Ma Pongrác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Vicsorgó vademberek között élünk
Még a rendes emberek többsége is – „akinek tiszta fejet és szemet adott az Ég” – gyalázatosan lapult, hebegett-habogott, helyezkedett. Gazdag József (Magyar Nemzet):
(…) Néhány tízezer évvel ezelőtt az emberi nemnek több faja is létezett egyidejűleg, nem csak a Homo sapiens – olvasom Yuval Noah Harari történész Sapiens – Az emberiség rövid története című lebilincselő könyvében. Aztán ezek a testvérfajok valahogy eltűntek. A Neander-völgyiek, a floresiek, a gyenyiszovaiak. Csak mi maradtunk, a Homo sapiens. S hogy éppen ez a furcsa. Sőt gyanús. Hogy mi lett a többiekkel. Harari elmélete szerint elképzelhető, hogy a sapiensek irtották ki őket, mert nem tolerálták az eltérő anatómiájú, testszagú stb. testvérfajokat, s a Neander-völgyiek eltűnése tulajdonképpen egy nagyszabású etnikai tisztogatás eredménye volt.
(íme)
Igaz ugyan, hogy mára megtanultuk kezelni és alacsony szinten tartani a bennünk lappangó agressziót – elvégre kultúrlények volnánk –, de hogy éppen egy könyvtárban ülünk, és újságot olvasunk, az ne tévesszen meg senkit, mert ettől még továbbra is az állatvilág egyik fajához tartozunk, akárcsak több millió évvel ezelőtt. Azóta persze megváltozott egy s más, de az emberi agresszió nem tűnt el. Csak átalakult. Mi vagyunk a legbékésebb állatfaj? Igen, hogyne. De csak az individuumok szintjén. Amint csoportokba verődünk, már feltűnően hasonlítunk a majmokra. Csányi Vilmos humánetológus írja Íme, az ember című könyvében, hogy a csimpánz és az ember között ilyen szempontból feltűnően sok a rokon vonás: bizonyos körülmények között mindkettő (a csimpánz és az ember is) nagy élvezettel üldözi, felkutatja, megkínozza és megöli az idegen csoporthoz tartozó fajtársait.
(bolygó)
A Pulitzer-díj centenáriuma alkalmából egy szlovák hetilap, a Tyzden válogatást közölt az elmúlt évtizedek díjnyertes fényképeiből. Ebolafertőzött afrikai kisfiú, amint kezénél-lábánál fogva elviszik maszkos-védőruhás szanitécek. Fájdalomtól zokogó, mezítelen vietnami kislány, akinek a hátán napalmbombázás következtében összeégett a bőr. Iraki menekült, aki az örömtől sírva öleli magához gyermekeit, miután megérkeztek egy görög szigetre. Csendélet földrengés után téglával, törmelékkel, női cipővel és emberi végtagokkal. Mozdulatlanná görnyedt szudáni kislány az éhhalál küszöbén, háta mögött keselyűvel. És így tovább. A válogatást végző szerkesztő nem fűzött magyarázatokat a képekhez, benyomásait egyetlen mondatban összegezte: ez a bolygó nem embernek való.
(Terezín)
Egy cseh tévéműsorban arról beszél a terezíni (theresienstadti) koncentrációs tábor egyik túlélője, hogy ismét a harmincas éveket éljük. Ugyanaz történik, mondja, mint akkor. Az agresszió teret hódít, a szociális érzéketlenség nő, a műveltséget lenézik, a „humanizmus” pedig szép lassan szitokszóvá válik. S az emberek ugyanolyan passzívan figyelik mindezt, mint a harmincas években. Látják a jeleket, de nem tesznek semmit. Nekik kenyér kell. Meg minimális komfortérzet, szappanoperákkal és sportélményekkel. Ha ez megvan, akkor elégedetten, tiltakozás nélkül nézik végig akár embertársaik haláltusáját is.
(hecc)
Moszkvában Putyin-párti aktivisták támadták meg Ljudmila Ulickaja írónőt: tojással dobálták, fertőtlenítő folyadékkal locsolták. „Itt élünk, ilyen körülmények között. És örülhetünk annak, hogy ez csak valami fertőtlenítőszer volt, nem kénsav” – nyilatkozta Ulickaja. Az eset kapcsán jegyezte meg Martin M. Simecka, a kiváló szlovák publicista, hogy az uszító szlogenekkel felheccelt és felajzott tömeg így végzi el a piszkos munkát a politikusok helyett. Mert ha a politikai elit műveletlen, retorikája pedig militáns, akkor a tömeg ütni fog. Mert megteheti. Mert feljogosítva érzi magát. Mert – ha csak áttételesen is – erre biztatták.
(házmester)
Radnóti Miklós felesége, Gyarmati Fanni naplójából kiolvasható, milyen volt az élet a háború éveiben Magyarországon; hogy „ostoba parasztok és félparasztok ténferegtek mindenfelé nyilasjelvénnyel”; hogy voltak emberek, akik védtelen kiszolgáltatottságukban alig mertek kimenni az utcára, mert falkákba verődött suhancok járőröztek mindenfelé; hogy a „sakál talpnyalásban” jeleskedő házmesterek megérezték a félelmet az üldözöttekben, és mohón odamartak; hogy még a rendes emberek többsége is – „akinek tiszta fejet és szemet adott az Ég” – gyalázatosan lapult, hebegett-habogott, helyezkedett.
„Vicsorgó falka ez az egész társadalmunk, amiben élünk.”
Következő cikk: Visszaüthet a túl hangos nácizás
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >
Nincs hadüzenet
E cikk előbbi húszvalahány sora arról szól, választások előtt egy hónappal miről beszél a magyar pártpolitika. >
Magyarország Kína legnyilvánvalóbb gyalogja az Unióban
A történelmi látogatás megpecsételi, hogy Orbán Peking kulcsszövetségese lett a nyugatról kelet felé vezető úton. Az >
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >
Ezreket mozgósított Debrecenben, a kormány egyik erődjében Orbán mind erősebb kihívója
Ekkora megmozdulás nem megszokott dolog vidéken. Maga a fő szervező úgy értékelte, hogy ilyen nagy demonstráció >
Hajnal vagy alkonyat?
Hajnalodik vagy alkonyodik a világban? Nehéz megmondani a vöröslő, szürkés fényben. De azt régóta állítom, hogy >
Hogyan teszik tönkre a múlt nacionalista szellemei a Nyugat-Balkán jövőjét
A múltból itt maradt nacionalisták, mint Vučić és Dodik, tönkreteszik a Nyugat-Balkán jövőjét. Erre figyelmeztet Vedran >
Az az ember, akitől Orbánnak félnie kell
A Kurier külpolitikai rovatvezetője úgy mutatja be Magyar Pétert, hogy ő az, akitől még Orbán is >
Egyetlen kisteherautóval
Bárcsak ne Magyar Péter volna az egyetlen, aki miatt biztosan fáj most néhány fej a Karmelitában. >