Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Szabad-e bízni a Kárpátok alatt?
Keszég Károly
Újvidéki találkozás Debreceni Mihállyal, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének alapító tagjával.
– Milyen állapotok hozták létre a szervezetet?
– 1989. február 26-án alakult meg a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége Ungváron. A Szovjetunióban továbbra is a kommunista diktatúra van uralmon, emiatt aztán komoly gyanakvással figyelték a szervezkedésünket. Annak idején én a Kárpátaljai Kiadó szerkesztőjeként dolgoztam, s tulajdonképpen ott, a szerkesztői szobában kezdtük szervezni a KMKSZ-t. Az alapítólevelet Fodó Sándor, az ungvári Állami Egyetem Magyar Tanszékének tanára, a Szövetség jelenlegi elnöke és kollégái, valamint a kiadó munkatársai írták alá. Persze akkor mi még nem tudtuk, hogy a Kommunista Párt sem legitim a Szovjetunióban, most derült csak ki, hogy mindössze néhány hónappal ezelőtt jegyezték be. Tehát egy olyan társaság várta el tőlünk a legitimitást, amely maga sem volt legitim.
Azt kell mondanom, hogy eleinte nagyon sok ellenzője volt a KMKSZ-nek – nem az ukránokra és az oroszokra gondolok, hanem sajnos elég sok rosszindulatú magyar próbált betartani nekünk. Az elmúlt két év azonban mégiscsak minket igazolt: akik annak idején elítélték a Szövetséget, most megpróbálnak dörgölőzni hozzá. Mára már több mint 30 000 tagot számlálunk. Valójában az az igazság, hogy annak idején nem mertünk politikai nevet adni a gyereknek, a kulturális szervezet leple alatt próbáltunk politikai mozgalmat elindítani. A kárpátaljai magyarságnak addig nem volt érdekvédelmi szervezete, megalakulásunk ezért váltott ki ellenállást a hatalom részéről. „A magyarok elkezdtek szervezkedni, esetleg nacionalista mozgalom keletkezik...”, vélték. Végül azonban belátták, hogy a Szövetség nem irányul egyik kárpátaljai nemzetiség ellen sem, és hogy az ukránok, oroszok, ruszinok belügyeibe nem akarunk beleszólni. A helyzet mások esetében sem volt különb, hiszen az előttünk megalakult Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társaságot azonnal a szeparatizmus vádjával illették – de hát az általános kelet-európai jelenség, hogy akit támadni akarunk, arra ráragasztjuk a szeparatizmus címkéjét
– A VMDK-hoz hasonlóan a KMKSZ is sokat foglalkozik a történelmi félmúlt drámai eseményeivel, azaz a világháború végén eltűnt több tízezer kárpátaljai magyar sorsával. Hol tart a tényfeltárás?
– Ez egy nagyon fájó probléma volt, mert negyvenvalahány esztendőn át nem volt ildomos erről beszélni, sőt. Az történt, hogy amikor Kárpátaljára bevonult a Vörös Hadsereg, akkor háromnapos munka címén 18-tól 50 éves korig összeszedték a magyar férfiakat. A rendelet nem azokra vonatkozott, akik a fronton harcoltak, itt egyszerűen az ártatlan magyar férfilakosságot deportálták Munkácstól 30-40 kilométerre. Ott rengetegen elpusztultak, mert kitört a tífuszjárvány. Az életben maradottak gyalogmenetben indultak útnak a Kárpátokon keresztül Verecke felé, ahol egy újabb gyűjtőpont volt. (Micsoda irónia: őseink Verecke „híres útján” jöttek, ivadékaikat pedig ugyanezen az úton kergették visszafelé!) Nem csak itt, hanem gyakorlatilag a Szovjetunió egész területén dolgoztak, hadifogolyként kezelték őket; az ellátás, a bánásmód nem volt megfelelő, rengetegen meghaltak. Az így elhurcolt férfiak háromnegyed része nem is tért haza soha. Még mindig folyik a kutatás az áldozatok számáról, 30-40 ezer emberről lehet szó. Hivatalos levéltári adat nagyon kevés van. A beregszászi területi állami levéltárban megvannak az ottani járási adatok, de az ungvári, nagyszőlősi, huszti és a többi járásból már eltűntek. Nem listák alapján történt a válogatás, hiszen sokakat az utcán kaptak el.
Ezután még egy deportálás volt: a hadköteles magyar fiatalokat nem tartották elég megbízhatóknak, ezért őket a Donyeck-medence szénbányáiba vitték.
1989-ben tört meg a hallgatás jege, ekkor rendeztek Beregszászban egy konferenciát A sztálinizmus kárpátaljai magyar áldozatai címmel. Rengeteg vendégünk volt külföldről is, ám ugyanakkor megjelent a kárpátaljai KGB helyettes vezetője, Korszun is, aki bocsánatot kért az elkövetett gazságokért. Szembesülhetett azokkal az emberekkel, akik megjárták a poklot.
– Mekkora a befolyása a KMKSZ-nek?
– A Szövetség rengeteg munkabizottságot alakított, az egyik legjobban működő az oktatási. Tudni kell, hogy Kárpátalján körülbelül hatvan színmagyar iskola van. Régebben léteztek ún. „internacionalista iskolák” orosz, ukrán, magyar tagozatokkal, aminek az volt a hátránya, hogy nyilvánvalóan nem egy magyar igazgatót választottak, és a tantestületi értekezletek is vagy orosz, vagy ukrán nyelven folytak. Mi viszont ez ellen is felemeltük a szavunkat, s kijelentettük, hogy nekünk színmagyar iskolára van szükségünk. A dolog beindult, mert a hatalom is rájött arra, hogy nem érdemes konfrontálódni. Kárpátalja a nyomor ellenére is a béke szigete a Szovjetunióban. Ez a kétszázezres lélekszámú magyarság dolgozik, élni akar, itt szeretne maradni, bár az az igazság, hogy az utóbbi időben rengetegen áttelepülnek Magyarországra. Ennek elsősorban anyagi motivációi vannak, manapság politikai üldöztetés miatt senki sem hagyja el Kárpátalját
– Kárpátalja az államalapítástól 1918-ig magyar terület volt, azután Csehszlovákiához tartozott, majd visszakerült Magyarországhoz, s csak a Vörös Hadsereg betörésétől tartozik a Szovjetunióhoz. Az általad említett gyanúsítgatásnak van-e alapja: követeli-e valaki a Szovjetunióból való kiválást?
– Nincs ilyen. Itt az emberek beleszoktak a nincstelenségbe, nem arra várnak, hogy egyik vagy másik ország kötelékébe tartozzanak. Jól, de legalábbis emberi módon szeretnének élni. Olyan törekvések nincsenek, hogy Csehszlovákiához vagy Magyarországhoz tartozzunk. Olyan elképzelések viszont vannak, hogy Kárpátaljából szeretnénk – de nemcsak mi, hanem a még meglevő hatalom is – egy szabad gazdasági övezetet létrehozni. Szabad mozgást kívánnak az emberek. Élni szeretnének, de hogy az melyik ország kötelékében lenne megvalósítható, majdnem azt mondhatnám, hogy teljesen mindegy. Egy normális gondolkodású kárpátaljai magyar nem fogja kérni a Magyarország-
hoz való csatlakozást – egyszerűen azért, mert Ukrajnának ezen a területén 200 000 magyar mellett kisebbségként 700 000 ruszin, 30 000-40 000 román, 20 000 sváb él. A másik ok, hogy Magyarország sem tudna elviselni egy ekkora kisebbséget, reálisan szemlélve nincs szüksége Kárpátaljára, ez tény.
– Ukrajna is ki akar lépni a Szovjetunióból. Ebben a kérdésben a kárpátaljai magyarság milyen álláspontra helyezkedett?
– Kelet-Ukrajna mindig is Oroszországhoz tartozott, tehát önálló ukrán állam nem volt, az eloroszodás is hatalmas méreteket öltött. A nyugati részek, mint például Galícia, Észak-Bukovina az Osztrák-Magyar Monarchiához és Lengyelországhoz tartoztak, s az ottani ukránok őrizték meg nemzeti tudatukat. Ebből következik, hogy Ukrajna tudathasadásos állapotban, az ukrán nép pedig rendkívül tragikus helyzetben van; s hogy önállósulási kísérlete nem fog sikerülni, az is biztos.
Ha viszont sikerülne, és Ukrajnához tartoznánk, akkor azt is meg kellene kérdezni kapásból, hogy Kárpátalja hogyan került a Szovjetunióhoz, és mi köze van egyáltalán Ukrajnához? 1944-et úgy tárgyalta a hivatalos történetírás, hogy az az újraegyesülés volt Szovjet-Ukrajnával. Ukrajna nem volt önálló állam – hát akkor mi jófenével egyesült újra Kárpátalja? Negyven éven át kemény történelemhamisítás folyt, amelyben ezeréves magyar elnyomásról volt szó. Ha ez történetesen igaz és erős elmagyarosításról beszélünk, akkor az következik be, hogy egy-két generáció után az adott nemzetiség elfelejti a nyelvét. Tudjuk, a földesúrnak nem sokat számított, hogy a parasztja milyen nyelven karattyolt. Az a szerencsénk, hogy e hülye történetírás mellett sem lehetett az embereket egymásnak ugrasztani. Az Isten mentsen meg bennünket egy újabb határrendezéstől, mert az mindig vagy háborúval kezdődik, vagy azzal végződik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >