Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hat pontban a Momentum Európa-párti tüntetéséről
A rendszerváltás ígérete nem teljesült. Mert nem teljesülhetett. Ezeknek az ígéreteknek a harminc évvel későbbi replikáiktól vajon várhatunk mást? Pap Szilárd István (Kettős Mérce):
A Momentum Mozgalom tegnapi majálisán többezren vonultak végig a Szabadság térről a Hősök teréig, és hallgatták meg a mozgalom vezetőinek beszédeit. Ez önmagában figyelemre méltó, mert az elmúlt években azt láthattuk, hogy a pártoktól függetlenül szerveződő tüntetéshullámok energiáiból a pártok képtelenek voltak építkezni. De a beszédeket hallgatva nem hallunk mást, mint a rendszerváltás hamis “társadalmi szerződésének” újracsomagolását, ami ma csak az uralkodó status quo megőrzését szolgálja.
1. Kezdjük egy „értéksemleges”, politológusi észrevétellel: a Momentum május elseji tüntetésén jó politikai beszédek hangzottak el, főleg a pártelnök, Fekete-Győr András szájából. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a politikai tartalmáról (erről bővebben a további pontokban), voltak benne hatásos retorikai fordulatok és megmondások. Az "Állítsuk meg Brüsszelt"-re adott válasz („Mi nem megállítani fogjuk Brüsszelt, hanem utolérni.”) egyenesen ötletes volt, hosszú távon is van benne politikai potenciál. A profi koreográfia mellett összességében egy olyan politikai megmozdulást láthattunk, amilyent korábban kispártoktól még nem.
2. Szintén újdonság a NER-ellenzékiség történetében, hogy egy heteken át tartó civil tüntetéshullám után egy politikai párt explicit módon próbálja becsatornázni az elégedetlenkedőket, és minden jel szerint a CEU-ügy kapcsán utcára vonulók egy jelentős része valóban nyitott erre a becsatornázásra.
A korábbi tüntetéshullámok legnagyobb problémája mindig az volt, hogy egyetlen politikai cselekvő sem tudott erőre váltható profitot húzni belőlük, ez most a Momentumnak sikerülhet.
3. És térjünk a tartalomra. A Momentum rendezvényén elhangzott beszédek majd minden mondatát hallhattuk már az elmúlt években (legtöbbet talán Bajnai Gordon 2012-es visszatéréséből merített a Momentum). Nem arról van szó, hogy ezeken a mondatokon valami copyright lenne, hanem hogy a Momentum ugyanazokkal a mondatokkal próbál meg a Fidesz rendszerének kihívásaira válaszolni, mint a NER elleni korábbi kisérletek. A "ti lesztek a mi médiánk!" felkiáltás a Fidesz-propaganda gépezetével szemben elég sokszor hangzott már el, és éppen annyira helyettesíthet egy valódi médiagépezetet, mint a “ha hülyeséget mondunk a tévében, akkor is higgyetek nekünk” mondat. De ott van a rendszer szabályaiból következő többi kihívás, a választási rendszer, vagy a parlamenti politizálás kiüresítése, a folyamatosan változó politikai szabályok, az elfoglalt magyar állam gépezete. Ha ezekre nem tud valami újat kitalálni a Momentum, akkor a jelenlegi lendület és erő, amit a megmozdulásaikon láthatunk, éppúgy tiszavirágéletűnek és kudarcosnak bizonyul majd, mint a korábbi évek politikai innovációs kísérletei.
4. A munkások ünnepén egyenesen ironikus a „fogjanak össze a gazdagok és a szegények" felszólítás – hogy szó szerint idézzünk: „Elérkezett az idő, hogy (…) a szegény és a gazdag (…) felismerjék közös nemzeti sorsukat, mert feladatunk van. Tegyük félre ellenérzéseinket, mert mindannyian hazafiak vagyunk”. Ezzel a felszólítással újfent arra van felkérve a magyar nép, hogy fedje el az érdekellentéteket, hunyjon szemet a kizsákmányolás fölött, és egyesüljön a sokszor kibékíthetetlen érdekellentéteket félretéve, hisz mindannyian hazafiak vagyunk. Tudjuk a történelemből, hogy ezek az „összefogások" általában mit jelentenek, és ki szokta a rövidebbet húzni. Mindig az alul lévők, a dolgozó többség, akiknek érdekei megint elsikkadnak egy nemzetinek kikiáltott cél mögött.
A Momentum felszólításában gyakorlatilag megismétlődik a rendszerváltás „társadalmi szerződése”. Az Európához való minden áron felzárkózás ígéretéért cserébe áldozzunk be más megfontolásokat, érdekeket, vágyakat.
Ezt kérte a rendszerváltó elit is: nem baj, hogy a gazdasági átalakulások, a privatizáció, a munkavállalói jogok leépülése, a megszorítások, az áramvonalasítások mind-mind emberi életeket tesznek tönkre, mert a cél – amelyből végül csak kevesek profitáltak, hisz csak kevesek profitálhatnak – szent.
5. A „modern, szabad" Európa és a „szegény, elmaradott" Kelet szembeállítása továbbra is kultúrrasszizmus. Amivel egyrészt morális problémák is vannak, másrészt pedig a nyugati államok felsőbbrendűségét (értsd nacionalizmusát) legitimáló ideológia. De ami a legfontosabb: a magyar progresszió több száz éves történetének alaptoposza ez a szembeállítás, amelynek az is része, hogy bizony a magyar nép maga is sokszor mucsainak, elmaradottnak, a haladásra képtelennek tekinthető ebben a szembeállításban. És ennek a megbélyegzésnek és értékhierarchiának a magyar történelemben sosem lett jó vége, még akkor sem, mikor a Momentumnál sokkal nagyobb elmék hirdették. Például Ady Endre, akit a Momentum elnökségének tagja, Soproni Tamás most egyszerűen csak lelegyintett a színpadról („Kompország – mondják”).
Ennek a hamis, rasszista és öngyarmatosító szembeállításnak hatalmas szerepe van abban is, hogy ma épp ott tartunk, ahol (emlékeztetőül: a NER-ben). A jobboldal értékhierarchiája, amely a helyit, az autentikusan hazait akarja az idegen, a kozmopolita fölébe állítani, nem létezhetne a „haladó” kultúrrasszizmus nélkül, a kettő feltételezi és erősíti egymást.
6. A szélsőjobb euro-amerikai előre törésével párhuzamosan, úgy tűnik, az alternatíva nem (vagy nem csak) balról jön. Ezzel szemben a „szélsőséges közép" találja újra fel magát, olyan szereplőkön keresztül, mint a francia Macron. A közép általában a mértékletesség, a fontolva haladás képzetét kelti bennünk, de a szélsőséges közép nem ilyen. Elsődleges feladata a globális gazdasági-társadalmi viszonyok, a piacok mindenhatóságán és a globalizált lefele tartó versenyen alapuló, neoliberális status quo megőrzése a változást és haladást ígérő politikai marketing eszközeivel. Teljesen érthető, hogy a NER-ben mindez sokak számára kívánatosnak tűnik, ebben nincs vita. Pont úgy tűnik kívánatosabbnak, ahogyan a kádárizmusban is joggal tűntek kívánatosnak a rendszerváltó elitek ígéretei. Azok az ígéretek, amelyek szintén a Nyugat-Kelet értékhierarchián, és a minden más szempontot felülíró „utolérés” narratíváján alapultak. A rendszerváltás ígérete nem teljesült. Mert nem teljesülhetett. Ezeknek az ígéreteknek a harminc évvel későbbi replikáiktól vajon várhatunk mást?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >