2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Lukács Dezső emlékére

A rikkancs ismét jelenti (29.)

Az 1969-es zentai forradalom

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (29.)
fuckitznikki fotója

Lukács Dezsőre a mai nemzedék már nem emlékezhet. Néhány éve meghalt, de emléke örök, ami a mi generációnkat illeti. Ennek az embernek, akit elég nehéz jellemezni, az akkori liberálisabb kommunista rezsimben sokat köszönhettek a zentai és környékbeli fiatalok. Ő vezette kezdetben azon fiatalok nem formális csoportosulását, akik összefogva, saját maguk, létrehozták az első diszkót Zentán. 1969-ben. Ez azért volt forradalmi tett, mert ezek a fiatalok megelőzték korukat, annak szellemiségét. Bárki, ha felteszi a költői kérdést, hogyan lehet egy diszkó akár forradalmi tett, nos azok számára a legegyszerűbb válaszom nagyon egyszerű. Ez a diszkó mellőzött minden fogyasztói társadalomban elfogadott értéket, csak a neve volt divatos. A tartalom a legmélyebb underground jellemzőket hordozta magán.

Dezső, aki az akkori ifi szervezet egy „jó bolondja” volt, megtűrt személy, mert jellemével és hozzáállásával nem ártott a fő iránynak, nem érdekelte a politikai karrier, legkevésbé az anyagi javak zabrálása, mint általában az ilyen helyi és egyéb politikusokat. Még örültek is neki, hogy helyettük elvégez egy olyan fontos és hálátlan feladatot, mint az felnövő nemzedék nevelése, egyszerűbben, kordában és ellenőrzés alatt való tartása. Nem szóltak neki, hogy ilyet nem szabad tenni, ezért hozzáfogott. Elnyűtt zakóját megemelte két vállán, maga köré gyűjtötte azt a néhány fiatalból álló magot, akik azután már vonzották a többieket, mint jó mágnes a vasat, (nem akarom itt a legyeket említeni) és a Népi Technika pincéjét néhány hét alatt kiganézták, majd lebetonozták, a falakat lefestették, a világítást, fénytechnikát és a stúdiót összehozták és már indult is a bál, a falu konzervatívabb részének legnagyobb meglepetésére. Mert amikor már elkészült és beindult a nagyüzem, késő volt visszafújni. A pártbuzik sandán lesték, mi lesz a reakció? Elvégre egy rakás hosszú hajú, farmeros, lázadozni is hajlamos fiatal férfi, és egy rakás nem éppen ildomos lány gyülekezetévé váltak a péntek és szombat esték.

Dezső bátran tartotta széles vállát, legyen dolga a rendőrséggel, szülőkkel, politikusokkal. Ő vállalta a felelősséget, nem menekült előle, mint oly sokan, ha szorult a hurok. Kiállt bátran és mindig a fiatalok elképzelése mellett, és valahogy ő is megfiatalodott. Annyira beleélte magát az egész forradalom folyamatába, hogy már haza se járt aludni, hanem valamelyik irodában összetolt két széket, és az is megtette. Borotválkozni is egyre ritkábban jutott ideje, mert egész nap a zene körül forgott a világ. Minden vagyonát az akkori idők legmodernebb nyugati zenei eszközeibe ölte, és rendszeresen feljárt a városháza tornyába, hétfőnként, ha jól emlékezem, felvételezni az új számokat, mert ott volt legjobb a vétel.

A dolognak híre ment. Ez volt az akkori Jugoszlávia három diszkójából az egyik. Igen. Még a Veče uz radio belgrádi főszerkesztője, Karaklajić is többször meglátogatta Dezsőt és a társaságot. A mozgalom egyre szélesedett, bővült, és szűknek bizonyult a hely.

Így kerültem én is 17 évesen be a körforgásba, 1970-ben, mint a második generáció egyik tagja, aki ha már oda került, tett is róla, hogy észrevegyék. (Hasonló folyamat volt ez akkor, mint a kilencvenes években a Naplóval kapcsolatos események.)

Akkor ismertem meg a tőlem egy-két évvel idősebb fiatalokat az első generációból. A nagy főnök, Jimmy volt. (Mindenkinek valamilyen angolos nevet adtak, elsősorban a Rolling Stones hatására.) Gyorsan barátok lettünk, pedig ő nem igen tűrt meg taknyosokat maga körül, de velem valahogyan nem boldogult. A végén elfogadott. Az ő vezérletével bővítettük majdnem duplájára az egész kócerájt. Ő amolyan ezermester volt, és nem esett neki nehezére a kemény fizikai munka sem. Később már értettem. Paraszt családban nőtt fel, ahol szántani, kaszálni kellett, keményen és fiatalon, látástól vakulásig. Dezső jobb kezének számított. A szava szinte mindenbe perdöntő volt, és érdekes: Dezső őt respektálta. Így alakult ki egy akkori háromszög, ami évekig tartott. Majd, mint minden mozgalomra jellemzően, itt is elindult egy bomlási folyamat, de most nem azzal akarok foglalkozni.

Az első generáció tagjai (boracok): Jimmy, Brian, Gugru, Richard, Coco, Mali, az öreg Keszó (Tup-Tup), Junior, a pampák réme (a kis Benes), Charly, Branče, Dudás Ferkó, és a rengeteg szebbnél szebb, és jobbnál jobb csaj, akire mi taknyosok, csurgó nyállal a szánkban, csak felnéztünk, szólni már nem mertünk.

A második generáció tagjai, akik a bővítést kivitelezték: Balata, Kiss Gyuri, kis Keszó, Lelenc, Mózes, kis Tari-Targonca, Maus, Teke, Mazsola, kis Bognár, és még sokan mások, akiknek a neve most nem is jut az eszembe. De ez nem baj, mert Viktor barátom jóvoltából és szervezői készségéből adódóan, 2009. december 18.-án este hét órakor találkoznak a Mojóban, hogy megünnepeljék a 40. évfordulóját a „forradalomnak”, és ebből egy hagyomány első lépését tegyék meg egy olyan világban, ahol már szinte lehetetlen lenne mind azt még egyszer véghezvinni, mint amit 1969-ben és 1970-ben összehoztak.

Sajnos Dezső csak lélekben és szellemben lehet velünk, mert fizikailag távozott közülünk. De úgy, annál inkább velünk és köztünk lesz, mert továbbra is: „él az, kire emlékeznek!”

A rikkancs ismét jelenti (30.)

2009. december 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: lucicv, írta: 2009. december 13. 16:49:29

Szeretettel meghivjuk az első zentai diszkó klub megnyitásának 40 éves évfordulója alkalmából tartandó jubileumi diszkóestre, melyet 2009. december 18-án (pénteken) tartunk meg a zentai Mojo clubban, 19 órai kezdettel.
- Szervezők

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább

Koronás világunk, quo vadis?

A túlzott lazítás sajnos nagyon rossz következményekkel járt. Túl gyorsan jött a „megnyertük a csatát” kommunikáció, >

Tovább