Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán Brüsszelben: hatból semmi
„Európa kapitány vereséget szenvedett. Nem vált a kontinens erős emberévé.” Lakner Zoltán (24.hu):
Európa kapitány vereséget szenvedett: Orbánnak nem sikerült Magyarország, majd Európa védelmezőjéből egy csapásra az Unió döntéseit meghatározó erős emberré válnia. A szerdai menekültügyi válságcsúcs nem kért hatpontos javaslatcsomagjából, ám az is igaz, hogy a huszonnyolc állam- és kormányfő nem is nagyon jutott semmire. Bár egyre többen vizionáltak új európai, sőt világpolitikai szerepet a magyar miniszterelnöknek, ez a nagy ugrás nem valósult meg.
Orbán az elmúlt napokban igyekezett azt bemutatni, hogy ő nemcsak keménykedik, hanem átfogó tervei vannak a menekültválság kezelésével kapcsolatban. Csakhogy a németországi Banz kolostorban ismertetett hatpontos terve inkább keltett meglepetést, mint elismerést. Eleve figyelemre méltó volt, hogy a német kancellárt adó Kereszténydemokrata Unió (CDU) bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) frakcióülésén hangzottak el Orbán javaslatai, alig néhány nappal azután, hogy a CSU vezetője keményen támadta a menekültügyben szerinte puha Angela Merkelt. Orbánnak a bajor CSU hagyományos szövetségese, s biztosan feltöltekezett a támogató környezetben. Mégsem tűnik jó ötletnek ennyire nyíltan állást foglalni Európa legbefolyásosabb politikusával szemben. Lehet vele vitatkozni, de talán nem a házon belüli kritikusa oldalán érdemes tenni.
Orbán javaslatainak sorában az első, hogy az uniós tagállamok vegyék át a teljesen lebénult Görögország határőrizetét. Halványan emlékezhetünk arra, hogy tavasszal a magyar kormány még azt állította: a legnagyobb menekültügyi nyomás alatt Magyarország áll. Ez már akkor sem volt igaz, és most végre sikerült is megérkezni a valóságba. Nem alábecsülve Magyarország terheit, az uniós országok közül a legnagyobb felületen Görögország érintkezik a válságzónákkal. Az uniós határőrizethez nem csak pénzre, hanem a fegyveres erők megmozdítására is szükség lenne, meg arra, hogy Görögország konkrétan ezt kérje.
A második pont azt kezdeményezi, hogy már a schengeni határokon kívül történjen meg a gazdasági bevándorlók és a menekültek szétválasztása. Ezt egyrészt valószínűleg senki sem ellenzi, olyannyira, hogy a korábbi német javaslatnak is része volt, hogy a menekültügyi eljárás kezdődjön meg már az Unión kívüli táborokban. Hozzá lehet tenni, hogy éppen Magyarország az, amely ezeket a kategóriákat összemossa, csak éppen abból a célból, hogy minél többeket elutasíthasson.
Orbán további javaslata volt, hogy minden uniós tagállam növelje a befizetését egy százalékkal, egyben csökkentsenek minden kiadást is egy százalékkal. Az így előálló hatalmas összeget lehetne a krízis kezelésére, egyebek mellett az Unión kívüli táborok finanszírozására fordítani. A javaslat egyszerű, ugyanakkor a fűnyíróelvszerű pénzelvonás politikailag nagyon is támadható szokott lenni. Ebből végül is az lett, hogy az Unió, illetve egyes tagállamok külön is támogatást nyújtanak a táborokat fenntartó országoknak, valamint az e táborokban dolgozó segélyszervezeteknek. Elismerve ezzel, hogy a menekültek túlnyomó többsége jelenleg is az Unión kívüli táborokban tartózkodik, szemben a “népvándorlásos” látomásokkal. Sokan közülük még az országhatárt sem lépték át, hanem saját országuk békésebb térségeiben összezsúfolódva belső menekültként tengetik napjaikat.
Orbán következő javaslata fontosnak tartja a kiemelt partnerséget Oroszországgal, ami a szíriai rendezés kapcsán merülhet fel. A napokban arról lehetett olvasni, hogy Oroszország a szír rendezésben játszott konstruktív szerep alakításával mozdulna ki az ukrajnai agressziója miatt köré vont karanténból. De persze olyan ajánlatot tenne, ami az Aszad-rendszer, és vele saját közel-keleti befolyása megerősítését vonná maga után. Hogy ebből mi lesz, az nyitott kérdés, viszont éppen a szerdai uniós csúcs előtt utasította el ezt a verziót a francia elnök. E ponthoz tartozik Törökország kiemelt partnerként kezelése is, amivel Orbán aligha mondott újat uniós vezetőkollégáinak. Közülük azonban sokakat zavar, hogy Törökország a kurdok rovására rendezné a szíriai helyzetet, és nem gondolják, hogy az Uniónak ehhez hallgatólagos támogatást kellene adnia.
A két legmeglepőbb Orbán-javaslat azonban csak most következik.
Az egyik, hogy a közös európai menekültügyi politika jegyében az uniós országok azonosan definiálják a biztonságos és nem biztonságos országokat. Éspedig úgy, hogy az uniós tagállamok és tagjelöltek legyenek mind biztonságosak. A szeptember 15-én életbe lépett magyarországi menekültügyi szigornak az az egyik alapköve, hogy a tagjelölt Szerbiát egyoldalúan biztonságos országnak minősítettük. Orbán most erre venné rá a többi európai uniós országot is. Ezzel az Unió a saját joga szerint úgy dönthetne, hogy rátolja a problémát Európa legszegényebb déli és keleti országaira, amelyek ezzel aligha tudnának megküzdeni.
Végül pedig Orbán, aki az európai kvótát “morális imperializmusnak” tartja – Európa végvári vitéze európai birodalmi törekvéssel vádolja Németországot, vagyis Orbán két irányban harcol a várfalon, ami igazán nem könnyű -, szóval, Orbán európai kvóta helyett egyenesen világkvótát javasolt a menekültek elosztására. A politikában nem szokatlan olyan javaslatot tenni, amiről a javaslattevő pontosan tudja, hogy nem lesz belőle semmi, viszont a visszautasítás kikényszerítésével megosztja a felelősséget.
Habár Orbán azzal hagyta el a csúcstalálkozó helyszínét, hogy hat javaslatából ötben született valamilyen döntés, a valódi eredmény az ő szempontjából valójában
hatból semmi.
Orbán javaslatára egyetlen döntést sem hozott az Európai Tanács. Ráadásul, amikor Orbán kifeszítette a lehetőségeket azzal, hogy vagy kerítés, vagy átengedjük a menekülteket Ausztriába, akkor az osztrák kancellár azt mondta: engedjük inkább át. Ezt Orbán nyilván nem akarja, lásd a katonák Beremendre rendelését csütörtökön, mert politikájának lényege, hogy ő leszigeteli Magyarországot. És ezt úgy kell tennie, hogy a kerítésből csak nem sikerül európai normát kovácsolnia – igaz, a szlovákok már megtanulták a leckét, és mobil gátrendszert telepítenek a déli, tehát történetesen a magyar határukra. Azt is meg kell említeni, hogy előző nap az uniós belügyminiszterek tanácskozásán Lengyelország az európai kvóta mellett szavazott, vagyis a visegrádi négyek elutasító álláspontjával éppen ennek az országcsoportnak a legerősebb tagja ment szembe.
A történetnek azonban ez még messze nem a vége. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke bírálta nem csak az állam- és kormányfők döntésképtelenségét, hanem a nyitott ajtók politikáját is. Lengyelországban egy hónap múlva választást tartanak, ahol a fő esélyes Orbán egyik legszorosabb európai szövetségese (igaz, egyben az oroszokkal való barátkozás legnagyobb ellenfele is). Németország szigoríthatja politikáját. Merkel, a nagy ingadozó, néhány héttel ezelőtti befogadáspárti nyilatkozatait és döntéseit most kivételes esetnek nevezte. Görögországban semmivel sem rendezettebb a helyzet, mint volt, közben Szerbia és Horvátország egymásnak passzolgatja a menekült embereket. Ebben a közegben emelkedhet még Orbán ázsiója.
Európa vezető politikusa azonban akkor sem lenne. Inkább olyasvalaki, aki megmutatja, mi az a szélső pont, ameddig Európában el lehet menni. Talán vannak, akik örülnek annak, hogy tágítja a játékteret, de az európai Békemenet talán még egy kicsit korai.
Végső soron, ha meg is erősítik az Európai Unión kívül található táborokat, és az unió, meg az Öböl-menti országok pénzéből sokkal jobb ellátás is biztosítható ezekben, valamint ha néhány tízezer vagy százezer (?) menekültet be is fogadnak Európába és Amerikába, a helyzet lényege akkor is ugyanaz marad.
Milliónyi emberről kell olyan országoknak gondoskodniuk, amelyek mindegyike szegényebb a legszegényebb európai uniós országnál. Lehet nekik sok pénzt adni erre a feladatra, de attól még ott is van helyi lakosság, nekik is van saját területük, ahol táborokat kell fenntartaniuk. Mi itt Európában tulajdonképpen azt várjuk el tőlük, hogy küzdjenek meg ők annak a feszültségnek a sokszorosával, amelyből a náluk sokkal jobb helyzetben lévők nem kérnek. Az Orbán által nyíltan meghirdetett nacionalista kurzus ennek az egyoldalú követelésnek a zászlóvivője. Lehet egy vezető önérdekű, de azt csak nem hiheti, hogy a környező térségek fokozódó bizonytalansága nem üt majd vissza ránk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >
Kettős gázcsapás érte Szerbiát
A MOL kerülhet helyzetbe, miután az amerikai kormányzat azt követeli, hogy Belgrád szerezze vissza a Gazpromtól >
Az igazság visszavétele
Felfoghatatlan évek vannak mögöttünk. Felfoghatatlan, hogy mi mindent lehetett itt büntetlenül megtenni vagy éppen nem megtenni. >
Tegyük Ismét Naggyá Oroszországot (meg Kínát)
Fareed Zakaria a Washington Postban úgy látja, hogy Trump a 19. századi imperializmust éleszti újjá és >
A föld végül is lapos
Sok jót nem ír a Fideszről a Süddeutsche Zeitung abban az összeállításában, amelyet a jobboldali populizmusról >
Amerikai feketelistán a magyar Richelieu
Mostantól kezdve egy uniós állam gyakorló minisztere is indexen van az Egyesült Államokban, ami nem gátolja >
Musk, Európa ellensége
Soros György életrajzírója virtigli antiszemitizmusnak minősíti, amit Elon Musk művel a magyar származású üzletember ügyében, miközben >
A magyar kormány egyik legfontosabb tagját tette indexre az amerikai pénzügyi tárca
Egy NATO-szövetséges esetében még nemigen fordult elő ilyen szankció. Jelzi azonban, milyen mélyre süllyedt a kétoldalú >
Trump és Grönland
Hszi kínai elnök láthatólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni amerikai kollégájával. Ennek ellenlépéseként valamit a következő >