2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A cipő

Öreg Dezső
Öreg Dezső
A cipő

Hol is álltunk meg a múlt héten? Lehet majd követelni a kormány távozását, ami nem rossz ötlet, csak az vele a baj, hogy a jobbak és okosabbak még átsuhanó gondolatként sem fordulnak meg az itteni fejekben. Tényleg nem. Egymás között válogatnak az itteni politikusok. Hogy nem unják meg magukat? Igaz, jobb, ha tudod az emberről, mi mindenre képtelen, mire számíthatsz tőle.

Így történhetett meg, hogy a mögöttünk levő héten az egyre józanabbnak ható Velimir Ilić, a néppártiak vezetőjének, Vojislav Koštunicának az apródja egy új szerbiai demokratikus ellenzék, egy új DOS létrehozásával állt elő. Ugyanazzal a szándékkal, mint kilenc évvel ezelőtt. A hatalom megbuktatása lenne a cél. Az új vezető, az új Koštunica pedig Tomislav Nikolić lenne, az örökös második. Második volt a radikálisoknál, Vojislav Šešelj árnyékában mozdított hátra, amíg a vajda nem távozott Hágába. De második maradt akkor is, mert Šešelj a cellából is vasakarattal irányított. Ezért vált ki Nikolić a pártból, és alakított újat. Ahol ő az első. Boris Tadić többször utasította maga mögé szabad, demokratikus választásokon. Most hajlandó lenne az egyesült ellenzék élére állni. Pedig tudnia kéne, hogy ott is a másodhegedűs szerepét szánják neki. Mert Koštunica sem szeret második lenni. Egyelőre szerény, csak az államfői tisztségre javasolja az apród. Onnan is lehet azonban országot irányítani Szerbiában. Tapasztaljuk mi is, meg a kormányfő és a miniszterek is. Akiknek Tadić elnök állítólag megparancsolta, hogy nem nyilatkozhatnak olyasmit, ami nyugtalaníthatná a holland diplomáciát. Úgy látszik, komolyan gondolja a csatlakozási kérelem mielőbbi brüsszeli benyújtását. De az időpontot ő fogja megszabni. Mint ahogy lassan mindent, amit stratégiának lehet nevezni ebben az országban.

A héten tartotta fontosnak közölni a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagjaival, hogy Koszovóról most már másképpen kell tárgyalni, mint eddig. Mert a merev belgrádi magatartás eredménytelennek bizonyult – mondta. És mondta azt is, hogy az, aki a múltban nem tanulta meg a leckét, hogy a merev és túlzottan hagyományos álláspont melletti kardoskodás – amit itt egyesek kiállásnak – tartanak, eredménytelen, az nem végezheti ezt a munkát. Mondta mindezt azoknak, akik a huszadik század végén felmelegítették a Nagyszerbiáról szőtt álmot. Sőt, azt is szemükbe mondta az akadémikusoknak, hogy bizony vannak közöttük olyanok, akik alkalmatlannak bizonyultak a szerbség, a társadalom és az ország érdekeinek szolgálására. Édesapja is ott ül az akadémikusok között, akik megírták azt a memorandumot, amely a századvégi balkáni háborúk és Slobodan Milošević eszmei mankója volt. Tehát ezt a Tadićot akarja-akarná megbuktatni az egyesüléstől még igen távol álló ellenzék. Amely – a tömörülésre való felhívás is bizonyítja – egyre idegesebb. Meg kishitűbb. Tomislav Nikolić bizonyára érzi, hogy új pártjával is csak örökös második marad, mert Tadić itt és most egyelőre verhetetlen.

Mint ahogy elérhetetlennek bizonyult Gordana Čomić, a parlament demokrata párti alelnöke is, akit csütörtökön a cipőjével dobott meg egy radikális képviselőhölgy.

Az is Gordana. De radikálisan másképpen gondolkodik, mint druszája. Biztos nem mondta neki senki, hogy Szerbiában a cipőtalp mutogatása korántsem olyan sértő, mint az arab világban.

És nem számíthat arra sem, hogy neve bekerül a történelemkönyvekbe, mint Puniša Račićé, aki 1928-ban két horvát képviselőt lőtt le az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szkupstinájában. Pedig a kettőzés szándéka itt is megvolt, mindkét cipőjével tévesztette el képviselőtársát. Ennyit ér egy plágium. Igazán lehetett volna eredetibb, mondjuk valami mást vághatott volna hozzá az éppen elnöklőhöz. Lehet, hogy többen írtak volna róla, és pártjának népszerűségét is növelhette volna.

Így marad a tény, hogy a parlament egy komolyabb incidenssel befejezte a vitát Vajdaság statútumáról és a velejáró hatásköri törvényről, amelyet annak rendje és módja szerint elfogadnak. Mindenki megpróbálta begyűjteni a politikai poénokat: Belgrád befogta a száját az autonómiát követelőknek, akik majd kikiáltják, és méltán megünneplik dicső győzelmüket; a pénzügyminiszter pedig ismét felküldi Újvidékre a tanárok és a köztisztviselők fizetését, hogy azt az autonómia pártiak átutalják. Fő, hogy forog a pénz.

2009. november 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább