Ma Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Lendületben
Öreg Dezső
Nem tudom, észrevették-e, de sokkal jobban élünk, mint eddig. Legalábbis ezt az üzenetet hordozza a miniszterelnök minapi tv-interjúja. Amikor is azt nyilatkozta, ki sem meri mondani, milyen jó eredményeket hoztak az eddigi gazdasági intézkedések. Mármint a kormány huszárvágásai. Nekem erről valahogy csak a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, a közjegyzők meg az ügyvédek jutnak eszembe, de biztos elfogult vagyok.
Egyenesen kellemetlen ismertetni ezeket az eredményeket – mondta kedvenc televíziójában, a rózsaszínűben, a kormányfő. Nem is furcsállom, hogy valamiféle kettős érzés jelentkezett nála. Az emberben mindig felmerülhet ilyen, amikor váratlan dologgal szembesül. Az, hogy Szerbiában az átlagfizetés meghaladja a 49 ezer dinárt, nemcsak váratlan, hanem egyenesen döbbenetes adat. Mert ez már eléri a 400 eurós szintet, ami majdnem egyenlő a görög minimálbérrel. Az eddigi görög minimálbérrel. Most majd az ottani új kormány csodatevő hatására duplája lesz, de ez nem az az út, amelyen mi járunk. Ezt is a mi miniszterelnökünk mondta. Sokat mond mostanában (is). Sokat és gyakran. De hát ez a kormányfők dolga. Itt a Balkánon. Máshol csak alkalomadtán szólalnak meg, itt viszont gyakori az alkalom. Így van ez, az ezeregy televízió országában, ahol esténként versengenek a miniszterelnök szaváért. Meg mosolyáért. Ő pedig nem tud nemet mondani. Az ember esendő. Tehát Szerbiában az átlagbér meghaladja a 49 ezer dinárt. Csak azt nem monda a miniszterelnök, hányan kapnak ekkora átlagfizetést. Többen vagy kevesebben, mint néhány hónappal korábban. Nem is értem, miért sztrájkolnak a tanárok, amikor ilyen tisztességesek a keresetek az országban. Nem létezik, hogy pont az övéké lóg ki a sorból.
A kormányfő azonban azért kormányfő, hogy tudja a választ is. Mármint arra a kérdésre, miért ilyen lendületes a fejlődés országunkban. El is árulta. Mert a munkaügyi felügyelők az eddiginél komolyabban dolgoztak és az adóellenőrök is odaadóbban álltak hozzá a munkához. Meg van tehát fejtve a fellendülés titka. Csak a felügyelőségekre kell összpontosítani. A költségvetési politika a vártnál jobb eredményt hozott. Tavaly decemberrel bezárólag óriási a megtakarítás, így hat és fél százalékosra sikerült visszaszorítani a költségvetési hiányt a várt vagy tervezett nyolc és fél helyett. Hogy mindennek mi köze az átlagbérhez? Biztos tudja a miniszterelnök. Az is nagyon jó hír, hogy az idei január, amely éppen utolsó előtti estéjét múlatta akkor, amikor a kormányfő megvigasztalta a nemzetet, tehát a január az utóbbi évek legjobb januárja volt. Bevételek és kiadások tekintetében egyaránt. Nem tudom, észrevették-e. Mert sokkal nagyobb a bevétel és erőteljesen, látványosan csökkent a kiadás. Ezek után nem kell újabb szigorító intézkedésektől tartani. Ezt is a miniszterelnök mondta. Úgy fogalmazott, nem lesznek újabb súlyos rendszabályok. Nincs veszteség, hanem bevételi többletet jegyeztünk. Még jó, hogy mindez összeegyeztethető a 6 és fél százalékos havi költségvetési hiánnyal. Meg nőtt az áfabevétel is. Ami azt jelenti, hogy nem csökkent a vásárlóerő – magyarázta az első a miniszterek között. Volt egy fél mondata, amely egy kicsit megingathatta az emberben a töretlen lendületet, nevezetesen, hogy az idén csupán 1 milliárd 200 millióval vagy max 1 milliárd 300 millióval adósodunk el. Gondolom, euróban számol az ember, hiszen Szerbiában a napi bevásárláson felüli összeget már mindenki abban mondja. Megingathatta volna a lendületet, ha nem vigasztalná – az embert – az a tény, amelyet ugyancsak a kormányfő hozott a nemzet tudtára, hogy több pénzt adtunk vissza, mint amennyit kölcsönkértünk. Ha ezen az úton haladunk, miért térnénk le róla, kérdezem én, tehát ha folytatjuk ezen az úton és kitartunk a reformok mellett, mondta a miniszterelnök, akkor néhány éven belül – ő egy-két évet jósolt – tehát akkor Szerbia lesz a térség egyik legjobb országa. Ilyen a nemzetközi pénzintézetek felmérése is – tette hozzá.
Mindennek ellenére továbbra is takaréklángon tartja a kormányátalakítás gondolatát. Amit akkor szokott erősebbre csavarni, amikor más, súlyosabb dolgokról tereli el a figyelmet. Most ezt azzal nyomatékosította, hogy saját, őminiszterelnöki pozícióját is kérdésessé tette. De azért megnyugtatóan hangzott, hogy ez a döntés mégiscsak rajta múlik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >
Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője
A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >
Az autokraták titokban imádják a világjárványt
Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >
Nyugi!
Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >
Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene
Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >
Az eltűnt vírus nyomában
A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >
Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon
Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >
A vírus: háború és béke
A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >
Újra előkerült a diktátor elnevezés
A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >
Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?
Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >
NER-puccs
Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >
Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok
A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >