2024. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Csupán fikció a „megbonthatatlan magyar-lengyel barátság

Csupán fikció a „megbonthatatlan magyar-lengyel barátság

Törésvonalak jelentkeznek a V4-eken belül is. Varsóval szemben Orbán nem hajlandó fegyvert küldeni Kijevnek és ugyan nem lövi derékba az uniós határozatokat, ám egyetlen szóval sem bírálja kebelbarátját, Putyint, akivel még a háború előtt közvetlenül is szívélyes megbeszélést folytatott Moszkvában. Rendszerkritikus tudósok és más értelmiségiek joggal teszik szóvá, hogy a Nyugat nem hagyhatja cserben a független sajtóért és igazságszolgáltatásért küzdő civileket, miközben összefog a lengyel vezetéssel az ukrán viszályban. A Bizottságra az a nehéz feladat hárul, hogy segítse a menekültek fogadásában a lengyeleket, ugyanakkor állítsa le a kifizetéseket, ha azt látja, hogy sérülnek a demokratikus normák. Az Ukrajna és a veszélyeztetett szomszédállamok iránt tanúsított szolidaritás nem lehet menlevél az autokraták számára, függetlenül attól, hogy azok az orosz diktátor ellenfeleinek (Kaczynski), vagy meghosszabbított karjának számítanak (Orbán). Végre sutba kellene hajítani az alvajárók kettős erkölcsét. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Euronews

 

Az ukrán háború fényében megjósolhatatlannak tartja a magyar választás kimenetelét az elemzés. Emlékeztet arra, hogy Orbán alatt az ország egyre többször keveredett viszályba Brüsszellel, mivel a magyar kormány ellen sűrűn merült fel a korrupció, valamint a hatalommal való visszaélés vádja. A miniszterelnök korlátozni igyekezett a civil szervezetek működését, gyakran szemükre hányta, hogy a migránsokat segítik.

12 éve alatt a sajtó, az egyetemek és a nagy gazdasági érdekeltségek java így vagy úgy, de a Fidesz uralma alá került. Orbán egyes barátai igen gyorsan kőgazdagok lettek, lásd a gázszerelőnek indult Mészáros Lőrincet. Ez azután felvetette a kegyencrendszer és a korrupció vádját. A kormányfő veje, Tiborcz István szintén szélsebesen megtollasodott a jelenlegi érában.

 

FAZ

 

A hatalom magyar technológusa – írja a recenzió Orbán Viktorról, a Berlinben élő magyar író és történész, Dalos György új, német nyelvű könyve kapcsán, amelynek megjelenését a választáshoz időzítették („Das System Orbán. Die autoritäre Verwandlunk Ungarns” - „Az Orbán-rendszer. Magyarország tekintélyuralmi átalakulása”).

A szembenállását nem tagadó szerző bemutatja, hogy a magyar állam miként válik mind autokratábbá és könyörtelenebbé. Egyúttal azonban bírálja az ellenzéket, mivel az nem tud kitörni a hatalom által köré vont buborékból és így azon belül csak saját magával vitatkozik. Ugyanakkor különleges, hogy Magyarországon a kormány tartja ellenőrzése alatt az oligarchákat, ezért lehet Orbánt a hatalom technológusának nevezni.

A kötet nagy dobásnak tartja a rezsicsökkentést, ám azt is bemutatja, hogy az ellenzék nem tudta ráébreszteni a lakosságot: ez egy nagy átverés, de hát a Fidesz uralja a tömegtájékoztatást. A beszámoló a körkép hiányosságának tartja, hogy túl keveset foglalkozik az orosz kapcsolattal, valamint a visegrádi együttműködéssel, amelyről egyébként mind inkább kiderül, hogy lufi. 

A szerző a Fidesz győzelmét jósolja, de azért ad esélyt az ellenzéki meglepetésnek is.

 

FAZ

 

A német befektetők igen kedvelik Magyarországot, mert viszonylag alacsonyak a munkaerő járulékos költségei, jól képzettek az alkalmazottak, alacsonyak az adók, viszont jelentős az állami támogatás. Pártállástól függetlenül az egymást váltó kormányok számára a külföldi, elsősorban a német beruházók szavatolják a korszerűsítést.

A zászlóshajó az Audi, amely idáig csaknem 12 milliárd eurót fektetett be Győrben, amihez az állam hozzávetőleg még negyedmilliárdot tett hozzá. Ugyanakkor a magánszférában az átlagbér átszámítva 1230 euró, ami minden emelkedés ellenére jócskán elmarad a német szinttől.

Ám a termelőszektortól eltérően a kereskedelemben az idegen kézben lévő vállalkozások már jó ideje ellenszélben haladnak a korlátozó szabályozás miatt. A cégek ugyanakkor nem nyilatkoznak a választási esélyekről. A BASF helyi vezetője ezzel együtt azt mondja, akárki is győz, javítani kell az egészségügyön és az oktatáson. Azzal egyébként minden politikus tisztában van, mennyire fontosak a külföldi tőketulajdonosok a magyar jólét számára.

 

FAZ

 

A kelet-európai országok immár ragaszkodnak az ukrán menekültekhez, mert pénzt remélnek utánuk, ám az elosztást bárhogy szabad nevezni, csak kvótának nem, mert a 2015-ös migránsválság után kitalált fogalom továbbra is megrontja az érintett kormányok szája ízét. Ez derült ki az uniós belügyminiszterek tanácskozásán.

Németország eredetileg amellett volt, hogy kötelező alapon szervezzék meg az érkező tömegek elhelyezését a tagok között, hiszen már csaknem 4 millió emberről van szó. Közülük egy millióan továbbmentek nyugatra, a többiek maradtak a határ nyugati oldalán, illetve akadtak, akik hazatértek. A legnagyobb teher Lengyelországra árul, másfél millió földönfutóval.

A francia szakminiszter szerint sem a magyar, sem a lengyel, sem a román vezetés nem sürgeti, hogy vegyenek át tőlük embereket. De hogy meddig tudnak kitartani ekkora nyomás alatt, az kérdéses. Biztosan nem sokáig, ha az eddiginél kétszer vagy háromszor többen érkeznek ukrán földről – közölte egy uniós diplomata. Bár jelenleg a roham kissé alábbhagyott. Naponta hozzávetőleg 40 ezren jönnek, a csúcsidőben ez a szám 200 ezer volt.

Viszont a frontállamok igénylik a támogatást, a lengyel képviselő pl. felvetette, hogy az EU az első félévben adjon fejenként ezer eurót. Ez nagyjából annyi, mint amennyit Törökország kap a Brüsszellel kötött megállapodás alapján.

 

Der Standard

 

Szokásos keddi kommentárjában paradox frontállamnak nevezi Lengyelországot Paul Lendvai. Hiszen egyrészt hatalmas segítőkészséget tanúsít Ukrajnával szemben, ami abból fakad, hogy ha nem állítják meg Putyint, akkor a lengyelek lehetnek a következő célpont. Ugyanakkor Magyarországgal együtt nagy próbakövet jelentenek az EU számára a jogállamiság megsértése miatt.

Mindazonáltal az utóbbi hetek – részben az ukrán háború miatt – megmutatták, hogy csupán fikció a „megbonthatatlan magyar-lengyel barátság”, és törésvonalak jelentkeznek a V4-eken belül is. Varsóval szemben Orbán nem hajlandó fegyvert küldeni Kijevnek és ugyan nem lövi derékba az uniós határozatokat, ám egyetlen szóval sem bírálja kebelbarátját, Putyint, akivel még a háború előtt közvetlenül is szívélyes megbeszélést folytatott Moszkvában.

Rendszerkritikus tudósok és más értelmiségiek joggal teszik szóvá, hogy a Nyugat nem hagyhatja cserben a független sajtóért és igazságszolgáltatásért küzdő civileket, miközben összefog a lengyel vezetéssel az ukrán viszályban. A Bizottságra az a nehéz feladat hárul, hogy segítse a menekültek fogadásában a lengyeleket, ugyanakkor állítsa le a kifizetéseket, ha azt látja, hogy sérülnek a demokratikus normák.

Az Ukrajna és a veszélyeztetett szomszédállamok iránt tanúsított szolidaritás nem lehet menlevél az autokraták számára, függetlenül attól, hogy azok az orosz diktátor ellenfeleinek (Kaczynski), vagy meghosszabbított karjának számítanak (Orbán). Végre sutba kellene hajítani az alvajárók kettős erkölcsét.

 

Bloomberg

 

A kommentár azt mondja, hogy először Ukrajnának kell segíteni a túlélésben, ráér utána megverni Putyint. Eszerint Oroszország feltartóztatásához sok-sok év kell, most az ukrán életeket kell menteni. Ettől persze a Nyugat még azon van, hogy szétverjék az inváziós erőket, a szankciók meggyengítsék az orosz gazdaságot, az elnök pedig megbukjon. Ám az erőviszonyok minden jelenlegi siker ellenére az ukrán hadsereg ellen szólnak, nem beszélve az orosz államfő könyörtelenségéről.

Így erős a gyanú, hogy ha a vereség és a válság súlyosbodása között kell dönteni, akkor a Kreml az utóbbit választja. Hogy ez ártatlan életeket követel, az láthatóan nem zavarja. És megvannak az eszközei, hogy még súlyosabb legyen a válság. Így akár még vegyi, illetve nukleáris fegyvereket is képes bevetni, még ha abba bele is pusztul körülötte minden.

Az atomháborút azonban nem szabad megengedni, de bizonyosan sok lesz a halott és nagy a rombolás. Ezért igen kockázatos egyértelmű vereséget mérni Moszkvára. Először azt kell elérni, hogy szüneteljenek a harcok és Putyin némi sikert tudjon felmutatni. A kiebrudalása azonban későbbre marad. Mindenesetre van mód a tűzszünetre.

A megoldás az lehet, hogy hatalmon marad az ukrán vezetés, és megígéri, hogy nem lép be a NATO-ba. Az oroszok visszavonulnak északon, ellenben keleten megtarthatják az elfoglalt területeket. Azokról a későbbiekben kell dönteni. Ukrajna biztonsági garanciákat kap, a Nyugat lassan feloldja a szankciókat.

Természetesen ez igazságtalan és törékeny béke volna, és semmiképpen sem győzelem Kijev szemszögéből. De még mindig jobb, mint az eddiginél is súlyosabb háború. Ugyanakkor Moszkvával nem állhatnak helyre a kapcsolatok, amíg ott Putyin van hatalmon. A NATO keleti szárnyát meg kell erősíteni. Szó sem lehet arról, hogy Európa az orosz energiától függjön. Hosszabb távon egy új hidegháborúra kell felkészülni.

A rendezés több évet vesz igénybe, akárcsak az, hogy véget lehessen vetni az orosz elnök bűneinek. Először segíteni kell az ukránoknak, hogy visszakozásra kényszerítsék Moszkvát, majd rá kell venni Putyint, hogy megbánja, amit tett.

 

Neue Zürcher Zeitung

 

Szorult helyzetbe kerültek Amerikában Putyin hívei, ily módon most már Trump is erősen lejjebb vette a hangot, noha a háború elején odavolt az elnökért. De hát fordult a szél a republikánusoknál. Az USA-politika hosszú ideje nem volt annyira egységes, mint az ukrán konfliktus ügyében. A törvényhozók és a lakosság többsége egyértelműen Biden mögött áll. Az emberek 70 %-a kemény szankciókat szorgalmaz, még akkor is, ha ez áldozatokat követel a részéről. A hadseregről viszont úgy gondolja, hogy annak nem szabad belekeverednie a harcokba. Ezzel párhuzamosan azonban több fegyverszállítást sürget Ukrajna számára.

Sok republikánus azt hangoztatja, hogy Putyin mindezt nem merte volna megkockáztatni az előző washingtoni vezetés alatt. Ezt szajkózza Trump is. Egyúttal dicséri az ukránok hősiességét, Putyint viszont egyetlen szóval sem marasztalja el. Nagy támogatója Tucker Carlson a Fox News-tól, aki szerint Ukrajna nem demokrácia, hanem Amerika bábja.

Ám ez csupán kisebbségi vélemény: általános a megkönnyebbülés, hogy a józan Biden irányítja a dolgokat, kellő külpolitikai tapasztalat birtokában, nem pedig kiszámíthatatlan elődje. Utóbbira jellemző, amit a minap mondott: kínai felségjelekkel álcázott amerikai katonai gépekkel kellene bombázni Oroszországot.

 

Project Syndicate

 

Az ukrán válság hatására Európának át kell alakulnia – hangsúlyozza elemzésében Joschka Fischer, volt német külügyminiszter. Ki kell használni a jelenlegi, példátlan egységet és olyan EU-t kell létrehozni, amely erősebb, rugalmasabb és az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodik önmagára, hogy érvényesíteni tudja geopolitikai érdekeit a világban. Az unió tudja, hogy az orosz agressziónak nem kizárólag Ukrajna a célpontja. Éppúgy irányul a demokrácia, a jogállam, a békés egymás mellett élés és a határok sérthetetlensége ellen. Ennek megfelelően együttesen kell rá reagálni.

Egyelőre persze még azt sem tudni, megmarad-e a független ukrán állam, de a háborúnak messze ható következményei lesznek. Hosszú távon bizalmatlanság veszi majd körül Oroszországot. Sokáig sebezhetőnek ígérkezik a NATO keleti része, ezért nagyobb katonai védelmet igényel, amiben szerephez kell juttatni az EU-t is.

Brüsszelnek idáig egyetlen geopolitikai eszköze volt: a jelentkezőktől megkövetelte, hogy tartsák tiszteletben a jogállamot, ám látni, hogy a csatlakozás önmagában nem szavatolja a kikötés teljesítését. Itt új rendszert kell kialakítani, különben az fenyeget, hogy összeomlik a szervezet. Ezért a tagjelöltek számára lépcsőfokokat kell előírni. Ugyanakkor a hősies ukrán ellenállás nagy tanulsága az: senki sem küzd érted olyan elszántan, mint saját magad.

 

2022. március 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A gyűlölet mint hiány

Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >

Tovább

Mi van, ha bukik?

Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >

Tovább

Az EU bővítése és Oroszország

Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >

Tovább

Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus

Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >

Tovább

Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként

Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >

Tovább

Hogyan készül Orbán a választásra

Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >

Tovább

Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége

Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >

Tovább

Biden döntését Putyin meg fogja torolni

Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >

Tovább

Rövid út vezethet keletre

Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >

Tovább

Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek

Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >

Tovább

A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot

Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >

Tovább

Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet

Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >

Tovább