Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Marosvásárhely 25 év után: a magyar lemmingek
„A magyarok elvégzik a magyar közösségen belül azt a munkát, amit a román nacionalizmus nem tudott elvégezni.” Parászka Boróka (hvg.hu):
Kereken huszonöt esztendővel ezelőtt véres események színhelye volt Székelyföld legnagyobb városa, Marosvásárhely. A Ceausescu diktatúrája alól frissen szabadult Romániában pattanásig feszültek az etnikai ellentétek, amelyeket vélhetően a titkosszolgálat is táplált, és szerepe volt abban a pogromban, amely több halálos áldozatot is követelt, és amelyben Sütő András író egyik szemére megvakult. Miként él együtt az emlékekkel a város, és az időközben megváltozott nemzetiségi összetételben ma hogyan élnek együtt románok és magyarok?
(…) Ma, amikor a lakosság számaránya megfordult, és valamivel több román él már itt, mint magyar, több a magyar egyetemi hely, mint ahány jelentkező akad. Az önkormányzat – kisebb-nagyobb nyomásgyakorlás hatására ugyan – tesz a kétnyelvűségért: sokszor egészen vicces, hibás magyar feliratok jelennek meg a román szövegek mellett. Mindaz, amit 1990-ben a tömeg akart, és még annál sokkal többet, teljesült. Csak éppen a magyar közösség fogyott, erőtlenedett el.
Ki a hibás?
A románok? Ma, azok a románok, akik akkor az utcára vonultak, feliratokat téptek le, kirakatokat törtek be már mind eltűntek. Akik közülük élnek, többségében perifériára szorult, csalódott nyugdíjasként nem értik a világot, ami körülöttük van. Fiaik és unokáik zöme külföldre ment, és most harcos képviselői az elfogadásnak, a nacionalizmusellenességnek Európában, ott ahol kisebbségként, szociálisan kiszolgáltatottként megbélyegzik őket. Vagy éppen sikeres világpolgárok, akik nem beszélik az etnikai konfliktusok nyelvét, nem is értik már azokat. Az itthon maradó fiúk és unokák pedig jól megtanulták, hogy egyszerűbb kiegyezni kisebbségi kérdésekben, fenntartani az esélyegyenlőség látszatát, mint konfliktusokat erősíteni. A magyarok elvégzik a magyar közösségen belül azt a munkát, amit a román nacionalizmus – utcai verekedés, Sütő András elleni támadás, gyilkosságok, vandalizmus ide vagy oda – nem tudott elvégezni.
Ma a marosvásárhelyi magyarok sem tudnának egy olyan szolidaritási akciót megszervezni, amilyen a 25 évvel ezelőtti gyertyás-könyves felvonulás volt. Ehhez túlságosan sok a Magyarországról beszivárgó konfliktus, és sok az elmúlt két és fél évtized alatt felgyűlt egymással szembeni sértettség, elégedetlenség, gyanakvás. A gyertyás-könyves felvonulás résztvevői és leszármazottaik nem a románokkal, hanem egymással nem tanultak meg együtt élni. A rendszerváltás utáni traumákat sem dolgozták fel, és azóta nincs is semmiféle mondanivalójuk magukról maguknak, vagy éppen a románoknak. Egy kísérlet volt két évvel ezelőtt a szimbolikus revansra, amikor az úgynevezett Autonómia-tüntetés résztvevői végigmeneteltek az egykori verekedés helyszínein. A felvonulók közé masszívan bedolgozta magát a Jobbik, sok-sok olyan gesztus-mondat felbukkant, ami gyanakvást, visszatetszést keltett. Idén már nem engedélyezte a felvonulást az önkormányzat, csak a Székely Vértanúk terénél lehetett gyülekezni. Erre a rendezvényre pedig már alig mentek el: érdektelenné vált vagy az autonómiatüntetés, vagy a szimbolikus politizálás. Vagy az elővigyázatos, rafinált önkormányzaton nem találtak fogást a rendezők. Vagy, és ez a legvalószínűbb: elmúlt már a tüntetések kora. Nincs mód, és nincs is miért revansot venni.
Marosvásárhely főterén elegáns ügyvédek, üzletemberek dolgoznak. Sok a magyar turista, a magyar egyetemista, sőt a Magyarországról ide költöző is: a magyar menekülési útvonalba esik Marosvásárhely is. Az innen eltávozottakra, az egykori áldozatokra, indulatokra nem emlékszik a mai város. Nem is akar emlékezni. Pedig előbb-utóbb emlékművet kell annak állítani, hogy ebben a rózsákkal sűrűn teleültetett városban, Románia, Kelet-Európa közepén egymást ölték szomszédok, kollégák, ismerősök.
Ma tartja magát az 1990-től érlelt status quo. “Frontvárosként” emlegetik Marosvásárhelyet. A városi legenda szerint azért kerülik el a korrupciós botrányok ezt az önkormányzatot (miközben az egész ország letartóztatási lázban ég), mert itt érinthetetlen a román polgármester, aki így-vagy úgy, de mégis balhémentessé teszi ezt a száraz polgárháborús övezetet. Mert itt, a felvirágozott parkok mentét a magyarok, meg a románok azért külön útvonalakon járnak, külön kocsmákban isznak, és minden lépésüket a másikhoz mérik.
Marosvásárhely kis tragédiája sűrítése mindannak, amit a kisebbségpolitika, a magyar kormányzati politikák kudarcként felhalmoztak máig. A közösségi célvesztésen, lemaradáson, tartalmi kiüresedésen, azon, hogy a magyar közösség saját magával nem tud mit kezdeni nem segítettek az autonómia elképzelések, a kettős állampolgárság, egyik kisebbségi intézmény létrehozása a másik után. Most ott tartunk, hogy van mivel, van kinek, van hol, van mikor, de senki sem tudja a választ: minek, miért?
Mára csak egy valami emlékeztet a hajdani gyilkosságokra. Március elején itt, a frontvárosban megerősítik a rendőri jelenlétet. Egymást érik az őrjáratok: ez a silbakolás tart heteken át. A tetthelyre azért, fél szemmel, önkéntelenül mindenki visszapillant. Miért? Ki mit tud? Mitől fél?
Néhány napja egy edzőteremben – a modern polgárság szent terében – románok beszélgettek erről. Te tudod, miért van ennyi rendőr? – kérdezte egy román. Március van, ilyenkor a magyarok megindulnak – válaszolta egy másik román. De miért? – kérdezett vissza a másik román.
Kedvem lett volna megmagyarázni. Mert a magyarok már csak ilyenek. Időnként, amikor eljön az ideje, mondjuk márciusban, megindulnak, mint a lemmingek. És ha lennének sziklák, és nem csak ilyen lankás dombok, mint erre, meg lenne tenger, akkor kollektíve le is löknék magukat meg egymást. Rituális ön- és közgyilkosság. De nincsenek sziklák, nincs tenger. Csak a magyarok vannak még, igaz populációjuk fogyatkozik.
Aztán mégsem válaszoltam. Viszont emelt fokozaton tekertem a szobabiciklit.
Következő cikk: A fideszes struccok, a jobbratolódás és ismét az M1
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >