Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Egyetlen reményünk, a gyász
„A tragédiákat két kézzel tolják el maguktól ezek a társadalmak, messziről jött nem is emberek bajaiként, hibáiként.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
A gyászban nem számít, hogy tengeren vagy mulatóban, hazáért vagy csak maga öröméért, boldogulásáért pusztul el valaki. Értelmét veszti a műsorrend, az ismerősség, az ismeretlenség, elhalkulnak a kérdések, elnémulnak a válaszok.
Miért kell nemzeti gyászt hirdetni a pénteki bukaresti tűzvész miatt, hiszen az elhunytak egy mulatóban, nem a harctéren, nem munka közben vesztették életüket? – kegyetlen, de nagyon ésszerűnek tűnő kérdéssel szembesített két nappal a tragédia után egy, hazai és magyarországi hírcsatornákat követő ismerősöm. Mint sok ezer honfitársunk, ő is azokból az információkból él, és úgy él, ahogy a tömegtájékoztatás ezt számára elérhetővé, kívánatossá teszi. A Club Colectivben történt katasztrófa őt is lesújtotta, megrázta, megrémítette. Az első 24 órában mindenképpen, amíg a kiszűrhetetlen joghurt, mosópor, autó és testápoló-szer reklámok közötti rövid szünetekben követhette a sebesültmentést, az áldozatok, szemtanúk, hozzátartozók vallomásait. A szolidaritási kampányok: a véradást sürgető segélyhívások, a különböző adományokról érkező beszámolók, az önkéntesekkel készített rövid inzertek őt is fellelkesítették, talán eljátszott a gondolattal, hogy vért ad, pénzt küld, vagy vállal valami közösségi feladatot.
Aztán a tragédia utáni második nap reggelén, vagy tán még az első nap végén fogak között szűrve, de egyre élesebb hangon elkezdődtek a viták, a felelősök keresése, megnevezése, az események újra és újraértelmezése, konkrét és szimbolikus értelemben is kontextusba helyezése. A stúdiókat ellepték a szakértők, a hozzászólók. A felelőtlen rendezvényszervezők leleplezésétől, a hiányzó menekülő útvonalak számonkérésétől így jutottak el a mindig füstölgő közviták megint ugyanoda: a romániai társadalom elégtelenségéhez, ostorozásához. A korrupcióhoz, a közintézmények működésképtelenségéhez, a közellátás alulfinanszírozásához, a hagyományok eljelentéktelenedéséhez, a káros idegen szokások átvételéhez, a Halloween szidalmazásához.
Ekkorra már a televíziós csatornákkal szimbiózisban élő beszélgetőtársamban egyre gyengült az együttérzés, a megrendülés, és egyre inkább nőtt a pontos médiastratégiával szinten tartott ingerültség, kielégületlenség-érzet. „Ebben az országban minden lehet, mert ezek mindent ellopnak” – összegezte a Club Colectiv tragédiáját. És hozzátette, másról is kellene már beszélni, mégiscsak bosszantó, hogy a rendkívüli műsorrendből már második napja hiányoznak a kedvenc sorozatai.
Bizonyára sokan berzenkedtek hozzá hasonlóan azon, hogy így kizökkent az idő kereke nálunk. És bizonyára sokan vannak olyanok is, akik ezeken az elégedetlenkedőkön szörnyülködnek most. Pedig ehhez a megrendülést gyorsan levetkőző, maga mögött hagyó életmódhoz van edzve sok-sok térségi médián élő ember. A Club Colectivben tűzhalált halt harminc fiatal „csak” harminc halott. A bukaresti tragédiával egy időben érkezett a hír az újabb Égei-tengeri hajókatasztrófáról: 17 felnőtt, 9 gyerek veszett oda. Ilyen híreket nap mint nap olvashat, vagy láthat az, aki éppen követni akarja: ezrek haltak meg ebben az évben. A többség nem akar szembesülni ezzel.
A kereskedelmi médiát a tizenöt perces tragédia érdekli, a nézettségmaximalizálás. Van, ahol a közmédia szűri, finomítja és áthangolja ezeket a híreket: tömegesen vízbefulladó csecsemőkről a magyarországi nem tudósít, csak az országot vadul ostromló, agresszív, fiatal férfiakról. Ők hasznosíthatóak politikailag, a csecsemőtestek nem.
Aki ezt látja minden nap, az hozzászokik ahhoz, hogy túllépjen a hullákon, ne nézzen oda. Gyorsan felelőst keressen, megrántsa a vállát, ujjal mutogasson, magabiztos válaszokat adjon életre és halálra. A tragédiákat két kézzel tolják el maguktól ezek a társadalmak, messziről jött nem is emberek bajaiként, hibáiként. És amikor itt történik a közelünkben, velünk, akkor sem tudunk már mit kezdeni vele. Örülünk, hogy nem velünk esett, nem a családtagjainkkal, és szerencse, ha nem is a barátainkkal, ismerőseinkkel.
A felsejlő gyászt hamar oldja a hárítás, a csatornaváltás, a kéznél lévő magyarázat.
Sok mindent feledtet, ha közeli kameraállásból követhető egy újabb letartóztatás, ha időben bejátsszák a lottó heti nyerőszámait, vagy megkezdődik a meccs.
A veszteségek mindeközben sokasodnak, maguk alá gyűrnek – akár tudomást veszünk róla, akár nem. Nincs ebből más kiút, mint a közösen megélt gyász. A gyászban nem számít, hogy tengeren vagy mulatóban, hazáért vagy csak maga öröméért, boldogulásáért pusztul el valaki. Értelmét veszti a műsorrend, az ismerősség, az ismeretlenség, elhalkulnak a kérdések, elnémulnak a válaszok. Csak a halál marad, s a még menthető, számon tartható élet. A halál és az élet csendje. Ez a gyász. Egyetlen reményünk, hogy tán mégsem temet mindannyiunkat maga alá a tragédia. Embertelenségünk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >