Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Üdvözlet Abbáziából
Abbáziában megfordult Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Németh László és a mi Tamási Áronunk is. Simon Judit (Erdélyi Riport):
Ahol az úri társaság fürdik
Abbáziát – maradjunk a település olasz, német és magyar elnevezésénél – az 1800-as évek második felében „fedezték fel”, hogy mind üdülésre, mind gyógyászati szempontból ideális hely. Ehhez a 19. század végén meg kellett építeni a vasutat, és felépíteni a vendégfogadásra alkalmas szebbnél szebb villákat, szállodákat. Az 1900-as évek elején a város meghódította az úri társaságot, sikk lett Abbáziában tölteni a nyarat, néha a telet is.
A császári család tagjai járták a ma is működő szállodák lépcsőit, merítkeztek meg az öböl kék vizében, maga Ferenc József is ellátogatott az üdülőhelyre.
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után Fiumét és ennek részeként Abbáziát a magyar koronához csatolták, minek utána magyar tengernek nevezték az Adriát.
A történelem viharai sem kerülték el: 1918-ig az Osztrák tengermellék, 1918-ban Olaszország, 1943-ban a Független Horvát Állam, majd 1945-ben Jugoszláviához csatolták. 1991-ben Horvátország függetlenné válásával az ország része lett.
A város mindmáig megőrzött valamit arisztokratikus jellegéből, csak kicsit kellett megerőltetnünk a fantáziánkat, hogy az elegáns szállodák halljába, a sétányokra, a kerthelységekbe múlt század eleji hölgyeket és urakat képzeljük, napernyővel és sétapálcával, hatalmas turníros ruhában, kalapban, illetve öltönyben és zsirardiban izzadni. Megállapítom: milyen nagyszerű dolog, hogy nyáron aligruhában sétálhatok a parton, és este sem kell felvennem szűk estélyit, a férfiaknak sem kell nyakkendőt kötniük. Melynek említésére barátomat a 35 fok meleg ellenére kirázza a hideg…
Megörökített látogatók
Az ántivilágbeli nyári öltözéket – ilyenben még télen sem járnának szívesen napjaink férfiemberei! – viselő urak között felismerek néhányat, igaz, ők nem az arisztokrácia tagjai. Írók, költők, művészek, akik Abbáziában nyaraltak vagy gyógyultak. Egyikük-másikuk szoboralakban maradt itt a parti sétányokon.
Csehov úrnak a fejét mintázta meg a művész, Miroslav Krleža úr egész alakos szobra az író és műve lényegét ragadta meg. Gyönyörű táncmozdulattal örökítették meg Isidora Duncant, a zenepavilon bejáratánál egy remekbe szabott hegedűs fogadja a turistákat. Bezzeg, a régi szép időkben, amikor Abbázia a Monarchiához tartozott, amikor Fiumét, mint magyar kikötőt tartották számon, akkor a zenepavilonban muzsikusok szórakoztatták a sétáló közönséget.
A parton, a tengerben fürdő hatalmas kövek egyikén a Lány sirállyal szobor. A lány a tengerre néz, csak hajóról látni az arcát. Azt írják az útikönyvek, eredetileg egy Mária szobor volt a helyén, azt elvitték, és a 60-as évek óta ez a lány Abbázia – nem Opatija –jelképe.
A parti sétány, Lungomárénak hívják, 11 kilométer hosszú, elvisz egészen a következő településig. De ki sétál annyit, ha nem muszáj? Úgynevezett Csillagösvényt is kialakítottak, a csillagok a horvát nemzet nagyjainak emlékét örökíti meg. Ott van Miroslav Krleža neve is, róla tudom, kicsoda, szeretem a drámáit, másokról nem is hallottam, de ez az én hibám. Meg azoké, akiknek nem jutott eszébe, hogy a horváton kívül más nyelven is feltüntessék, ki, miért is érdemelte ki a csillagot.
Magyar nevet nem láttam, ahogy magyar író, művész szobrával sem találkoztam, pedig sokan jártak Abbáziába, sokan kedvelték a félsziget szépséges üdülőjét. Jókai Mór kétszer is, először nevelt lánya Róza, és Feszty Árpád festőművész házasságkötésekor, később elvitte oda a nála sokkal fiatalabb második feleségét Nagy Bellát is. A klasszikusok is szerettek romantikázni, mielőtt klasszikusok lettek… Déry Tibor gyerekként nyaralt Abbáziában, a 16 éves Füst Milán az öböl partján kezdte el írni a naplóját. Móra Ferenc egyik regényét, az Ének a búzamezőkön-t kezdte írni valamelyik patinás szállodában. Abbáziában megfordult Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Németh László és a mi Tamási Áronunk is.
Csak a korok változtak
Abbáziában egy jeggyel két múzeumot lehet megnézni, egyik a Villa Angiolinában turisztikai jellegű, a másik – a Svájci ház nevet viselő – a település emlékeit őrzi. Előbbit egy fiumei olasz kereskedő, a másikat egy svájci építette, de mindkét gazdag úr háza küszöbét csak azért lépte át az arisztokrácia, mert feleségük ereiben nemesi vér csörgedezett. A kék vér súlyos kórt jelent – jegyzi meg nevetve egészségügyis barátom, aztán ámuldozunk, hogy a régi fotókon felismerjük azokat a helyeket, amelyeket csavargásunk során láttunk. Alig változtak valamit, leszámítva a modern kor áldásait. S ebben semmi irónia nincs, a légkondi, a wi-fi tényleg áldás a hegyek és tenger között. A Svájci házban két újságra lelek. Mindkettő magyar, egyik politikai napilap, úgy hívják Tengerpart, a másik a hivatalos közlöny.
A két villa közelében ott a Kvarner szálloda, ahová merő sznobizmusból elmennék vacsorázni – most is élő zene segíti az emésztést –, de az árlap tanulmányozása után lemondunk a romantikázásról. A Milenijum halljában megcsodálom az eredeti, antik meisseni vázákat, de beljebb nem merek menni, lehet, a levegő is pénzbe kerül. Na jó, azért nem volt annyira rossz sorunk a tengerparton, de panaszkodás nélkül mit ér a nyaralás?
Az viszont komolyan eszembe jutott, hogy azokban a békeidőkben aligha léphettem volna be a Villa Angiolinába, bajosan lakhattunk volna abban a szállodában, amelyikben most dőzsöltünk, hiszen sem nemesek, sem híresek, sem dúsgazdagok nem vagyunk.
Most mindaz, ami akkoriban komoly és fontos volt, vicces. Amint azon is jót nevettünk, hogy a Kvarner-öböl partján, a parkokban paszulyleves illata áradozik, aztán rájövök, arrafelé a babérlevél közkedvelt dísznövény. A hatalmas parkban amúgy egzotikus nővények, fák és pálmafák pompáznak, melyeket messzi tájakról hoztak az úri közönség gyönyörködtetésére.
A Svájci házban, a múzeumban, ott vannak a titói korszak, azaz a jugoszláv emlékek, utca is őrzi a marsall nevét. A fotókon mosolyogó munkásosztály, híres énekesek, boldog kirándulók idézik az emberarcú szocializmus időszakát. Semmi megbélyegzés, semmi komcsizás – az is egy lezárult korszak, akár az előtte valók.
Amúgy érdekes, hogy az óváros minden épülete régi pompájában látható, még az elhagyatott ingatlanokat is szépen karbantartják, az ablakok is tiszták. A parton szinte nem is látni szocreál épületeket, a szocializmus a hegyen építkezett. Lejjebb, Opatija kijáratánál új, hatalmas, 21. századi szállodák üveg és acél elemei csillognak a napfényben. Ezt hajóról láttuk.
Következő cikk: Orbán kevesli az aranyakat: kegyvesztett lett az olimpiai bizottság elnöke
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >