2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (37.)

Milan Ramadanski, a harmadik nagyon jó tanárom

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (37.)
A tanárom (tolgaegilmez fotója)

Mint említettem már, nem rangsorolom őket, csak írásommal szeretnék megemlékezni róluk. Sajnos rajtuk kívül nemigen akad még olyan személy, akiknek annyit köszönhetnék, mint nekik. Mégis, talán közöttük Milan játssza a kulcsszerepet. Ő az a személy az én életemben, aki olyan hatást gyakorolt rám, amely számos mozzanatban sors és perdöntőnek bizonyult.

A zentai gimnázium minden tanulója, aki valahol 1967. és 1977. között angol nyelvet tanult, jól ismeri őt és módszerét. Ami nagyon egyszerű és nagyszerű volt. Csak angol nyelven volt hajlandó megszólalni, minden új és ismeretlen szót csak angolul magyarázott el, és rengeteget követelt. Nála nem volt pardon. Nem volt kivétel, nem voltak kedvencek és kedvezményezettek, csak kőkemény munka. Naplót szinte soha sem hordott magával, mindent fejben tartott, és az egyik legigazságosabb tanár volt, amikor az osztályzatokat adta. Nála a gyönyörű, kékszemű Orosz Gizi kettese más tanár kitűnőjével ért fel. Gizi minden óra előtt és után krokodilkönnyeket hullajtva tanulta a nyelvet, de a végén csak megtanulta.

Én második idegen nyelvként kezdtem nála az angolt tanulni, és annyi előnyöm volt a többiekkel szemben, hogy egy évvel előbb már magántanárnál tanultam. A kedves Cuni néni, ha kellett, vonalzóval verte a fejünkbe, öcsémmel, a nyelvtant, a kiejtésre meg különösen figyelni kellett. Annyit nem pöszögtem és csücsörítettem életemben, amennyit nála egy-egy órán kellett, de meg is lett az eredménye. Milan ezt az első órán kiszúrta, és tőlem még többet követelt. Hajtott, mint kocsis a lovát, pihenni csak ritka pillanatokban lehetett, de akkor is észnél kellett lenni, mert egy óvatlan pillanatban, dolgozatíráskor, csak véletlenül fordítottam a fejem a jobbra ülő szomszéd füzete felé, és már repültem is, mint a vércse, ki az óráról, hatalmas egyessel a lapra akasztva, mint egy külön figyelmeztetés, hogy nekem még ezt sem tűri el. Nem befolyásolta ez az év végi előmenetelem, mert ő a tudást osztályozta. Nála mindenki olyan jó alapot kapott, amire bárhol később tovább építkezhetett. Kis külön szorgalommal, jól beszélte a nyelvet, és ami a lényeg, bátorságot szerzett, mert állandóan beszéltetett bennünket.

Öcsémet is tanította és őt már a második osztály végén, 17 évesen kiebrudalta Angliába, egy kis nemzetközi, gyümölcsszedő farmra, ami valójában a mi későbbi kalandos utazásainkat is megalapozta. Öcsi kinn úgy feltalálta magát, hogy később évekig jártunk ki dolgozni és tanulni. Munka közben lehetett csak igazán elsajátítani a beszéd nyelvet, amit mi Yarmouth üdülőközpont környékén, tálcán kaptunk, mivel Nagy-Britannia minden részéről jártak oda nyaralni. Hazafelé pedig mindig egy más útvonalon jöttünk, így bejártuk Európa nagy részét abból a pénzből, amit előtte megkerestünk. Közben rengeteg barátságra és tapasztalatra is szert téve, később már könnyebb volt bárhova elindulni.

Milan a hetvenes évek végén, mindenki legnagyobb sajnálatára, elhagyta az iskolát, és diplomáciai pályán próbált szerencsét. Egy pártállamban. Ki is került a távoli Burmába, az ottani nagykövetségre, ahonnan egyéves kislánya egészségének megóvása érdekében, felrúgva minden diplomáciai protokollt, engedély nélkül hazajött. Egy alapvető penicillin alapú gyógyszer akár nem hivatalos beszerzése is komoly gondot okozott, és ő nem habozott. Hiába fenyegette a nagykövet.

Itthon kegyvesztett lett. Évekig nem kapott munkát sehol. Szinte leradírozták a politikai és egzisztenciális pályáról, mintha egy bűnöző lett volna. Holott ő csak a lánya hallását akarta megóvni, mint felelős szülő, aki az egészséget a karrier elé helyezte. Ez pártállamban érthetetlen és megbocsáthatatlan bűnnek számított.

Sokáig kereste helyét, majd magánórákat adva, valamint a gyümölcsösben a növényekkel társalogva csak talpra állt. Valahol itt kezdődött ellenzékisége is, mert a „rendszerváltás” előtt ő már komoly disszidensnek számított, aki a Praxis folyóiraton művelődött és Szolzsenyicin Gulágját olvasta, valamint felhívta mindazok figyelmét a változásokra, akiket arra érdemesnek tartott. Kicsit elragadta a nacionalista hév is, mint sokakat abban az időben, de aki őt jobban és közelebbről ismerte, tudta, hogy ő értelmiségi emberként hamar belátja tévedéseit is.

Mivel a mi kapcsolatunk valahogy kezdettől fogva összegubancolódott, még, mint tanár-diák, ez a későbbiek során is megmaradt. Így kerültem én magam is kapcsolatba számos olyan alkotóval, akiket az akkori rezsim bőszen üldözött. A legfontosabb azonban Milan azon gesztusa volt (ekkor már én dolgoztam az iskolában), amikor egyik este könyvekkel a kezében fölpakolva eljött hozzám, hogy elbeszélgessünk. Ekkor adta kezembe életem könyvét a Cvetovi i tla-t Đuro Šušnjić-tól. Tehát a szellemmel való találkozásom és egész világnézetem gyökeres átalakulását is neki köszönhetem.

Akkor is eljött hozzám, amikor lelki traumák gyötörték és kereste önmagát. Valahol mi barátok vagyunk, olyan rokon lelkek.

Amikor az őrület elszabadult, és csak kevesen tudtak uralkodni önmagukon, még a mi kis porfészkünkben is, én éppen a piacon, péntek lévén, Naplóval a kezemben sétálgatok. Oda is kivittem az én olvasóimnak a lapot, amikor egyszer csak előttem terem, és nekem ront. Hogy én is csak egy álszent magyar nacionalista vagyok, aki a VMDK helyi csatlósa és ezt a szemetet a kezemben árulom. Nem szégyellem magam! – tette hozzá, nagyon kikelve önmagából. Mondom neki, nyugodj le, összevissza beszélsz. A Naplónak semmi köze a VMDK-hoz, mint ahogy nekem sem. Még csak szimpla párttag sem vagyok, és az életben többé soha egyetlen párthoz nem fogok tartozni, csordához meg pláne nem. Hát nem te tanítottál mind erre? Kérdeztem vissza. Kicsit megnyugodott. Majd másnap, a városházán megint kirohant a Napló ellen, mint a VMDK szócsöve. Akkor megint helyre rakták, és végre megértette, hogy ez a két dolog teljesen független egymástól. Sőt.

Ahogy a viharos évek elmúltak, néha meg meglátogatom, és látom rajta, hogy tévelygéseit kinőtte. Ma már legkevésbé sem érdekli a politika. Bölcsebb lett. Magániskolája és nyelvtanítási módszere továbbra is egyedülálló.

Hibáit és botlásait kinőtte, amik még akkor is elvesztek erényei mellett, amikor éppen nem látott tisztán. Én neki csak adósa lehetek és köszönöm mind azt, amit önzetlenül tőle kaptam.

A rikkancs ismét jelenti (38.)

2010. február 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az erkölcs visszanyal

A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, >

Tovább

Miért vesztette el a Fidesz Budapestet

Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >

Tovább

Ki nyert vasárnap?

Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >

Tovább

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább