Ma Mária, Emőke névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A cipő
Öreg Dezső
Hol is álltunk meg a múlt héten? Lehet majd követelni a kormány távozását, ami nem rossz ötlet, csak az vele a baj, hogy a jobbak és okosabbak még átsuhanó gondolatként sem fordulnak meg az itteni fejekben. Tényleg nem. Egymás között válogatnak az itteni politikusok. Hogy nem unják meg magukat? Igaz, jobb, ha tudod az emberről, mi mindenre képtelen, mire számíthatsz tőle.
Így történhetett meg, hogy a mögöttünk levő héten az egyre józanabbnak ható Velimir Ilić, a néppártiak vezetőjének, Vojislav Koštunicának az apródja egy új szerbiai demokratikus ellenzék, egy új DOS létrehozásával állt elő. Ugyanazzal a szándékkal, mint kilenc évvel ezelőtt. A hatalom megbuktatása lenne a cél. Az új vezető, az új Koštunica pedig Tomislav Nikolić lenne, az örökös második. Második volt a radikálisoknál, Vojislav Šešelj árnyékában mozdított hátra, amíg a vajda nem távozott Hágába. De második maradt akkor is, mert Šešelj a cellából is vasakarattal irányított. Ezért vált ki Nikolić a pártból, és alakított újat. Ahol ő az első. Boris Tadić többször utasította maga mögé szabad, demokratikus választásokon. Most hajlandó lenne az egyesült ellenzék élére állni. Pedig tudnia kéne, hogy ott is a másodhegedűs szerepét szánják neki. Mert Koštunica sem szeret második lenni. Egyelőre szerény, csak az államfői tisztségre javasolja az apród. Onnan is lehet azonban országot irányítani Szerbiában. Tapasztaljuk mi is, meg a kormányfő és a miniszterek is. Akiknek Tadić elnök állítólag megparancsolta, hogy nem nyilatkozhatnak olyasmit, ami nyugtalaníthatná a holland diplomáciát. Úgy látszik, komolyan gondolja a csatlakozási kérelem mielőbbi brüsszeli benyújtását. De az időpontot ő fogja megszabni. Mint ahogy lassan mindent, amit stratégiának lehet nevezni ebben az országban.
A héten tartotta fontosnak közölni a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagjaival, hogy Koszovóról most már másképpen kell tárgyalni, mint eddig. Mert a merev belgrádi magatartás eredménytelennek bizonyult – mondta. És mondta azt is, hogy az, aki a múltban nem tanulta meg a leckét, hogy a merev és túlzottan hagyományos álláspont melletti kardoskodás – amit itt egyesek kiállásnak – tartanak, eredménytelen, az nem végezheti ezt a munkát. Mondta mindezt azoknak, akik a huszadik század végén felmelegítették a Nagyszerbiáról szőtt álmot. Sőt, azt is szemükbe mondta az akadémikusoknak, hogy bizony vannak közöttük olyanok, akik alkalmatlannak bizonyultak a szerbség, a társadalom és az ország érdekeinek szolgálására. Édesapja is ott ül az akadémikusok között, akik megírták azt a memorandumot, amely a századvégi balkáni háborúk és Slobodan Milošević eszmei mankója volt. Tehát ezt a Tadićot akarja-akarná megbuktatni az egyesüléstől még igen távol álló ellenzék. Amely – a tömörülésre való felhívás is bizonyítja – egyre idegesebb. Meg kishitűbb. Tomislav Nikolić bizonyára érzi, hogy új pártjával is csak örökös második marad, mert Tadić itt és most egyelőre verhetetlen.
Mint ahogy elérhetetlennek bizonyult Gordana Čomić, a parlament demokrata párti alelnöke is, akit csütörtökön a cipőjével dobott meg egy radikális képviselőhölgy.
Az is Gordana. De radikálisan másképpen gondolkodik, mint druszája. Biztos nem mondta neki senki, hogy Szerbiában a cipőtalp mutogatása korántsem olyan sértő, mint az arab világban.
És nem számíthat arra sem, hogy neve bekerül a történelemkönyvekbe, mint Puniša Račićé, aki 1928-ban két horvát képviselőt lőtt le az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szkupstinájában. Pedig a kettőzés szándéka itt is megvolt, mindkét cipőjével tévesztette el képviselőtársát. Ennyit ér egy plágium. Igazán lehetett volna eredetibb, mondjuk valami mást vághatott volna hozzá az éppen elnöklőhöz. Lehet, hogy többen írtak volna róla, és pártjának népszerűségét is növelhette volna.
Így marad a tény, hogy a parlament egy komolyabb incidenssel befejezte a vitát Vajdaság statútumáról és a velejáró hatásköri törvényről, amelyet annak rendje és módja szerint elfogadnak. Mindenki megpróbálta begyűjteni a politikai poénokat: Belgrád befogta a száját az autonómiát követelőknek, akik majd kikiáltják, és méltán megünneplik dicső győzelmüket; a pénzügyminiszter pedig ismét felküldi Újvidékre a tanárok és a köztisztviselők fizetését, hogy azt az autonómia pártiak átutalják. Fő, hogy forog a pénz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >
Biden a saját képmutatását leplezte le, amikor kegyelmet adott a saját fiának
Ezt Trump úgy értelmezi majd, hogy szabad kezet kap az igazságszolgáltatás elleni fellépéshez – fejti ki >
Kérdéses, hogy Orbán Viktor megbirkózik-e ezzel a kihívóval
Ezt a kérdést teszi fel Szirtes I. János politológus a svájci Tagesanzeiger-ben megjelent vendégkommentárjában. A 2026-ban esedékes >
Magyar Messiások
A két hamis-Messiás után igaz Messiás. Mutatja a falon az írást: megszámláltatnak napjaid. Jog, ha van, >