2020. október 28. Szerda
Ma Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szabad-e bízni a Kárpátok alatt?

Keszég Károly
Keszég Károly
Szabad-e bízni a Kárpátok alatt?
Debreceni Mihály

Újvidéki találkozás Debreceni Mihállyal, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének alapító tagjával.

– Milyen állapotok hozták létre a szervezetet?

– 1989. február 26-án alakult meg a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége Ungváron. A Szovjetunióban továbbra is a kommunista diktatúra van uralmon, emiatt aztán komoly gyanakvással figyelték a szer­vezkedésünket. Annak idején én a Kárpátaljai Kiadó szerkesztőjeként dolgoztam, s tulajdon­képpen ott, a szerkesztői szobában kezdtük szervezni a KMKSZ-t. Az alapítólevelet Fodó Sándor, az ungvári Állami Egyetem Magyar Tanszékének tanára, a Szövetség jelenlegi elnöke és kollégái, valamint a kiadó munkatársai írták alá. Persze akkor mi még nem tudtuk, hogy a Kommunista Párt sem legitim a Szovjetuni­óban, most derült csak ki, hogy mindössze néhány hó­nappal ezelőtt jegyezték be. Tehát egy olyan társaság várta el tőlünk a legitimitást, amely maga sem volt legitim.

Azt kell mondanom, hogy eleinte nagyon sok ellenzője volt a KMKSZ-nek – nem az ukránokra és az oroszokra gondolok, hanem sajnos elég sok rosszindulatú magyar próbált betartani ne­künk. Az elmúlt két év azonban mégiscsak minket igazolt: akik annak idején elítélték a Szövetséget, most megpróbálnak dörgölőzni hozzá. Mára már több mint 30 000 tagot számlálunk. Valójában az az igazság, hogy annak idején nem mertünk politikai nevet adni a gyereknek, a kulturális szervezet leple alatt próbáltunk politikai mozgalmat elindíta­ni. A kárpátaljai magyarságnak addig nem volt érdekvédelmi szervezete, megalakulásunk ezért váltott ki ellenállást a hatalom részéről. „A magyarok elkezdtek szervezkedni, esetleg nacionalista mozgalom keletkezik...”, vélték. Végül azonban belátták, hogy a Szövetség nem irányul egyik kárpátaljai nemzetiség el­len sem, és hogy az ukránok, oroszok, ruszi­nok belügyeibe nem akarunk beleszólni. A helyzet mások esetében sem volt különb, hiszen az előttünk megalakult Sevcsenko Uk­rán Anyanyelvi Társaságot azonnal a szepara­tizmus vádjával illették – de hát az általános kelet-európai jelenség, hogy akit támadni akarunk, arra ráragasztjuk a szeparatizmus címkéjét

– A VMDK-hoz hasonlóan a KMKSZ is sokat foglalkozik a történelmi félmúlt drá­mai eseményeivel, azaz a világháború vé­gén eltűnt több tízezer kárpátaljai magyar sorsával. Hol tart a tényfeltárás?

– Ez egy nagyon fájó probléma volt, mert negyvenvalahány esztendőn át nem volt ildo­mos erről beszélni, sőt. Az történt, hogy amikor Kárpátaljára bevonult a Vörös Hadse­reg, akkor háromnapos munka címén 18-tól 50 éves korig összeszedték a magyar férfia­kat. A rendelet nem azokra vonatkozott, akik a fronton harcoltak, itt egyszerűen az ártatlan magyar férfilakosságot deportálták Munkács­tól 30-40 kilométerre. Ott rengetegen elpusz­tultak, mert kitört a tífuszjárvány. Az életben maradottak gyalogmenetben indultak útnak a Kárpátokon keresztül Verecke felé, ahol egy újabb gyűjtőpont volt. (Micsoda irónia: őseink Verecke „híres útján” jöttek, ivadékaikat pedig ugyanezen az úton kergették visszafelé!) Nem csak itt, hanem gyakorlatilag a Szovjetunió egész területén dolgoztak, hadifogolyként ke­zelték őket; az ellátás, a bánásmód nem volt megfelelő, rengetegen meghaltak. Az így el­hurcolt férfiak háromnegyed része nem is tért haza soha. Még mindig folyik a kutatás az áldozatok számáról, 30-40 ezer emberről le­het szó. Hivatalos levéltári adat nagyon kevés van. A beregszászi területi állami levéltárban megvannak az ottani járási adatok, de az ungvári, nagyszőlősi, huszti és a többi járás­ból már eltűntek. Nem listák alapján történt a válogatás, hiszen sokakat az utcán kaptak el.

Ezután még egy deportálás volt: a hadköteles magyar fiatalokat nem tartották elég megbíz­hatóknak, ezért őket a Donyeck-medence szénbányáiba vitték.

1989-ben tört meg a hallgatás jege, ekkor rendeztek Beregszászban egy konferenciát A sztálinizmus kárpátaljai magyar áldozatai címmel. Rengeteg vendégünk volt külföldről is, ám ugyanakkor megjelent a kárpátaljai KGB helyettes vezetője, Korszun is, aki bo­csánatot kért az elkövetett gazságokért. Szembesülhetett azokkal az emberekkel, akik megjárták a poklot.

– Mekkora a befolyása a KMKSZ-nek?

– A Szövetség rengeteg munkabizottságot alakított, az egyik legjobban működő az okta­tási. Tudni kell, hogy Kárpátalján körülbelül hatvan színmagyar iskola van. Régebben lé­teztek ún. „internacionalista iskolák” orosz, ukrán, magyar tagozatokkal, aminek az volt a hátránya, hogy nyilvánvalóan nem egy ma­gyar igazgatót választottak, és a tantestületi értekezletek is vagy orosz, vagy ukrán nyelven folytak. Mi viszont ez ellen is felemeltük a szavunkat, s kijelentettük, hogy nekünk szín­magyar iskolára van szükségünk. A dolog beindult, mert a hatalom is rájött arra, hogy nem érdemes konfrontálódni. Kárpátalja a nyomor ellenére is a béke szigete a Szovjetu­nióban. Ez a kétszázezres lélekszámú ma­gyarság dolgozik, élni akar, itt szeretne ma­radni, bár az az igazság, hogy az utóbbi időben rengetegen áttelepülnek Magyaror­szágra. Ennek elsősorban anyagi motivációi vannak, manapság politikai üldöztetés miatt senki sem hagyja el Kárpátalját

– Kárpátalja az államalapítástól 1918-ig magyar terület volt, azután Csehszlovákiá­hoz tartozott, majd visszakerült Magyaror­szághoz, s csak a Vörös Hadsereg betöré­sétől tartozik a Szovjetunióhoz. Az általad említett gyanúsítgatásnak van-e alapja: kö­veteli-e valaki a Szovjetunióból való kivá­lást?

– Nincs ilyen. Itt az emberek beleszoktak a nincstelenségbe, nem arra várnak, hogy egyik vagy másik ország kötelékébe tartozza­nak. Jól, de legalábbis emberi módon szeret­nének élni. Olyan törekvések nincsenek, hogy Csehszlovákiához vagy Magyarország­hoz tartozzunk. Olyan elképzelések viszont vannak, hogy Kárpátaljából szeretnénk – de nemcsak mi, hanem a még meglevő hata­lom is – egy szabad gazdasági övezetet létrehozni. Szabad mozgást kívánnak az em­berek. Élni szeretnének, de hogy az melyik ország kötelékében lenne megvalósítható, majdnem azt mondhatnám, hogy teljesen mindegy. Egy normális gondolkodású kárpát­aljai magyar nem fogja kérni a Magyarország-

hoz való csatlakozást – egyszerűen azért, mert Ukrajnának ezen a területén 200 000 magyar mellett kisebbségként 700 000 ru­szin, 30 000-40 000 román, 20 000 sváb él. A másik ok, hogy Magyarország sem tudna elviselni egy ekkora kisebbséget, reálisan szemlélve nincs szüksége Kárpátaljára, ez tény.

– Ukrajna is ki akar lépni a Szovjetunió­ból. Ebben a kérdésben a kárpátaljai ma­gyarság milyen álláspontra helyezkedett?

– Kelet-Ukrajna mindig is Oroszországhoz tartozott, tehát önálló ukrán állam nem volt, az eloroszodás is hatalmas méreteket öltött. A nyugati részek, mint például Galícia, Észak-Bukovina az Osztrák-Magyar Monarchiához és Lengyelországhoz tartoztak, s az ottani ukránok őrizték meg nemzeti tudatukat. Ebből következik, hogy Ukrajna tudathasadá­sos állapotban, az ukrán nép pedig rendkívül tragikus helyzetben van; s hogy önállósulási kísérlete nem fog sikerülni, az is biztos.

Ha viszont sikerülne, és Ukrajnához tartoz­nánk, akkor azt is meg kellene kérdezni kapásból, hogy Kárpátalja hogyan került a Szovjetunióhoz, és mi köze van egyáltalán Ukrajnához? 1944-et úgy tárgyalta a hivatalos történetírás, hogy az az újraegyesülés volt Szovjet-Ukrajnával. Ukrajna nem volt önálló állam – hát akkor mi jófenével egyesült újra Kárpátalja? Negyven éven át kemény történe­lemhamisítás folyt, amelyben ezeréves ma­gyar elnyomásról volt szó. Ha ez történetesen igaz és erős elmagyarosításról beszélünk, ak­kor az következik be, hogy egy-két generáció után az adott nemzetiség elfelejti a nyelvét. Tudjuk, a földesúrnak nem sokat számított, hogy a parasztja milyen nyelven karattyolt. Az a szerencsénk, hogy e hülye történetírás mel­lett sem lehetett az embereket egymásnak ugrasztani. Az Isten mentsen meg bennünket egy újabb határrendezéstől, mert az mindig vagy háborúval kezdődik, vagy azzal végződik.

1991. május 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább