2023. február 8. Szerda
Ma Aranka, Jeromos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Patina

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Patina
A sokat megélt parlament

Azzal indult szombaton, hogy no name balkán-tanácskozást, csúcsértekezletet tartanak a hónap végén Kranjban. Amelyen jelen lesz a volt Jugoszlávia területén létrejött minden ország képviselője. Azt írta a Tanjug hírügynökség, hogy a küldöttségek elé nem tesznek névtáblát. Mert ugye, Szerbia nem vesz részt olyan nemzetközi értekezleten, amelyen Koszovó független államként szerepel. Hogy miért lesz kevésbé független névtábla nélkül, nem világos. Továbbra sem értem, hogy ettől a koszovói elnök meg a kormányfő miért érzi majd magát kevésbé államfőnek vagy miniszterelnöknek. Nyilván erre gondolt Szerbia elnöke is, mert irodája még aznap este cáfolta, hogy megállapodtak volna a „névtelen” találkozóban. Szóval jól megkevertük ismét. Hiába, Szerbia a térség vezető országa – hangoztatják Belgrádban. Csak lassan ismét összeveszünk minden szomszéddal.

Ámbár lehet, hogy mindez csak szerbiai belső használatra kell. Bizonyára. Mint ahogy bizonyára világutazó külügyminiszterünk minapi budapesti kijelentése is ezt a célt szolgálta, mely szerint, ha választani kell Koszovó és az Európai Unió között, akkor Szerbia az előbbit választja. Bár egy kicsit kifelé is üzent a miniszter, hiszen egy szomszédos uniós országban mondta, olyanban, amely elismerte a független Koszovót. Mindezek után Brüsszelben bizonyára álmatlan éjszakája volt a bővítési biztosnak. Persze az az igazság, hogy Európa azért rendet szeretne végre teremteni abban a térségben, amelyet előszeretettel csak Nyugat-Balkánnak neveznek egyes szomszédaink, utalva arra, hogy ők egy sajnálatos politikai tévedés révén keveredtek rossz társaságba akkor, amikor ugyancsak a nagyhatalmak az új államokat hozták létre az Osztrák-Magyar és az Oszmán Birodalom helyén. Azóta Európában már rájöttek, hogy a párbeszéd sokkal hatékonyabb formája a tűrhető egymás mellett élésnek, és most azt szeretnék, ha ezt a Nyugat-Balkánon is belátnák. Azért járt itt a francia külügyminiszter és az unió külügyi főmegbízottja is, hogy rávegye Belgrádot meg Pristinát a párbeszédre. A kranji találkozó is ezt a célt szolgálná. Talán.

Megértették az üzenetet Belgrádban és Pristinában is, biztos vagyok benne, de a robogó politikai propagandát nem akarják hirtelen leállítani. Nehogy baja essék a mozdonyvezetőnek meg a fűtőnek az Európába vezető úton. Mert a döcögő szerelvény hátsó vagonjaiban utazók csak arra várnak, hogy átvegyék az irányítást. Ezért kell folyton azt hirdetni, hogy vagy Koszovó, vagy az Unió – ha választani kell. Pedig úgy indultunk, hogy Koszovó is, Unió is. Csak nehogy azzal fejezzük, hogy se Koszovó, se Unió.

Pedig nagyon készülünk már. Éppen a napokban vontuk be patinával a parlamentet, azaz a parlamentarizmus, a parlamenti demokrácia évszázados intézményét. Mint török örökséget. Megkezdődött a képviselőház tavaszi ülésszaka, amelyre vörös szőnyegen, a katonaság elit alakulatának, a díszszázadnak a sorfala között vonultak be a honatyák és a honleányok. Egyesek dagadó kebellel. Mások szemlesütve és pirulva, de nem azért, mert az égszínkék egyenruhákkal övezett vörös kárpit és a rajta gyalogló képviselők tarkasága meg a valóban patinás Rosandić bronzlovak egyvelege nem csak súrolja a giccs határát. Hanem azért, mert sokallták a fölhajtást – ezt mondták. Az is felötlött az emberben, tudják-e a vörösszőnyeges ceremóniamesterek, hogy a jugoszláv királyság parlamentjét, a II. világháborús német parancsnokság, illetve a Népfront székhelyét, a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság meg Szerbia és Montenegró parlamentjét patinásították kékre meg vörösre, amely most a Szerb Köztársaságé. Azt az épületet, amelyet a jugoszlávság szelleme hatott át több mint 70 évig. Ma egyesek biztos úgy mondanák, szellemisége. Amelyben talán egyszer döntés születik az Európai Unióhoz való csatlakozásról.

Azt az épületet, amelyben egyetlen albán képviseli a dél-szerbiai kisebbséget. A kisebbségi frakció vezetője szerint ez a képviselőcsoport is rászavazott a szőnyegre, a gárdára és a himnuszra, amelyet az ülésszakok kezdetén énekel a vegyes kórus. A karzaton, ahonnan annak idején az újságírók követhették az ülések menetét. Ma már nemigen. Az még a diktatúrában volt. Amikor senkit sem zavart, hogy a tudósítók más-más nyelven jelentkeznek a szerkesztőségeknek. Amikor a kisebbségi szerkesztőségeknek is volt elég embere és pénze arra, hogy tudósítson – nemcsak a parlamentből. Ma már a kissebségi média megelégszik a képviselők helyszíni beszámolójával. Ha van neki választottja.

2010. március 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A filozófus halála és Orbán Magyarországának két valósága

Tamás Gáspár Miklós elhunyta és temetése kapcsán a portál megállapította, volt, aki számára intellektuális ”rocksztár” volt, >

Tovább

Oroszország szétlopása

Putyinék a háború örvén szétlopják Oroszországot, kihasználják, hogy külföldi cégek tömkelege távozik és befektetésük most szabad >

Tovább

A 22 milliárd euró sorsa

Az EU Bizottsága valójában nem csinált semmi különöset, csak érvényt szerzett annak a jó másfél éve >

Tovább

Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon?

Elemzők szerint nem kizárt, hogy Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon, habár az európai reakció meglehetősen >

Tovább

Riasztó lesz a háború második éve

A New York Times biztonságpolitikai szakírója azt jósolja, hogy riasztó lesz a háború 2. éve, az >

Tovább

Putyin pátriárkája kém volt Svájcban

I. Kirill (akit a magyar kormány levetetett az uniós tilalmi listáról – a szerk. megj.) szereti >

Tovább

Az elhúzódó háború ára

A New York Times elemzése szintén arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó, ha elhúzódna a háború, >

Tovább

Izrael a magyar és a lengyel úton

A NPR, az amerikai közszolgálati rádió kommentárja azt emeli ki, hogy a szélsőjobbos izraeli kormány széles >

Tovább

A nagy közös piszoár

S ha már látszat és valóság politikai összefüggéséről beszélünk, aligha mehetünk el szó nélkül az Orbán-rezsim >

Tovább

A szabadság különös iránya

Orbán is bármit megtehet, mert a magyar állam halott, a helyébe ő lépett. Az állam minden >

Tovább

Netanjahu létveszélyt jelent Izrael számára

A Guardian kommentárja azt hangsúlyozza, hogy a régi-új miniszterelnök létveszélyt jelent Izrael számára, de ki lehet >

Tovább

A scholzkodás tétje

Timothy Garton Ash bevallja: nem gondolta volna, hogy ekkora sikert arat, amikor a múlt héten továbbküldte >

Tovább