Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Csöcskontent
„Olyan rövid az út a kocsmai pletykáktól a lincselésig.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport)
Egy robbanóanyaggal dugig töltött hordó: azt hiszem ez a legjobb meghatározása a magyar nemzetközösség jelenlegi állapotának. Ennek a tetején ül néhány ember, ne nevezzük elitnek, akik azzal játszanak, hogy időnként meggyújtanak egy-egy szál gyufát. Hadd lássuk, mi lesz belőle.
Nehéz lenne rendet vágni, hogyan állt össze a robbanóelegy, amelyben mindannyian benne élünk, s amelyhez naponta ki-ki hozzáad még egy cseppnyi, még egy mondatnyi, gesztusnyi veszélyes anyagot. Az egyre súlyosabb társadalmi válság, elszegényedés mellett a kezeletlen, és ezért elburjánzó, számtalan új alakot öltő nacionalizmus, xenofóbia, antiszemitizmus, cigányellenesség a biztos alap. Erre rakódik rá a kilátástalanná váló politikai válság a magyar kormányon és ellenzéken kívül-belül, az úgynevezett határon túli közösségek érdekképviseleti amortizációja, szétesése, a közép-kelet-európai térségben szorgos munkával elért modernizációs leszakadás, tér- és idővesztés. És ha mindez, a magyar nemzetközösség önkezével okozott válsága nem lenne elég, hát jött a menekültkrízis, Európa belső megbillenése, a globális biztonságpolitikai összeomlás.
Ma bárki lehet ellenség,
a leszámolásnak végtelen számú formája van magyar nyelvterületen az internetes kampányoktól és fenyegetésektől a politikai játszmákig, a gazdasági ellehetetlenítésig. Olyan rövid az út a kocsmai pletykáktól a lincselésig.
A totális káosz fokozza az indulatokat és elnyeli, legtöbbször szándékosan torzítja az információkat. Ha lenne akarat az értelmezésre, válságkezelésre, akkor is kevés az esélye annak, hogy követhetővé váljék, mi történik velünk, körülöttünk és általunk.
De nincs ilyen akarat. A legszélesebb körű társadalmi erőszak történeteit „előjátsszák” azok, akiknek a dolga mindezek mérséklése, katalizálása, kezelése lenne. Az egymással leszámolók szerepeit primitív dramaturgia mentén osztja el az, aki megengedheti magának, hogy széles nyilvánosság előtt ujjal mutogasson, feszültséget fokozzon.
Nem új ez a jelenség, az elmúlt évtizedekben mindig voltak ilyen fórumai a konfliktuskeltésnek és fenntartásnak. Egy-egy korai időpontban sugárzott rádióadás – amit csak a fanatikusok követtek hétről hétre. Egy-két zugtévé műsora félőrültként nyilvántartott műsorvezetővel. Elérhetetlen helyen működtetett szerverről torpedózó internetes oldal álneves szerzőkkel, szerkesztőkkel. A magyar média bűzlő, de távoliként számon tartott zugai.
Úgy éltünk ezzel együtt, mint a ki nem takarított pince, kerti sufni hátsó gondolatával. Kínos, de nem látható részletei voltak az életünknek. Mára azonban a címlapok, a főműsoridők, a tiszta szoba telik meg naponta valamivel, amin nem lehet továbblépni. Valami szégyenletessel és vállalhatatlannal.
Amikor az ATV stúdiójában Schwajda Gergő asszisztenciája mellett Papp Réka Kinga és Stumpf András hazugozza egymást elvileg a menekültválság és a terrorcselekmények ürügyén, akkor egyszerűen nem lehet hova nézni. Legfőképpen nem a tévé képernyőjére. Legfelkészültebb, fiatal generációs kollégák ők. A ma, meg a holnap reménye, szellemi tartaléka 7 perc 31 másodpercet kap arra, hogy a (gondos médiastratégia mentén) pánikba kergetett magyar társadalmat tájékoztassa. És a legtöbb, ami megtudható ebből a beszélgetésből, hogy a résztvevők személyes konfliktusban állnak egymással. És egymás barátaival, kollégáival. Sem a műsorvezető, sem a résztvevők nem tudnak kihátrálni a nyilvános leszámolásból. Nem válik pontosabbá a kép a menekültek kapcsán. Nem lehet többet megtudni a terrortámadásról, mint amennyi a műsor előtt tudható volt. Viszont adásidő után, a látottak és hallottak kapcsán a közönség már nem csak az érintett kérdésekben megosztott, hanem előkerülnek a nő- és férfiellenes sztereotípiák, a társadalmi aktivizmussal, felelősségvállalással kapcsolatos előítéletek. Ami már elromlott, az romolhat tovább is. Ennyi a hét és fél perc mérlege. Pedig milyen őrülten hosszú idő ez.
Ceglédi Zoltán a HVG.hu véleményrovatában fontos, sokszor érintett kérdést tesz fel: hogyan működik a kettős állampolgárság jogintézménye, meddig terjed a kettős állampolgársággal járó szavazati jog. Négy bekezdésben. Négy, jelzőkkel túlterhelt, indulatos bekezdésben. Minden összetorlódik ebben a pár mondatban: a kettős állampolgárság története, a magyar-magyar államközi viszonyok, a magyar ellenzék és kormány kapcsolata, a magyar választási jog sokszor súlyosan vitatott reformja stb. Tényleg le lehet írni ma, felelősen, elvileg magyar jog- és társadalomtörténeti szempontból tájékozottan, hogy ez az intézmény „Magyarország tartozása”, amelyet Orbán Viktor kétharmados győzelmével „tudott le”? Egy szerényen bővített mondatban? Le, úgy tűnik. És
lehet általánosítani, újabb „mire” és „tire” osztani a magyar társadalmat.
Ha pedig ezek a frontvonalak, amelyeken belül már olyan otthonosan mozog mindenki, megvannak, akkor csak annyit kell még megüzenni, hogy kinek meddig coki, kuss. És kész is van a publicisztika. A publicisztika által keltett feszültség. Amely lehetetlenné teszi, hogy értse a határon túli kettős állampolgár a jogi státuszával kapcsolatos dilemmákat, problémákat. De kiválóan segít abban, hogy gyűlöljön és gyűlölhető legyen.
Nem is nagyon kell téma, esemény, ügy ehhez a pitiáner média-polgárháborúhoz. A 888.hu oldalon G. Fodor Gábor már bekezdéseket sem szán azokra, akikkel le akar számolni. Néhány borzos sor, facebookról, innen onnan összekapirgált idézet elég ahhoz, hogy ismételgesse ki „szar”, és kinek „szar”. Miért is? Nem pontosan értem, talán a magyar fociért, vagy focidrukkerekért (?) érzett aggodalmában idéz és szaroz G. Fodor Gábor főszerkesztő úr. Aki a facebookon nem drukkol elég lelkesen a magyar válogatottnak, az egy főszerkesztői véleményanyag közepén találja magát. Nem tudom, csak feltételezem, mi a mondanivalója, mert ehhez keveset és tartalmatlanul ír G. Fodor Gábor. A már előbb említett, és ebben a szövegben is kipécézett Papp Réka Kingáról például annyit ír le: „szabadúszó-önjelölt csöcskontent”. Ez így ma elég is a magyar médiában. Ezt úgy hívják, hogy véleményanyag, meg újságírás. Aki ezt olvassa, az a médiafogyasztó.
Azon gondolkodtam, szeretnék mondjuk Ceglédi Zoltánnal, G. Fodor Gáborral, Papp Réka Kingával, Schwajda Gergővel és Stumpf Andrással leülni együtt kávézni Marosvásárhely főterén. Rendelnék nekik egy finom habos polgári kávét. És aztán megmutatnám a kávézó ablakán át, hol verték agyon, taposták ki egymás belét az emberek. Hátha megértik, mennyire közel vagyunk ehhez.
Következő cikk: Láttál-e már muzulmánt? – A Jumurdzsák-szindróma
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >