2021. március 9. kedd
Ma Franciska, Fanni névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Marosvásárhely 25 év után: a magyar lemmingek

„A magyarok elvégzik a magyar közösségen belül azt a munkát, amit a román nacionalizmus nem tudott elvégezni.” Parászka Boróka (hvg.hu):

Kereken huszonöt esztendővel ezelőtt véres események színhelye volt Székelyföld legnagyobb városa, Marosvásárhely. A Ceausescu diktatúrája alól frissen szabadult Romániában pattanásig feszültek az etnikai ellentétek, amelyeket vélhetően a titkosszolgálat is táplált, és szerepe volt abban a pogromban, amely több halálos áldozatot is követelt, és amelyben Sütő András író egyik szemére megvakult. Miként él együtt az emlékekkel a város, és az időközben megváltozott nemzetiségi összetételben ma hogyan élnek együtt románok és magyarok?

(…) Ma, amikor a lakosság számaránya megfordult, és valamivel több román él már itt, mint magyar, több a magyar egyetemi hely, mint ahány jelentkező akad. Az önkormányzat – kisebb-nagyobb nyomásgyakorlás hatására ugyan – tesz a kétnyelvűségért: sokszor egészen vicces, hibás magyar feliratok jelennek meg a román szövegek mellett. Mindaz, amit 1990-ben a tömeg akart, és még annál sokkal többet, teljesült. Csak éppen a magyar közösség fogyott, erőtlenedett el.

Ki a hibás?

A románok? Ma, azok a románok, akik akkor az utcára vonultak, feliratokat téptek le, kirakatokat törtek be már mind eltűntek. Akik közülük élnek, többségében perifériára szorult, csalódott nyugdíjasként nem értik a világot, ami körülöttük van. Fiaik és unokáik zöme külföldre ment, és most harcos képviselői az elfogadásnak, a nacionalizmusellenességnek Európában, ott ahol kisebbségként, szociálisan kiszolgáltatottként megbélyegzik őket. Vagy éppen sikeres világpolgárok, akik nem beszélik az etnikai konfliktusok nyelvét, nem is értik már azokat. Az itthon maradó fiúk és unokák pedig jól megtanulták, hogy egyszerűbb kiegyezni kisebbségi kérdésekben, fenntartani  az esélyegyenlőség látszatát, mint konfliktusokat erősíteni. A magyarok elvégzik a magyar közösségen belül azt a munkát, amit a román nacionalizmus – utcai verekedés, Sütő András elleni támadás, gyilkosságok, vandalizmus ide vagy oda – nem tudott elvégezni.

Ma a marosvásárhelyi magyarok sem tudnának egy olyan szolidaritási akciót megszervezni, amilyen a 25 évvel ezelőtti gyertyás-könyves felvonulás volt. Ehhez túlságosan sok a Magyarországról beszivárgó konfliktus, és sok az elmúlt két és fél évtized alatt felgyűlt egymással szembeni sértettség, elégedetlenség, gyanakvás. A gyertyás-könyves felvonulás résztvevői és leszármazottaik nem a románokkal, hanem egymással nem tanultak meg együtt élni. A rendszerváltás utáni traumákat sem dolgozták fel, és azóta nincs is semmiféle mondanivalójuk magukról maguknak, vagy éppen a románoknak.  Egy kísérlet volt két évvel ezelőtt a szimbolikus revansra, amikor az úgynevezett Autonómia-tüntetés résztvevői végigmeneteltek az egykori verekedés helyszínein. A felvonulók közé masszívan bedolgozta magát a Jobbik, sok-sok olyan gesztus-mondat felbukkant, ami gyanakvást, visszatetszést keltett. Idén már nem engedélyezte a felvonulást az önkormányzat, csak a Székely Vértanúk terénél lehetett gyülekezni. Erre a rendezvényre pedig már alig mentek el: érdektelenné vált vagy az autonómiatüntetés, vagy a szimbolikus politizálás. Vagy az elővigyázatos, rafinált önkormányzaton nem találtak fogást a rendezők. Vagy, és ez a legvalószínűbb: elmúlt már a tüntetések kora. Nincs mód, és nincs is miért revansot venni.

Marosvásárhely főterén elegáns ügyvédek, üzletemberek dolgoznak. Sok a magyar turista, a magyar egyetemista, sőt a Magyarországról ide költöző is: a magyar menekülési útvonalba esik Marosvásárhely is. Az innen eltávozottakra, az egykori áldozatokra, indulatokra nem emlékszik a mai város. Nem is akar emlékezni. Pedig előbb-utóbb emlékművet kell annak állítani, hogy ebben a rózsákkal sűrűn teleültetett városban, Románia, Kelet-Európa közepén egymást ölték szomszédok, kollégák, ismerősök.

Ma tartja magát az 1990-től érlelt status quo. “Frontvárosként” emlegetik Marosvásárhelyet. A városi legenda szerint azért kerülik el a korrupciós botrányok ezt az önkormányzatot (miközben az egész ország letartóztatási lázban ég), mert itt érinthetetlen a román polgármester, aki így-vagy úgy, de mégis balhémentessé teszi ezt a száraz polgárháborús övezetet. Mert itt, a felvirágozott parkok mentét a magyarok, meg a románok azért külön útvonalakon járnak, külön kocsmákban isznak, és minden lépésüket a másikhoz mérik.

 

Marosvásárhely kis tragédiája sűrítése mindannak, amit a kisebbségpolitika, a magyar kormányzati politikák kudarcként felhalmoztak máig. A közösségi célvesztésen, lemaradáson, tartalmi kiüresedésen, azon, hogy a magyar közösség saját magával nem tud mit kezdeni nem segítettek az autonómia elképzelések, a kettős állampolgárság, egyik kisebbségi intézmény létrehozása a másik után. Most ott tartunk, hogy van mivel, van kinek, van hol, van mikor, de senki sem tudja a választ: minek, miért?

Mára csak egy valami emlékeztet a hajdani gyilkosságokra. Március elején itt, a frontvárosban megerősítik a rendőri jelenlétet. Egymást érik az őrjáratok: ez a silbakolás tart heteken át. A tetthelyre azért, fél szemmel, önkéntelenül mindenki visszapillant.  Miért? Ki mit tud? Mitől fél?

Néhány napja egy edzőteremben – a modern polgárság szent terében – románok beszélgettek erről. Te tudod, miért van ennyi rendőr? – kérdezte egy román. Március van, ilyenkor a magyarok megindulnak – válaszolta egy másik román. De miért? – kérdezett vissza a másik román.

Kedvem lett volna megmagyarázni. Mert a magyarok már csak ilyenek. Időnként, amikor eljön az ideje, mondjuk márciusban, megindulnak, mint a lemmingek. És ha lennének sziklák, és nem csak ilyen lankás dombok, mint erre, meg lenne tenger, akkor kollektíve le is löknék magukat meg egymást. Rituális ön- és közgyilkosság. De nincsenek sziklák, nincs tenger. Csak a magyarok vannak még, igaz populációjuk fogyatkozik.

Aztán mégsem válaszoltam. Viszont emelt fokozaton tekertem a szobabiciklit.

2015. március 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európának egyre inkább tele van a hócipője Orbán Viktorral

Magyarország már eddig is Moszkva szekerét tolta, amikor az EU-ban és a NATO-ban fékezte az ukránok >

Tovább

A casus belli a jogállami mechanizmus volt

Az egyik legjobb amerikai Magyarország-szakértő szerint immár nekimennek Orbán Viktornak az európai partnerek, miután a politikus >

Tovább

Orbán megtapasztalja, milyen az, amikor egyedül van, mint az ujja

Az EPP-ben Orbán mögé a végén már csak Janša és Kurz sorakozott fel, de ezek után >

Tovább

Vajon túléli a nemzet Orbán Viktort?

Bár a magyarok annyi mindent átvészeltek az eltelt évezred során, így háborúkat, elszigeteltséget és idegen megszállást, >

Tovább

Káosz és botrány

A tömeges "oltakozás" azokban az országokban sikeres, ahol teljesen digitalizálták a rendszert, amely így önállóan működik. >

Tovább

Orbán Viktor kifogy a barátokból a legfelső szinten

Hogy jobbnak látta kiléptetni képviselőit a kereszténydemokrata frakcióból, még mielőtt felfüggesztik azok jogait, az arra utal, >

Tovább

Mellékhatások

Ilyen a magyar ember, rátarti, büszke, karakán. Amelyik kocsmából kihajítják, abban ő egy percig se marad >

Tovább

A CDU-CSU mind a 29 képviselője Orbánék ellen szavazott

A mostani szavazásból kitűnik, hogy a magyar kormányfő mellett már csak 6 osztrák néppárti képviselő tartott >

Tovább

Amikor kiteszik Orbán szűrét

Ez azt jelenti, hogy Magyarország jelentős uniós alapoktól esik el, pedig azokra igen-igen nagy szüksége van. >

Tovább

A kasza hamarosan a hetilapokat is elérheti

A Posta bejelentése egy mellékmondatban már tartalmazta a fenyegetést, hogy a kasza hamarosan a hetilapokat is >

Tovább

Orbán tűszúrásai az EU ellen

Brüsszel csak magát okolhatja, hogy ilyen lehetőséget kínál fel a vetélytársaknak. De hogy most Ausztria és >

Tovább

Fidesz-Néppárt Saga mindörökké

Orbán valószínűleg éppen akkor szakít a kereszténydemokratákkal, amikor Merkel is távozik a színről. Hogy a kancellár >

Tovább