Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ahol a Duna magyarul folyik...
Agárdi Gábor
Olvasgattam az írásokat a Napló idézőjelben vett őskorából, és rengeteg olyan dolog volt, amit annak idején még fel sem fogtam, nem is érthettem, mert körülbelül hároméves lehettem én akkor, amikor a Napló megjelent.
Csak azt tudom, és arra emlékszem, hogy nagyanyáméknál néztük minden kedden este a Panorámát, ahol képekben mutatták a háborút, a szörnyűségeket. Szarajevó bombázása, emberek futnak az életükért, mindenki retteg, hogy kit fog eltalálni a következő golyó vagy bomba, hogy ki fog rálépni egy széthagyott aknára. Szörnyű dolgok voltak ezek. Azóta jártam Szarajevóban, és csak pár romos épület, bronztáblák emlékeztetnek a véres napokra. Az épületeket újjáépítették, a házak nagy részéről eltűnt a háború nyoma, de az emberek nem felejtenek. Az ismerőseim, akiknél vendégségben voltunk azóta sem merik üresen hagyni a házat, mert szerintük még a kilincset is lelopná valaki, mint akkor a kilencvenes években. Azóta már a tengerpartra költöztek, pedig a háborúnak már rég vége. Olvasva ezeket az írásokat, vezércikkeket, elgondolkodtam, hogy hol voltam én akkor, amikor ezek a dolgok történtek. A helyszín Hódmezővásárhely, egy kisvárosi sörbár. Apám és egyik barátja vezették az üzletet, ők hozták a tőkét, a kávéházas nagyapám pedig a tapasztalatát adta a dologhoz. Emlékszem, minden reggel felkeltünk nagyapámmal, beértünk a sörbárba, ő megfőzte a citromos teát, majd miután megreggeliztünk, nyitott az üzlet. Ő a pult mögött, én pedig a bár üvegablakán bámultam ki, néztem, hogy ki jön be. Aki bejött, azokat – mint egy portás – megállítottam, és az anyáméktól kapott játék orvosi készlettel mindenkit megvizsgáltam egy forintért. Múltak az évek, az üzlet kezdett befutni, de eljött az iskolakezdés, betöltöttem hetedik életévemet, és apám feltette a nagy kérdést:
– Menni vagy maradni?
Engem várt az iskola, anyámat is a munkahelye, szóval 1994 az évszám, amikor eldöntöttük, hogy visszajövünk Szabadkára. Azóta megkérdeztem az igazi okát a nem maradásunknak, és mint megtudtam, egy még most is jó barátunk annak idején nem garantált értünk, nem tudott vagy akart befogadó levelet írni, és ezért kellett visszajönnünk. Szóval igazából ezért nem maradtuk, persze az, hogy Szabadkához kötött minket minden, az is egy indoka volt az eljövetelünknek. Apámmal azóta sokat beszélgettünk erről, és egyszer megkérdezte egy újságcikk kapcsán, hogy mit tekintek én a hazámnak, hogy hol is van az én hazám. Pár másodperces csend után rávágtam, hogy Szabadkától Újvidékig, ahol a Duna még magyarul is folyik. Mosolygott, majd megjegyezte:
– Szabadkától, Újvidékig, onnan meg Pestig, ugye?
Belegondolva Pest, Hódmezővásárhely, Szeged, mindenhol voltam, laktam is ezeken a helyeken, és kicsit őket is magaménak érzem. Ha Magyarországra megyek, valahogy az olyan mintha hazajönnék, ha nem is abban az értelemben vett haza, de legalább olyan mintha a legjobb barátomhoz mennék. A legjobb barátomnál pedig családtagnak számítok, csak ne maradjak túl sokáig, és lehetőleg ne ebédeljek náluk minden egyes alkalommal, amikor ott vagyok.
1994, újév, Szabadka. Apám készítette a pezsgőt, éjfélkor koccintottunk, aztán átkapcsoltam az Infó csatornára, majd a szüleim táncoltak az andalító zenére. Egymásra néztek, anyám pedig csak annyit mondott:
– Jövőre majd jobb lesz. Reméljük.
Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik ez a szó, hogy remény, de akkor nekünk, akik végül itt maradtak, sokat jelentett. Hogy jó volt visszajönni, vagy jobb lett volna valahogy Magyarországon maradni, most már tudom, hogy mit kellett volna választani, de akkor nem volt könnyű. Akkor így lehetett, és azóta ez van. Az otthonom pedig Szabadkától Újvidékig, ott ahol magyarul is folyik még a Duna, beleértve Pestet, Szegedet és Hódmezővásárhelyt, ahová úgy mehetek, mintha a legjobb barátomhoz mennék.
Kommentek
Feri,
Kada će mo udariti jedan dobar pref-partiju.
Ovo ti je dobro, ali i tvoj drug iz Kanade je OK.
Pozdrav Ćato-Senta-Novi Sad
Kösz szépen! Örülök, hogy tetszik.
Gábor
Gábor,
Nagyon jóóóó!
Feri
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán nukleáris félelemkeltő kampánya
Orbán az atomháborúról beszél, és az EU-t vonja felelősségre három okból: a belső hatalom megőrzése érdekében, >
Magyarország üzlete a szankcionált Gazprommal – miért engedi meg az USA?
Orbán Viktor nagyot dob, ha a MOL tényleg meg tudja szerezni a szerb olajtársaság többségi tulajdonát, >
Trump nem feledkezik meg Amerika régi szövetségeiről – meg akarja azokat semmisíteni
Ezt fejti ki a Guardian kolumnistája, Rafael Behr. Az európai vezetőknek azt ajánlja: lássák, hogy az >
Háború Ukrajnában: Ungváron, a Kárpátokban béke, oly közel, mégis oly távol
A Monde kiküldött tudósítója azt tapasztalta Ungváron, hogy oly közel és mégis oly távol van a >
A Gazprom megvált az energiaóriástól – Horvátország aggódik a finomítójáért
Bár megszületett a kötelező érvényű szándéknyilatkozat arról, hogy a MOL megveszi a szerb olajtársaság többségi tulajdonát >
VMDK: Pásztor ne a hatalom által diktált narratívát, hanem a valós politikai helyzetet ismertesse
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a Szerbia és az Európai Parlament közötti közelgő találkozó kapcsán nyilvánosan >
Európa vakfoltja: Szerbia ma Moszkva hírszerzési hídfőállása
Ebben a helyzetben az EU-nak túl kell lépnie a passzív megfigyelésen, és aktívan támogatnia kell egy >
Miközben egyre nagyobb a megosztottság Grönland körül, Európa megvizsgálja a lehetőségeit
Valami eltört: egyre nagyobb az ellentét Grönland ügyében. Európa a lehetőségeit tanulmányozza, azt számolja, hány tölténye >
Trump Norvégiának írt levele legyen az utolsó csepp a pohárban
Trump környezete találhatna módot arra, hogy megállítsa őt — ahogy néhányan meg is tették az első >
A Guardian véleménye Trumpról és Grönlandról: légy őszinte! A zaklatás nem erő
A Guardian vezércikke azt üzeni Trumpnak, hogy térjen észre: ha erőszakoskodik, azzal nem azt üzeni, hogy >
Trump elárulta a NATO-t
A markánsan jobboldali Daily Telegraph azzal vádolja meg Trumpot, hogy az elárulta a NATO-t. A szerkesztőségi >
Százhárom sorsfordító perc
Most karácsonykor, egy másféle interjúban olyasmit hallottam tőle, amit korábban soha: „Nap mint nap egyre növekvő >