Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Vacsora és kabát
Öreg Dezső
A politikusok általában akkor hozzák elő a nagy nemzeti témákat, amikor baj van a mindennapiakkal. Amikor a nemzet érdekei vannak veszélyben, akkor talán kevésbé éhes az ember és nem bánja, ha kopott a kabát. De mi történik, ha kiderül, hogy mégis fontos a tisztességes vacsora, és vannak, akik már nyaralást is szeretnének tervezni?
Valahogy ilyen helyzet állt elő itt Szerbiában, sőt, Vajdaságban is. Nem a szokásos időben, ősszel sokasodtak meg a sztrájkok, hanem a tél közepén, januárban. Pedig elővették már ismét Koszovót. Az államfő személyesen utazott New Yorkba, hogy a Biztonsági Tanács ülésén megismételje: „soha semmilyen körülmények között…”
Ezzel kezdte mondókáját az új szerb pátriárka is. Az egyháznak – az ortodoxnak – segítenie kell a világi hatalmon Koszovó megvédésében és a nemzeti egység megőrzésében – mondta, mert: „Szerbia Koszovó nélkül lélek, szellem és szív nélkül marad”. A vacsoráról és a kabátról nem tett említést. Nem is illettek volna a belgrádi székesegyházba, a lelki táplálék szentélyébe. De a politikát sem a lelki üdvösség megváltására találták ki. Bűnt követnénk azonban el, ha elhallgatnánk, hogy nem csak a szerb ortodox egyház foglalkozik azzal az alapjában véve meglehetősen piszkos tevékenységgel, amit politikai propagandának szoktunk nevezni. Történelmi egyházaink pásztorainak többsége politizál. Keményen, nemzeti alapon. A politikusok pedig tárt karokkal fogadják őket. Legalább akkora hasznot látnak bennük, mint bennünk, újságírókban. Biztos, hogy nagyobbat.
De térjünk vissza a vacsorához. Ahhoz, amit nem helyettesíthet az úrvacsora. Végül is, ha jobban meggondoljuk, maguk a politikusok is felelősek a sztrájkhullámért. Többen is mondták az utóbbi időben, hogy vége a válságnak, Szerbia viszonylag könnyen úszta meg a világot rengető krízist, jönnek a szebb napok. Akkor persze, hogy eszébe jut az embernek a vacsora meg a kabát. Meg a nyaralás. Aztán az is hiba volt a javából, hogy a miniszter engedett a villanygazdasági dolgozók nyomásának. Ahol az átlagbér az országos kétszerese. Igen, szocialista a miniszter, a szocialisták kezén van az ország egész energiaipara, de attól még másokra is gondolhatna. Azért, hogy ez a kormány kivételesen véghezvigye azt, amit négy évre tervezett. Igaz, a válság előtt, de válságos időkben lehet csak igazán szolidaritást kérni a nemzettől. És válságos időkben a nemzet általában meg is hallja az effajta kérelmet. De akkor nem szabad vele visszaélni. Mert akkor ismét elő kell venni Koszovót.
Mint ahogy nem szabad visszaélni a koalíciós megállapodással sem, és nem szabad a tisztességre hivatkozva megkezdeni a kampányt a nemzeti tanácsi választásokra. Mert azzal, hogy a vajdasági magyarok egyetlen komoly, talpon álló pártja a költségvetés ellen szavazott, nyilván tudatosan vállalta a legerősebb kormánypárttal, az államfő demokratáival való szembefordulás várható következményeit. Azok, akik az egyenes gerincről beszélnek, „kikérem magamnak” hangnemben, gondolják csak meg, kivel és mikor szövetkeztek már az elmúlt húsz esztendőben, és kivel vannak most is valós, vagy már csak papíron létező szövetségben. Gondolják csak végig, hogy a koalíciós tárgyalásokon pontosan hány politikai és helyhatósági tisztségben, igazgatói és igazgatótanácsi helyben állapodtak meg. Hogy hány embert helyeztek el azért, mert megfelelő pártkönyvecskével rendelkezett az adott pillanatban. Gondoljanak csak bele, hogy milyen alapok milyen pénzeit költötték hasznos vagy haszontalan célokra pártpolitikai pontok begyűjtése végett. Gondoljanak csak bele, hány olyan embert vettek fel soraikba – akik ugyanolyan buzgalommal szolgáltak korábban más pártokat – és juttattak hálából többszörösen előnyös helyzetbe. Azok pedig, akik buzgón vagy kevésbé buzgón igazolják az „egyenes derék” jelszó hirdetőit, gondolják csak meg, hogy ebből haszna vagy kára származik-e a vajdasági magyarságnak, mint közösségnek. Amelyre, tetszik nekünk vagy nem, mint idegenre tekint a többség nagy része. Itt és most. Lehet, hogy 50 év múlva nem így lesz. Tudom, hogy most sincs rendben, de így van. Mert itt még mindig Koszovó jár a fejekben. Kinek lesz tehát hosszú távon haszna, kinek lesz jobb a vacsorája és szebb a kabátja az efféle politizálás következtében? Nekünk, vagy a politikusoknak?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán hátulról gáncsol
A magyar miniszterelnök beterelte az EU-t abba a sarokba, ahová akarta – mutat rá a Süddeutsche >
A magyar beteg
Hogy érthető legyek: Orbán tette beteggé a magyar demokráciát és nem én, meg nem is te. >
Térdre esett Orbán Viktor előtt Németország
Brüsszeli értékelés szerint nem történt más, mint hogy a soros német elnökség jogi formát adott a >
Az EU új migrációs politikája megvalósíthatatlan
Ha az unió a következő hónapokat azzal tölti, hogy az új migrációs terv hasznosságáról győzködi a >
A liberalizmus pereztrojkája
Timothy Garton Ash szerint az európai liberálisoknak lassan stratégiai választ kell adniuk a többi közt a >
Közép- és Délkelet-Európában a helyzet csöppet sem reménytelen
Legutóbb a bolgárok mutatták meg, hogy elegük van, miután Boriszov rendszere olyan, hogy amellett eltörpül még >
NYT: Egészségbiztonsági káosz a szuperdöntőn
A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a >
A Szuperkupa döntőjének megrendezése Magyarországon – felelőtlenség
A Szuperkupa-projekt már egy hónapja kudarcra ítéltetett, amikor világossá vált, hogy Budapest a jelenlegi napi fertőzésszámokkal >
A történelmi egyházak „küldetése”
Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és >
Nagy nap ez az Orbán-fajta demagógok számára
A kulcskérdés azonban az, hogy az EU belátta: nem tudja a menekültek átvételére kényszeríteni a kelet-európaiakat, >
A veszélyes lufi
Az európai szövetség vezetői tegnap ismét egyeztettek a magyar kormánnyal, illetve egészségügyi hatóságokkal, mivel a dolgokat >
Orbán Viktor búcsút int a Nyugatnak
Az utóbbi hónapokban ráerősített a hangra. Lehet, hogy részben azért mert drámaian megnőtt a vírusfertőzöttek száma. >