Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Agárdi Gábor

Újvidék (ahol már nem folyik magyarul a Duna)

Csak azt tudom, és arra emlékszem, hogy nagyanyáméknál néztük minden kedden este a Panorámát, ahol képekben mutatták a háborút, a szörnyűségeket. Szarajevó bombázása, emberek futnak az életükért, mindenki retteg, hogy kit fog eltalálni a következő golyó vagy bomba, hogy ki fog rálépni egy széthagyott aknára. Szörnyű dolgok voltak ezek. Azóta jártam Szarajevóban, és csak pár romos épület, bronztáblák emlékeztetnek a véres napokra. Az épületeket újjáépítették, a házak nagy részéről eltűnt a háború nyoma, de az emberek nem felejtenek. Az ismerőseim, akiknél vendégségben voltunk azóta sem merik üresen hagyni a házat, mert szerintük még a kilincset is lelopná valaki, mint akkor a kilencvenes években. Azóta már a tengerpartra költöztek, pedig a háborúnak már rég vége. Olvasva ezeket az írásokat, vezércikkeket, elgondolkodtam, hogy hol voltam én akkor, amikor ezek a dolgok történtek. A helyszín Hódmezővásárhely, egy kisvárosi sörbár. Apám és egyik barátja vezették az üzletet, ők hozták a tőkét, a kávéházas nagyapám pedig a tapasztalatát adta a dologhoz. Emlékszem, minden reggel felkeltünk nagyapámmal, beértünk a sörbárba, ő megfőzte a citromos teát, majd miután megreggeliztünk, nyitott az üzlet. Ő a pult mögött, én pedig a bár üvegablakán bámultam ki, néztem, hogy ki jön be. Aki bejött, azokat – mint egy portás – megállítottam, és az anyáméktól kapott játék orvosi készlettel mindenkit megvizsgáltam egy forintért. Múltak az évek, az üzlet kezdett befutni, de eljött az iskolakezdés, betöltöttem hetedik életévemet, és apám feltette a nagy kérdést:

– Menni vagy maradni?

Engem várt az iskola, anyámat is a munkahelye, szóval 1994 az évszám, amikor eldöntöttük, hogy visszajövünk Szabadkára. Azóta megkérdeztem az igazi okát a nem maradásunknak, és mint megtudtam, egy még most is jó barátunk annak idején nem garantált értünk, nem tudott vagy akart befogadó levelet írni, és ezért kellett visszajönnünk. Szóval igazából ezért nem maradtuk, persze az, hogy Szabadkához kötött minket minden, az is egy indoka volt az eljövetelünknek. Apámmal azóta sokat beszélgettünk erről, és egyszer megkérdezte egy újságcikk kapcsán, hogy mit tekintek én a hazámnak, hogy hol is van az én hazám. Pár másodperces csend után rávágtam, hogy Szabadkától Újvidékig, ahol a Duna még magyarul is folyik. Mosolygott, majd megjegyezte:

– Szabadkától, Újvidékig, onnan meg Pestig, ugye?

Belegondolva Pest, Hódmezővásárhely, Szeged, mindenhol voltam, laktam is ezeken a helyeken, és kicsit őket is magaménak érzem. Ha Magyarországra megyek, valahogy az olyan mintha hazajönnék, ha nem is abban az értelemben vett haza, de legalább olyan mintha a legjobb barátomhoz mennék. A legjobb barátomnál pedig családtagnak számítok, csak ne maradjak túl sokáig, és lehetőleg ne ebédeljek náluk minden egyes alkalommal, amikor ott vagyok.

1994, újév, Szabadka. Apám készítette a pezsgőt, éjfélkor koccintottunk, aztán átkapcsoltam az Infó csatornára, majd a szüleim táncoltak az andalító zenére. Egymásra néztek, anyám pedig csak annyit mondott:

– Jövőre majd jobb lesz. Reméljük.

Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik ez a szó, hogy remény, de akkor nekünk, akik végül itt maradtak, sokat jelentett. Hogy jó volt visszajönni, vagy jobb lett volna valahogy Magyarországon maradni, most már tudom, hogy mit kellett volna választani, de akkor nem volt könnyű. Akkor így lehetett, és azóta ez van. Az otthonom pedig Szabadkától Újvidékig, ott ahol magyarul is folyik még a Duna, beleértve Pestet, Szegedet és Hódmezővásárhelyt, ahová úgy mehetek, mintha a legjobb barátomhoz mennék.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Ahol a Duna magyarul folyik...
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szájerről cikkezik a világsajtó

Parlamenti források szerint különben a politikus eltörte a lábát, amikor lemászott az első emeleti lakásból, amely >

Brexit után Huxit?

A Brexit után már a Huxit, vagyis a magyar uniós kilépés sem tabu többé. Ez derül >

Elbocsátó, randa üzenet

Na de az is lehet, hogy a főnök most valagba rúgja ezt a nagyhatalmú és hatalmas >

A bolgárok is csatlakoznak a magyarokhoz és a lengyelekhez?

Mivel Bulgáriában egyre jobban kiütközik a kegyencrendszer és a korrupció, Brüsszelben erősödik a félelem, hogy Szófia >

Á la carte Európa felé halad az EU

Bármiféle javaslat, mármint hogy az unió váljon szét a szorosabb együttműködést szorgalmazó kemény magra, illetve a >

Partraszállás

A megindult és 2021 tavaszától felgyorsuló partraszállási folyamat meghatározóbb lesz számunkra, magyaroknak, kelet-európaiaknak, mint vezetőink bármiféle >

Orbán útja a mártíromság felé

Hollandiában lemondásra kényszerült a szélsőjobb vezére. Lassan lecseng Európában a Brexit mérgező hatása, ugyanakkor az unió >

A lengyel-magyar javaslat: sohanapján, kiskedden

Nem enged a jogállam ügyében a lázadó magyar és lengyel kormány. Orbán és Morawiecki budapesti tárgyalása >

Küzdelem a Nyugat lelkéért

A magyar és a lengyel kormány elleni küzdelem a Nyugat lelkéért indított harcot harangozza be. Biden >

Az utolsó alkalom kínálkozik arra, hogy feltartóztassák Orbánt és Kaczynskit

Paul Lendvai szerint az utolsó alkalom kínálkozik arra, hogy feltartóztassák Orbánt és Kaczynskit, akik mindezidáig zavartalanul >

Orbán bácsi

A gánti bánya sejtelmes késő-délutáni félhomályában a kivégzőkarót gondosan a gerincoszlophoz kalibrálva Orbán bácsi csak annyit >

Kerül, amibe kerül, Európa nem adhatja be a derekát

A New York Times után egy nappal a másik nagy amerikai lap, a Washington Post is >