2024. december 22. vasárnap
Ma Zénó, Flórián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Magyarország szereti a farkast

Magyarország szereti a farkast

Orbán győzelme az illiberális nacionalizmus sikerét jelenti, a politikus ennek megfelelően is kommentálta. A küzdelem ugyan egyenlőtlen volt, de a kormányfő erősebbnek látszik, mint valaha. 2010 óta saját pártja javára írta át az alaptörvényt, befolyása alá vonta a bíróságokat, megszerezte az ellenőrzést a sajtó javarésze fölött. Az EU ugyanakkor megrója a jogállam megszegése, az alapok lenyúlása, a korrupció támogatása miatt. Az ellenzék romokban és most egymást kezdi vádolni, lásd Gyurcsányt és Jakab Pétert. Pedig az EBESZ-delegáció igazolta, hogy a választás nem volt tisztességes. Nem annyira a nyílt csalás jelentett gondot, bár az is előfordult, pl. láncszavazás formájában. De ennél sokkal többet nyomott a latban a sajtó elfogultsága és a Fidesznek nyújtott állami támogatás. Orbán szócsőnek használja a közmédiát, a magánkézben lévő szerkesztőségek tulajdonosai pedig többnyire fideszes oligarchák. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Wall Street Journal

 

A jobboldali lap kommentárja úgy látja, hogy Magyarország nem jelent modellt a konzervatívok számára. Orbán ugyan nagy tapsot arat, amiért szembeszáll a liberális „zsarnoksággal”, de a végén mindig elveszi a Brüsszelből küldött pénzt. Miközben egy kicsiny és nem működő állam élén áll. Az orbánizmus lényege a harc. Hírneve, és hazai sikerének egy része abból ered, hogy kemény vitába keveredett az EU-val, illetve más tagokkal.

Legyen szó a migrációról, a civil társadalomról és Sorosról, mellesleg ez utóbbinak van némi antiszemita stichje. De pl. a bevándorlás különösen alkalmas volt arra, hogy izélgesse vele az európai intézményeket. Ám a siker értékéből sokat levon, hogy Orbán igazából egyáltalán nem annyira tökös legény, hiszen a küzdelem a forrásokról szól. Most éppen Brüsszel jó 7 milliárdot akar megvonni tőle – a miniszterelnök szerint azért, mert konzervatív, az unió szerint viszont azért, mivel korrupt.

De igazából csakis az anyagiakat lehet bevetni ellene. Viszont ha úgy gondolja, hogy az EU megengedhetetlen módon beleavatkozik a nemzeti szuverenitásba, amikor tiltakozik az igazságszolgáltatás átpolitizálása ellen, akkor vissza is utasíthatja a támogatást. Vagy kezdeményezhetné a kilépést. De eszében sincs, ám ez olyasmi, ami igencsak zavarhatná a híveit. Merthogy erősen hibádzik az érvelése. Igazából ugyanis a nyugati adófizetők szuverenitása sérül, hiszen nem szabhatják meg, hogy kik kapjanak a befizetéseikből.

Márpedig ők a jelek szerint egyfajta balliberalizmusban hisznek. A veszély soha nem az volt, hogy rászoruló országok hagyják ott az uniót, hanem hogy a nagy befizetők dobják be a törülközőt, ha úgy ítélik meg, hogy a közösség már nem képviseli az értékeiket. Orbán zsenialitása abban jelentkezik, hogy lehetőséget ad Brüsszelnek az erények kinyilvánítására, ám ebből ő maga politikailag profitál.

 

Economist

 

Magyarország szereti a farkast – Orbán győzelme az illiberális nacionalizmus sikerét jelenti, a politikus ennek megfelelően is kommentálta. A küzdelem ugyan egyenlőtlen volt, de a kormányfő erősebbnek látszik, mint valaha. 2010 óta saját pártja javára írta át az alaptörvényt, befolyása alá vonta a bíróságokat, megszerezte az ellenőrzést a sajtó javarésze fölött. Az EU ugyanakkor megrója a jogállam megszegése, az alapok lenyúlása, a korrupció támogatása miatt.

Az ellenzék romokban és most egymást kezdi vádolni, lásd Gyurcsányt és Jakab Pétert. Pedig az EBESZ-delegáció igazolta, hogy a választás nem volt tisztességes. Nem annyira a nyílt csalás jelentett gondot, bár az is előfordult, pl. láncszavazás formájában. De ennél sokkal többet nyomott a latban a sajtó elfogultsága és a Fidesznek nyújtott állami támogatás. Orbán szócsőnek használja a közmédiát, a magánkézben lévő szerkesztőségek tulajdonosai pedig többnyire fideszes oligarchák.

Az Orbáni rendszerben az évente érkező euromilliárdok zöme a kormánypárt híveinek a zsebében köt ki. Az OLAF sehol másutt nem tárt fel ennyi csalást. Viszont a választási eredmény megerősíti a mind inkább autokrata kormányt.

 

Die Welt

 

„Mi vagyunk tehát a komcsik” – válaszolta öt neves magyar művész, amikor a jobboldal lap felkérte őket: mondják meg, mit várnak az irodalomban és a zenében Orbán újabb sikere után. Egyikük Mora Terézia, aki valójában kétlaki: javarészt Berlinben él, és németül ír, tanácstalan, mert az ellenzék láthatólag képtelen volt meggyőzni a többnyire a kormányzati forrásokból tájékozódó vidékieket: lehetne másként is élni. És hogy a szegénységért, a magas árakért nem Brüsszel, Soros, vagy újabban Zelenszkij a felelős, mint ahogy azért sem, hogy a romáknak nincs semmi esélyük a felemelkedésre.

A kis falvakban az emberek csupán Orbán nevét ismerték a szavazólapról, ezért valóságos csoda, hogy ennyien elmentek voksolni. De csak válasszák meg a maguk, Lego-nagyságú Putyinját. Ő legalább kizárólag idehaza képes károkat okozni.

Fischer Iván azt írta, hogy a magyarok két buborékban élnek, és a másik tábort ellenségnek tekintik. Ám ez nem maradhat így. De a kultúrában nem ennyire rossz a helyzet, ott senkitől sem követelik meg nyilvánosan, hogy foglaljon állást. Akik sikeresek a világban, azok függetlenek tudnak maradni. Viszont akik csak a magyar publikum előtt szerepelnek, azoknak ügyelniük kell a jó politikai kapcsolatokra. Hogy ez csak rosszabb lesz-e, azt nem tudja megjósolni. A művészet azonban mindent túlél, nem lehet elnyomni teszi hozzá.

Tompa Andrea, író és kritikus számára már a választás előtt világos volt, hogy semmiképpen sem fog kivándorolni, mert egyszer már áttelepült Erdélyből és nem szeretné még egyszer kipróbálni a migránslétet. Igaz, ő közvetlenül nem függ az államtól. Viszont nem hiszi, hogy az elnyomás időszakában segít a hallgatás, sőt, az csak veszélyes. Ezért folytatni kívánja az alkotómunkát.

 

The Times

 

Senki se gondolja, hogy a populisták megégetik az ujjukat Putyin miatt: az olyanok, mint Orbán és Le Pen éppen azt bizonyítják, hogy az ukrajnai események hatására nem okvetlenül lesznek a szavazókból a globalizáció liberális hívei. Pedig azt lehetett hinni, hogy az orosz elnök háborús bűnösségének egyre több bizonyítéka, illetve a politikus elmeháborodott vérszomja, valamint hódítási vágya, végzetes következményekkel jár az olyan nyugati vezetők számára, akik éveket át védték és barátkoztak vele.

Orbán Viktor régóta hasra esik a Kreml ura előtt, viszont határozottan visszautasítja, hogy nagyobb támogatást nyújtson Ukrajnának, ehhez képest a korábbinál nagyobb többséggel választották újjá. A franciáknál Le Pen zárkózik fel Macronhoz, pedig kijelentette, hogy a Putyin a háború után ismét Párizs szövetségese lehet.

Nemigen tudni, hogy a Putyin okozta sokk a populizmus ellen fordítja-e a hullámot. Az elnök egyes védelmezői változatlanul népszerűek, illetve még növelték is támogatottságukat, ez pedig azt tanúsítja, hogy a demagóg nacionalizmus ellenállóbb, noha a háború lejáratta az orosz példaképet. Nyugaton egy csomóan tisztába jönnek a mai Oroszország rémségeivel, ám ettől még hiú remény azt várni, hogy ily módon sokkal kedvezőbben vélekednek saját politikai rendszerükről. A populizmusnak soha nem volt szüksége az orosz államfőre, sőt, Trump felfedezte, hogy lehet demagógnak lenni Putyin-ellenes platformról is.

 

The Times

 

Hirtelen valós lehetőséggé vált, hogy Le Pen nyerjen a holnapután kezdődő francia elnökválasztáson, ez a veszély most ott lebeg egész Európa fölött. Macron persze továbbra is magasan favorit, de a kihívó egyre jobban jön fel. Sokat számít, hogy jelentős rétegek szemében a hivatalban lévő államfő a nagyképű elitet testesíti meg, amely nem érti az átlagember gondjait, miközben egyre nehezebb megélni.

Ha Le Pen lenne a befutó, az olyasfajta politikai földrengést okozna, mint a Brexit vagy Trump győzelme. Hiszen egy bevándorlás- és globalizációellenes populista nyerne az euróövezet egyik kulcsállamában, ez pedig súlyos kérdéseket vetne fel az egész integráció jövőjét illetően. Ideértve a nyugati egységet az ukrán válság ügyében, annál is inkább, mivel Orbán Viktor személyében a vasárnap Putyin egy másik csodálója bizonyult jobbnak a magyar választáson.

Gazdasági értelemben viszont Le Pen sikere nem járna akkora következményekkel, mert már nem szorgalmazza a kiválást az eurózónából, inkább a migrációellenességre és az életszínvonalbeli gondokra építve igyekszik mozgósítani. Ám aligha lesz többsége a parlamentben, így nem tudja keresztülvinni gazdasági elképzeléseit. A külpolitikában ugyanakkor igen nagy mozgásteret élvezne, így elkerülhetetlen lenne a viszály Brüsszellel. Pl. azért, mert szerinte a nemzeti jognak elsőbbséget kell élvezni a közösségi szabályozással szemben.

Győzelme ezzel együtt valószínűtlennek tűnik, de ha tévednek az előrejelzések, akkor is ott van még a piac, mert a populisták már megtanulták Görögországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában, hogy a valóság képes megálljt parancsolni még a legszebb gazdasági álmoknak is.

 

Der Standard

 

A magyar miniszterelnök kilóg a sorból és hajlandó rubelben perkálni az orosz gázért. A jobboldali populista az utóbbi években egészen kiváló kapcsolatokat épített ki Moszkvával. Ukrajna lerohanása után most megpróbálja átmenteni a jó viszonyt. A szállításokról személyesen állapodott meg Putyinnal, de a részletek titkosak. Mindenesetre újságírók kiszámították, hogy szó sincs kedvezményes árról, csupán annyi történik, hogy a piaci árakat időeltolódással érvényesítik.

Ezt Orbán is elismerte két napja a nemzetközi sajtótájékoztatón, amikor arról beszélt, hogy nem az ár a lényeg, hanem, hogy jön az energia. A Bizottság ugyan felszólította a tagállamokat, hogy ne engedjenek az orosz követelésnek és ne rubelben fizessenek, ám Szíjjártó szerint ez nem tartozik Brüsszelre, mert két cég állapodik meg egymással. Egyébiránt a rezsicsökkentéssel járó óriási veszteséget az állam megtéríti az MVM-nek, ami azt jelenti, hogy a számlát valójában az adófizetők állják.

A magyar és az orosz vezető hasonló nézeteket vall a világról, eszerint hanyatlik a liberális, demokratikus Nyugat, ellenben jön fel az autoriter, nacionalista Oroszország és Kína.

 

2022. április 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pannon ég alatt

Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >

Tovább

Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?

Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >

Tovább

Roncspártderbi

Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >

Tovább

Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot

A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >

Tovább

Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat

A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >

Tovább

Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában

A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >

Tovább

A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?

Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >

Tovább

A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg

A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >

Tovább

A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét

Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >

Tovább

Raszputyin Romániában

Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >

Tovább

Amikor a diktatúrák összeomlanak

Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >

Tovább

Maradjon inkább Orbán Viktor?

Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >

Tovább