2020. július 14. kedd
Ma örs, Stella, Kamil névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Vacsora és kabát

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Vacsora és kabát
Frakk (PikaPikaSakana fotója)

A politikusok általában akkor hozzák elő a nagy nemzeti témákat, amikor baj van a mindennapiakkal. Amikor a nemzet érdekei vannak veszélyben, akkor talán kevésbé éhes az ember és nem bánja, ha kopott a kabát. De mi történik, ha kiderül, hogy mégis fontos a tisztességes vacsora, és vannak, akik már nyaralást is szeretnének tervezni?

Valahogy ilyen helyzet állt elő itt Szerbiában, sőt, Vajdaságban is. Nem a szokásos időben, ősszel sokasodtak meg a sztrájkok, hanem a tél közepén, januárban. Pedig elővették már ismét Koszovót. Az államfő személyesen utazott New Yorkba, hogy a Biztonsági Tanács ülésén megismételje: „soha semmilyen körülmények között…”

Ezzel kezdte mondókáját az új szerb pátriárka is. Az egyháznak – az ortodoxnak – segítenie kell a világi hatalmon Koszovó megvédésében és a nemzeti egység megőrzésében – mondta, mert: „Szerbia Koszovó nélkül lélek, szellem és szív nélkül marad”. A vacsoráról és a kabátról nem tett említést. Nem is illettek volna a belgrádi székesegyházba, a lelki táplálék szentélyébe. De a politikát sem a lelki üdvösség megváltására találták ki. Bűnt követnénk azonban el, ha elhallgatnánk, hogy nem csak a szerb ortodox egyház foglalkozik azzal az alapjában véve meglehetősen piszkos tevékenységgel, amit politikai propagandának szoktunk nevezni. Történelmi egyházaink pásztorainak többsége politizál. Keményen, nemzeti alapon. A politikusok pedig tárt karokkal fogadják őket. Legalább akkora hasznot látnak bennük, mint bennünk, újságírókban. Biztos, hogy nagyobbat.

De térjünk vissza a vacsorához. Ahhoz, amit nem helyettesíthet az úrvacsora. Végül is, ha jobban meggondoljuk, maguk a politikusok is felelősek a sztrájkhullámért. Többen is mondták az utóbbi időben, hogy vége a válságnak, Szerbia viszonylag könnyen úszta meg a világot rengető krízist, jönnek a szebb napok. Akkor persze, hogy eszébe jut az embernek a vacsora meg a kabát. Meg a nyaralás. Aztán az is hiba volt a javából, hogy a miniszter engedett a villanygazdasági dolgozók nyomásának. Ahol az átlagbér az országos kétszerese. Igen, szocialista a miniszter, a szocialisták kezén van az ország egész energiaipara, de attól még másokra is gondolhatna. Azért, hogy ez a kormány kivételesen véghezvigye azt, amit négy évre tervezett. Igaz, a válság előtt, de válságos időkben lehet csak igazán szolidaritást kérni a nemzettől. És válságos időkben a nemzet általában meg is hallja az effajta kérelmet. De akkor nem szabad vele visszaélni. Mert akkor ismét elő kell venni Koszovót.

Mint ahogy nem szabad visszaélni a koalíciós megállapodással sem, és nem szabad a tisztességre hivatkozva megkezdeni a kampányt a nemzeti tanácsi választásokra. Mert azzal, hogy a vajdasági magyarok egyetlen komoly, talpon álló pártja a költségvetés ellen szavazott, nyilván tudatosan vállalta a legerősebb kormánypárttal, az államfő demokratáival való szembefordulás várható következményeit. Azok, akik az egyenes gerincről beszélnek, „kikérem magamnak” hangnemben, gondolják csak meg, kivel és mikor szövetkeztek már az elmúlt húsz esztendőben, és kivel vannak most is valós, vagy már csak papíron létező szövetségben. Gondolják csak végig, hogy a koalíciós tárgyalásokon pontosan hány politikai és helyhatósági tisztségben, igazgatói és igazgatótanácsi helyben állapodtak meg. Hogy hány embert helyeztek el azért, mert megfelelő pártkönyvecskével rendelkezett az adott pillanatban. Gondoljanak csak bele, hogy milyen alapok milyen pénzeit költötték hasznos vagy haszontalan célokra pártpolitikai pontok begyűjtése végett. Gondoljanak csak bele, hány olyan embert vettek fel soraikba – akik ugyanolyan buzgalommal szolgáltak korábban más pártokat – és juttattak hálából többszörösen előnyös helyzetbe. Azok pedig, akik buzgón vagy kevésbé buzgón igazolják az „egyenes derék” jelszó hirdetőit, gondolják csak meg, hogy ebből haszna vagy kára származik-e a vajdasági magyarságnak, mint közösségnek. Amelyre, tetszik nekünk vagy nem, mint idegenre tekint a többség nagy része. Itt és most. Lehet, hogy 50 év múlva nem így lesz. Tudom, hogy most sincs rendben, de így van. Mert itt még mindig Koszovó jár a fejekben. Kinek lesz tehát hosszú távon haszna, kinek lesz jobb a vacsorája és szebb a kabátja az efféle politizálás következtében? Nekünk, vagy a politikusoknak?

2010. január 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A lengyel tanulság: egységes ellenzék, erős alternatíva, bejáratott pártok

A lengyel elnökválasztás vesztesének kudarca négy leckével szolgál a populizmus elleni küzdelemben, amellett, hogy az eredmény >

Tovább

Kaczynski kudarca?

Végleg kudarcot vallott Kaczynski álma, hogy Varsóból második Budapest legyen, mert a lengyelek tegnap megmutatták, hogy >

Tovább

Gruevszki megszólalt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung most nagy nehezen rávette egy beszélgetésre, amelynek során azt közölte, hogy teljesen >

Tovább

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább