Ma Bonifác, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán posztmodern diktatúrája
„Magát az általa is gründolt, nyíltan fasisztoid alternatívával szemben szolid, belakott, már-már élhető paternalizmusként állíthatja be.” Konok Péter (hvg.hu):
Magyarországon 2015-ben még nem épült ki diktatúra, vagy csak annak egy nagyon slampos, még közel sem totális formája, de az irány efelé mutat. Az orbáni neosztálinista újfasizmus, az „illiberális munkaállam” valójában egyszerre archaikus és posztmodern. Eszközkészletében, ideáljaiban prekapitalista, kliensrendszerében, a magántulajdonnal szembeni viszonyában tulajdonképpen az államkapitalizmus (vö. „létezett szocializmus”) és a feudalizmus sajátos keveréke (a király helyén a személyes, kisajátított állammal, ami immár nem egy osztály, hanem egy klikk érdekérvényesítő- és erőszakszervezete, hatalmának intézményi kerete).
Működésében leginkább egy sajátos, paternalista vadkapitalizmus, amely alapvetően fogyóeszköznek, kitermelendő természeti- és humán erőforrásnak tekinti az országot és lakóit; rövidtávon a minél durvább kizsákmányolást célozza minél kisebb befektetéssel, középtávon az így keletkező vagyonok kimenekítését, hosszútávon pedig ködös ideológiai lózungokat és millenáris hadovát terjeszt – mivel tisztában van vele, hogy hosszútávon ez a dolog nem működik, és ez nem is érdekli.
Magát az általa is gründolt, nyíltan fasisztoid alternatívával szemben szolid, belakott, már-már élhető paternalizmusként állíthatja be, ami ugyan az állampolgárok (a „nemzet”) életének minden egyes apró szegmensét irányítani akarja, mindenbe bele kíván szólni, de nem készül tömeggyilkosságokra, genocídiumra, koncentrációs táborok felállítására. Legfeljebb a menekültek számára, azonban őket – igen sikeresen – dehumanizálta, ami kétségkívül az év legnagyobb (és igen szomorú) politikai sikertörténete.
A „nyílt, terrorisztikus diktatúrának”, hogy Dimitrov elvtárs faék-egyszerűségű meghatározását idézzem, persze nem is lenne igazi realitása, de kell egy politikai erő, amelyik több-kevesebb nyíltsággal kiáll ezek mellett, és kanalizálja az ilyen igényeket is.
Minden sajátosan, néha inverz módon diszkurzív. Orbán neosztálinista újfasizmusa csak lózungjaiban populista; valójában egyszerűen nincs olyan réteg, amelyet ilyen vagy olyan módon ne károsítana meg folyamatosan, több irányból, egymás ellen is kijátszva őket. Nincs valódi bázisként szolgáló társadalmi rétege, ezért folyamatosan propaganda jellegű, diskurzusnak álcázott monologizálásra és önimádatra kényszerül, ami viszont kellemesen megegyezik saját hajlamaival is. A szöveg így központi rendezőelem, jóval több puszta propagandánál.
A rendszer olcsó, nacionalista frázisokat ad azoknak, akik erre vevők, illetve (lásd a menekültellenes kampányt) egyre inkább egzisztenciális megfélemlítésre támaszkodik; akiknek már nincs valódi egzisztenciájuk (mélyszegények, hajléktalanok, és idén mindenekelőtt a külsővé-idegenné propagandált menekültek), azok számára pedig marad a klasszikus törvényi-rendőri erőszak; ők lényegében kikerülnek a rendszerből, amely csak fékentartásukban és felszámolásukban gondolkodik.
Posztmodern fasizmus ez azért is, mert nincs valódi ideológiája. Lényegében még ideológia-pótléka sincs, néhány régi, naftalinos kacatot vesz elő. A „Nyugat alkonya”; fröccsöntött ezotéria és „keleti spiritualitás”; hun-magyar mítosz; „az ősi rög”; „kultúrfölény”, a „mi, magyarok” álközössége; állami szintre emelt rasszizmus, felvilágosodás-ellenes romantika – csupa Coelho-idézetté butított Spengler és Nietzsche, meg némi eredeti Pósa bácsi. Hóman Bálint pas de deux-t táncol Bogár Lászlóval.
*
Ezeket a klasszikus olasz fasizmustól vett (azután Gömbösön és Perónon és másokon átszűrt) korporatív elemekkel vegyíti (figyelemreméltó a pedagógus kar, valamint a különféle kormányszócső „kamarák” és sárga „szakszervezetek” gründolása), de valójában ezt sem veszi komolyan – ezek is csak exkavátorok a nagy, külszíni fejtésben, amit a lelőhely teljes kimerüléséig szándékozik művelni. Ide tartozik még a műveltséghez, az oktatáshoz, az egészségügyhöz való hozzáállás: a kultúrát és az oktatást mellékes kérdésnek tekintik.
Az előbbit focival (és néha egyéb sportokkal, kötelező Körperkulttal) helyettesítik, illetve alvállalkozóknak adják ki, akik elsődlegesen a hanyatló fasizmus és a feltörekvő sztálinizmus konzervatív formanyelvét, a „nemzeti giccset” beszélik – hol van már a frissensült olasz fasizmus kezdeti technokrata futurizmusa! –, az utóbbit pedig a rövidtávon jövedelmezőnek tekintett emberi erőforrások termelésének, illetve a fegyelmezés (nevelés) eszközének tartják.
Az egészségügy felfogása hasonló az oktatáséhoz: az emberi erőforrások megreparálásában, lehető leginkább költséghatékony működtetésében érdekeltek, a hosszabb távú kérdések, illetve az emberi igények nem érdeklik őket. Gyógyulj meg olcsón és gyorsan annyira, hogy munkába állhass; ha eléred a nyugdíjkorhatárt, vagy más módon inaktívvá válsz, akkor lényegében kiestél a rendszerből, a „gyógyítás” számodra szimbolikus ráolvasássá kopik. Szülj újabb emberi erőforrásokat („gyarapodjon a nemzet”); de ha szegény vagy (netán „etnikailag”, „genetikusan”, „életformaként” vagy az), akkor szintén kiestél a rendszerből, stb.
Viszonylag lassan, de biztosan formálják ki egy nem totális diktatúra eszközeit – a totális diktatúrák működtetése ugyanis, ezt tudják jól, drága; azok hosszútávra tervezett konstrukciók, ráadásul veszélyesek is, bár igény lenne rá, a feljelentés-denunciálás-erőszakszervezetek rendszerének kiépítése folyamatos és – ez egyszerre erőségük és gyengeségük – meglehetősen szembeszökő is. Mégsem lépik-léphetik meg a döntő, „mennyiség átcsap minőségbe” lépést, mert egyszerűen nem éri meg. Sok bonyodalmat okozna. Felesleges.
Orbán tehát ténylegesen neosztálinista, újfasiszta diktátor egy még nem kiépült diktatúrában, ahol a költséghatékonyság, a geopolitika és néhány más körülmény, de mindenekelőtt a klasszikus rablókapitalista szemlélet bizonyos fokig gátat vetnek egy rendes, wagneri léptékű, teljes gőzzel dübörgő diktatúrának. Az előző magyarországi diktatúra (a "Kádár-kori") egyrészt állandó népjóléti aggodalomban élt, másrészt hullámzóan, de tulajdonképpen folyamatosan konszolidálódott, vagyis lassanként idézőjelbe tette és felszámolta önmagát (elhalt, ahogy azt Lenin is vallotta a „proletariátus államáról”, csakhogy a lenini tézissel ellentétben kimenetelében visszatért az immár neoliberális kapitalizmus félperifériás változatához).
A jelenlegi magyarországi diktatúra egyelőre intenzívebbé válik, de nem biztos, hogy ebben a diktátoron és viszonylag szűk klikkjén túl a nomenklatúra is érdekelt. Az kétségtelen, hogy az intézményi keretei jórészt kiépültek, beüzemelésük folyamatban van – és ha mégsem épül ki, az nem Orbánon fog múlni. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >
Nincs hadüzenet
E cikk előbbi húszvalahány sora arról szól, választások előtt egy hónappal miről beszél a magyar pártpolitika. >
Magyarország Kína legnyilvánvalóbb gyalogja az Unióban
A történelmi látogatás megpecsételi, hogy Orbán Peking kulcsszövetségese lett a nyugatról kelet felé vezető úton. Az >
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >
Putyin és segítőkész baráti
Mivel a NATO 25 éve bombázta a belgrádi kínai nagykövetséget, Hszi Szerbiából azt a geopolitikai üzenetet >
Orbán nagyotmondása a délszláv háborúba való magyar beavatkozás visszautasításáról
Mi történhetett hát? Máig hitelesen meg nem erősített hír szerint Clinton valóban felhívta Orbánt, valószínűleg valamikor >