Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kényszerválasztások jönnek?
„Az utolsó pillanatban való jelölés más vonatkozásban, azt is biztosan jelzi, semmiféle megújulásra nem várhatunk.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Miközben a rommagyar politikai mezőny elsorvadása több szinten és vonatkozásban tagadhatatlan. Egyfelől az egész mezőny autonómiáját vesztette, ma mindenik formáció a budapesti hatalom szatellitpártja; azután az RMDSz önként – illetve Fidesz nyomásra – kivált a kormányból és egyféle kényszer-ellenzékben vegetál; megújulást hirdetett, de annak legkisebb jele sem látható; ráadásul központi jelszava és diskurzusainak kemény magva, az autonómiázás kifulladt, nem utolsó sorban szintén a magyarországi hatalom külpolitikai irányváltásának következményeként, ma emlegetni is kínos.
Szomorú diagnózis, de érvényes, és innen indul a helyhatósági választások kampánya, máris olyan felütésekkel és kijelentésekkel, melyek arról tanúskodnak: maguk az érintett politikusok sem értik a helyzetet, a soron következő választásokat is klónozott politikai aktusnak tekintik, még igazi és előremutató célokat sem fogalmaznak meg, az állagmegőrzés és a szinten tartás közönyös célkitűzését próbálják eszmeiségként föltűntetni. A vezérek megnyilatkozásai megpróbálják a közönyt és a jelöltek hiányát lanyha és hiteltelen etnikai (inkább csak etnicizáló) diskurzussal elfedni és ezzel újratermelik a négy év előtti elhibázott diagnózist. Az eredmények sem lehetnek jobbak, mint az akkoriak, ha célok és aspirációk (igen, akár utópiák) sincsenek, a siker reménye is elhal. Mit gondoljunk a két RMDSz-vezér kampányt megelőző diskurzusáról, melyből a lelkesedésnek, a lendületnek, a politikai helyzet uralásának a nyoma is hiányzik? Kovács Péter (aki nem mellesleg éppen legitimitás-hiányos, hiszen gyanús körülmények közepette lett ügyvezetővé választva!) erőtlen és hiteltelen, valamint többé-kevésbé lazán irracionális szöveget produkál az egyfordulós polgármester választás védelmében, melyben (mintha magamagának is) azt próbálja bizonygatni, hogy a másodlagos politikai opciók elmeszelése, és a kevesek által megválasztott elöljáró, nem jár legitimitásvesztéssel, pedig de. Azt is elfelejti, vagy legalábbis zárójelbe teszi az ügyintéző, hogy a helyhatósági választások tétjüknél fogva nem az expresszív, vagy szimbolikus szavazásnak kedveznek (még etnikai vonatkozásban sem), hanem az instrumentálisnak, a szavazók értékesülni kívánják voksaikat, reprezentálva látni opcióikat a megválasztott közvetlen elöljárók és testületek által (ezért a függetleneknek, vagy helyi kezdeményezésű alakulatoknak jó esélyeik vannak). Az meg csak üres duma, vagy illúzió, hogy a „25-45%-ban magyarok lakta városok/települések esetében” jobb lehetőségek lennének az egyfordulós választás során, magyar elöljárót megválasztani. Kicsit közelebbről tekintve két nagyváros esik ebbe az etnikai arány-sávba, Szatmárnémeti (34,5%-os magyarságarány) és Marosvásárhely (42%-os magyarságarány). Paradox módon viszont az első esetében akkor választottak (2 x is) magyar polgármestert, amikor a választás kétfordulós, és akkor nem, amikor egyfordulós volt. Vásárhely helyzete pedig továbbra is különös, hogy ne mondjam kilátástalan, mert ott van ugyan közös rommagyar jelölt, csak az nem világos, hogy mögötte van-e összefogás, vagy nincs? Már azon is túl, hogy a jelölt neves ismeretlen, megismertetése/elfogadtatása, éppen a háttéralkuk bizonytalansága miatt, el sem kezdődhetett. Négy további kisvárost találtam, ami megfelel az ügyvezető kritériumainak (Szászrégen ahol szintén a kétfordulós választáskor volt rommagyar polgármester, Tasnád, Margita és Bánffyhunyad), amelyek közül a két utóbbi esetében lehet esélyes rommagyar jelölt az egyfordulós választás nyomán. Ezért kivonulni a kolozsvári, nagyváradi, stb. esetleges egyezkedésekből, alpolgármesteri széket kockáztatni jelentős számú urbánus rommagyar polgárság településén, nagyon könnyen hibának bizonyulhat.
De itt van mindjárt Kolozsvár esete, ahol máris bejelentették saját jelölt indítását. Egyfelől az etnikai motívum, melyet Kelemen Hunor belenget, bizonyítottan hatástalan. A Funar-korszakot követően egyetlen magyar jelölt sem tudta megszerezni a kolozsvári magyarság szavazatait, legalábbis nem a szövetségre leadott szavazatok arányában (László Attila mintegy felét kapta a szövetség kolozsvári szavazatainak, Eckstein-Kovács Péter pedig, mintegy kétharmadát, az utolsó választásokkor), Horváth Annára sem vár jobb sors, magyarán esélytelen. Ami Kolozsvár esetén azt jelenti, hogy nem hasznosulnak a magyar szavazatok tárgyalási pozícióban, az alpolgármesteri/megyei tanács alelnöki pozícióért, illetve a kolozsvári magyarság nem fejezheti ki akaratát az esélyes jelöltekkel kapcsolatban, t.k. nem választ, nem befolyásolja a végső eredményeket. Ugyanez érvényes Nagyváradra és (esetleg) Szatmárnémetire is, amennyiben saját jelöltet indítanak és nem próbálják meg háttéregyezményekkel bebiztosítani az alpolgármesteri funkciót.
Sokatmondó az is, hogy a szövetség és az aprópártok is az utolsó pillanatig húzzák-halasztják a jelöltállítást, egyfelől mert – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nincs közismert, elfogadott, stb., jelöltjük. Másfelől meg attól való félelemben, hogy az előválasztások/jelölések vesztesei függetlenként (illetve, ellenzéki párt színeiben) indulhatnak és esélyesek lesznek (Az első helyzetre jó példa Csíkszereda – felteszem hogy Antal Árpád csak kéreti magát politikai pávatáncot lejt –, a másodikra pedig Székelyudvarhely, ahol a jelenlegi polgármester, amennyiben alulmarad az előválasztáson, függetlenként választhatják meg. Az RMDSz szempontjából veszélyben van eszerint Udvarhely mellett Gyergyószentmiklós és Kézdivásárhely). Az utolsó pillanatban való jelölés más vonatkozásban, azt is biztosan jelzi, semmiféle megújulásra nem várhatunk, már csak azért sem, mert egy addig ismeretlen jelöltet képtelenség 6 hét alatt pr szempontból fölépíteni, megismertetni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >