2019. január 19. szombat
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (19.)

Ha Nagy Laci hazalátogat Szegedre...

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (19.)
Nagy László szabadságon

Meg sem kérdeztem tőle, hogy mióta ismeri feleségem, de tény, hogy az utóbbi néhány évben, ha hazalátogat szülővárosába, sűrűn megfordul nálunk. A helyzet odáig fajult, hogy Debóra kislányának Marianna lett a keresztanyja, és a gyerekeink imádják egymást. Tünemény egy kis ördög, aki nagyon szeret nálunk, ha Barcelonából megérkezik. Az a 19 év különbség nem akadály, együtt gyurmáznak, festenek, labdáznak vagy mesélnek elképesztő történeteket.

Egy ilyen forró nyári napon ragadtam meg az alkalmat, hogy a kiváló sportolóval, a magyar kézilabda válogatott jelenleg legnagyobb alakjával és a Barcelona oszlopos tagjával elbeszélgessek, és a Napló számára egy olyan egyéniséget mutassak be, akire minden áron fel kell nézni. Csak 209 cm magas. Az, hogy ehhez még egy olyan balkéz párosul, amely ha elsül, a kapusok csak vakaróznak.

– Miért nem kosaras lettél, ezzel a magassággal ott is komoly pályát futhattál volna be? – teszem fel az első, bemelegítő kérdést, miután egy különös sportlétesítmény strandján a nyári forgatagban sikerült félrehúzódnunk, ahol már nyugodtan beszélgethetünk.

– Ha hiszed, ha nem, kosarazónak indultam, és 16 éves koromban vittek volna Amerikába, ha akkor úgy döntünk szüleimmel, de maradtam és jött a kézilabda. Lehettem volna akár NBA játékos is, de az élet mást kínált számomra, mint lehetőség és én éltem vele. Természetesen nem bántam meg, szeretem mindkét labdajátékot.

– Hogy kezdted, ki volt az első kézilabdaedződ?

– Igazából itt Szegeden kezdtem és az első „edzőm” Várkonyi Béla volt, kitűnő elemi iskolai tornatanárom, majd a PICK ifjúsági csapatában Gera Norbert. Mandel Gábor csak a közép suliban volt testnevelő tanárom.

– Mikor kerültél fel a PICK első csapatába?

– Ha jól emlékszem, tizenhat-hét éves lehettem, amikor lejátszottam az első mérkőzésemet a felnőtt csapatban, és három idényt töltöttem el itt Szegeden.

– Hogyan és mikor kerültél ki Barcelonába?

– 2000-ben hívtak és én mentem. Itt már nem volt dilemma.

– Mikor játszottad az első válogatott mérkőzésed?

– Még 1999-ben, amikor betöltöttem a 18. évemet, kaptam az első meghívást a felnőtt válogatott csapatba és ez nagy örömmel és büszkeséggel töltött el.

– Hogy érzed magad Barcelonában? Milyen a csapat, az elvárások?

– Nagyon jól érzem magam, ezt soha nem rejtettem véka alá és a csapat is fantasztikus. Itt, ebben a klubban vér profizmus uralkodik, ami annyit jelent, adottak a legjobb feltételek és ennek megfelelően alakulnak az elvárások is, ami nem jelenthet mást, mint minden létező trófeát begyűjteni, ahol a csapat versenybe száll. Bajnokság, BL, kupa… és ez van, hogy sikerül, van hogy nem, de mindig mindent megteszünk a siker érdekében. Itt lazsálásra nem adnak alkalmat a klub vezetői és a szurkolók sem. Óriási kihívást jelent tagja lenni a Barcelona nagy és kitűnő családjának, akár a labdarúgást, akár a kosár- vagy kézilabdát vagy a teremkorongot említem. Itt világ- és Európa-bajnokok garmada dolgozik a sikerekért, akár Messi vagy Puyol, hogy csak a legnagyobb nevek kerüljenek előtérbe, melyeket a világ minden részén ismernek és játékukat csodálják. Ezekhez kell mindenkinek minden téren felnőni, ha a Barca mezét szeretné viselni.

– 2005-ben nyertétek meg a Bajnokok Ligáját ti a kézilabdások. Most a focisták. Nagy lehet rajtatok a nyomás?

– Az nem kifejezés, hogy nagy a nyomás. A labdarúgók megnyertek mindent, ami lehetett és most mi is szeretnénk valami hasonlóan rendkívülit produkálni. A BL megnyerése, de legalább a döntőbe jutás az, amit én is elvárok az idei idényben, mert kellően erősített a csapat. Adott minden, csak a szerencse ne pártoljon el mellőlünk…, a sérülések kíméljenek és kerüljenek bennünket, akkor azt hiszem, sikerülhet újra a bravúr. Azaz érzés, ami a BL megnyerésével jár leírhatatlanul felemelő. Szeretném ezt újra átélni.

– A Nou Camp és környéke igazi sportparadicsom. Ide nem csak mérkőzéseket játszani, hanem szurkolni is, felemelő érzés. Te ezt hogyan éled meg? Az emberek Barcelona utcáin sétálva téged is felismernek?

– Igen, felismernek, és ez örömmel tölt el. Mosolyogva autógrammot kérnek, vagy csak nagyon szívélyesen üdvözölnek, kezet nyújtanak. És ez sokszor rengeteg pluszt jelent akár a pályán, akár a hétköznapi életben. Szeretem ezt a várost, a hangulatát, a lüktetését. Igazi mediterrán város, itt elsősorban csak az előnyeire gondolok.

– A nyelvekkel hogyan boldogulsz?

– Kitűnően, hisz már kilenc éve itt élek. A katalán az előfeltétel itt. Utána jöhet a spanyol. Ez a város egy külön világ önmagában is, hát még ha a katalán jelszót mellé tesszük…

– Milyen a hangulat a csapaton belül?

– Még ha nehezen hihető is, családias. Erre nagyon odafigyel a klubvezetés. Ez az egyik fontos alapja a jó teljesítménynek, és ezt ők tudják. Nagyon sokszor szerveznek közös rendezvényeket, ahol a csapat tagjai és a családtagok, feleségek, gyerekek, barátnők is jelen vannak és ennek óriási kohéziós ereje van. Mérkőzésen „meghalunk” egymásért.

– Azt én is érzékelem, hogy te nagyon szeretsz Barcelonában. Meddig szól a szerződésed?

– 2013-ig, és ezt jól látod. A feleségem, Erika és kétéves kislányom, Debóra is imádják ezt a várost. Itt mindig történik valami, zajlik az élet és ez még a bölcsödére is vonatkozik. És ez nagyon fontos. A lányom hét hónapos kora óta jár bölcsödébe és nagyon szereti. Ahhoz, hogy én kiegyensúlyozottan edzhessek, mérkőzéseken játszhassak, ez a nyugodt családi háttár és légkör is a legfontosabbak közé tartozik. Feleségem mind ezt biztosítja számomra és nekem így már sokkal könnyebb csak a teljesítményre koncentrálni.

– De kanyarodjunk egy pillanatra vissza a magyar válogatotthoz. Ott mik a kitűzött célok? Képes-e ez a jelenlegi csapat egy igazán világra szóló eredmény elérésére? A legutóbbi EB-n agyonveritek a spanyolokat, majd az izlandiaktól úgy kikaptok, hogy… pedig…

– Hiányzik a folyamatos jó teljesítmény ebből a fiatal csapatból. A szeleburdiság, a hév elvitte azon a mérkőzésen a fiúkat. Ahhoz, hogy igazán felnőjünk a feladathoz, nem csak két-három jó teljesítményre van szükség, hanem legalább hat-hétre és ez a jövő jó eredményeinek a záloga.

– Érzed-e az elvárást, hogy mostanság mindenki tőled várja el az extrát, hisz te lettél a csapat vezéregyénisége? Hogyan viseled ezt a külön terhet?

– A kézilabda csapatjáték. Itt sem csinál egy fecske nyarat. Mindenkinek hozni kell magát ahhoz, hogy valami igazán nagyot alkossunk. Nem nyerhetek csak én meccseket, hiába játszom jól, ha a többiek nem teljesítenek. Legalább hat játékosnak, de nem árt, ha többen vagyunk, kell folyamatosan jól teljesíteni. Ez nem megy másképp a mai modern, felgyorsult játékban. Bízom benne, hogy ezek a kitűnő és fiatal játékosok lassan beérnek és okozunk még komoly fejtörést, meglepetést a világ legjobbjainak táborában is.

– A magyar kézilabda rajongók népes tábora nagyon várja már ezt, és meg is érdemelné. A szép, jó és tehetséges lányoknál is kétszer kiénekelték a sajtot a szánkból. Elég, ha az olimpiai döntőre, vagy a zágrábi VB döntőre gondolok, ahol már az ellenfél sem hitte, hogy győzhet és még is… Belebetegedtem, de gondolom, nem voltam egyedül…

– Igen, a pontot sokszor a legnehezebb feltenni a megfelelő helyre. Ezen kell javítani, mind a női mind a férfi mezőnyben és akkor a sikerek nem maradnak el. És valóban igazad van, az a hálás közönség, amely annyira szereti a kézilabdát, mint a magyar, már nagyon megérdemelne egy igazán kiugró teljesítmény… valami aranyat, mert tudod, nálunk a világon valamiben, sportban, másodiknak lenni tragédia. Holott…, de sok nemzet örülne egy ezüstnek, bronznak…de mi magyarok, maximalisták vagyunk.

– Mi a véleményed a szerb honosított játékosok válogatottba kerüléséről? Az ő mentalitásuk segít a csapaton?

– Nagyon kellemesen meglepődtem Puljezević és Eklemović emberi és sporttársi kvalitásain, amelyekkel nagyban hozzájárultak az eddigi sikereinkhez és méltón viselték a címeres mezt. A mentalitásuk? Igen, arra nagy szüksége van ennek a fiatal csapatnak. Harcolni az utolsó csepp „vérig”, ez köztudottan jellemző minden szerb sportolóra és példaértékű.

– Tartod a kapcsolatot Sterblik Árpival, a konkurens, fő rivális spanyol csapat kapusával?

– Hogyne, nagyon jó a viszonyunk még régről, talán Adáról, vagy az ifiből, nem emlékszem pontosan, de a kaput azt betakarta, mint azt ma is teszi. Szörnyen nehéz neki gólt dobni. Most is ők nyerték a BL-t, de jövünk mi is. Ebben az évben rajtunk a sor. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert nagyon kihegyezett mindkettőnk versenynaptára.

– Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert a spanyol bajnokságban és a magyar színekben egyaránt.

*

Ez a beszélgetés még valamikor július folyamán zajlott köztünk. Azóta Laci már nagyban szórja a gólokat Barcelonában, míg az itteni sportsajtóban a múlt héten felröppent a hír esetleges spanyol honosításáról, mint a Londoni Olimpiára készülő spanyol válogatott húzó emberéről. Gyorsan reagált

erre a magyar szövetségi kapitány és válogatott meghívót küldött a zentai származású Krivokapić részére, aki a szegediek rettegett balkezes átlövője, Laci esetleges pótlására. Mirko azonban azonnal kijelentette: „Nagy Lászlót én nem pótolhatom. Játéka a magyar válogatott számára pótolhatatlan. Én csak segédkezhetek a pillanatnyi balkezes kiesésben áthidalni a hiányát. Én magam is örülve a nem várt meghívásnak és megtiszteltetésnek, nagyon várom Lacit a csapatba. Itt a helye!”

Hát még én, mi, megannyi kézilabdát szerető szurkoló, nagyon várunk ide és nem oda. Építkezzenek a spanyolok az olimpiára nélküled, mi nem adunk, Lacikám.

A rikkancs ismét jelenti (20.)

2009. október 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2012. szeptember 19. 1:05:18

Amióta ez az írás megjelent, Laci jó néhányszor hazalátogatott Szegedre. Most meg végleg hazaköltözött, igaz Veszprémbe, és eldöntötte nagy gondját is, hogy melyik válogatottban folytassa pályafutását. Kis szerencsével ez a döntés akár érmet is érhetett volna Londonban, az olimpián. De a negyedik hely is óriási sikernek számít. Most legyen BL győztes a Barca után a Veszprémmel is!

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az Aachenben újragondolt Európa

„A dokumentum szemmel láthatóan meghaladja az eddig keletkezett uniós szerződéseket, s ez nem csak abból a >

Tovább

FAZ: „Lengyel-magyar-olasz-tengely”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Orbán Viktor sajtótájékoztatást egyetlen téma hatotta át: az európai politikában mutatkozó >

Tovább

A populizmus rakétájának három fokozata

A Le Monde volt főszerkesztője úgy gondolja, hogy egyáltalán nem lesz egyszerű életre hívni a populista >

Tovább

FAZ: Kapóra jött a rabszolgatörvény

Megoldásként Márki-Zay azt gondolja, hogy olyasmit kellene csinálni, mint egykor a lengyel Szolidaritás. Vagyis nem csupán >

Tovább

Süddeutsche Zeitung: a Vučić-Orbán lelki társak ellen tüntetnek

Sok hasonlóságot lát a magyar és szerb utcai tiltakozások között a lap kommentárja, így legfőbbképpen azt, >

Tovább

Egy csaló ország Európa közepén

Egyes hírszerzési források szerint napjainkban Magyarország a legfőbb csatorna, amelyen keresztül a Kreml igyekszik befolyásolni a >

Tovább

NYT: Az Orbán-rendszer fasiszta vagy nem

Márpedig az fasizmus, ahol az etnikai hovatartozás és a mitikus múlt iránt tanúsított hűség felülírja az >

Tovább

Bajszos szar és O1G

Undorító árulás volna, ha a szakszervezetek hagynák, hogy a fiatalok nyeljék a könnygázt, míg ők az >

Tovább

DW: A lakosság többsége Orbán ellen fordult

Hatalomellenes sztrájkok 2010 óta nem voltak Magyarországon. Az is újdonság, hogy magas rangú egyházi méltóságok szolidárisak >

Tovább

A túlóra törvénnyel Orbán melléfogott

Ha a magyar vezető nem enged, az EPP-nek ki kell zárnia a Fideszt még az EP-választások >

Tovább

A Balkán gyarmatosítása

Orbán egyik legfőbb célja, hogy a migránsellenes politika céljaira egyesítse az erőket az EP-választások előtt. A >

Tovább

Magyarország mint kanári

Egyre több a bizonyíték, hogy a magyar kormány demokráciaellenes és illiberális, ám a Trump-adminisztráció mégis néma >

Tovább