2022. július 6. Szerda
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (37.)

Milan Ramadanski, a harmadik nagyon jó tanárom

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (37.)
A tanárom (tolgaegilmez fotója)

Mint említettem már, nem rangsorolom őket, csak írásommal szeretnék megemlékezni róluk. Sajnos rajtuk kívül nemigen akad még olyan személy, akiknek annyit köszönhetnék, mint nekik. Mégis, talán közöttük Milan játssza a kulcsszerepet. Ő az a személy az én életemben, aki olyan hatást gyakorolt rám, amely számos mozzanatban sors és perdöntőnek bizonyult.

A zentai gimnázium minden tanulója, aki valahol 1967. és 1977. között angol nyelvet tanult, jól ismeri őt és módszerét. Ami nagyon egyszerű és nagyszerű volt. Csak angol nyelven volt hajlandó megszólalni, minden új és ismeretlen szót csak angolul magyarázott el, és rengeteget követelt. Nála nem volt pardon. Nem volt kivétel, nem voltak kedvencek és kedvezményezettek, csak kőkemény munka. Naplót szinte soha sem hordott magával, mindent fejben tartott, és az egyik legigazságosabb tanár volt, amikor az osztályzatokat adta. Nála a gyönyörű, kékszemű Orosz Gizi kettese más tanár kitűnőjével ért fel. Gizi minden óra előtt és után krokodilkönnyeket hullajtva tanulta a nyelvet, de a végén csak megtanulta.

Én második idegen nyelvként kezdtem nála az angolt tanulni, és annyi előnyöm volt a többiekkel szemben, hogy egy évvel előbb már magántanárnál tanultam. A kedves Cuni néni, ha kellett, vonalzóval verte a fejünkbe, öcsémmel, a nyelvtant, a kiejtésre meg különösen figyelni kellett. Annyit nem pöszögtem és csücsörítettem életemben, amennyit nála egy-egy órán kellett, de meg is lett az eredménye. Milan ezt az első órán kiszúrta, és tőlem még többet követelt. Hajtott, mint kocsis a lovát, pihenni csak ritka pillanatokban lehetett, de akkor is észnél kellett lenni, mert egy óvatlan pillanatban, dolgozatíráskor, csak véletlenül fordítottam a fejem a jobbra ülő szomszéd füzete felé, és már repültem is, mint a vércse, ki az óráról, hatalmas egyessel a lapra akasztva, mint egy külön figyelmeztetés, hogy nekem még ezt sem tűri el. Nem befolyásolta ez az év végi előmenetelem, mert ő a tudást osztályozta. Nála mindenki olyan jó alapot kapott, amire bárhol később tovább építkezhetett. Kis külön szorgalommal, jól beszélte a nyelvet, és ami a lényeg, bátorságot szerzett, mert állandóan beszéltetett bennünket.

Öcsémet is tanította és őt már a második osztály végén, 17 évesen kiebrudalta Angliába, egy kis nemzetközi, gyümölcsszedő farmra, ami valójában a mi későbbi kalandos utazásainkat is megalapozta. Öcsi kinn úgy feltalálta magát, hogy később évekig jártunk ki dolgozni és tanulni. Munka közben lehetett csak igazán elsajátítani a beszéd nyelvet, amit mi Yarmouth üdülőközpont környékén, tálcán kaptunk, mivel Nagy-Britannia minden részéről jártak oda nyaralni. Hazafelé pedig mindig egy más útvonalon jöttünk, így bejártuk Európa nagy részét abból a pénzből, amit előtte megkerestünk. Közben rengeteg barátságra és tapasztalatra is szert téve, később már könnyebb volt bárhova elindulni.

Milan a hetvenes évek végén, mindenki legnagyobb sajnálatára, elhagyta az iskolát, és diplomáciai pályán próbált szerencsét. Egy pártállamban. Ki is került a távoli Burmába, az ottani nagykövetségre, ahonnan egyéves kislánya egészségének megóvása érdekében, felrúgva minden diplomáciai protokollt, engedély nélkül hazajött. Egy alapvető penicillin alapú gyógyszer akár nem hivatalos beszerzése is komoly gondot okozott, és ő nem habozott. Hiába fenyegette a nagykövet.

Itthon kegyvesztett lett. Évekig nem kapott munkát sehol. Szinte leradírozták a politikai és egzisztenciális pályáról, mintha egy bűnöző lett volna. Holott ő csak a lánya hallását akarta megóvni, mint felelős szülő, aki az egészséget a karrier elé helyezte. Ez pártállamban érthetetlen és megbocsáthatatlan bűnnek számított.

Sokáig kereste helyét, majd magánórákat adva, valamint a gyümölcsösben a növényekkel társalogva csak talpra állt. Valahol itt kezdődött ellenzékisége is, mert a „rendszerváltás” előtt ő már komoly disszidensnek számított, aki a Praxis folyóiraton művelődött és Szolzsenyicin Gulágját olvasta, valamint felhívta mindazok figyelmét a változásokra, akiket arra érdemesnek tartott. Kicsit elragadta a nacionalista hév is, mint sokakat abban az időben, de aki őt jobban és közelebbről ismerte, tudta, hogy ő értelmiségi emberként hamar belátja tévedéseit is.

Mivel a mi kapcsolatunk valahogy kezdettől fogva összegubancolódott, még, mint tanár-diák, ez a későbbiek során is megmaradt. Így kerültem én magam is kapcsolatba számos olyan alkotóval, akiket az akkori rezsim bőszen üldözött. A legfontosabb azonban Milan azon gesztusa volt (ekkor már én dolgoztam az iskolában), amikor egyik este könyvekkel a kezében fölpakolva eljött hozzám, hogy elbeszélgessünk. Ekkor adta kezembe életem könyvét a Cvetovi i tla-t Đuro Šušnjić-tól. Tehát a szellemmel való találkozásom és egész világnézetem gyökeres átalakulását is neki köszönhetem.

Akkor is eljött hozzám, amikor lelki traumák gyötörték és kereste önmagát. Valahol mi barátok vagyunk, olyan rokon lelkek.

Amikor az őrület elszabadult, és csak kevesen tudtak uralkodni önmagukon, még a mi kis porfészkünkben is, én éppen a piacon, péntek lévén, Naplóval a kezemben sétálgatok. Oda is kivittem az én olvasóimnak a lapot, amikor egyszer csak előttem terem, és nekem ront. Hogy én is csak egy álszent magyar nacionalista vagyok, aki a VMDK helyi csatlósa és ezt a szemetet a kezemben árulom. Nem szégyellem magam! – tette hozzá, nagyon kikelve önmagából. Mondom neki, nyugodj le, összevissza beszélsz. A Naplónak semmi köze a VMDK-hoz, mint ahogy nekem sem. Még csak szimpla párttag sem vagyok, és az életben többé soha egyetlen párthoz nem fogok tartozni, csordához meg pláne nem. Hát nem te tanítottál mind erre? Kérdeztem vissza. Kicsit megnyugodott. Majd másnap, a városházán megint kirohant a Napló ellen, mint a VMDK szócsöve. Akkor megint helyre rakták, és végre megértette, hogy ez a két dolog teljesen független egymástól. Sőt.

Ahogy a viharos évek elmúltak, néha meg meglátogatom, és látom rajta, hogy tévelygéseit kinőtte. Ma már legkevésbé sem érdekli a politika. Bölcsebb lett. Magániskolája és nyelvtanítási módszere továbbra is egyedülálló.

Hibáit és botlásait kinőtte, amik még akkor is elvesztek erényei mellett, amikor éppen nem látott tisztán. Én neki csak adósa lehetek és köszönöm mind azt, amit önzetlenül tőle kaptam.

A rikkancs ismét jelenti (38.)

2010. február 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ki ért minket?

Ha a kormány szemszögéből foglaljuk össze: a magyarok kivételesen intelligensek, tájékozottak és józanok, valamint becsületesek, mert >

Tovább

Hongkong riasztó példája

A Washington Post vezércikke azt ajánlja mindazoknak, akik nem aggódnak a demokrácia jövője miatt, hogy nézzék >

Tovább

Az önkényuralom bája

Az európai kereszténydemokrácia 45 utáni árnyoldalait dolgozta fel legújabb könyvében egy Bécsben dolgozó politológus, különös tekintettel >

Tovább

A bűnvádi eljárást már nem lehet megkerülni Donald Trumppal szemben

Ez veszélyes precedens keletkezhet, arról nem beszélve, hogy az eljárás jól jöhet a politikusnak. Másfelől viszont >

Tovább

Megvédheti-e a NATO Kelet-Európát?

A NATO esetleg meg tudja védeni kelet-európai tagjait egy orosz agressziótól, de azok belső gondjaival nem >

Tovább

A Fidesz, a republikánusok és a minimumadó

A republikánusok, illetve magyar illetékesek kölcsönösen egymásra hivatkoznak. A napokban több magyar hivatalosság is azzal érvelt: >

Tovább

Az ortodox Irán

Ezen a lencsén át az látszik, hogy Putyin háborúja azt célozza: minél átfogóbban és minél hosszabb >

Tovább

Az eddigi európai rendnek vége

Bármennyire is keserű szembesülni vele, az intézményeken és szerződéseken alapuló európai rendnek immár vége. A biztonságot >

Tovább

Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell

A volt ukrán elnök, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, >

Tovább

Az összeomlás forgatókönyvei

Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, >

Tovább

Ki kellene terjeszteni a háborút Oroszországra is

De hogy van az, hogy Oroszország nap mint nap bombázhatja saját területéről Harkivot, de Ukrajna nem >

Tovább

Snyder-Habermas vita a német szerepvállalásról

Ha Putyin azt látja, hogy nem képes elérni célját, simán bejelenti, hogy győzött és valami új >

Tovább