Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Macron mert és nyert, így az Európa-Orbán-meccs állása: 3: 0 - egyelőre
A franciák megóvták Európát a legrosszabbtól, de a reformokat nem lehet halogatni az unióban sem, ha nem akarják, hogy a következő francia elnököt Le Pennek hívják. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje (B1 Blog):
Ezzel együtt most egy időre megrendítő ütést kaptak az EU-ellenes populisták. Utóbbiak a kontinens keleti felén törhetik a fejüket, hogy miként tartsák vissza a távozni kívánó külföldi tőkét, illetve találjanak új befektetőket, akiknek nem fűlik a foguk a sajátságos politikai rendszerhez.
Washington Post
A lap úgy értékeli, hogy Macron nagyarányú győzelme megsemmisítő módon szembesítette a valósággal a szélsőjobbos erőket, amelyet be akarják dönteni Európát. A Brexit és Trump sikere ellenére most valószínűleg évekig nem jutnak hatalomra. A szélsőséges jelöltek felsültek Ausztriában, Hollandiában és Franciaországban is. A németeknél a felmérések szerint összeomlott az euroszkeptikus AfD. A kudarc annak ellenére következett be e pártok számára, hogy nézeteik ellenére karnyújtásnyi távolságra kerültek a kormányzástól. Most a földrész számára az a kérdés, hogy Macron képes lesz-e megújítani a kapcsolatokat Németországgal. De azért azt is látni, hogy a választóknak tele van a hócipőjük a hagyományos politikával és annak vezetőivel. Ám ott még nem tartanak, hogy a szélsőjobbot segítsék uralomra.
Egy szakértő azt mondja, ilyen az, amikor nem a menekültválság szerepel a hírek élén és a jobboldali populisták önmagukat lövik ki. Mert nem olyan könnyű szétszakítani az EU-t a nacionalizmussal. Magyarországon és Lengyelországban ugyan ilyen vezetők vannak nyeregben, de Le Pennel ellentétben egyikük sem jelent létveszélyt az unió számára. Ebben a helyzetben a szélsőjobboldal számára Ausztriában a legjobbak a kilátások, ahol legkésőbb jövőre választásokat kell tartani és az FPÖ igen jól áll a közvélemény kutatásokban. Németországban az AfD leszerepelt tegnap Schleswig-Holsteinben. Merkel szóvivője úgy értékelte a francia eredményt, hogy az egyértelmű kiállás volt Európa mellett. De azért az összefogás hívei elismerik, hogy Macron sikere csak átmeneti fellélegzést engedélyez, merthogy az EU-ellenes erők tovább erősödnek Franciaországban. És ha az új elnök nem képes gyorsan beindítani a gazdaságot, és azzal együtt az európai fellendülést, akkor felmerül, hogy Brüsszel segíti, vagynem sokkal inkább megkeseríti-e az emberek életét? Macron számára pedig ott a feladat, hogy a jövő hónapban működőképes kormánytöbbséget kell szereznie.
Bárkinek, aki hinni akar abban, hogy a liberális demokrácia képes megújulni, annak most hatalmas, megkönnyebbült sóhajt kell hallatnia, miután Franciaországban kikapott a szélsőjobbos Le Pen. A többség a nyitottság, a türelem és a nemzetköziség mellett tette le a voksát. Ám Macron győzelme mégsem teljes. A szélsőjobb akkora legitimációt kapott, mint amilyet még sosem. És az 5. köztársaság 1958-as megalakulása óta egyetlen elnök sem nézett szembe ilyen óriási feladattal, tekintve a politikai megosztottságot, a széleskörű társadalmi elégedetlenséget, a nemzet jövőjét övező borúlátást, valamint az államfői hivatal tekintélyvesztését. Először is alig egy hónap múlva jönnek a törvényhozási választások és Macron könnyen a nagy pártok foglya lehet. Többség nélkül igencsak nehéz lesz keresztül vinnie a reformokat. De most lendületben van, így lehet, hogy az En Marche a legerősebb párt lesz, bár nem sikerül majd elérnie az abszolút többséget. Ugyanakkor nyomulnak a nacionalisták, az iszlámellenes erők és a bezárkózás hívei. Épp ezért Berlinnek oda kell állnia a növekedést szolgáló francia politika mögé. Ha Macron elbukik, akkor teljesen bizonytalan, hogy miként lehetne féken tartani Le Pent 5 év múlva.
Guardian
Timothy Garton Ash szintén úgy ítéli meg, hogy Franciaországban sikerült elkerülni a legrosszabbat, ám a franciáknál és Európában is hátra van még a reformok ijesztően nagy feladata. A földrész pezsgőt bonthat Macronnak köszönhetően, igaz, a pohár még félig sincs tele, és ha az EU nem változtat a dolgokon, akkor csupán némi haladékhoz jutott a végzetes nap előtt. Az új elnök az elit kimagaslóan tehetséges gyermeke, és ha hasonló felfogású kabinet alakul az ősszel Németországban, akkor van esély arra, hogy a két ország megerősítse az uniót. De ettől a leadott szavazatok egyharmada Le Pent támogatta, akinek gusztustalan szélsőjobbos felfogása felől nem lehet semmi kétség. Ő a korszerű nemzeti-populista alaptípusa. Változatlanul jelentős dühöt tud felmutatni a köz részéről a maga oldalán. További keserű csepp a pohárban, hogy Macronnak lesz-e többsége programja valóra váltásához. Ha kudarcot vall, 2022-ben Le Pen lehet az államfő. Végül ott vannak a brit távozás gyötrelmei és válság robbanhat ki az olasz helyzet miatt is. Arról nem beszélve, hogy Magyarországot és Lengyelországot már liberális-ellenes populisták vezénylik. Szóval rendkívül sok a teendő és Európa az utolsó esélyre emeli poharát.
New York Times/Reuters
Átmeneti megkönnyebbül Európa és az általa képviselt liberális értékrend a francia elnökválasztás eredménye láttán. A Brexit és Trump mögött álló erők azzal fenyegettek, hogy keményen megsorozzák a földrészt, akkora volt az ellenérzés a néptől távolkerült elitek, a gazdasági egyenlőtlenségek és a bevándorlás miatt. A legnagyobb kockázatot Franciaország jelentette, nem utolsósorban azért, mert úgy tűnt, hogy Le Pen ügyesen épít a szavazók félelmeire. Ehhez képest futott be a leplezetlenül Európa-hívő Macron. Az EU új esélyhez jutott, de egyben figyelmeztetést is kapott. A Nemzeti Front csaknem kétszer annyi voksot könyvelhetett el, mint 2002-ben, és ha Le Pen jól csinálja, 5 év múlva nyerhet.
A kontinens számára jó hír, hogy Merkel és Macron mellett ott áll a holland liberális miniszterelnök, az olaszoknál pedig a szintén Brüsszel-párti Renzi lehet a befutó. Csak éppen az elitellenes hullám nem tűnik el, a jobboldali magyar és lengyel kormány már nagy ívben tesz az EU-szabályokra. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Le Pen és Wilders ellenzékből várhatóan erős politikát visz majd. Ahogy a Morgan Stanley egyik szakértője megfogalmazta: még ha ma a globalisták futottak is be, ez nem jelenti azt, hogy holnap nem kerekednek felül a populisták.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >