Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Körző elmélkedés
Fontos Erzsébet
A titkok őrzői fent az ég palástjának keleti kapuján át kinyitják a kapzsi boltozatot és érdeklődőn koslató, tekergő fejünkre rákoppintanak egy hatalmasat. Siralmunk ömlengő zuhatagai miatt piszkosan üde fajankónak titulálnak minket, hiszen ők már régóta tudják a szófukar, fejzúgásig áhított megüdvözülés számkombinációjának nyitját.
Megjegyzik a világ kámfor mechanizmusának mozgatórugóit és értelmünk karmának szögleteiből is kipiszkálják az értéket adó, érzékiségben táptalajt lelő jót. Bennünk hamiskásság leledzik, mely ellen olyannyira küzdünk. Epés szorongásaink forrásai izzó termőföldből fogannak és szakítják le önfeledt szóváltásaink foszlányait. Halovány derengésben felcsillan a megoldás szánalmas ingerlékenysége és ennek tudatában örökre elhomályosul az objektív magolás képzete. Képlékeny elemózsiára való hitel egy értelmesebb jövőért. Mindaddig marad a rimánkodás a feljebb lebegő égiekért, akik oltalmat sugalló jótékonykodásuk somfordáló hevében bekebelezik kocsonyaként derengő lelkünk önfeláldozó megmozdulásait. Kihasználjuk őket porhányó céljaink közbenjárására, vagy a szerencsét megkaparintó áldozás véghezvitelére. Nyűglődünk és önzőn személytelen nyámmogásunkkal az őrületbe kergetjük naivitásukat. Zaklatunk, kérlelünk, hamiskásan szemre hányunk, emlékezünk, eltaszítunk, magasztalunk. A nyugalmat már kézhezvételkor megfojtjuk, hogy leheletének párája se jusson el a magasabb erőkhöz. Feltekeredünk saját földhözragadt, racionalitással megspékelt rabláncainkra. Megtagadjuk, hogy boldogságunkkal tapogassunk és tisztességgel emlékezzünk az elmúlásukra. Morzsoljuk az álmegnyugvást adó rózsafüzért és a szétmormolásig átismételt imákat, így szólva egy személytelen tüskevilág érintetlen, szűzi világához, melyet a megbocsáthatatlan indulatok gőzereje hajt. Nem érzékeljük szeretteink átlényegült vágyainak, álmainak energetikáját. Berögződően gyújtjuk a gyertyákat és tubarózsa virágcsokraink lepkeszárnyú habfoltjainak közepén befásult kegyeleteink és kényszerképzeteink árnyjátéka motoszkál. Fanatikusan kellemetlen felismerés. Megszokni a megszokhatatlan savanyítását. Felkutatni az idő vajúdásának élességét. Azt a pontot, ahol már nincs a malomkerékkel kézen fogott megszokás önző maradisága. Helyébe a csillapíthatatlan öröm toppan és a megszökött bevallás. A ködben elhalványuló emlékek íze megédesíti a fájdalom semlegesen kanyaruló harapását, és az intim fohászok megnyitják a kézenfekvő kapcsolatok kommunikációját. Megbocsátunk a színjáték tréfás rendezőjének és végre velőnkig tudatosítjuk az érintetlent, miszerint a mi törmelék testünk álmainak élelme mindenekelőtt elűz attól a fedhetetlen hánykódástól, melynek ringatását a megváltott lelkek mind egy szálig átéreznek, és kérődző vígjátékaikat már sosem cserélnék vissza erre a földi talonra.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
“Soha sem késő”
Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >