2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Ünnep

Agárdi Gábor
Agárdi Gábor
Ünnep

Az emberek szíve télbe öltözött. Ilyenkor kicsit mi is komorabbak, hidegebbek vagyunk, mint egy jégcsap, megyünk lelógó orral az utcán, fázva, az esőtől ázva. Aztán leesik az első hó, mindent letakar, a télapó subája lelket melenget és mindenkit betakar, ráhúzza mindenkire a boldogságot, átmelenget minket karácsonyi hangulattal, és minden ember lelke kicsit szikrázik, mint egy csillagszóró. Szívünk is világít, mint az égők a fán, mint a gyertya az asztalon. A Kisjézus fénylő csillagával mutatja a szeretettel kikövezett utat, az éjféli mise harangjai zengik a fehér karácsony és a születés himnuszát.

Bim – boldog, bam – karácsonyt; bim – a Kisjézus, bam – megszületett, bimbamm – örvendjünk. A kávéházak megtelnek élettel, borvirágos jó reggelt, forralt bor az asztalon, szépen lassan csúszik le a torkokon, vihogó nép, kint hó, mi pedig benn a melegben élvezzük az ünnepet. Ki így, ki úgy.

Karácsonykor mindenki szeleburdi, kicsit mindenki bohó, a fáról leesszük a szaloncukrot majd kis papírgalacsinokat teszünk vissza a fénylő csomagolásba, hogy a nagyi, a család ne vegye észre, hogy az a fán már csak üres, sistergő selyempapír. Végül egymásra nézünk, mindenki mosolyog.

– Hozok egy csomag szaloncukrot – kiálltja apa, a többiek pedig csak bólogatnak, mert a fa úgy szép ahogy van. Minek a díszek összhangját megbolygatni, minek firtatni, hogy ki csente le a fáról szarkamód az édességet.

Ilyenkor a filmszalag is gyorsabban és többször forog, a filmesek készítik a Karácsonyi mesét, és már megszámolni sem lehet hány feldolgozást élt meg Charles Dickens klasszikusa. Idén Robert Zemeckis vette elő varázslatos puttonyát, belerakva Jim Carrey, Gary Oldman, Colin Firth színészi játékát, rászórva egy kis csillagport, majd megrázva az egészet ki is szórta puttonyát, elénk tárva egy történetet múlt, jelen és jövő karácsonyairól, a hűvös közönyről, és a szeretet erejéről. Ebeneezer Scrooge sokat morgott, aztán három szellem rárontott, és már majdnem elvitte a kaszás, amikor megváltozott, és a jó irányba terelte magát. Azóta neki is boldog minden karácsonya, az unokaöccsével tölti, míg a ház asszony a nagy libát tömi, a sok gyerek pedig a diót töri. Meleg puding az asztalon, ez az Angol szokás. Amerikában pedig a nagyapa mindenkinek vesz egy hálóinget, amiben várják a lurkók, hogy a télapó mikor csenget, és akkor le lehet rohanni, csomagokat kibontani, a piros pocakos pasas pedig már húzza is fénylő csíkját az égen.

Ilyenkor mindenki kicsit jobban szeret, hisz ez a szeretet ünnepe, bár nem mintha máskor nem szeretnénk, de valahogy időnk sincs kimutatni, de most... Minden kicsit lelassul, kicsit megáll a rohanó világ, hogy gyertyát gyújtsanak az emberek és elmondjanak néhány imát – köszönöm istenem, hogy a családdal lehetek, hogy egyáltalán élhetek, hogy nem csúsztam meg a jégen, hogy ezt az ünnepet is megúsztam épen, köszönöm, hogy a kínai olcsó égő nem csapott agyon, hogy a halászlét végre elfogyaszthatom. Aztán jön a bab, hagyma, dió méz és alma, hogy egészség, pénz és összetartás legyen, hogy a család is együtt legyen, hogy mindenkinek legyen boldog a karácsonya, még akkor is, ha csak egy cipős dobozba van elzárva az ünnepe, egy árvaházi szobában is legyen boldog az ünnepe. A sok hajléktalan pedig örömmel kanalazza azt az egy tál babot, amit az úristen ezen a napon eléjük rakott, sírva eszik a bejglit meg a gubát, adhatna az isten kicsit több lét meg gubát, de ne légy telhetetlen Jani, majd talán jövőre megadja, ha addig meg nem fagysz. Azért vigyáznak rád fentről és nem fognak felengedni úgysem, ha még nem jött el az időd, várnak még sokan a sorban, de neked még van időd, sok napot kell még megélned.

Berakom kedvenc Sinatra, majd Zorán lemezem, a hideget érzem a kezemen, aztán dúdolok és díszítek, a szobám már csillog, ráhangolódtam a dologra, az egész napra. Megérkezik a dús, telt karácsonyfa, a család pedig együtt díszíti énekelve, olykor káromkodva, hogy már megint széthagytad a gömböt, rá is léptem, a csillaggal majdnem rokonságba léptem, de aztán minden a helyére kerül, a Kisjézus megszületett, és csak derül.

Karácsonykor mindenki szeleburdi, kicsit mindenki bohó, a halászlé elkészült, és kanalazzuk is mohón. Imádkozunk és szeretünk, örülünk, hogy végre együtt lehetünk, szeretetben, boldogságban egymásért és egymásnak, a piros ruhás pocakos pasas pedig csak – ho-ho-hó, nevet, hogy minden évben egyszer egy kicsit mindenki házába melegséget vihet, ezen a szent ünnepen, amikor a Kisjézus megszületett.

2009. december 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább