Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Alapítvány és Birodalom
És ez a pszichopata nárcizmus nemcsak a Soros-alapítványokat fenyegeti, hanem minden civilt, már abban az értelemben, hogy a párteliten kívül az egész polgári lakosságot. Akiknek nem jut hely a bunkerekben. Tóta W. Árpád (hvg.hu):
Látványos idegösszeroppanással indította az évet a kormánypárt. Elege lett a TASZ, a Helsinki Bizottság és a Transparency brutális támadásaiból, és most leszámol velük.
A fenti szervezetek többek közt jogsegéllyel, elemzésekkel és nyilatkozatokkal követték el a felségbántalmazást, lényegi hatásuk annyi volt, hogy ellenvéleményt jelenítettek meg egy egyre szűkülő nyilvánosságban. Nem indulnak választáson, nincs médiabirodalmuk, tömegekhez nem jutnak el.
Kétségtelenül figyelemre méltó érzékenység, ha ettől egy teljhatalmú miniszterelnök nem alszik nyugodtan. Mindenkiről, aki nyilvánosan megszólal, írnak csúnyákat itt-ott. Nem is mindig igazságosan, de hát ilyenkor az ember megvonja a vállát, és leszarja. Aki utánamegy minden kommentelőnek, mert egyszerűen nem bírja elviselni, ha nem szeretik, az bizony beteg.
Egyik civil szervezet sem szólította fel a kormányt lemondásra. Még a közreműködését sem kérik, hanem helyette cselekednek, ahol elfelejtett, megszomorított, kitaszított embereken lehet segíteni. Hajléktalanokon, menekülteken, prostituáltakon, elítélteken, ételosztáson tülekedő szegényeken. Biztos lelkifurdalással jár, ha ezekről a problémákról egyáltalán hallani kell, de ezen lehet másképp is enyhíteni, mint a jótékonyság betiltásával.
Kiszorítani, eltakarítani – ezt a sorsot szánja nekik a kormánypárt. Már nem a kormányváltás lehetősége zavarja, hanem hogy egyáltalán van, aki nem ért egyet, és nem fél ennek hangot adni. És ez a pszichopata nárcizmus nemcsak a Soros-alapítványokat fenyegeti, hanem minden civilt, már abban az értelemben, hogy a párteliten kívül az egész polgári lakosságot. Akiknek nem jut hely a bunkerekben. (…)
Ma háború van, holnap béke
Így vadászhatnak le egyenként mindenkit. Hat éve folyik ez, szakadatlanul pörög a tébolyult kisgömböc, és lövöldöz körbe-körbe, kit hogyan talál meg. Nem jutottak volna idáig, ha az első vagy a hatodik ilyen után felismeri a többiek Magyarországa, hogy mi lesz ennek a vége. Ha időben egymásra találnak az áldozatok: civilek, szerkesztőségek, filozófusok, bankok, vállalkozók és nemzetközi nagyvállalatok, mindazok, akiknek van vesztenivalójuk – akkor együtt megvédhették volna magukat. Nem feltétlenül kell ehhez pártot választani – bár az is módszer –, elég az ellenállás. Ha az ott van a mindennapokban, akkor nem lehet többé elhallgatni, hogy nincs többség a kormány mögött - pedig mindent arra hivatkozva csinál. Néhány jól elhelyezett millióból megkerülhetetlenül keresztül lehet húzni a kormánypárt számítását, ahogy a Kétfarkú-kampányból kiderült.
Az ellenállás azonban pénzből is él, mint mindenki más. Akkor is, ha politikai alternatívát dolgoz ki szociológiai kutatóintézetekben, vagy ha ételt és takarót oszt azoknak, akiknek másképp nem jut. A Fidesz régóta dolgozik azon, hogy tőle független jövedelemforrások ne legyenek. Hogy megbüntethessen bárkit, aki sokat ugrál. Az önkormányzatok megcsonkításától a norvég alapok elleni támadásokig megtettek mindent, hogy kiszárítsák a velük vitázó értelmiség forrásait. És sikert sikerre halmoztak. Szerkesztőségek buktak el, egyetemi tanárok és püspökök húzták meg magukat riadtan, tudósok és kutatók távoztak az első adandó ösztöndíjjal. Ennek ez a bunkóságból katedrálist építő kormány természetesen örül, mert nekik ezekre nincs szükségük.
Az országnak viszont lenne, egyszerűen azért, mert Magyarország sokkal gazdagabb és sokszínűbb, mint amit a beszélő disznósajtok felfogni képesek.
A terv világos, a pszichózis szintén. Terveznie és változnia kell a velük szembeszegülő tábornak is. Mindenekelőtt körülnézni és észlelni, hogy különbözőek vagyunk, de az ellenség közös, és mi vagyunk többen. Más technikák, más módszerek, új szövetségek ideje jön. És új célok: egy olyan ország, ahol elférünk egymás mellett különbözően is. Elférnek a disznósajtok is majd, csak alacsonyabb polcon.
Megszervezte már magát nehezebb időben is a szolidaritás.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >