2021. március 8. hétfő
Ma János, Zoltán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Ünnep

Agárdi Gábor
Agárdi Gábor
Ünnep

Az emberek szíve télbe öltözött. Ilyenkor kicsit mi is komorabbak, hidegebbek vagyunk, mint egy jégcsap, megyünk lelógó orral az utcán, fázva, az esőtől ázva. Aztán leesik az első hó, mindent letakar, a télapó subája lelket melenget és mindenkit betakar, ráhúzza mindenkire a boldogságot, átmelenget minket karácsonyi hangulattal, és minden ember lelke kicsit szikrázik, mint egy csillagszóró. Szívünk is világít, mint az égők a fán, mint a gyertya az asztalon. A Kisjézus fénylő csillagával mutatja a szeretettel kikövezett utat, az éjféli mise harangjai zengik a fehér karácsony és a születés himnuszát.

Bim – boldog, bam – karácsonyt; bim – a Kisjézus, bam – megszületett, bimbamm – örvendjünk. A kávéházak megtelnek élettel, borvirágos jó reggelt, forralt bor az asztalon, szépen lassan csúszik le a torkokon, vihogó nép, kint hó, mi pedig benn a melegben élvezzük az ünnepet. Ki így, ki úgy.

Karácsonykor mindenki szeleburdi, kicsit mindenki bohó, a fáról leesszük a szaloncukrot majd kis papírgalacsinokat teszünk vissza a fénylő csomagolásba, hogy a nagyi, a család ne vegye észre, hogy az a fán már csak üres, sistergő selyempapír. Végül egymásra nézünk, mindenki mosolyog.

– Hozok egy csomag szaloncukrot – kiálltja apa, a többiek pedig csak bólogatnak, mert a fa úgy szép ahogy van. Minek a díszek összhangját megbolygatni, minek firtatni, hogy ki csente le a fáról szarkamód az édességet.

Ilyenkor a filmszalag is gyorsabban és többször forog, a filmesek készítik a Karácsonyi mesét, és már megszámolni sem lehet hány feldolgozást élt meg Charles Dickens klasszikusa. Idén Robert Zemeckis vette elő varázslatos puttonyát, belerakva Jim Carrey, Gary Oldman, Colin Firth színészi játékát, rászórva egy kis csillagport, majd megrázva az egészet ki is szórta puttonyát, elénk tárva egy történetet múlt, jelen és jövő karácsonyairól, a hűvös közönyről, és a szeretet erejéről. Ebeneezer Scrooge sokat morgott, aztán három szellem rárontott, és már majdnem elvitte a kaszás, amikor megváltozott, és a jó irányba terelte magát. Azóta neki is boldog minden karácsonya, az unokaöccsével tölti, míg a ház asszony a nagy libát tömi, a sok gyerek pedig a diót töri. Meleg puding az asztalon, ez az Angol szokás. Amerikában pedig a nagyapa mindenkinek vesz egy hálóinget, amiben várják a lurkók, hogy a télapó mikor csenget, és akkor le lehet rohanni, csomagokat kibontani, a piros pocakos pasas pedig már húzza is fénylő csíkját az égen.

Ilyenkor mindenki kicsit jobban szeret, hisz ez a szeretet ünnepe, bár nem mintha máskor nem szeretnénk, de valahogy időnk sincs kimutatni, de most... Minden kicsit lelassul, kicsit megáll a rohanó világ, hogy gyertyát gyújtsanak az emberek és elmondjanak néhány imát – köszönöm istenem, hogy a családdal lehetek, hogy egyáltalán élhetek, hogy nem csúsztam meg a jégen, hogy ezt az ünnepet is megúsztam épen, köszönöm, hogy a kínai olcsó égő nem csapott agyon, hogy a halászlét végre elfogyaszthatom. Aztán jön a bab, hagyma, dió méz és alma, hogy egészség, pénz és összetartás legyen, hogy a család is együtt legyen, hogy mindenkinek legyen boldog a karácsonya, még akkor is, ha csak egy cipős dobozba van elzárva az ünnepe, egy árvaházi szobában is legyen boldog az ünnepe. A sok hajléktalan pedig örömmel kanalazza azt az egy tál babot, amit az úristen ezen a napon eléjük rakott, sírva eszik a bejglit meg a gubát, adhatna az isten kicsit több lét meg gubát, de ne légy telhetetlen Jani, majd talán jövőre megadja, ha addig meg nem fagysz. Azért vigyáznak rád fentről és nem fognak felengedni úgysem, ha még nem jött el az időd, várnak még sokan a sorban, de neked még van időd, sok napot kell még megélned.

Berakom kedvenc Sinatra, majd Zorán lemezem, a hideget érzem a kezemen, aztán dúdolok és díszítek, a szobám már csillog, ráhangolódtam a dologra, az egész napra. Megérkezik a dús, telt karácsonyfa, a család pedig együtt díszíti énekelve, olykor káromkodva, hogy már megint széthagytad a gömböt, rá is léptem, a csillaggal majdnem rokonságba léptem, de aztán minden a helyére kerül, a Kisjézus megszületett, és csak derül.

Karácsonykor mindenki szeleburdi, kicsit mindenki bohó, a halászlé elkészült, és kanalazzuk is mohón. Imádkozunk és szeretünk, örülünk, hogy végre együtt lehetünk, szeretetben, boldogságban egymásért és egymásnak, a piros ruhás pocakos pasas pedig csak – ho-ho-hó, nevet, hogy minden évben egyszer egy kicsit mindenki házába melegséget vihet, ezen a szent ünnepen, amikor a Kisjézus megszületett.

2009. december 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

(Meg)marad, vagy nem?

A délvidéki/vajdasági magyar közösségnek rossz, sanyarú tapasztalatai vannak mindennemű központosítással és átszervezéssel, amelyekből leginkább csak a >

Tovább

(Meg)marad, vagy nem?

„Érthetetlen, miért hagyják szó nélkül az adai és magyarkanizsai önkormányzat vezetői az egészségügyi intézmények fejlesztési tervének >

Tovább

A legújabb kapitalista menstruáció ideje

A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. >

Tovább

(Meg)marad, vagy nem?

Ismereteim szerint, a DélHír portál hívta fel először (február 22-én) a figyelmet, hogy a szerb Egészségügyi >

Tovább

Gurul a dinár, gurul a forint

Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja >

Tovább

Ki a jó magyar és ki nem az

Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >

Tovább

A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?

Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >

Tovább

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább