2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A cipő

Öreg Dezső
Öreg Dezső
A cipő

Hol is álltunk meg a múlt héten? Lehet majd követelni a kormány távozását, ami nem rossz ötlet, csak az vele a baj, hogy a jobbak és okosabbak még átsuhanó gondolatként sem fordulnak meg az itteni fejekben. Tényleg nem. Egymás között válogatnak az itteni politikusok. Hogy nem unják meg magukat? Igaz, jobb, ha tudod az emberről, mi mindenre képtelen, mire számíthatsz tőle.

Így történhetett meg, hogy a mögöttünk levő héten az egyre józanabbnak ható Velimir Ilić, a néppártiak vezetőjének, Vojislav Koštunicának az apródja egy új szerbiai demokratikus ellenzék, egy új DOS létrehozásával állt elő. Ugyanazzal a szándékkal, mint kilenc évvel ezelőtt. A hatalom megbuktatása lenne a cél. Az új vezető, az új Koštunica pedig Tomislav Nikolić lenne, az örökös második. Második volt a radikálisoknál, Vojislav Šešelj árnyékában mozdított hátra, amíg a vajda nem távozott Hágába. De második maradt akkor is, mert Šešelj a cellából is vasakarattal irányított. Ezért vált ki Nikolić a pártból, és alakított újat. Ahol ő az első. Boris Tadić többször utasította maga mögé szabad, demokratikus választásokon. Most hajlandó lenne az egyesült ellenzék élére állni. Pedig tudnia kéne, hogy ott is a másodhegedűs szerepét szánják neki. Mert Koštunica sem szeret második lenni. Egyelőre szerény, csak az államfői tisztségre javasolja az apród. Onnan is lehet azonban országot irányítani Szerbiában. Tapasztaljuk mi is, meg a kormányfő és a miniszterek is. Akiknek Tadić elnök állítólag megparancsolta, hogy nem nyilatkozhatnak olyasmit, ami nyugtalaníthatná a holland diplomáciát. Úgy látszik, komolyan gondolja a csatlakozási kérelem mielőbbi brüsszeli benyújtását. De az időpontot ő fogja megszabni. Mint ahogy lassan mindent, amit stratégiának lehet nevezni ebben az országban.

A héten tartotta fontosnak közölni a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagjaival, hogy Koszovóról most már másképpen kell tárgyalni, mint eddig. Mert a merev belgrádi magatartás eredménytelennek bizonyult – mondta. És mondta azt is, hogy az, aki a múltban nem tanulta meg a leckét, hogy a merev és túlzottan hagyományos álláspont melletti kardoskodás – amit itt egyesek kiállásnak – tartanak, eredménytelen, az nem végezheti ezt a munkát. Mondta mindezt azoknak, akik a huszadik század végén felmelegítették a Nagyszerbiáról szőtt álmot. Sőt, azt is szemükbe mondta az akadémikusoknak, hogy bizony vannak közöttük olyanok, akik alkalmatlannak bizonyultak a szerbség, a társadalom és az ország érdekeinek szolgálására. Édesapja is ott ül az akadémikusok között, akik megírták azt a memorandumot, amely a századvégi balkáni háborúk és Slobodan Milošević eszmei mankója volt. Tehát ezt a Tadićot akarja-akarná megbuktatni az egyesüléstől még igen távol álló ellenzék. Amely – a tömörülésre való felhívás is bizonyítja – egyre idegesebb. Meg kishitűbb. Tomislav Nikolić bizonyára érzi, hogy új pártjával is csak örökös második marad, mert Tadić itt és most egyelőre verhetetlen.

Mint ahogy elérhetetlennek bizonyult Gordana Čomić, a parlament demokrata párti alelnöke is, akit csütörtökön a cipőjével dobott meg egy radikális képviselőhölgy.

Az is Gordana. De radikálisan másképpen gondolkodik, mint druszája. Biztos nem mondta neki senki, hogy Szerbiában a cipőtalp mutogatása korántsem olyan sértő, mint az arab világban.

És nem számíthat arra sem, hogy neve bekerül a történelemkönyvekbe, mint Puniša Račićé, aki 1928-ban két horvát képviselőt lőtt le az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szkupstinájában. Pedig a kettőzés szándéka itt is megvolt, mindkét cipőjével tévesztette el képviselőtársát. Ennyit ér egy plágium. Igazán lehetett volna eredetibb, mondjuk valami mást vághatott volna hozzá az éppen elnöklőhöz. Lehet, hogy többen írtak volna róla, és pártjának népszerűségét is növelhette volna.

Így marad a tény, hogy a parlament egy komolyabb incidenssel befejezte a vitát Vajdaság statútumáról és a velejáró hatásköri törvényről, amelyet annak rendje és módja szerint elfogadnak. Mindenki megpróbálta begyűjteni a politikai poénokat: Belgrád befogta a száját az autonómiát követelőknek, akik majd kikiáltják, és méltán megünneplik dicső győzelmüket; a pénzügyminiszter pedig ismét felküldi Újvidékre a tanárok és a köztisztviselők fizetését, hogy azt az autonómia pártiak átutalják. Fő, hogy forog a pénz.

2009. november 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább

WP: Magyarország teljes diktatúraként kerül ki a jelenlegi válságból...

... hacsak nem lép közbe Brüsszel és Washington, miközben mindkettő érthető módon sokkal sürgősebb ügyekkel van >

Tovább

Szép új világ

Nagyon megterhelő időszak lesz ez mindenhol, hát még nálunk, egy olyan kormány uralma alatt, amely képtelen >

Tovább

A populisták ugrásra készen

Persze másutt is szigorú intézkedéseket hoztak és nem a magyar kormányfő az egyetlen, aki a kórokozó >

Tovább

Katonásra váltott Orbán

Egy-két más államférfihoz hasonlóan Orbán is harcias retorikát vet be a koronavírus elleni harcban. A hangnemhez >

Tovább

Magyarországon sorban állnak a fegyverekért

Ezt a New York Times írja két hírügynökségre a Yahoo-ra és a Reutersre hivtkozva. A lap >

Tovább

Magyarországon karanténba kerül a demokrácia

Orbán Viktor sötét módszerekhez folyamodik. A miniszterelnök tudja, miként kell a politikát félelemre alapozni. Megtanulta és >

Tovább

Dupla halál - vírus és törvény

A vészhelyzet fennállása alatt többek között nem lennének időközi választások, és az újságírókat akár öt év >

Tovább