Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Polgármester nem terem a fán
„És Marosvásárhely most nem város, és nincsenek polgárai.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
A marosvásárhelyi önkormányzati választás ciklusok óta arról szól: hogyan néz szembe a rendszerváltás óta legnagyobb traumákat átélt, ugyanakkor a legnagyobb lehetőségekhez jutó erdélyi magyar közösség a saját maga által okozott kudarcokkal. Itt a „ki lesz a polgármester?” kérdés – sajnos – hosszú ideje azt jelenti, „visszavesszük-e a várost a románoktól”. És nem, nem vesszük vissza, immár 15 éve.
Sok oka volt ennek, a legrövidebben talán úgy lehetne összefoglalni a folyamatot, hogy amíg a magyar közösség elfelejtette az etnikai szavazás tétjét és technikáit, és amíg az új magyar nacionalizmus feldolgozta a magyar közösség esélyeit, addig a román közösség beletanult mindebbe. A román nacionalizmus hatékony, gazdaságilag, politikailag jól felépített rendszer. A magyar korszerűtlen, sem gazdaságilag, sem politikailag nem működőképes. (Ezzel együtt: a nacionalizmusok kioltják egymást, és önmagukat. Károsak.)
Arra, hogy hogyan lehet kilépni az ilyen-olyan nacionalizmusokból, az etnikai szavazások rendszeréből, egyáltalán nem érkezett javaslat. Ez a hazai közélet egyik legerősebb tabuja.
Nem elveszett város
A legutóbbi önkormányzati választásokkor már az kihívást jelentett a marosvásárhelyi magyarok számára, hogy a polgármester-jelöltek személyében megegyezzenek. Hónapokon át tartó lélekölő, ízléstelen, agresszív, közélet-ellenes vita folyt a jelölésről. Akik abban, fiatal- vagy középgenerációs politikusként részt vettek, annyi veszteséget felhalmoztak, hogy elvéreztek, mielőtt megmérettethettek volna. Végül mégsem történt frissítés, első generációs politikus, Frunda György szállt ringbe. És ahhoz képest, hogy az RMDSZ sokak által elutasított nemzedékéhez tartozott, ahhoz képest, hogy a választási kampány a viták miatt későn és rosszul indult, és ahhoz képest, hogy kihívója – az újra- és újraválasztott Dorin Florea – már bebetonozott, biztos jelöltnek számított, jó eredményt, 37 százalékot ért el. Azt mindenképpen jelezte ez a félsiker, hogy Marosvásárhely nem elveszett város, ha a helyi magyar közösség leszámol a saját indulataival, dilettantizmusával, lehet fordítani az eddigi tendenciákon. (…)
A helyzetértékelésnek ezen a pontján szokás elmarasztalni a politikai versenyben résztvevő pártokat, politikusokat. Minden bizonnyal sok hibát követnek el ezek a szervezetek (nem lehet azt a kérdést sem lezárni: valóban a közösségi nyitottságot, demokráciát szolgálja-e az érdekcsoportok sokasodása), de egy politikától független tény mind nyilvánvalóbb. Mindazokat, akik politikai szerepet vállalnak (és vállalják a lejáratás, az amortizáció kockázatát) magukra hagyják azok, akik igazolatlanul hiányoznak a közéletből. A marosvásárhelyi elit (nevezzük jobb híján így), az üzleti-, a közszféra-, az egészségügy-, a tanügy-, a kulturális rendszerek képviselői, munkatársai hallgatnak.
A legjellemzőbb az Azomures botrány, a példátlan környezetszennyezés itt, az ország szívében, amelyet néhány elszánt és elkötelezett civilen kívül nem tesz szóvá senki. Hallgatnak a környezetvédelmi szakemberek, az orvosok: azok, akiknek szakmai tekintélye, intézményes háttere, eszközei lenne az érdekképviseletre. És akiknek szakmai-etikai kötelessége lenne felszólalni. De ugyanígy sorolhatnánk a Marosvásárhelyet érintő súlyos problémákat: a gazdasági elsivatagosodást, perifériára szorulást, a szociális ellátás anomáliáit, aránytalanságát, az oktatási rendszer esetlegességét, színvonalromlását, a pedagógusokat érintő kontraszelekciót, a kaotikus, működésképtelen városi infrastruktúrát, a közbeszerzések körüli zavarokat. Marosvásárhely az a város, amely csak látszólag működik. És ehhez a tetszhalottsághoz asszisztál, ezt támogatja a helyi elit. Amelyik kihátrál a saját politikusai közül, majd nagyokat röhög azok vergődésén. Az elit legfennebb a kicsinálásban vesz részt, a leszámolásban éppen azzal, aki a célkeresztben áll: az aktuális polgármester-jelöltekkel, a párt- vagy szervezeti aktivistákkal.
Közben mégis mindenki azt ismételgeti: mikor lesz már „igazi” polgármestere Marosvásárhelynek? Amíg a közélet ilyen minőségű, addig a válasz az: nem lesz. A polgármester nem terem a fán, nem nő magától a városi parkban. Ha nem hozza a tartalmat, a szakértelmet az, akinek tudása, szakértelme van, akinek kötelessége mindent megtenni a város élhetőbbé tételéért, akkor nem lesz polgármester. Sem alpolgármester, sem önkormányzati képviselő. Senki sem lesz. Ha nincs valódi, minőségi közélet, közvita, akkor közpolitika sem lesz.
Úgyhogy, amikor mindenki hátradőlne az íróasztala mögött, és keserűen elsomolyogná magát a politikai dilettantizmus újabb megnyilvánulásain, a polgármester-jelöltek veszekedésein, a csak óriásplakátokon látható pártokon, a taxikra ragasztott matricákon, gondoljon arra: saját gyávaságán, kussolásán nevet. Azon, hogy a marosvásárhelyi elit egyetemi tanárostól, orvosprofesszorostól, igazgatóstól, cégtulajdonostól hasznot húz ugyan a városból, de hallgat, állását-pozícióit-megbízását félti, ha meg kellene szólalnia, ha kockázatot kellene vállalnia. Nem város az, amelynek nincsenek polgárai. És Marosvásárhely most nem város, és nincsenek polgárai.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >