Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A cipő
Öreg Dezső
Hol is álltunk meg a múlt héten? Lehet majd követelni a kormány távozását, ami nem rossz ötlet, csak az vele a baj, hogy a jobbak és okosabbak még átsuhanó gondolatként sem fordulnak meg az itteni fejekben. Tényleg nem. Egymás között válogatnak az itteni politikusok. Hogy nem unják meg magukat? Igaz, jobb, ha tudod az emberről, mi mindenre képtelen, mire számíthatsz tőle.
Így történhetett meg, hogy a mögöttünk levő héten az egyre józanabbnak ható Velimir Ilić, a néppártiak vezetőjének, Vojislav Koštunicának az apródja egy új szerbiai demokratikus ellenzék, egy új DOS létrehozásával állt elő. Ugyanazzal a szándékkal, mint kilenc évvel ezelőtt. A hatalom megbuktatása lenne a cél. Az új vezető, az új Koštunica pedig Tomislav Nikolić lenne, az örökös második. Második volt a radikálisoknál, Vojislav Šešelj árnyékában mozdított hátra, amíg a vajda nem távozott Hágába. De második maradt akkor is, mert Šešelj a cellából is vasakarattal irányított. Ezért vált ki Nikolić a pártból, és alakított újat. Ahol ő az első. Boris Tadić többször utasította maga mögé szabad, demokratikus választásokon. Most hajlandó lenne az egyesült ellenzék élére állni. Pedig tudnia kéne, hogy ott is a másodhegedűs szerepét szánják neki. Mert Koštunica sem szeret második lenni. Egyelőre szerény, csak az államfői tisztségre javasolja az apród. Onnan is lehet azonban országot irányítani Szerbiában. Tapasztaljuk mi is, meg a kormányfő és a miniszterek is. Akiknek Tadić elnök állítólag megparancsolta, hogy nem nyilatkozhatnak olyasmit, ami nyugtalaníthatná a holland diplomáciát. Úgy látszik, komolyan gondolja a csatlakozási kérelem mielőbbi brüsszeli benyújtását. De az időpontot ő fogja megszabni. Mint ahogy lassan mindent, amit stratégiának lehet nevezni ebben az országban.
A héten tartotta fontosnak közölni a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagjaival, hogy Koszovóról most már másképpen kell tárgyalni, mint eddig. Mert a merev belgrádi magatartás eredménytelennek bizonyult – mondta. És mondta azt is, hogy az, aki a múltban nem tanulta meg a leckét, hogy a merev és túlzottan hagyományos álláspont melletti kardoskodás – amit itt egyesek kiállásnak – tartanak, eredménytelen, az nem végezheti ezt a munkát. Mondta mindezt azoknak, akik a huszadik század végén felmelegítették a Nagyszerbiáról szőtt álmot. Sőt, azt is szemükbe mondta az akadémikusoknak, hogy bizony vannak közöttük olyanok, akik alkalmatlannak bizonyultak a szerbség, a társadalom és az ország érdekeinek szolgálására. Édesapja is ott ül az akadémikusok között, akik megírták azt a memorandumot, amely a századvégi balkáni háborúk és Slobodan Milošević eszmei mankója volt. Tehát ezt a Tadićot akarja-akarná megbuktatni az egyesüléstől még igen távol álló ellenzék. Amely – a tömörülésre való felhívás is bizonyítja – egyre idegesebb. Meg kishitűbb. Tomislav Nikolić bizonyára érzi, hogy új pártjával is csak örökös második marad, mert Tadić itt és most egyelőre verhetetlen.
Mint ahogy elérhetetlennek bizonyult Gordana Čomić, a parlament demokrata párti alelnöke is, akit csütörtökön a cipőjével dobott meg egy radikális képviselőhölgy.
Az is Gordana. De radikálisan másképpen gondolkodik, mint druszája. Biztos nem mondta neki senki, hogy Szerbiában a cipőtalp mutogatása korántsem olyan sértő, mint az arab világban.
És nem számíthat arra sem, hogy neve bekerül a történelemkönyvekbe, mint Puniša Račićé, aki 1928-ban két horvát képviselőt lőtt le az akkori Szerb-Horvát-Szlovén Királyság szkupstinájában. Pedig a kettőzés szándéka itt is megvolt, mindkét cipőjével tévesztette el képviselőtársát. Ennyit ér egy plágium. Igazán lehetett volna eredetibb, mondjuk valami mást vághatott volna hozzá az éppen elnöklőhöz. Lehet, hogy többen írtak volna róla, és pártjának népszerűségét is növelhette volna.
Így marad a tény, hogy a parlament egy komolyabb incidenssel befejezte a vitát Vajdaság statútumáról és a velejáró hatásköri törvényről, amelyet annak rendje és módja szerint elfogadnak. Mindenki megpróbálta begyűjteni a politikai poénokat: Belgrád befogta a száját az autonómiát követelőknek, akik majd kikiáltják, és méltán megünneplik dicső győzelmüket; a pénzügyminiszter pedig ismét felküldi Újvidékre a tanárok és a köztisztviselők fizetését, hogy azt az autonómia pártiak átutalják. Fő, hogy forog a pénz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért vesztette el a Fidesz Budapestet
Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >
Ki nyert vasárnap?
Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >
Bumeráng
A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >
Érinthetetlen-e Orbán?
A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >
Egy szerény javaslat
Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >
Ritka összefogás Orbán ellen
Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >
Gyalázatunk vissza fog hullni ránk
Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >
A vasárnap ígérete
Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >
A magyar Ibizagate
A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >
Brexit, Brüsszel, Orbán...
“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >
Haverok, buli, keresztény szabadság
Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >
Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere
Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >