2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Visszatekert pillanat

Fontos Erzsébet
Fontos Erzsébet
Visszatekert pillanat
LiiQa fotója

Kint, a kora esti fák üreges tövében zakatol a vonat. Ütött-kopott ablakoknak nekicsapódik egy-egy buzgó méhecske, én pedig szobám jéghideg falának görnyedten nekitámaszkodva legyintek és konstatálom, hogy semmit sem tudok felásni a gyerekkor poros, kemencében sült kezdetének földkupacában. Dúdolva ellazítom görcsölésem feszületét, és kioldom a gondolat gubancát. Hirtelen megtörik a kép.

Emlékezés foszfátok rajzolódnak ki a nézés sorrendjén, és visszaugrok egyet-kettőt, hogy felgyorsítsam a múlt szeletének morzsaszippantását. Közeledik a füstös nagyító, féltőn tágul a véreres szem, elámul az akarat, megnyílik a tündérporos nosztalgiaüzem. Kártyajáték heverészése, túlcicomázott limonádé marón gúnyos íze kecsesen keveredik a számban. Eddig a liliomtiprás percének egy marék emlék szaga terjengett a sután felcseperedett hámban. Minden napra új élmény, visszafogottan szemerkélő kaland terjedt a virágos, illatosan kipenderített házban, és nem győztem anyát bájosan nyaggatni, hogy ez nekem csöppet sem elég, feltétlenül varázsolja még el azt a titkos termet és sebtében fordítsa el a kulcsot a zárban. Szoba, kámfor harag terjedt, hömpölygött és bugyogott a játékfazékban, a megfőzött étel csupán felületesen táplálta a műbabákat és a társas mókákat, hajnalig szlalomban. Csokis-joghurtos szelet porcukorral megszórva gyengéden omlott szám nedvének olvadása előtt, és mellé nagy szívószállal szürcsöltem a fanyar itókát, azt a poharat mely számadásban leltározásra került. Fedhetetlen percek pattogtak a hebrencsség kiélezett sziklapadkájának élén és barátokkal a töltés tetején, verőfényben eldalolásztuk a tücsök ciripelésének delejét. Mezei vadvirágok színpompás csokra taszigálta látásunk megkarcolt összképét, a kutyatej megrökönyödve kifakadt az eszterlánc szakadatlan cérnájának elhalkuló végén. A Tisza folydogáló hatalma előtt meghunyászkodni egy fikarcnyit sem volt kedvünk és korunk visszaverődő fényeiben, büszke mellkast kidomborítva csupán ebihalakként álommal úszkálni szerettünk. Csálé biciklit hátunkra csapva, meggymagokkal szétköpködött lyukas nejlonzacskót hátunkon cipeltük és hittük, hogy a csipkés pólyából felcseperedve egyszer híresen ünnepelt filmszínésznők leszünk. Karikázva kacagtuk végig a már előre próbajátszott, készségesen behabart életet. Felverve, szomorkásan értettük meg, ha meghalt a nagymama és komoran koszos kezű férfiak leeresztették új lakhelyét és tartalmából kiosont a törékeny szellemnedű vagy a megfeszített ujjú nemes fűzfavessző. Forrón pörögve potyogtak bőröm viaszos felületén fájdalmamból táplálkozó vízcseppeim, és aznap nem kértem a simogatón ínycsiklandó vacsorából sem a rá következő reggelig. Vállat veregetve kibírtam, biz’ én! Jött a nyár és plátói szerelmeink ködös ámuldozását otthon kellett marasztalni a nyaralás kocogásban leizzadt startvonalain. Mily nehéz volt az elszakadás, szívet tépőn összefirkálva zsugorodó lelkünk luftballonjait, holott később fejet tágítva rádöbbentünk, az álmodozást nem lehet felelőtlenül lestoppolni a serdülőkor idegtipkodón vészjósló küszöbein. Viszonzás váltakozva tapicskolt a rozsdával jóllakott vonatsíneken, és ahogy töppedve peregtek az évek, úgy szaporázott addig nyugalmi állapotban levő szív erem. Beteljesült a szerelem. Féltő fájdalom dúdolása súgott valami fontosat, mikor elterültem a lényegben, de mára igazából megtanultam a jól felmondott leckét, többé nem uralkodik rajtam hirtelen lobbant tűzelem. Mosóprogram rázkódó vonítása befalazva áll a valóságon és magabiztosan habfürdőzik a feledésben lazán napozó emlékeken. Felvillannak a pipacs színek, uborka álmok, citrom illatú vigaszfémek. Felharapott mondatok szájában még minden elfeledett rosszat kínos csalogatásra idézek. Hézagom lyukas fonatai támolyognak az idézés henyélésében és beszakadt, vitamintól befeketedett körmeimet tövig rágva, aggódásokat magamban fojtva, egyfolytában koncentrálva elraktározom a jelenben toporzékoló perceket. Megszorongatom az elfeledést, és mélyen begyógyíthatatlan sebeket ejtek tulajdon szemgolyóm felületén, végül kérgesen kapaszkodva csüngök a szavak hevületén. Selymes pázsit süppedésében uralkodok az elmúlás kiterjedésén. Megfakultan esedékes, lényegtörő időpontok tombolnak a kapkodó kézzel tisztított, szódaszifonos üveggel összetákolt, SZTK-s szemüvegén. Törlöm a zsíros ujjlenyomatok vésődését, és megrendít a kamu szag, miszerint jelentősen töretlenek vagyunk és halhatatlan egyéniségünk imbolyog a ruganyosan változó díszletfalu határterületén. Mindenkit elfelednek egyszer?! Csapódik be a túlfeszített villám ángyikája, és az öröm felületen csúszkál az ifjúkori szaru és fejvesztve hagyjuk ott a névjegyeink motívumait minden egyes, omlásveszély táblával kirakott ajtón. Iparkodva remélünk és fohászkodván, csivitelve beszélünk a pironkodás felelevenítő számán. Hullnak a bűzcseppek és gyöngyözik a barázdákkal kirakott ráncos homlok, unottan ellenszegül a megismerés. Ősi, pogány elemeinkkel küzdünk, harcolunk, de van-e eredménye, hogy ne emésszen meg az elmúlás csattogón farkaséhes gyomra, és ne csupán a holt csend maradjon utánunk, inkább a szembesítés fejvesztő gondja.

2009. november 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább