Ma Emánuel, Emánuéla, Larissza, Árpád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Patina
Azzal indult szombaton, hogy no name balkán-tanácskozást, csúcsértekezletet tartanak a hónap végén Kranjban. Amelyen jelen lesz a volt Jugoszlávia területén létrejött minden ország képviselője. Azt írta a Tanjug hírügynökség, hogy a küldöttségek elé nem tesznek névtáblát. Mert ugye, Szerbia nem vesz részt olyan nemzetközi értekezleten, amelyen Koszovó független államként szerepel. Hogy miért lesz kevésbé független névtábla nélkül, nem világos. Továbbra sem értem, hogy ettől a koszovói elnök meg a kormányfő miért érzi majd magát kevésbé államfőnek vagy miniszterelnöknek. Nyilván erre gondolt Szerbia elnöke is, mert irodája még aznap este cáfolta, hogy megállapodtak volna a „névtelen” találkozóban. Szóval jól megkevertük ismét. Hiába, Szerbia a térség vezető országa – hangoztatják Belgrádban. Csak lassan ismét összeveszünk minden szomszéddal.
Ámbár lehet, hogy mindez csak szerbiai belső használatra kell. Bizonyára. Mint ahogy bizonyára világutazó külügyminiszterünk minapi budapesti kijelentése is ezt a célt szolgálta, mely szerint, ha választani kell Koszovó és az Európai Unió között, akkor Szerbia az előbbit választja. Bár egy kicsit kifelé is üzent a miniszter, hiszen egy szomszédos uniós országban mondta, olyanban, amely elismerte a független Koszovót. Mindezek után Brüsszelben bizonyára álmatlan éjszakája volt a bővítési biztosnak. Persze az az igazság, hogy Európa azért rendet szeretne végre teremteni abban a térségben, amelyet előszeretettel csak Nyugat-Balkánnak neveznek egyes szomszédaink, utalva arra, hogy ők egy sajnálatos politikai tévedés révén keveredtek rossz társaságba akkor, amikor ugyancsak a nagyhatalmak az új államokat hozták létre az Osztrák-Magyar és az Oszmán Birodalom helyén. Azóta Európában már rájöttek, hogy a párbeszéd sokkal hatékonyabb formája a tűrhető egymás mellett élésnek, és most azt szeretnék, ha ezt a Nyugat-Balkánon is belátnák. Azért járt itt a francia külügyminiszter és az unió külügyi főmegbízottja is, hogy rávegye Belgrádot meg Pristinát a párbeszédre. A kranji találkozó is ezt a célt szolgálná. Talán.
Megértették az üzenetet Belgrádban és Pristinában is, biztos vagyok benne, de a robogó politikai propagandát nem akarják hirtelen leállítani. Nehogy baja essék a mozdonyvezetőnek meg a fűtőnek az Európába vezető úton. Mert a döcögő szerelvény hátsó vagonjaiban utazók csak arra várnak, hogy átvegyék az irányítást. Ezért kell folyton azt hirdetni, hogy vagy Koszovó, vagy az Unió – ha választani kell. Pedig úgy indultunk, hogy Koszovó is, Unió is. Csak nehogy azzal fejezzük, hogy se Koszovó, se Unió.
Pedig nagyon készülünk már. Éppen a napokban vontuk be patinával a parlamentet, azaz a parlamentarizmus, a parlamenti demokrácia évszázados intézményét. Mint török örökséget. Megkezdődött a képviselőház tavaszi ülésszaka, amelyre vörös szőnyegen, a katonaság elit alakulatának, a díszszázadnak a sorfala között vonultak be a honatyák és a honleányok. Egyesek dagadó kebellel. Mások szemlesütve és pirulva, de nem azért, mert az égszínkék egyenruhákkal övezett vörös kárpit és a rajta gyalogló képviselők tarkasága meg a valóban patinás Rosandić bronzlovak egyvelege nem csak súrolja a giccs határát. Hanem azért, mert sokallták a fölhajtást – ezt mondták. Az is felötlött az emberben, tudják-e a vörösszőnyeges ceremóniamesterek, hogy a jugoszláv királyság parlamentjét, a II. világháborús német parancsnokság, illetve a Népfront székhelyét, a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság meg Szerbia és Montenegró parlamentjét patinásították kékre meg vörösre, amely most a Szerb Köztársaságé. Azt az épületet, amelyet a jugoszlávság szelleme hatott át több mint 70 évig. Ma egyesek biztos úgy mondanák, szellemisége. Amelyben talán egyszer döntés születik az Európai Unióhoz való csatlakozásról.
Azt az épületet, amelyben egyetlen albán képviseli a dél-szerbiai kisebbséget. A kisebbségi frakció vezetője szerint ez a képviselőcsoport is rászavazott a szőnyegre, a gárdára és a himnuszra, amelyet az ülésszakok kezdetén énekel a vegyes kórus. A karzaton, ahonnan annak idején az újságírók követhették az ülések menetét. Ma már nemigen. Az még a diktatúrában volt. Amikor senkit sem zavart, hogy a tudósítók más-más nyelven jelentkeznek a szerkesztőségeknek. Amikor a kisebbségi szerkesztőségeknek is volt elég embere és pénze arra, hogy tudósítson – nemcsak a parlamentből. Ma már a kissebségi média megelégszik a képviselők helyszíni beszámolójával. Ha van neki választottja.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin legjobb embere
Paul Lendvai Putyin legjobb emberének nevezi Trumpot, mivel az lepaktálhat Moszkvával, amire könnyen rámehet azután Ukrajna. >
A Balkánon erjednek a dolgok. Ez a társadalmak emancipációjának kifejeződése
A szerbeknél Vučićnak akkora hatalma van, hogy már az felforgatással ér fel, ha valaki jogot és >
Jönnek a kínaiak
A Guardian vezércikke szerint a kínai elektromos autógyártás pont azért ért el áttörést, mert hatalmas segítséget >
Trumpnak néhány hét alatt sikerült elérnie azt, ami jó ideje Oroszország célja
Jócskán hazavágta a lengyelek körében idáig töretlen bizalmat az Egyesült Államok iránt. Nem kellett más hozzá, >
Az európaiak három geopolitikai megrázkódtatással szembesülnek
Timothy Garton Ash látja így a Le Monde-nak adott interjújában. Ezért szerinte a földrésznek ki kell >
Mohó és vészes korokat idéz Trump birodalmi típusú elnöksége
Először a britek csinálták, hogy megpróbálták megfélemlíteni és kihasználni a gyenge államokat, később Amerika átvette tőlük >
Magyarország sorsa, jövője: moralisták kontra realisták
Nálunk nem volt „hosszú kések éjszakája”, a régi ellenzék, bár valóban a rezsim sokféle szemétkedése közepette, >
Vučićnak le kell mondania
A Süddeutsche Zeitung belgrádi tudósítója egyértelműnek tartja, hogy le kellene mondania a szerb elnöknek, miután kiderült: >
Putyin csapdát állított Trumpnak
Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes >
Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé
A bírálók szerint a Pride betiltása a fasizmust idézi, egyben újabb lépés Putyin modellje felé. Ám >
A magyar bírók harcolnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért
„A jogállamiság Magyarországon az igazságszolgáltatás vonatkozásában már nem létezik, mert megszüntették a szervezeti függetlenségét, de még >
Németországban létrejön a radikális közép
Az adósságfék kiiktatásával esély nyílik a fősodor politikájának megújítására. Ezt fejti a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása, kiemelve, >