Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán Brüsszelben: hatból semmi
„Európa kapitány vereséget szenvedett. Nem vált a kontinens erős emberévé.” Lakner Zoltán (24.hu):
Európa kapitány vereséget szenvedett: Orbánnak nem sikerült Magyarország, majd Európa védelmezőjéből egy csapásra az Unió döntéseit meghatározó erős emberré válnia. A szerdai menekültügyi válságcsúcs nem kért hatpontos javaslatcsomagjából, ám az is igaz, hogy a huszonnyolc állam- és kormányfő nem is nagyon jutott semmire. Bár egyre többen vizionáltak új európai, sőt világpolitikai szerepet a magyar miniszterelnöknek, ez a nagy ugrás nem valósult meg.
Orbán az elmúlt napokban igyekezett azt bemutatni, hogy ő nemcsak keménykedik, hanem átfogó tervei vannak a menekültválság kezelésével kapcsolatban. Csakhogy a németországi Banz kolostorban ismertetett hatpontos terve inkább keltett meglepetést, mint elismerést. Eleve figyelemre méltó volt, hogy a német kancellárt adó Kereszténydemokrata Unió (CDU) bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) frakcióülésén hangzottak el Orbán javaslatai, alig néhány nappal azután, hogy a CSU vezetője keményen támadta a menekültügyben szerinte puha Angela Merkelt. Orbánnak a bajor CSU hagyományos szövetségese, s biztosan feltöltekezett a támogató környezetben. Mégsem tűnik jó ötletnek ennyire nyíltan állást foglalni Európa legbefolyásosabb politikusával szemben. Lehet vele vitatkozni, de talán nem a házon belüli kritikusa oldalán érdemes tenni.
Orbán javaslatainak sorában az első, hogy az uniós tagállamok vegyék át a teljesen lebénult Görögország határőrizetét. Halványan emlékezhetünk arra, hogy tavasszal a magyar kormány még azt állította: a legnagyobb menekültügyi nyomás alatt Magyarország áll. Ez már akkor sem volt igaz, és most végre sikerült is megérkezni a valóságba. Nem alábecsülve Magyarország terheit, az uniós országok közül a legnagyobb felületen Görögország érintkezik a válságzónákkal. Az uniós határőrizethez nem csak pénzre, hanem a fegyveres erők megmozdítására is szükség lenne, meg arra, hogy Görögország konkrétan ezt kérje.
A második pont azt kezdeményezi, hogy már a schengeni határokon kívül történjen meg a gazdasági bevándorlók és a menekültek szétválasztása. Ezt egyrészt valószínűleg senki sem ellenzi, olyannyira, hogy a korábbi német javaslatnak is része volt, hogy a menekültügyi eljárás kezdődjön meg már az Unión kívüli táborokban. Hozzá lehet tenni, hogy éppen Magyarország az, amely ezeket a kategóriákat összemossa, csak éppen abból a célból, hogy minél többeket elutasíthasson.
Orbán további javaslata volt, hogy minden uniós tagállam növelje a befizetését egy százalékkal, egyben csökkentsenek minden kiadást is egy százalékkal. Az így előálló hatalmas összeget lehetne a krízis kezelésére, egyebek mellett az Unión kívüli táborok finanszírozására fordítani. A javaslat egyszerű, ugyanakkor a fűnyíróelvszerű pénzelvonás politikailag nagyon is támadható szokott lenni. Ebből végül is az lett, hogy az Unió, illetve egyes tagállamok külön is támogatást nyújtanak a táborokat fenntartó országoknak, valamint az e táborokban dolgozó segélyszervezeteknek. Elismerve ezzel, hogy a menekültek túlnyomó többsége jelenleg is az Unión kívüli táborokban tartózkodik, szemben a “népvándorlásos” látomásokkal. Sokan közülük még az országhatárt sem lépték át, hanem saját országuk békésebb térségeiben összezsúfolódva belső menekültként tengetik napjaikat.
Orbán következő javaslata fontosnak tartja a kiemelt partnerséget Oroszországgal, ami a szíriai rendezés kapcsán merülhet fel. A napokban arról lehetett olvasni, hogy Oroszország a szír rendezésben játszott konstruktív szerep alakításával mozdulna ki az ukrajnai agressziója miatt köré vont karanténból. De persze olyan ajánlatot tenne, ami az Aszad-rendszer, és vele saját közel-keleti befolyása megerősítését vonná maga után. Hogy ebből mi lesz, az nyitott kérdés, viszont éppen a szerdai uniós csúcs előtt utasította el ezt a verziót a francia elnök. E ponthoz tartozik Törökország kiemelt partnerként kezelése is, amivel Orbán aligha mondott újat uniós vezetőkollégáinak. Közülük azonban sokakat zavar, hogy Törökország a kurdok rovására rendezné a szíriai helyzetet, és nem gondolják, hogy az Uniónak ehhez hallgatólagos támogatást kellene adnia.
A két legmeglepőbb Orbán-javaslat azonban csak most következik.
Az egyik, hogy a közös európai menekültügyi politika jegyében az uniós országok azonosan definiálják a biztonságos és nem biztonságos országokat. Éspedig úgy, hogy az uniós tagállamok és tagjelöltek legyenek mind biztonságosak. A szeptember 15-én életbe lépett magyarországi menekültügyi szigornak az az egyik alapköve, hogy a tagjelölt Szerbiát egyoldalúan biztonságos országnak minősítettük. Orbán most erre venné rá a többi európai uniós országot is. Ezzel az Unió a saját joga szerint úgy dönthetne, hogy rátolja a problémát Európa legszegényebb déli és keleti országaira, amelyek ezzel aligha tudnának megküzdeni.
Végül pedig Orbán, aki az európai kvótát “morális imperializmusnak” tartja – Európa végvári vitéze európai birodalmi törekvéssel vádolja Németországot, vagyis Orbán két irányban harcol a várfalon, ami igazán nem könnyű -, szóval, Orbán európai kvóta helyett egyenesen világkvótát javasolt a menekültek elosztására. A politikában nem szokatlan olyan javaslatot tenni, amiről a javaslattevő pontosan tudja, hogy nem lesz belőle semmi, viszont a visszautasítás kikényszerítésével megosztja a felelősséget.
Habár Orbán azzal hagyta el a csúcstalálkozó helyszínét, hogy hat javaslatából ötben született valamilyen döntés, a valódi eredmény az ő szempontjából valójában
hatból semmi.
Orbán javaslatára egyetlen döntést sem hozott az Európai Tanács. Ráadásul, amikor Orbán kifeszítette a lehetőségeket azzal, hogy vagy kerítés, vagy átengedjük a menekülteket Ausztriába, akkor az osztrák kancellár azt mondta: engedjük inkább át. Ezt Orbán nyilván nem akarja, lásd a katonák Beremendre rendelését csütörtökön, mert politikájának lényege, hogy ő leszigeteli Magyarországot. És ezt úgy kell tennie, hogy a kerítésből csak nem sikerül európai normát kovácsolnia – igaz, a szlovákok már megtanulták a leckét, és mobil gátrendszert telepítenek a déli, tehát történetesen a magyar határukra. Azt is meg kell említeni, hogy előző nap az uniós belügyminiszterek tanácskozásán Lengyelország az európai kvóta mellett szavazott, vagyis a visegrádi négyek elutasító álláspontjával éppen ennek az országcsoportnak a legerősebb tagja ment szembe.
A történetnek azonban ez még messze nem a vége. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke bírálta nem csak az állam- és kormányfők döntésképtelenségét, hanem a nyitott ajtók politikáját is. Lengyelországban egy hónap múlva választást tartanak, ahol a fő esélyes Orbán egyik legszorosabb európai szövetségese (igaz, egyben az oroszokkal való barátkozás legnagyobb ellenfele is). Németország szigoríthatja politikáját. Merkel, a nagy ingadozó, néhány héttel ezelőtti befogadáspárti nyilatkozatait és döntéseit most kivételes esetnek nevezte. Görögországban semmivel sem rendezettebb a helyzet, mint volt, közben Szerbia és Horvátország egymásnak passzolgatja a menekült embereket. Ebben a közegben emelkedhet még Orbán ázsiója.
Európa vezető politikusa azonban akkor sem lenne. Inkább olyasvalaki, aki megmutatja, mi az a szélső pont, ameddig Európában el lehet menni. Talán vannak, akik örülnek annak, hogy tágítja a játékteret, de az európai Békemenet talán még egy kicsit korai.
Végső soron, ha meg is erősítik az Európai Unión kívül található táborokat, és az unió, meg az Öböl-menti országok pénzéből sokkal jobb ellátás is biztosítható ezekben, valamint ha néhány tízezer vagy százezer (?) menekültet be is fogadnak Európába és Amerikába, a helyzet lényege akkor is ugyanaz marad.
Milliónyi emberről kell olyan országoknak gondoskodniuk, amelyek mindegyike szegényebb a legszegényebb európai uniós országnál. Lehet nekik sok pénzt adni erre a feladatra, de attól még ott is van helyi lakosság, nekik is van saját területük, ahol táborokat kell fenntartaniuk. Mi itt Európában tulajdonképpen azt várjuk el tőlük, hogy küzdjenek meg ők annak a feszültségnek a sokszorosával, amelyből a náluk sokkal jobb helyzetben lévők nem kérnek. Az Orbán által nyíltan meghirdetett nacionalista kurzus ennek az egyoldalú követelésnek a zászlóvivője. Lehet egy vezető önérdekű, de azt csak nem hiheti, hogy a környező térségek fokozódó bizonytalansága nem üt majd vissza ránk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >