Ma Fábián, Sebestyén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Visszatekert pillanat
Fontos Erzsébet
Kint, a kora esti fák üreges tövében zakatol a vonat. Ütött-kopott ablakoknak nekicsapódik egy-egy buzgó méhecske, én pedig szobám jéghideg falának görnyedten nekitámaszkodva legyintek és konstatálom, hogy semmit sem tudok felásni a gyerekkor poros, kemencében sült kezdetének földkupacában. Dúdolva ellazítom görcsölésem feszületét, és kioldom a gondolat gubancát. Hirtelen megtörik a kép.
Emlékezés foszfátok rajzolódnak ki a nézés sorrendjén, és visszaugrok egyet-kettőt, hogy felgyorsítsam a múlt szeletének morzsaszippantását. Közeledik a füstös nagyító, féltőn tágul a véreres szem, elámul az akarat, megnyílik a tündérporos nosztalgiaüzem. Kártyajáték heverészése, túlcicomázott limonádé marón gúnyos íze kecsesen keveredik a számban. Eddig a liliomtiprás percének egy marék emlék szaga terjengett a sután felcseperedett hámban. Minden napra új élmény, visszafogottan szemerkélő kaland terjedt a virágos, illatosan kipenderített házban, és nem győztem anyát bájosan nyaggatni, hogy ez nekem csöppet sem elég, feltétlenül varázsolja még el azt a titkos termet és sebtében fordítsa el a kulcsot a zárban. Szoba, kámfor harag terjedt, hömpölygött és bugyogott a játékfazékban, a megfőzött étel csupán felületesen táplálta a műbabákat és a társas mókákat, hajnalig szlalomban. Csokis-joghurtos szelet porcukorral megszórva gyengéden omlott szám nedvének olvadása előtt, és mellé nagy szívószállal szürcsöltem a fanyar itókát, azt a poharat mely számadásban leltározásra került. Fedhetetlen percek pattogtak a hebrencsség kiélezett sziklapadkájának élén és barátokkal a töltés tetején, verőfényben eldalolásztuk a tücsök ciripelésének delejét. Mezei vadvirágok színpompás csokra taszigálta látásunk megkarcolt összképét, a kutyatej megrökönyödve kifakadt az eszterlánc szakadatlan cérnájának elhalkuló végén. A Tisza folydogáló hatalma előtt meghunyászkodni egy fikarcnyit sem volt kedvünk és korunk visszaverődő fényeiben, büszke mellkast kidomborítva csupán ebihalakként álommal úszkálni szerettünk. Csálé biciklit hátunkra csapva, meggymagokkal szétköpködött lyukas nejlonzacskót hátunkon cipeltük és hittük, hogy a csipkés pólyából felcseperedve egyszer híresen ünnepelt filmszínésznők leszünk. Karikázva kacagtuk végig a már előre próbajátszott, készségesen behabart életet. Felverve, szomorkásan értettük meg, ha meghalt a nagymama és komoran koszos kezű férfiak leeresztették új lakhelyét és tartalmából kiosont a törékeny szellemnedű vagy a megfeszített ujjú nemes fűzfavessző. Forrón pörögve potyogtak bőröm viaszos felületén fájdalmamból táplálkozó vízcseppeim, és aznap nem kértem a simogatón ínycsiklandó vacsorából sem a rá következő reggelig. Vállat veregetve kibírtam, biz’ én! Jött a nyár és plátói szerelmeink ködös ámuldozását otthon kellett marasztalni a nyaralás kocogásban leizzadt startvonalain. Mily nehéz volt az elszakadás, szívet tépőn összefirkálva zsugorodó lelkünk luftballonjait, holott később fejet tágítva rádöbbentünk, az álmodozást nem lehet felelőtlenül lestoppolni a serdülőkor idegtipkodón vészjósló küszöbein. Viszonzás váltakozva tapicskolt a rozsdával jóllakott vonatsíneken, és ahogy töppedve peregtek az évek, úgy szaporázott addig nyugalmi állapotban levő szív erem. Beteljesült a szerelem. Féltő fájdalom dúdolása súgott valami fontosat, mikor elterültem a lényegben, de mára igazából megtanultam a jól felmondott leckét, többé nem uralkodik rajtam hirtelen lobbant tűzelem. Mosóprogram rázkódó vonítása befalazva áll a valóságon és magabiztosan habfürdőzik a feledésben lazán napozó emlékeken. Felvillannak a pipacs színek, uborka álmok, citrom illatú vigaszfémek. Felharapott mondatok szájában még minden elfeledett rosszat kínos csalogatásra idézek. Hézagom lyukas fonatai támolyognak az idézés henyélésében és beszakadt, vitamintól befeketedett körmeimet tövig rágva, aggódásokat magamban fojtva, egyfolytában koncentrálva elraktározom a jelenben toporzékoló perceket. Megszorongatom az elfeledést, és mélyen begyógyíthatatlan sebeket ejtek tulajdon szemgolyóm felületén, végül kérgesen kapaszkodva csüngök a szavak hevületén. Selymes pázsit süppedésében uralkodok az elmúlás kiterjedésén. Megfakultan esedékes, lényegtörő időpontok tombolnak a kapkodó kézzel tisztított, szódaszifonos üveggel összetákolt, SZTK-s szemüvegén. Törlöm a zsíros ujjlenyomatok vésődését, és megrendít a kamu szag, miszerint jelentősen töretlenek vagyunk és halhatatlan egyéniségünk imbolyog a ruganyosan változó díszletfalu határterületén. Mindenkit elfelednek egyszer?! Csapódik be a túlfeszített villám ángyikája, és az öröm felületen csúszkál az ifjúkori szaru és fejvesztve hagyjuk ott a névjegyeink motívumait minden egyes, omlásveszély táblával kirakott ajtón. Iparkodva remélünk és fohászkodván, csivitelve beszélünk a pironkodás felelevenítő számán. Hullnak a bűzcseppek és gyöngyözik a barázdákkal kirakott ráncos homlok, unottan ellenszegül a megismerés. Ősi, pogány elemeinkkel küzdünk, harcolunk, de van-e eredménye, hogy ne emésszen meg az elmúlás csattogón farkaséhes gyomra, és ne csupán a holt csend maradjon utánunk, inkább a szembesítés fejvesztő gondja.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa
A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >
„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!
Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >
Bethlen Gábor a főtéren
Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >
Az ironikus kontrapunkt
Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >
A legnagyobb távozott
Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >
Az ég dörög, de a zivatar elmarad
Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >
Biztosítani a médiaszabadságot!
Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >
Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!
Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >
Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)
Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >
A Trump-puccs és honi recepciója
Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >
„Szerencsésnek mondhatom magam”
Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >
„Én magyar vagyok!”
Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >