2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (6.)

A vajdasági zsidók szokásai

Schosberger Pavle
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (6.)

Vajdaságban többnyire askenázi zsidók éltek. Beszédnyelvük, mint említettük, a jiddis volt, az archaikus német és a héber nyelv keveréke, sok szláv jövevényszóval. Az idők folyamán köznyelvi szinten átvették a vajdasági népek és nemzetisé­gek nyelvét, s csak elenyésző hányaduk használta továbbra is a jiddist. A német, illetve később a magyar nyelv használatára annak idején kötelez­ték is mind a zsidókat, mind az egyéb nemzetisé­gű lakosságot.

A vajdasági zsidó községek többségében a neológok befolyása volt a döntő: ezek moder­nebb felfogású zsidók voltak, vallási előírásaikba bizonyos könnyítéseket vezettek be, és öltözködé­sükben sem különböztek Vajdaság többi lakóitól. A hitközségek fennmaradt kisebb hányada ortodox-konzervatív volt. Ezeknek tagjai megőrizték szigorú vallási előírásaikat és szokásaikat, sokan közülük szakállt és pajeszt hordtak, sötét színű, sajátos szabású kaftánban jártak, fejükön széles karimájú fekete kalappal.

Élelem

KÓSER (héberül kaser, a. m. a zsidó vallás előírta étkezési szabá­lyoknak megfelelő). A vajdasági zsi­dók jelentős része otthon vagy kóser-éttermekben készült kóser élelmet fogyasztott. Szigorúan el kellett különíteni egymástól a zsíros (jiddisül: fleisig; húsos) és tejes (jid­disül: milhig) élelmiszereket, sem együtt elkészíteni, főzni, sem együtt tárolni, sem együtt fogyasztani nem volt szabad őket. Minden élelmi­szerfajtához, zsíroshoz is, tejeshez is külön edényt kellett használni. A tejtermékek közül, megfelelő higié­niai, elkészítési és tárolási szabályok betartása mellett, úgyszólván mindnek – tejnek, gyenge túrónak, joghurtnak, aludttejnek, sajtok­nak – a fogyasztása engedélyezve volt. A zsíros étkek közül egyedül a kérődzők és patások (hasí­tott patájúak), továbbá a baromfi – tyúk, liba, pulyka – húsát volt szabad megenni, A lábasjó­szágot és baromfit erre kiképzett szakember, a sakter (héberül: sohét) vágta le, a kóser húst külön kóser mészárszékekben árusították. A zsírfélék közül a libazsír és az olaj használata volt megengedve. A zöldségfélék és gyümölcsök fo­gyasztása nem volt korlátozva, s engedélyezve volt a tea meg a kávé is. A tojást neutrálisnak (héberül: párve) tartották. Kimondottan tilos volt a sertés- és vadhús fogyasztása.

A szeszfogyasztást nem tiltották. Volt kóser bor is, ez olyan szőlőből készült, amelynek szüre­telését és érlelését zsidók végezték vagy felügyel­ték. A pálinka és a többi rövidital mindig kóser­nek számított. A sörre ugyanaz vonatkozott, ami a borra.

A zsidó konyha ismertebb ételkü­lönlegességei: sólet füstölt libahússal (vagy anélkül), ricset, töltött hal.

A TRÉFLI – (héberül: tréfa) – a zsidó vallási előírások szerint tisztáta­lan, nem ehető étel, melynek készí­tésmódja vagy alapanyagai nem kó­serek. Ha kétség merült fel egy-egy élelmiszer kóser volta körül, a döntő szó a rabbié vagy az illetékes, vallási törvényekben jártas személyé volt.

Ünnepek

SÁBBÁTH (jiddisül: sábesz). A sábbáth (szombat) – a pihenés és az ima napja – megtartása kötelező volt. Pénteken napnyugtakor kezdődött. Ez alkalomra ünnepi vacsora készült. Előtte azonban a család minden, elsősorban felnőtt tagja felkereste a mikvét, a rituális fürdőt, ahol mosdás és zuhanyozás után megfürödtek a folyóvízű medencében. A vallásosabb zsidók­nál, különösen az ortodoxoknál szigorúan tiszteletben tartották ezt a szokást, különö­sen a nők. Vajdaság minden nagyobb hely­ségében volt mikve.

Az ünnepi vacsorára, mint említettük, pénteken este került sor. Miután a férfiak hazatértek a zsinagógából, és a nők elkészí­tették a vacsorát, a család helyet foglalt a terített asztalnál. Az asztalon ott állt az elma­radhatatlan két gyertyatartó, a közvetlenül a sábbáth beállta előtt meggyújtandó gyertyák­kal, továbbá 1-2 mákkal meghintett fonott­ kalács hímzett vászonterítővel letakarva. Az asszonyok meggyújtották a gyertyákat és a család, mely ilyenkor teljes számban össze­jött, nekilátott a vacsorának.

Szombaton délelőttönként istentiszteletre jártak el a zsinagógába. Ezen a napon nem dolgoztak, még tüzet vagy lámpát gyújtani sem volt szabad, az ebédet is már pénteken megfőzték, s szombaton csak fölmelegítették – tüzet, lámpát leginkább a nem zsidó szomszédok gyújtottak nekik. Ezeket a szokásokat persze nem minden vajdasági zsidó család tartotta be szigo­rúan.

JOM KIPPUR (az engesztelés napja, hosszú­napnak is hívták). Rendszerint szeptemberre vagy október első napjaira esik, tíz napra a ros hosáná, a zsidó Újév után. Alkonyatkor kezdődik a zsinagógában az ún. kol nidré (arameus, a. m. minden fogadalom) imával. Ezen rendszerint min­den zsidó megjelent, azok, akiknek a lakhelyén nem volt zsinagóga, ellátogattak a legközelebbi városba, de a zsidók e legnagyobb ünnepüket mindenképp megülték. Rendszerint az egész na­pot a zsinagógában töltötték, mert ez a böjt napja volt, se enni, se inni, se dohányozni nem volt szabad. A gyerekek szegfűszeggel megtűzdelt birsalmát vittek magukkal a zsinagógába, és egész nap azt szagolgatták. A hagyományőrző férfiak fehér köntöst öltöttek (rendes viseletük fölé) és fehér fejfedőt viseltek e napon. Ekkor tartották a gyászimát, a mázkirt is, és a végén megfújták a sáfárt, a kosszarvból készült kürtöt.

ROS HÁSANÁ (héber, a. m. évkezdet). Rendszerint szeptemberre esett és két napig tartott, ünnepélyes, vidám ünnep volt, az emberek ajándékokkal kedveskedtek és minden jót (jiddisül: alesz gutesz) kíván­tak egymásnak az új esztendőre. A zsidó boltok zárva voltak és a gyermekek nem mentek iskolába. A felnőttek, férfiak és nők egyaránt, zsinagógába mentek. Ezen az ünne­pen is megfújták a sófárt.

SZUKKOT (héber, a. m. sátor). Az egyiptomi rabságból való szabadulást követő sivatagi bolyongás emlékünnepe. Egyes házak és a zsinagóga udvarában sátrat állítottak fel, itt ebédeltek, néha itt is háltak. A sátrak teteje nádból, fala léckeretre rádolgozott jutából készült. A díszítés a gyerekek dolga volt. Az ünnep kilenc napon át tartott, a kilencediknek szimhát tora (héber, a. m. a tóra öröme) volt a neve, ilyenkor mindenki: férfi, nő, gyermek a zsinagógába gyűlt. E napon a nők is megjelenhettek a férfiak­nak fenntartott részben. Megünnepelték a tóraolvasás befejezését, minden tórát kivettek a frigyszekrényből (áron hákódes), és körmenetet ren­deztek a zsinagógában, kék-fehér színű, Dávid-­csillagos papírzászlócskákat lengető gyermekek kíséretében. A legtöbb községnek egy-egy tórája volt, a nagyobbaknak több is – az újvidékinek nem kevesebb, mint huszonhárom. A zsinagógában megtartott istentisztelet után a hitközség helyiségeiben vagy magánházaknál folytatódott az ünneplés. Ennek fő ünnepeltje is volt, rendszerint a közösség valame­lyik tekintélyesebb tagja, akit ez alkalomból hoszen torának vagy jid­disül hoszen tajrénak (héber, a. m. tóravőlegény, hátán tora) nyilvání­tottak, ami igen nagy megtiszteltetésnek számított.

Ezen az ünnepen a zsinagógák­ban vagy egyes házaknál meghatá­rozott szertartás közben régi néphagyomány szerint ún. árbá minimmel (héber, a. m. négyféle), vagy ahogy Vajdaságban nevezték, lülöffel (héberül lulav, a. m. pálmaág),] és eszriggel (héberül etrog, latinil citrus medica), azaz egy pálmaág­ból, citrusból, mirtuszból és fúzfaágból álló csokrot megráztak a négy világtáj felé, a Hozsánna (hébeül hosá-ná, a. m. Ments meg) kezdetű imákkal.

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (7.)

1991. május 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább