2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Az üzenet

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Az üzenet
vimark illustrációja

Boldognak tűnt a vajdasági parlament elnöke – ha szabad ezt a kifejezést használni az itteni képviselőházra –, tehát boldognak tűnt a házelnök, mikor több mint egy évi sorozatos kellemetlenkedés és semmibevétel után aláírhatta a tartomány statútumát. Az sem zavarta túlságosan, hogy a díszülésen nem jelent meg egyetlen díszvendég sem. Pedig meghívta őket. Mert illemtudó. Meghívta a köztársasági elnököt, a kormányfőt és a parlament elnökét, akivel hónapokig együtt járta a szerbiai városokat és bizonygatta: milyen nagyon jó lesz, ha Vajdaság autonóm lesz. Még akkor is, ha csak egy kicsit. Mert tényleg csak egy kicsit adtak abból a szabadságból, aminek divatos vajdasági magyar politikai közhellyel élve arról kellene szólnia, hogy magunk dönthessünk – mondjuk arról –, hogy mit akarunk tenni, mit, mivel és kivel dolgozni, és mire akarjuk költeni a megkeresett pénzt. Erről azonban szó sincs. A hűbéri társadalmi szabályok értelmében az uralkodó és udvartartása gyűjti be a dézsmát, amiből – ha kedve tartja – majd odavet valamit. Amiért szapora farkcsóválásra számít.

Egyelőre valahol itt tartunk Vajdaság autonómiájával. Van is, meg nincs is. Mint a mesebeli ajándék. Nem csoda hát, hogy az államfő nem tartotta fontosnak megjelenni a tartományi parlament díszülésén. De nem Szerbia elnöke lenne, ha aznap nem látogatott volna Vajdaságba. Hogy megcsodálja az egykori római Sirmiumot, a pannoniai és illyricumi hadak fővezérének székhelyét, azt a várost, amelyen keresztül vezetett a híres Via Flaminia: az Európát, Ázsiát és Afrikát összekötő római birodalmi út. Ma egyszerűen Sremska Mitrovicának nevezik, és csak a Fruška Gora választja el Újvidéktől. Singidunumból, Belgrádból indulva egyforma távolságra van Sirmium – Mitrovica és Neoplanta – Újvidék. Egyértelmű, hogy az elnök üzenni akart a vajdaságiaknak, és persze a szerbiaiaknak is. Azt akarta üzenni, hogy számára fontosabb a sirmiumi leletek és a šidi múzeum megtekintése, mint a vajdasági statútum kikiáltása. Mert ha itt lett volna, akkor azt az üzentet küldte volna népének, komolyan gondolja, hogy Vajdaság valami más. Hogy elhiszi nekünk, nem felejtettük el a több száz éves együttélést, hogy értjük egymás nyelvét, ami már csak egyirányú út, hogy ismerjük és tiszteljük egymás szokásait és nem zavar bennünket, ha valaki fordítva veti a keresztet. Kezd már nagyon külsőségesen hatni. Mint külügyminiszterünk kijelentése a magyar határon pénteken éjfélkor, amikor elsőként lépett ki az országból vízum nélkül. „Az, ami másokra vonatkozik, most végre ránk is érvényes. 20 év kellett ahhoz, hogy ismét úgy bánjanak velünk, mint másokkal. Mindenki jegyezze meg a mai eseményt, mert óriási a szimbóluma” – mondta világutazó miniszterünk. Csak azt nem tette hozzá, hogy miért is zártak ki bennünket 20 évig Európából, és hogy miért számítunk továbbra is másodosztályúnak Európában. Még akkor is, ha Vajdaság kapott valamit az autonómiából, abból, amit nyilvánvalóan csak kifelé szántak mutogatni.

Mert a legújabb közvélemény-kutatás szerint Szerbia polgárainak csupán 15 százaléka gondolja úgy, hogy azért kell együttműködni a háborús bűnök kivizsgálásában illetékes hágai  bírósággal, mert fényt kell deríteni az igazságra. Valamivel többen azon a véleményen vannak, hogy az együttműködés a világba való visszatérés záloga. Jóval többen vannak azon a véleményen, hogy csupán annyira kell foglalkozni a háborús bűnökkel, ami elegendő arra, hogy ne rójanak ki ránk újabb szankciókat. Viszont az itteni polgárok majdnem 40 százaléka vallja, hogy semmi áron sem kell szóba állni a nyugati latrokkal, hiszen az eddigi együttműködés teljesen eredménytelennek bizonyult. Csoda-e, ha az államfő, a miniszterelnök és a parlament elnöke is jobbnak látta, ha távol marad az Európa felé kacsingató Vajdaság statútumának kihirdetésétől.

2009. december 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább