Ma Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (64.)
A kis rikkancsok húsz elmúlt év távlatából szemlélve
Sáfrány Ferenc
Mivel én mindig személyes témákról írok, most ezt különös szándékkal teszem. Ha nekem valaha voltak olvasóim, esetleg ma is léteznek, főleg olyanokra gondolok, akikről nem tudok, remélem, megértik vívódásom. Legnehezebb olyanokról írni, akik közel állnak hozzánk, akik mindenek előtt és felett a legfontosabbak számunkra. Nehéz szavakba önteni az érzelmeket a barátokról, még nehezebb a szerelemről, és talán legnehezebb a gyerekeinkről. Főleg akkor, ha ők közben felnőnek, és a mi esetünkben ez még összetettebb, mert ők is részesei a kálváriának, amit nekünk szülőknek kell végigjárni, az ő jövőjüket szem előtt tartva.
Két évesek voltak, amikor a Napló megjelent. Boldogan éltek egy bácskai kisvárosban, nagytaták és nagymamák gondos szeretetével körülrajongva. Három és fél évesen már földönfutók, annak ellenére, hogy az egészből semmit sem érzékelnek (gondoltuk mi ezt, felnőttek és szülők, naivan) és elfogadják a kényszerpálya újabb állomását.
Amikor először vittem haza őket, egy elmúlt kegyetlenül nehéz év után Bánáton keresztül közelítve meg szülőhelyüket, meglátván távolból a városháza kimagasló tornyát, határtalan öröm lett úrrá rajtuk. Majd kiugrottak az improvizált gyerekülésekből, míg engem a bennem mélyen bujkáló sunyi félelem fojtogatott, jöttem rá, hogy bizony az első három és fél év bennük is elég mély nyomot hagyhatott. Csak nem tudták hogyan kifejezni. Vagy én nem figyeltem rájuk eléggé, mert túlságosan is lefoglalt saját lelki nyomorom. Nekik csak annyi volt mondva, apa és anya most Szegeden dolgozik.
Közben múltak az évek, az ovi után jött az iskola, majd a gimnázium. A kényszerpálya messze túlnőtt minden várakozáson. Lesöpört minden reményt, a visszatérés lehetőségeit boncolgatva és szú módjára rágta szét az illúzió utolsó csíráit is. Erre a fájdalmas felismerésre nehezen jön rá az ember, még akkor is, ha tudja, nincs már visszaút.
Közben érettségi vizsgák, felvételik, egyetemek. Sára már diplomát kapott, mert Bolognában így döntöttek egyszer az okosok, még jó, hogy ez Árpádra nem vonatkozik. Ő most kezdi a negyediket a fogorvosi szakon. Mindketten jól tanulnak, messze felülmúlva minden várakozást és szülői elfogultságot. Sára élete a sport körül forog, Árpád meg ingázik a szakma, a művészetek, irodalom háromszögben.
Sajnos egyik sem gagyog szerbül, horvátul, bosnyákul, és én tudom, hogy ez nagy hátrányuk lesz még az életben. Ha már nem az. Ők csak sejtik. De a környezet nyelve itt más. Néha próbálkoznak, de az kevés. Az élet diktálta tempó meg túl gyors. Sőt, egyre gyorsabb.
Tudom, ez nem csak a mi problémánk. Szinte minden sorstársunk gyerekeinek hasonlók a gondjai. De akad még cifrább, személyesen ismert, eset is, amikor a szülő szerb és itt él, a gyerekei, pedig nem tudják az apa nyelvét, mert a környezet hatása mindent tarol. Már megint a nyelveken lovagolok, mint valami megszállott, de lépten-nyomon ezt látom, tapasztalom, csak így lehet komparatív előnyre szert tenni, ebben a szörnyű konkurenciaharcban, ami már bennünket is érint, nem a gyerekeinket. Igen, a jó pap is holtig tanul, ami ma már így hangzik, nyelveket… Valamikor a latin, esetleg ógörög elég volt. Ma már nem.
Annyit azonban már elértem, előző jelentésem óta, hogy Árpád és Sára megtették az elő és legfontosabb lépéseket e téren is. A két német sráccal angolul értekezve ballagtak ki a Tisza-partra. Nélkülem.
Talán még a Naplót is olvassák? Remélem…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tolnai Ottó
Nem, Tolnai Ottó nem kozmopolita lokálpatrióta, ez nem kozmopolitizmus és nem lokálpatriotizmus – bármennyire kedves volna >
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A hazafiság elve és gyakorlata
Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >
A Signalgate bagatellizálása rosszabb mint maga a botrány
Hogy a Fehér Ház próbálja bagatellizálni a Signalgate-et, az rosszabb, mint az alapbotrány maga, hogy ti. >
Miért hirdeti Orbán a szerb nacionalizmust?
A magyar miniszterelnök igyekszik országát közép- és dél-európai regionális hatalomnak beállítani. Emellett az etno-nacionalista nézetek sem >