2024. május 2. csütörtök
Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Patina

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Patina
A sokat megélt parlament

Azzal indult szombaton, hogy no name balkán-tanácskozást, csúcsértekezletet tartanak a hónap végén Kranjban. Amelyen jelen lesz a volt Jugoszlávia területén létrejött minden ország képviselője. Azt írta a Tanjug hírügynökség, hogy a küldöttségek elé nem tesznek névtáblát. Mert ugye, Szerbia nem vesz részt olyan nemzetközi értekezleten, amelyen Koszovó független államként szerepel. Hogy miért lesz kevésbé független névtábla nélkül, nem világos. Továbbra sem értem, hogy ettől a koszovói elnök meg a kormányfő miért érzi majd magát kevésbé államfőnek vagy miniszterelnöknek. Nyilván erre gondolt Szerbia elnöke is, mert irodája még aznap este cáfolta, hogy megállapodtak volna a „névtelen” találkozóban. Szóval jól megkevertük ismét. Hiába, Szerbia a térség vezető országa – hangoztatják Belgrádban. Csak lassan ismét összeveszünk minden szomszéddal.

Ámbár lehet, hogy mindez csak szerbiai belső használatra kell. Bizonyára. Mint ahogy bizonyára világutazó külügyminiszterünk minapi budapesti kijelentése is ezt a célt szolgálta, mely szerint, ha választani kell Koszovó és az Európai Unió között, akkor Szerbia az előbbit választja. Bár egy kicsit kifelé is üzent a miniszter, hiszen egy szomszédos uniós országban mondta, olyanban, amely elismerte a független Koszovót. Mindezek után Brüsszelben bizonyára álmatlan éjszakája volt a bővítési biztosnak. Persze az az igazság, hogy Európa azért rendet szeretne végre teremteni abban a térségben, amelyet előszeretettel csak Nyugat-Balkánnak neveznek egyes szomszédaink, utalva arra, hogy ők egy sajnálatos politikai tévedés révén keveredtek rossz társaságba akkor, amikor ugyancsak a nagyhatalmak az új államokat hozták létre az Osztrák-Magyar és az Oszmán Birodalom helyén. Azóta Európában már rájöttek, hogy a párbeszéd sokkal hatékonyabb formája a tűrhető egymás mellett élésnek, és most azt szeretnék, ha ezt a Nyugat-Balkánon is belátnák. Azért járt itt a francia külügyminiszter és az unió külügyi főmegbízottja is, hogy rávegye Belgrádot meg Pristinát a párbeszédre. A kranji találkozó is ezt a célt szolgálná. Talán.

Megértették az üzenetet Belgrádban és Pristinában is, biztos vagyok benne, de a robogó politikai propagandát nem akarják hirtelen leállítani. Nehogy baja essék a mozdonyvezetőnek meg a fűtőnek az Európába vezető úton. Mert a döcögő szerelvény hátsó vagonjaiban utazók csak arra várnak, hogy átvegyék az irányítást. Ezért kell folyton azt hirdetni, hogy vagy Koszovó, vagy az Unió – ha választani kell. Pedig úgy indultunk, hogy Koszovó is, Unió is. Csak nehogy azzal fejezzük, hogy se Koszovó, se Unió.

Pedig nagyon készülünk már. Éppen a napokban vontuk be patinával a parlamentet, azaz a parlamentarizmus, a parlamenti demokrácia évszázados intézményét. Mint török örökséget. Megkezdődött a képviselőház tavaszi ülésszaka, amelyre vörös szőnyegen, a katonaság elit alakulatának, a díszszázadnak a sorfala között vonultak be a honatyák és a honleányok. Egyesek dagadó kebellel. Mások szemlesütve és pirulva, de nem azért, mert az égszínkék egyenruhákkal övezett vörös kárpit és a rajta gyalogló képviselők tarkasága meg a valóban patinás Rosandić bronzlovak egyvelege nem csak súrolja a giccs határát. Hanem azért, mert sokallták a fölhajtást – ezt mondták. Az is felötlött az emberben, tudják-e a vörösszőnyeges ceremóniamesterek, hogy a jugoszláv királyság parlamentjét, a II. világháborús német parancsnokság, illetve a Népfront székhelyét, a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság meg Szerbia és Montenegró parlamentjét patinásították kékre meg vörösre, amely most a Szerb Köztársaságé. Azt az épületet, amelyet a jugoszlávság szelleme hatott át több mint 70 évig. Ma egyesek biztos úgy mondanák, szellemisége. Amelyben talán egyszer döntés születik az Európai Unióhoz való csatlakozásról.

Azt az épületet, amelyben egyetlen albán képviseli a dél-szerbiai kisebbséget. A kisebbségi frakció vezetője szerint ez a képviselőcsoport is rászavazott a szőnyegre, a gárdára és a himnuszra, amelyet az ülésszakok kezdetén énekel a vegyes kórus. A karzaton, ahonnan annak idején az újságírók követhették az ülések menetét. Ma már nemigen. Az még a diktatúrában volt. Amikor senkit sem zavart, hogy a tudósítók más-más nyelven jelentkeznek a szerkesztőségeknek. Amikor a kisebbségi szerkesztőségeknek is volt elég embere és pénze arra, hogy tudósítson – nemcsak a parlamentből. Ma már a kissebségi média megelégszik a képviselők helyszíni beszámolójával. Ha van neki választottja.

2010. március 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább