2024. április 29. hétfő
Ma Péter, Katalin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Francia- és egyéb verés Belgrádban

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Francia- és egyéb verés Belgrádban
Gay Pride (New York)

Vajon a Belgrádban be nem tiltott, de a hatóságok által lehetetlenné tett homoszexuális felvonulás elmaradása, vagy a hatalom és a szélsőséges csoportok közötti sajátságos viszony okozta-e, hogy Szerbiában lassan már két hete másról sem lehet hallani, olvasni, mint az elmaradt esemény következményeiről?

Kiderült, hogy az itteni társadalom igen nagy hányada még mindig több fényévnyi távolságra van attól a gondolkodásmódtól, amelyet Európában már politikailag, erkölcsileg és érzelmileg is elfogadhatónak tartanak. Ilyen sorrendben. És talán nálunk is ilyen sorrendben fogadják el a másságnak előbb a megtűrését, később a mellette való élés gondolatát és lehet, hogy egyszer eljutunk a megbecsüléséhez is. Majd. Egyelőre ott tartunk, hogy be akarják tiltani a szélsőséges nacionalista, a fasisztoid, illetve a nyíltan fasiszta eszméket nemcsak valló, hanem erőszakot hirdető szervezeteket. Miután az értelmiség egy része, majd a politikum egy része is reagált a belgrádi eseményekre. Az előbbi nyílt felháborodással, az utóbbi leplezett haszonleléssel. Az értelmiség egy része már az esemény előtt látta, hogy a melegek második belgrádi próbálkozása sokkal több az európai városokban szokásossá vált homoszexuális ünnepléstől. A felemás betiltás – vagy inkább a hatalom sunyi trükkje – kirobbantotta az értelmiség méltatlankodását és tiltakozását, utána pedig mindenki jogot formált véleményének hirdetésére, közzétételére.

Mindez már lerángott csont lenne, ha a reagálások hatására nem lendült volna be a politikum. A hatalom ugyanis időközben eljutott a betiltások kezdeményezéséig, az ellenzék pedig a demokrácia állítólagos védelmezéséig. Bár legtöbbjük érzi, hogy vékony jégen jár, ezért inkább arra próbálja irányítani a figyelmet, hogy mit tett a mostani hatalom, amikor hasonló helyzetben ellenzékként tevékenykedett. Ezért emlegetik mostanában a jobboldali ellenzékiek ismét 2000. október 5-ét, a lángoló parlamentet, október 5. áldozatait. Pedig az igazi kérdés az, hogyan történhetett meg, hogy a miloševići diktatúra, az újabb kori balkáni háborúk és az októberi állítólagos fordulat után ismét oda jutottunk, hogy Szerbiában erőszakot hirdető és elkövető fiatalokat tömörítő szervezetek foglalkoztatják a sajtót és a közéletet már hetek, sőt hónapok óta. Hogyan történhetett meg, hogy a nyíltan fenyegetőző ultra nacionalista ifjak időt és teret kapnak a médiában? Hogy magukat komolynak tartó újságírók, hírmagyarázók, pszichológusok, szociológusok foglalkoznak velük? Hogyan jutottunk oda, hogy az annyiszor becsapott szerbiai polgár hajlandó elmarasztalni vagy védelmébe venni azokat, akik egy pillanatra sem érdemlik meg a megélhetési gondokkal küzdők figyelmét. Akik ismét a mennyei nép, a kiválasztott szerbség eszméit hirdetve fajgyűlöletet terjesztenek tűzzel-vassal. Mert volt a napokban Belgrád központjában fényes nappal franciaverés, és ausztrál- meg arabverés is. A két utóbbi megúszta könnyebb sérülésekkel, az előbbit viszont mindenki szeme láttára verték félholtra. Sok mindent kellett megtűrnie a hatalomnak addig, hogy idejussunk. Két évvel ezelőtt, a belgrádi nagykövetségek elleni roham után csak két zimonyi lányt füleltek le, mert tornacipőt loptak. Őket is csak azért, mert talán hiúságból, talán másból felkerültek az internetre. Meg eltemettek egy fiatalembert, aki bennégett az amerikai nagykövetségen. Másnak – tudomásom szerint – nem esett bántódása. Azóta más hatalom van, de a nacionalizmussal való kacérkodás nem szűnt meg, nem is lett elegánsabb, csak burkoltabb. Egy kicsit. A belgrádi meleg fesztivál ellehetetlenítéséről nem kevesen állítják, hogy a hatalmat csak a szavazatok csökkentésétől való félelem vezérelte. Mint ahogy most is, amikor a betiltások vannak napirenden. Azóta ugyanis némileg módosultak a körülmények. Meg a közhangulat. Hát nem a lehetséges művészete a politika?

2009. szeptember 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább