2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Visszatekert pillanat

Fontos Erzsébet
Fontos Erzsébet
Visszatekert pillanat
LiiQa fotója

Kint, a kora esti fák üreges tövében zakatol a vonat. Ütött-kopott ablakoknak nekicsapódik egy-egy buzgó méhecske, én pedig szobám jéghideg falának görnyedten nekitámaszkodva legyintek és konstatálom, hogy semmit sem tudok felásni a gyerekkor poros, kemencében sült kezdetének földkupacában. Dúdolva ellazítom görcsölésem feszületét, és kioldom a gondolat gubancát. Hirtelen megtörik a kép.

Emlékezés foszfátok rajzolódnak ki a nézés sorrendjén, és visszaugrok egyet-kettőt, hogy felgyorsítsam a múlt szeletének morzsaszippantását. Közeledik a füstös nagyító, féltőn tágul a véreres szem, elámul az akarat, megnyílik a tündérporos nosztalgiaüzem. Kártyajáték heverészése, túlcicomázott limonádé marón gúnyos íze kecsesen keveredik a számban. Eddig a liliomtiprás percének egy marék emlék szaga terjengett a sután felcseperedett hámban. Minden napra új élmény, visszafogottan szemerkélő kaland terjedt a virágos, illatosan kipenderített házban, és nem győztem anyát bájosan nyaggatni, hogy ez nekem csöppet sem elég, feltétlenül varázsolja még el azt a titkos termet és sebtében fordítsa el a kulcsot a zárban. Szoba, kámfor harag terjedt, hömpölygött és bugyogott a játékfazékban, a megfőzött étel csupán felületesen táplálta a műbabákat és a társas mókákat, hajnalig szlalomban. Csokis-joghurtos szelet porcukorral megszórva gyengéden omlott szám nedvének olvadása előtt, és mellé nagy szívószállal szürcsöltem a fanyar itókát, azt a poharat mely számadásban leltározásra került. Fedhetetlen percek pattogtak a hebrencsség kiélezett sziklapadkájának élén és barátokkal a töltés tetején, verőfényben eldalolásztuk a tücsök ciripelésének delejét. Mezei vadvirágok színpompás csokra taszigálta látásunk megkarcolt összképét, a kutyatej megrökönyödve kifakadt az eszterlánc szakadatlan cérnájának elhalkuló végén. A Tisza folydogáló hatalma előtt meghunyászkodni egy fikarcnyit sem volt kedvünk és korunk visszaverődő fényeiben, büszke mellkast kidomborítva csupán ebihalakként álommal úszkálni szerettünk. Csálé biciklit hátunkra csapva, meggymagokkal szétköpködött lyukas nejlonzacskót hátunkon cipeltük és hittük, hogy a csipkés pólyából felcseperedve egyszer híresen ünnepelt filmszínésznők leszünk. Karikázva kacagtuk végig a már előre próbajátszott, készségesen behabart életet. Felverve, szomorkásan értettük meg, ha meghalt a nagymama és komoran koszos kezű férfiak leeresztették új lakhelyét és tartalmából kiosont a törékeny szellemnedű vagy a megfeszített ujjú nemes fűzfavessző. Forrón pörögve potyogtak bőröm viaszos felületén fájdalmamból táplálkozó vízcseppeim, és aznap nem kértem a simogatón ínycsiklandó vacsorából sem a rá következő reggelig. Vállat veregetve kibírtam, biz’ én! Jött a nyár és plátói szerelmeink ködös ámuldozását otthon kellett marasztalni a nyaralás kocogásban leizzadt startvonalain. Mily nehéz volt az elszakadás, szívet tépőn összefirkálva zsugorodó lelkünk luftballonjait, holott később fejet tágítva rádöbbentünk, az álmodozást nem lehet felelőtlenül lestoppolni a serdülőkor idegtipkodón vészjósló küszöbein. Viszonzás váltakozva tapicskolt a rozsdával jóllakott vonatsíneken, és ahogy töppedve peregtek az évek, úgy szaporázott addig nyugalmi állapotban levő szív erem. Beteljesült a szerelem. Féltő fájdalom dúdolása súgott valami fontosat, mikor elterültem a lényegben, de mára igazából megtanultam a jól felmondott leckét, többé nem uralkodik rajtam hirtelen lobbant tűzelem. Mosóprogram rázkódó vonítása befalazva áll a valóságon és magabiztosan habfürdőzik a feledésben lazán napozó emlékeken. Felvillannak a pipacs színek, uborka álmok, citrom illatú vigaszfémek. Felharapott mondatok szájában még minden elfeledett rosszat kínos csalogatásra idézek. Hézagom lyukas fonatai támolyognak az idézés henyélésében és beszakadt, vitamintól befeketedett körmeimet tövig rágva, aggódásokat magamban fojtva, egyfolytában koncentrálva elraktározom a jelenben toporzékoló perceket. Megszorongatom az elfeledést, és mélyen begyógyíthatatlan sebeket ejtek tulajdon szemgolyóm felületén, végül kérgesen kapaszkodva csüngök a szavak hevületén. Selymes pázsit süppedésében uralkodok az elmúlás kiterjedésén. Megfakultan esedékes, lényegtörő időpontok tombolnak a kapkodó kézzel tisztított, szódaszifonos üveggel összetákolt, SZTK-s szemüvegén. Törlöm a zsíros ujjlenyomatok vésődését, és megrendít a kamu szag, miszerint jelentősen töretlenek vagyunk és halhatatlan egyéniségünk imbolyog a ruganyosan változó díszletfalu határterületén. Mindenkit elfelednek egyszer?! Csapódik be a túlfeszített villám ángyikája, és az öröm felületen csúszkál az ifjúkori szaru és fejvesztve hagyjuk ott a névjegyeink motívumait minden egyes, omlásveszély táblával kirakott ajtón. Iparkodva remélünk és fohászkodván, csivitelve beszélünk a pironkodás felelevenítő számán. Hullnak a bűzcseppek és gyöngyözik a barázdákkal kirakott ráncos homlok, unottan ellenszegül a megismerés. Ősi, pogány elemeinkkel küzdünk, harcolunk, de van-e eredménye, hogy ne emésszen meg az elmúlás csattogón farkaséhes gyomra, és ne csupán a holt csend maradjon utánunk, inkább a szembesítés fejvesztő gondja.

2009. november 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább