Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Gól? Leszarom.
Minek drukkolni, amikor úgyis kiderül, ki a jobb?
Olcsó közösségtudat, hamis sikerélmény, túlárazott valóságshow, de felőlem csak tessék. Feltétlenül szóljanak, amint egy csapat összefocizta a rákgyógyszert. Illetve amikor a Marson pattan a labda. Érdekelni fog. Tóta W. Árpád (hvg.hu):
Arra lettem figyelmes, hogy mostanában sokan töltik az idejüket futballmeccsek megtekintésével. Ezzel semmi baj nincsen. Kit a foci szórakoztat, kit a jégvirágok burjánzása vagy a szentjánosbogarak tánca, megint másokat pedig a mikroszkóp alatt nyüzsgő parányok.
Igaz, utóbbiak a legritkább esetben verik fel embertársaik nyugalmát azt üvöltve, hogy PAPUCSÁLLATKAAA!!!, vagy azzal, hogy MEKKORA OZMÓZIS BAZMEG!!!
Valamint nem telik meg miattuk a város összes kiülős helye plazmatévékkel, amelyeken vízibolhák ordítva közösülnek. És nem is szemetelik tele a Facebookot azzal a lényegi információval, hogy hajrá, zöldmoszatok.
Ami sokkal nehezebben érthető, az ezeknek a tévézőknek a hozzáállása a mérkőzéshez. A lest ugyan ma sem egészen értem, meg nem is érdekel, de világos, hogy a rendezvénysorozat értelme az, hogy eldöntsék, ki focizik a legjobban. Ez történik az egyes mérkőzéseken is, tehát teljesen felesleges és indokolatlan előre kiválasztani egy-egy csapatot, hogy miattuk izguljanak. Sokkal célszerűbb megvárni a végét, amikor úgyis kiderül, melyik a jobb, és aztán az ő győzelmüknek örülni.
Már amennyiben nem történik valami disznóság, ami nem lenne meglepő, tekintve, hogy a FIFA döntéshozóit – ahogy az olimpiákat – bőrönd dollárokkal szokták megvenni latorállamok kifutófiúi, és az sem kétséges, hogy ezúttal Oroszország fizetett a legtöbbet. Ehhez se kell a lesszabály, anélkül is látszik, milyen meggondolatlanság ennek vigyorogva tapsolni.
De tegyük fel, hogy tisztességgel bonyolódnak a meccsek, és például Omán és Elefántcsontpart összecsapását megnyerik az elefántiak, mert gyorsabban futottak, pontosabban céloztak, és megvédték a saját kapujukat. Ebben az esetben nemcsak fölösleges volt Ománért ordítani, omános sálat venni - rekkenő hőségben! -, és söröskorsókat csapkodni az asztalhoz, hanem tévedés is. Hiszen pont az lenne a baj, ha nyernek, ha egyszer ők a gyengébbek!
Mármost az a faktor persze számíthat, hogy valaki szimpatizál Ománnal, netán történelmi sérelmeket dajkál Elefánciával szemben, és ezért érdekelt az ellenfél győzelmében. Ámde ez, lássuk be, olyan gondolkodás, ami még a mai Magyarországon is cikinek számít. Hiszen mind tudjuk, hogy az egyes nemzetek fiai egymástól is különböznek. Tiszta őrültség volna a néhai Laurent Gbagbo elnök politikai hibáit ráterhelni a mai válogatottra; olyasmi, mint Clemenceau miatt nem enni franciakrémest. Hasonlóképpen hiba pusztán Kábusz szultán reformjai miatt előnyben részesíteni az ománi csapat tagjait, akik között könnyen akadhatnak becstelen és kellemetlen alakok.
Különösen értelmetlen mindez akkor, ha elefántcsontpartiak és omániak vállat vállnak vetve, egy csomó másik afrikaival és lengyellel együtt játszanak egy csapatban, amelyet viccből franciának vagy németnek neveznek.
Hát kapjatok már a fejetekhez, emberek. Épeszű hozzáállás csakis az lehet, hogy a meccs végeztével tudomásul vesszük, melyik a legjobb, és értékén kezeljük a teljesítményét. (Amennyiben ez egyáltalán értelmezhető, mert úgy rúgtak gólt, ahogy még soha senki.) Így teszünk, ha egy orosz, japán vagy francia tudóscsoport felfedez valamit, ha bármilyen nemzetiségű zenész kijön egy jó slágerrel, vagy ha a világon valahol felépül egy akármi, ami szép, vagy legalább nagy. Nekem nyolc, ha valaki szerint berúgni a labdát madzagok közé ilyen vívmány; én majd akkor fogok hurrázni, ha letesznek egy labdát a Marsra.
Aminek persze nem lenne ott semmi értelme, de szerintem a madzagok közt sincs.
Tudom, hogy ez egyeseknek úgy hangzik, mint egy antiszociális kiáltvány, de ők tévednek. Vannak embercsoportok, akiknek jó szívvel és józan ésszel is lehet drukkolni. Ilyenek a gyerekeket mentő barlangi búvárok, mondjuk. Vagy egy jogvédő szervezet, jótékony egyesület. Vagy akár egy politikai párt. Azok ugyanis képviselnek valamit saját magukon túl, a sikerük pedig jót jelent más embereknek, és megváltoztatja a jövőt.
Egy focicsapat, az nem képvisel semmit, így nem tud izgatni, hogy melyik lesz sikeres. Nem mintha ez az út el lenne zárva előttük. Az érdemtelen figyelem, valamint az állami szintű korrupció ugyanis mesés bevétellel jár. Éppenséggel tehetnének felajánlásokat a futballcsapatok is. Vadidegen emberek jachtjaiért nyilván hülye lennék drukkolni, a gyerekgyógyításnak, a szír újjáépítésnek viszont tudnék. Ezt amúgy felismerték már filmstúdiók és autógyárak is, de hát azokat végül is nem focisták irányítják, és nem drukkerekből áll a közönségük.
Olcsó közösségtudat, hamis sikerélmény, túlárazott valóságshow, de felőlem csak tessék. Feltétlenül szóljanak, amint egy csapat összefocizta a rákgyógyszert. Illetve amikor a Marson pattan a labda. Érdekelni fog.
Addig meg, ha kérhetem, halkabban. Nem dicsőség bedőlni ennek. Értem én, hogy gól, csak leszarom.
Következő cikk: Naplójegyzetek – Fragmentumok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >