 százalékuk szerint a megélhetési költségek a legfontosabbak, és a demokratikus értékeket csak 32 százalék helyezi a lista élére. „Ennél csak Bulgáriában ragaszkodnak jobban az alacsonyabb árakhoz, akár a demokrácia rovására.”
Mármost az Unió ezen két országában él legrosszabbul az átlagember (itt a legalacsonyabb a tényleges egyéni fogyasztás). Mielőtt ebből következtetéseket vonnánk le, azt is említsük meg, hogy a Transparency International 2021-es rangsora szerint ez az a két ország az EU-ban, amit a saját polgárai a legkorruptabbnak érzékelnek. És ezzel térjünk át a negyedik hírre.
Négy. A Portfolio nemrégi cikke szerint az Európai Bizottság a magyarországi korrupció példájaként említi, hogy némely uniós finanszírozású pályázaton „csak egyetlen, általában a kormányzó Fideszhez kötődő pályázó vett részt” (mondjuk, ez is pontatlan, mert az egyedüli pályázók nem a Fidesz nevű párthoz, hanem a hatalom Orbán Viktor nevű csúcsához kötődnek közvetlenül vagy egy-két lépcsőnyi közvetítéssel). Mire Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója azt válaszolta, hogy a magyar és az uniós módszertan különbségével van gond, „másképp számolnak, mint mi”. Hogy pontosan mit számolnak másképp, nekem ebből nem derült ki, csak azt tudom, hogy valahányszor nemzetközi összehasonlítások szerint Magyarországon valami nagy baj van, mert nagyon eltérünk az európai átlagtól vagy normáktól, legyen szó a felsőoktatási hallgatók arányáról, az orosz gázfüggőségtől, az idegennyelv-tudás szintjéről vagy az intézményesített korrupcióról, pillanatokon belül mindig kiderül, hogy ezek Brüsszelben vagy Soros Cityben nem ismerik, nem akarják megérteni Magyarországot. Nem azt kéne nézniük, amit néznek. Rossz a módszertan.
Ha a kormány szemszögéből foglaljuk össze: a magyarok kivételesen intelligensek, tájékozottak és józanok, valamint becsületesek, mert a nyugati nemzetek közül csak nekünk fontos a határvédelem, a genderideológia (bármi legyen az) elleni harc, csak mi tudjuk, hogy mennyire nem fontos a regionális együttműködés az orosz birodalmi terjeszkedés ellenében, a digitális átalakulásról nem is beszélve, továbbá csak nekünk fontosabb, mint afféle normális embereknek, a rezsicsökkentés, mint holmi szabadság és a demokrácia. S ezt a csodálatosságunkat a minálunk butább és tudatlanabb Nyugat nem érti, ezért hiszi például, hogy ha valamely uniós pénzre kiírt pályázatot versenytárs nélkül a felcsúti földi vagy a közeli rokon vagy a kebelbéli oligarcha cége nyeri, az korrupció. Holott ez gender-, migráns- és Soros-ellenes, keresztény-konzervatív hagyomány.
Másfelől, ha nem drukkolunk lelkesen a kormánynak, vagy nem tartozunk nyomatékosan dotált külső munkatársai közé, akár azt is gondolhatjuk, hogy fenét vagyunk mi nyugati nemzet. Ez a koktél – államilag felügyelt szerény megélhetés, kereszténységre való hivatkozás a rendszerszerű korrupcióval párhuzamosan, a határok és egyben a mi magasabb rendűnek feltüntetett kultúránk fokozott védelme – leginkább Oroszországra jellemző. Ahogy a kormányzat rendszeresen, nem tisztességes választásokon megerősített szilárdsága is. Az említett koktélt Lengyelország vagy Szlovákia populistái is alkalmazzák vagy szeretnék alkalmazni, ott azonban demokrácia van, ahol a választások célja nem annak bizonyítása, hogy a hatalompárt és annak feje bármikor képes, hogy az orbáni terminust idézzem, az ellenzék elfenekelésére.
Ha már a keleti modellautokráciáról van szó, mostanában újra szokás idézni Natalja Zubarevics gazdaságföldrajz-professzor 2012-es tanulmányát a „négy Oroszországról” (2012 volt az év, amikor Putyin, nagyon nem tisztességes választások után újra elnök lett, és a színes forradalmak átterjedésétől tartva represszív belpolitikai fordulatot hajtott végre). Ez a négy Oroszország 1) a posztindusztriális nagyvárosoké, ahol a lakosság egyötöde él, benne a középosztály java része, 2) a „szovjet életformát” folytató kicsi és közepes iparvárosoké, ez cirka egynegyed, 3) az akkor 38 százalékot képviselő, elöregedő és csökkenő népességű orosz vidéké, s végül 4) a nyomorgó s így a központtól teljes mértékben függő etnikai peremköztársaságoké. A második három Oroszországot a Putyin vezette hatalmi elit különösebb erőfeszítés nélkül kézben tudja tartani, ahhoz pedig, hogy a nagyvárosi középosztály fellázadjon, nagyon sok és erős inger kellene.
Az ember eltűnődik, lesz-e magyar Zubarevics, aki hatalomtechnikai szempontból számba veszi a többféle Magyarországot. Az egyötöd stimmel, és az is igaz, hogy a központi hatalomnak nem érdeke akár jövedelem, akár iskolai végzettség, akár infrastruktúra, akár gazdasági lehetőségek tekintetében az európai – sőt, most már a regionális – átlaghoz közelíteni a másik négyötödöt. Neki jobb, ha így marad, ha már a választás fő célja: bizonyítani a választópolgárok és a világ előtt, hogy úgy bánok el az ellenzékkel, ahogy akarok.
(Élet és Irodalom)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >