Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Macron mert és nyert, így az Európa-Orbán-meccs állása: 3: 0 - egyelőre
A franciák megóvták Európát a legrosszabbtól, de a reformokat nem lehet halogatni az unióban sem, ha nem akarják, hogy a következő francia elnököt Le Pennek hívják. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje (B1 Blog):
Ezzel együtt most egy időre megrendítő ütést kaptak az EU-ellenes populisták. Utóbbiak a kontinens keleti felén törhetik a fejüket, hogy miként tartsák vissza a távozni kívánó külföldi tőkét, illetve találjanak új befektetőket, akiknek nem fűlik a foguk a sajátságos politikai rendszerhez.
Washington Post
A lap úgy értékeli, hogy Macron nagyarányú győzelme megsemmisítő módon szembesítette a valósággal a szélsőjobbos erőket, amelyet be akarják dönteni Európát. A Brexit és Trump sikere ellenére most valószínűleg évekig nem jutnak hatalomra. A szélsőséges jelöltek felsültek Ausztriában, Hollandiában és Franciaországban is. A németeknél a felmérések szerint összeomlott az euroszkeptikus AfD. A kudarc annak ellenére következett be e pártok számára, hogy nézeteik ellenére karnyújtásnyi távolságra kerültek a kormányzástól. Most a földrész számára az a kérdés, hogy Macron képes lesz-e megújítani a kapcsolatokat Németországgal. De azért azt is látni, hogy a választóknak tele van a hócipőjük a hagyományos politikával és annak vezetőivel. Ám ott még nem tartanak, hogy a szélsőjobbot segítsék uralomra.
Egy szakértő azt mondja, ilyen az, amikor nem a menekültválság szerepel a hírek élén és a jobboldali populisták önmagukat lövik ki. Mert nem olyan könnyű szétszakítani az EU-t a nacionalizmussal. Magyarországon és Lengyelországban ugyan ilyen vezetők vannak nyeregben, de Le Pennel ellentétben egyikük sem jelent létveszélyt az unió számára. Ebben a helyzetben a szélsőjobboldal számára Ausztriában a legjobbak a kilátások, ahol legkésőbb jövőre választásokat kell tartani és az FPÖ igen jól áll a közvélemény kutatásokban. Németországban az AfD leszerepelt tegnap Schleswig-Holsteinben. Merkel szóvivője úgy értékelte a francia eredményt, hogy az egyértelmű kiállás volt Európa mellett. De azért az összefogás hívei elismerik, hogy Macron sikere csak átmeneti fellélegzést engedélyez, merthogy az EU-ellenes erők tovább erősödnek Franciaországban. És ha az új elnök nem képes gyorsan beindítani a gazdaságot, és azzal együtt az európai fellendülést, akkor felmerül, hogy Brüsszel segíti, vagynem sokkal inkább megkeseríti-e az emberek életét? Macron számára pedig ott a feladat, hogy a jövő hónapban működőképes kormánytöbbséget kell szereznie.
Bárkinek, aki hinni akar abban, hogy a liberális demokrácia képes megújulni, annak most hatalmas, megkönnyebbült sóhajt kell hallatnia, miután Franciaországban kikapott a szélsőjobbos Le Pen. A többség a nyitottság, a türelem és a nemzetköziség mellett tette le a voksát. Ám Macron győzelme mégsem teljes. A szélsőjobb akkora legitimációt kapott, mint amilyet még sosem. És az 5. köztársaság 1958-as megalakulása óta egyetlen elnök sem nézett szembe ilyen óriási feladattal, tekintve a politikai megosztottságot, a széleskörű társadalmi elégedetlenséget, a nemzet jövőjét övező borúlátást, valamint az államfői hivatal tekintélyvesztését. Először is alig egy hónap múlva jönnek a törvényhozási választások és Macron könnyen a nagy pártok foglya lehet. Többség nélkül igencsak nehéz lesz keresztül vinnie a reformokat. De most lendületben van, így lehet, hogy az En Marche a legerősebb párt lesz, bár nem sikerül majd elérnie az abszolút többséget. Ugyanakkor nyomulnak a nacionalisták, az iszlámellenes erők és a bezárkózás hívei. Épp ezért Berlinnek oda kell állnia a növekedést szolgáló francia politika mögé. Ha Macron elbukik, akkor teljesen bizonytalan, hogy miként lehetne féken tartani Le Pent 5 év múlva.
Guardian
Timothy Garton Ash szintén úgy ítéli meg, hogy Franciaországban sikerült elkerülni a legrosszabbat, ám a franciáknál és Európában is hátra van még a reformok ijesztően nagy feladata. A földrész pezsgőt bonthat Macronnak köszönhetően, igaz, a pohár még félig sincs tele, és ha az EU nem változtat a dolgokon, akkor csupán némi haladékhoz jutott a végzetes nap előtt. Az új elnök az elit kimagaslóan tehetséges gyermeke, és ha hasonló felfogású kabinet alakul az ősszel Németországban, akkor van esély arra, hogy a két ország megerősítse az uniót. De ettől a leadott szavazatok egyharmada Le Pent támogatta, akinek gusztustalan szélsőjobbos felfogása felől nem lehet semmi kétség. Ő a korszerű nemzeti-populista alaptípusa. Változatlanul jelentős dühöt tud felmutatni a köz részéről a maga oldalán. További keserű csepp a pohárban, hogy Macronnak lesz-e többsége programja valóra váltásához. Ha kudarcot vall, 2022-ben Le Pen lehet az államfő. Végül ott vannak a brit távozás gyötrelmei és válság robbanhat ki az olasz helyzet miatt is. Arról nem beszélve, hogy Magyarországot és Lengyelországot már liberális-ellenes populisták vezénylik. Szóval rendkívül sok a teendő és Európa az utolsó esélyre emeli poharát.
New York Times/Reuters
Átmeneti megkönnyebbül Európa és az általa képviselt liberális értékrend a francia elnökválasztás eredménye láttán. A Brexit és Trump mögött álló erők azzal fenyegettek, hogy keményen megsorozzák a földrészt, akkora volt az ellenérzés a néptől távolkerült elitek, a gazdasági egyenlőtlenségek és a bevándorlás miatt. A legnagyobb kockázatot Franciaország jelentette, nem utolsósorban azért, mert úgy tűnt, hogy Le Pen ügyesen épít a szavazók félelmeire. Ehhez képest futott be a leplezetlenül Európa-hívő Macron. Az EU új esélyhez jutott, de egyben figyelmeztetést is kapott. A Nemzeti Front csaknem kétszer annyi voksot könyvelhetett el, mint 2002-ben, és ha Le Pen jól csinálja, 5 év múlva nyerhet.
A kontinens számára jó hír, hogy Merkel és Macron mellett ott áll a holland liberális miniszterelnök, az olaszoknál pedig a szintén Brüsszel-párti Renzi lehet a befutó. Csak éppen az elitellenes hullám nem tűnik el, a jobboldali magyar és lengyel kormány már nagy ívben tesz az EU-szabályokra. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Le Pen és Wilders ellenzékből várhatóan erős politikát visz majd. Ahogy a Morgan Stanley egyik szakértője megfogalmazta: még ha ma a globalisták futottak is be, ez nem jelenti azt, hogy holnap nem kerekednek felül a populisták.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak virtuálisan
Ázsia bennünk van, az Urál hegység igazából az osztrák–magyar határnál húzódik, bár nem látható. Ha netán >
Netanjahu elakadt, miközben küzd a Hamász ellen
A Haarec vezető kommentátora úgy véli, hogy Netanjahu elakadt, miközben küzd a Hamász ellen. Nem engedheti >
Az európai populisták Bident kísértik
Miután az elnök nem volt hajlandó gyorsan véget vetni az ukrán háborúnak, azaz döntő győzelemhez hozzásegíteni >
A magyar kerítés nem képes arra, hogy feltartóztassa a migránsokat
Ezzel tért vissza Ásotthalomról Kornél Albert, a francia konzervatív lap tudósítója. Az akadályon folyamatosan haladnak át >
Ukrajnának új ellensége lett: az, hogy a Nyugat belefárad a háborúba
Az egyik neves amerikai biztonságpolitikai szakértő azt mondja, hogy mindenképpen el kell kerülni Ukrajnában a vereséget, >
Miért védem Izraelt?
Saját bevallása szerint Bernard-Henry Lévy egész életében a palesztinok ügyéért küzdött, ám most mégis Izrael támogatja >
Európában jelenleg jobbról fúj a szél
Paul Lendvai arra hívja fel a figyelmet heti kommentárjában a Der Standardban, hogy Európában jelenleg jobbról >
A pártrendszer széttagoltsága veszélyt jelent az EU számára
A Standard brüsszeli tudósítója veszélyesnek nevezi az EU szempontjából, hogy egyre inkább széttöredezik a földrészen a >
Izrael elvesztette a háború ellenőrzését
Minél tovább tart a tűzszünet, annál nagyobb lesz a nyomás Netanjahura, hogy folytassa az erőfeszítéseket a >
Orbán Viktor az uniós kilépéssel kokettál
Így kemény feladat elé néz ma Budapesten az Európa Tanács első embere. A magyar vezetés ugyanis >
Európának az a baja, hogy túl vonzó
Ezt Timothy Garton Ash állítja a Financial Times-ban, aki szerint a migráció ügyében hozott kemény intézkedések >
A megszűnt nemzeti szuverenitás nyomában
A diktátorokat általában a realitásoktól elszakadt, magányos emberként írják le a politikai elemzők. Tévednének? Ez a >