2019. október 18. péntek
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Vacsora és kabát

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Vacsora és kabát
Frakk (PikaPikaSakana fotója)

A politikusok általában akkor hozzák elő a nagy nemzeti témákat, amikor baj van a mindennapiakkal. Amikor a nemzet érdekei vannak veszélyben, akkor talán kevésbé éhes az ember és nem bánja, ha kopott a kabát. De mi történik, ha kiderül, hogy mégis fontos a tisztességes vacsora, és vannak, akik már nyaralást is szeretnének tervezni?

Valahogy ilyen helyzet állt elő itt Szerbiában, sőt, Vajdaságban is. Nem a szokásos időben, ősszel sokasodtak meg a sztrájkok, hanem a tél közepén, januárban. Pedig elővették már ismét Koszovót. Az államfő személyesen utazott New Yorkba, hogy a Biztonsági Tanács ülésén megismételje: „soha semmilyen körülmények között…”

Ezzel kezdte mondókáját az új szerb pátriárka is. Az egyháznak – az ortodoxnak – segítenie kell a világi hatalmon Koszovó megvédésében és a nemzeti egység megőrzésében – mondta, mert: „Szerbia Koszovó nélkül lélek, szellem és szív nélkül marad”. A vacsoráról és a kabátról nem tett említést. Nem is illettek volna a belgrádi székesegyházba, a lelki táplálék szentélyébe. De a politikát sem a lelki üdvösség megváltására találták ki. Bűnt követnénk azonban el, ha elhallgatnánk, hogy nem csak a szerb ortodox egyház foglalkozik azzal az alapjában véve meglehetősen piszkos tevékenységgel, amit politikai propagandának szoktunk nevezni. Történelmi egyházaink pásztorainak többsége politizál. Keményen, nemzeti alapon. A politikusok pedig tárt karokkal fogadják őket. Legalább akkora hasznot látnak bennük, mint bennünk, újságírókban. Biztos, hogy nagyobbat.

De térjünk vissza a vacsorához. Ahhoz, amit nem helyettesíthet az úrvacsora. Végül is, ha jobban meggondoljuk, maguk a politikusok is felelősek a sztrájkhullámért. Többen is mondták az utóbbi időben, hogy vége a válságnak, Szerbia viszonylag könnyen úszta meg a világot rengető krízist, jönnek a szebb napok. Akkor persze, hogy eszébe jut az embernek a vacsora meg a kabát. Meg a nyaralás. Aztán az is hiba volt a javából, hogy a miniszter engedett a villanygazdasági dolgozók nyomásának. Ahol az átlagbér az országos kétszerese. Igen, szocialista a miniszter, a szocialisták kezén van az ország egész energiaipara, de attól még másokra is gondolhatna. Azért, hogy ez a kormány kivételesen véghezvigye azt, amit négy évre tervezett. Igaz, a válság előtt, de válságos időkben lehet csak igazán szolidaritást kérni a nemzettől. És válságos időkben a nemzet általában meg is hallja az effajta kérelmet. De akkor nem szabad vele visszaélni. Mert akkor ismét elő kell venni Koszovót.

Mint ahogy nem szabad visszaélni a koalíciós megállapodással sem, és nem szabad a tisztességre hivatkozva megkezdeni a kampányt a nemzeti tanácsi választásokra. Mert azzal, hogy a vajdasági magyarok egyetlen komoly, talpon álló pártja a költségvetés ellen szavazott, nyilván tudatosan vállalta a legerősebb kormánypárttal, az államfő demokratáival való szembefordulás várható következményeit. Azok, akik az egyenes gerincről beszélnek, „kikérem magamnak” hangnemben, gondolják csak meg, kivel és mikor szövetkeztek már az elmúlt húsz esztendőben, és kivel vannak most is valós, vagy már csak papíron létező szövetségben. Gondolják csak végig, hogy a koalíciós tárgyalásokon pontosan hány politikai és helyhatósági tisztségben, igazgatói és igazgatótanácsi helyben állapodtak meg. Hogy hány embert helyeztek el azért, mert megfelelő pártkönyvecskével rendelkezett az adott pillanatban. Gondoljanak csak bele, hogy milyen alapok milyen pénzeit költötték hasznos vagy haszontalan célokra pártpolitikai pontok begyűjtése végett. Gondoljanak csak bele, hány olyan embert vettek fel soraikba – akik ugyanolyan buzgalommal szolgáltak korábban más pártokat – és juttattak hálából többszörösen előnyös helyzetbe. Azok pedig, akik buzgón vagy kevésbé buzgón igazolják az „egyenes derék” jelszó hirdetőit, gondolják csak meg, hogy ebből haszna vagy kára származik-e a vajdasági magyarságnak, mint közösségnek. Amelyre, tetszik nekünk vagy nem, mint idegenre tekint a többség nagy része. Itt és most. Lehet, hogy 50 év múlva nem így lesz. Tudom, hogy most sincs rendben, de így van. Mert itt még mindig Koszovó jár a fejekben. Kinek lesz tehát hosszú távon haszna, kinek lesz jobb a vacsorája és szebb a kabátja az efféle politizálás következtében? Nekünk, vagy a politikusoknak?

2010. január 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Miért vesztette el a Fidesz Budapestet

Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >

Tovább

Ki nyert vasárnap?

Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >

Tovább

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább