Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán Viktor avagy a hatalom megkeményedése
Orbán 10 éves uralkodása után Magyarország minden eddiginél jobban megosztott. Bíró-Nagy szerint a politikus a vidéki, idős, kevéssé képzett bázisnak udvarol, viszont a nagyvárosi értelmiség egyre jobban elfordul tőle. De annyira, hogy lassan már megkérdőjeleződik a Fidesz jövője. Ez tanúsítja a múlt őszi önkormányzati választás. A koronavírus pedig visszavetheti a gazdasági sikereket. Azonban a miniszterelnök még nem mondta ki a végső szót, amint azt az egészségügyi válság bizonyítja. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje
Die Zeit
Magyarországon a rendeleti kormányzás azt kívánta a világ tudtára adni, hogy Orbán azt csinál, amit csak akar, és ha ezt a politikus vizsgának szánta, akkor vette az akadályt. Ezt írja a német liberális lap abból az alkalomból, hogy a kormányfő éppen 10 éve szerezte meg ismét a hatalmat. Az elemzés bemutatja, miként lett az egykori liberális szabadságharcosból az az ember, aki illiberális államot csinált Magyarországon, tekintélyelvű beütéssel.
A terve jó régen megvolt hozzá, így 2010 után fenekestül felforgatta az országot, legyen szó a sajtóról, a választási jogszabályról vagy az Alkotmányról. A Parlament és a bíróságok jogköre erősen visszaszorult. Az ország már csak a 89. helyet foglalja el a médiaszabadság foka alapján a Riporterek Határok Nélkül értékelésében. A döntő szót mindenben a kormány mondja ki, miután átfogó hadjáratot kezdett a jogállam ellen.
Az EU-ban általános a vélemény: olyan nincs, hogy illiberális demokrácia, mert ha nem érvényesül a szabadság, jogállam sem lehetséges. A miniszterelnöknek azonban igazából a liberális eszmerendszerrel van baja, azon belül is a kisebbségek jogaival. Kiderült ez, amikor a menekültválság során igen keményen bánt a migránsokkal. De éppen emiatt ikonnak számít az új, nacionalista jobboldal szemében. Valójában az történt, hogy a Nyugat elárulja azt, amire az egész unió épül. Vagyis nem Orbán sodródott jobbra.
A metamorfózist a neves bolgár politikai elemző, Ivan Krasztev azzal magyarázza, hogy a gátlástalan és rátermett miniszterelnök annak idején a szabadság bűvkörébe került, amikor hihetetlen energiáktól feltöltve elindult a politikai pályán. De az idők során beszippantotta a hatalom sötét oldala. Ehhez járult, hogy keleten az emberek másodrangú polgároknak érzik magukat az EU-n belül. Itt jött a képbe Orbán, a maga túlburjánzó öntudatával.
Az orbánizmus magva a demokrácia és az antiliberális tekintélyelvűség ötvözete. Pontosan megmutatkozott a rendszer, amikor a miniszterelnök engedélyt kapott, hogy dekrétumokkal vezesse az országot. Ráadásul nem árulta el, hogy meddig tart igényt erre a jogra. A másik oldal azonnal feljajdult, hogy ez már puccs, itt a diktatúra. Csakhogy a politikus megint okos taktikát alkalmazott. Bejelentette, hogy visszaszolgáltatja a felhatalmazást, azaz kifogott a bírálókon.
Le Figaro
A jobboldali lap Orbán Viktor avagy a hatalom megkeményedése címmel végigveszi, hogy az utóbbi 10 évben egy kormányfő egyre csak erősíti saját pozícióit, még azon az áron is, hogy ennek a nemzet alapvető megosztottsága az ára. A politikus pontosan érzi az erőviszonyokat és a visszavágás nagy mestere. Ezt bizonyította a legutóbb a maga megismételhetetlen módján, amikor különleges felhatalmazást vívott ki, és ezzel még inkább szorítófogásba vette az intézményeket. Az ellenzék és az Európai Parlament felháborodott, de Orbán kifejezetten szereti, amikor ennyire pellengérre állítják. Ő határozza meg, hogy mikor ér véget a viadal.
És ugyan lemond a speciális felhatalmazásról, de azért ne feledjük, hogy közben megnyirbálta az önkormányzatok jogkörét. A tízéves évfordulót azonban beárnyékolja a járvány. Ha az nem volna, a hívek bizonyosan pompázatos ünnepséget szerveznének. Ő maga pár hónapja diadalmasan értékelte az eltelt évtizedet. Ám akár szeretik az emberek a politikust, akár nem, azt mindenképpen elismerik, hogy gyökeresen átformálta az országot. Hívei nagyra értékelik a bevándorlási politikát, a gazdasági eredményeket és népességfogyás megállítására tett lépéseket. Schöpflin György volt EP-képviselő ugyanakkor azt mondja, hogy gazdaságilag megnyerték a versenyt, a politikában a Fidesz továbbra is domináns, de a kultúrában még sok a teendő.
Orbánba örökre beleégett, amikor 4 év után elvesztette a hatalmat, úgy hogy amikor visszaszerezte, megígérte, hogy mindent megtesz, nehogy a kudarc még egyszer megismétlődhessen. Hosszú távú törvénykezési maratonba kezdett. A Freedom House nemrégiben már átsorolta az országot a működő demokráciák közül a hibrid rezsimek sorába. László Róbert a Political Capitaltől úgy érzékelteti a helyzetet, hogy napról napra közelebb kerülünk az erdogani és putyini modellhez.
Hogy a politikai sodródást rendszeresen elítélik az európai fővárosokban, nos, ez nem érdekli különösebben a magyarokat. Bíró-Nagy András a Policy Solutions-tól úgy véli, hogy az embereket jobban izgatja az egészségügy állapota, a növekvő egyenlőtlenség, valamint a munkavállalók jogfosztása. A miniszterelnök ugyanakkor azt hangoztatja, hogy megvédi a magyarokat, nem csak a kommunistáktól, hanem a brüsszeli elittől, a migránsoktól, a sajtótól és nem utolsósorban Sorostól. Orbán már mumust csinált egykori jótevőjéből.
Bizonyos szélsőjobbos pártoktól eltérően a politikus folyton kinyilvánítja, hogy számára fontos az európai terv, de nem kér a Bizottság befolyásának növeléséből és jogállam megsértése miatt kezdett közösségi eljárásokból sem. Minden bajért a globalizációt teszi felelőssé, ám nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a múlt nagyságát, illetve az akkor elszenvedett történelmi sebeket ecsetelje.
Orbán 10 éves uralkodása után Magyarország minden eddiginél jobban megosztott. Bíró-Nagy szerint a politikus a vidéki, idős, kevéssé képzett bázisnak udvarol, viszont a nagyvárosi értelmiség egyre jobban elfordul tőle. De annyira, hogy lassan már megkérdőjeleződik a Fidesz jövője. Ez tanúsítja a múlt őszi önkormányzati választás. A koronavírus pedig visszavetheti a gazdasági sikereket. Azonban a miniszterelnök még nem mondta ki a végső szót, amint azt az egészségügyi válság bizonyítja.
Spiegel
Orbán látványosan azt ígéri, hogy visszaadja a koronavírus miatt kapott különleges felhatalmazást, ám az önkéntes gesztus alighanem csupán látszat. A politikus mindenáron azt kívánja sugallni, hogy legyőzte a kórokozót, úgy hogy már nincs szüksége a rendkívüli hatalomra. Úgy tűnik, az ország tényleg remekül áll a harcban, viszont nem túl jó a válság idején hozott intézkedések mérlege. A több mint 130 dekrétum a többi közt érinti a gazdaságot, szabályozza állami és uniós pénzek kifizetését, jogi eljárásokba avatkozik bele. Elméletileg Orbán minden további nélkül folytathatja ugyanígy. Az utóbbi két hónapot az EU egyértelműen úgy értékelte, hogy Magyarország immár végleg kilépett a demokráciák sorából.
Ám a baj csillapodik, így a miniszterelnök azt üzeni: már nem kell neki ekkora jogkör. Az igazságügyi miniszter bocsánatkérésre szólította fel a bírálókat. Az ellenzék és a többi közt az Amnesty International azonban arra figyelmeztet, hogy itt csupán látszatintézkedésről van szó, mert igazából megmarad egy sor különleges jog. Jogilag ez pontosan olyan bonyolult, mint amennyire bizarr, hiszen amint a Helsinki Bizottság megfogalmazta: a jelek szerint a kormánynak van parlamentje és nem fordítva.
A felhatalmazási törvényt valóban hatályon kívül helyezik, ám a kormány a hátsó ajtón keresztül igyekszik visszacsempészni, hogy továbbra is rendeleti úton irányíthassa az országot. Ezt szolgálja, hogy bármikor kihirdetheti az egészségügyi szükségállapotot, és akkor újra erősen korlátozni lehet a gyülekezési vagy mozgásszabadságot. Pontosan emiatt az ellenzék bohózatról beszél.
Orbán bármikor ismét kiterjesztheti hatalmát, noha saját bevallása szerint már kiépítette az illiberális demokráciát. Hiszen háttérbe szorultak a fékek és ellensúlyok, a kormány azt csinál, amihez kedve támad. Nem kell törődnie más véleményekkel, illetve a kisebbségi jogokkal. Gyakorlatilag minden állami intézményt a miniszterelnök emberei tartanak kézben. De vonatkozik ez a gazdaság bizonyos részeire, a sajtóra és a legtöbb bíróságra is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >