2024. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Liebe Tante Elza!

Fröhliche Weihnachten und ein glückliches neues Jahr!

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Liebe Tante Elza!

„Keleti sárga emberek fogják meghódítani a világot, és inni fognak a Morava vizéből.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Remélem, nem írtam hibásan, már egészen kiment a fejemből a német grammatika, így van ez, ha az ember nem gyakorolja a nyelvet. De hol is gyakorolnám, amikor idestova tíz éve, hogy Nálatok jártunk Bécsben, mert voltál olyan kedves, drága Elza tanti, és meghívtál bennünket. Képzeld, azóta ki se mozdultunk a városunkból, legfeljebb a közeli anyaországi termálfürdőbe ruccanunk át évente egyszer-kétszer, többre nem futja. Náluk is minden rettenetesen megdrágult, az ember kétszer is meggondolja, hogy beüljön-e ebédelni a Szép juhászné kertvendéglőbe, mert már két adag pacalpörkölt is anyagi csődbe dönthet bennünket. Ami pedig a kedvencem, pláne galuskával. Hol vannak már azok az idők, amikor Esterházy rostélyost rendeltünk vajas burgonyával, és debrői hárslevelűvel öblítettük le. És mindezt a mellényzsebből fizettük ki! (...)

Hogy meddig kell így garasoskodnunk? Hivatalosan nem mondták, de az illetékes tárcavezető épp tegnap kotyogta ki, hogy három évig biztosan nem oldják fel a korlátozást, mert ez egy igen lelkiismeretes kormány, amely alaposan rendbe akarja tenni a dolgokat. Ne mondja az utánuk jövő garnitúra, hogy fél munkát végeztek. Ezért nekünk is hosszabb távlatban kell gondolkodnunk, igazodni a körülményekhez. Melyeket a súlyos világgazdasági helyzet teremtett. Nem egészen értem, hogy más országokat miért nem sújt annyira a világgazdaság, mint minket? Például a ti országotokat. Hogy csinálja a ti kormányotok, hogy nem kell hozzányúlni sem a fizetésekhez, se a nyugdíjakhoz? És miért csak mi kullogunk az utolsó helyen az egész régióban a fizetések tekintetében? De hát én sem vagyok közgazdász, nem értek hozzá. Biztosan van rá bölcs magyarázata a kormánynak.

De azért nem annyira sötét a helyzet, ahogyan talán a levelemből következtetnél, drága Elza tanti. Sanyarú körülményeinktől eltekintve kívülről szemlélve egészen normális államnak tűnhet ez az ország, az ősszel például még olyan díszes katonai parádét is rendeztünk az orosz elnöknek, hogy azt még ti is megirigyelhettétek volna! Volt ott minden, harckocsik felvonulása, légi bemutató, ünnepi szónoklatok, mint egy egészen szolid anyagiakkal rendelkező országban. Azt mondják, muszáj volt megtartani az oroszok miatt, amiért ide hozzák a Déli Áramlat gázvezetéket, ami mesés bevételt jelent nekünk. Sajnos, később kiderült, hogy az áramlatból nem lesz semmi, mert az oroszok borsot akarnak törni az uniósok orra alá, ezért Törökországba viszik a gázt. De a parádé, pechünkre, már lezajlott. A számlákat ki kell fizetni, egy egészen kicsi részben az én nyugdíjamból.

Ha valakit hibáztathatunk a felesleges költségekért, akkor az csakis Brüsszel, szépen megmondta az itteni orosz nagykövet. Olyan durvák, hogy folyton gonoszkodnak az oroszokkal, akik pedig a mi legjobb barátaink. Így mi isszuk meg az ő disznóságaik levét.

Persze, ilyen melléfogást, mint amilyen díszszemle megrendezése volt, más államférfiak is elkövetnek, a mi elnökünk se látnok, hogy előre tudja, hol fog megbotlani. Mert neki is csak két lába van, nem négy, mint a szólásbeli lónak... Pedig róla aztán tényleg elmondhatjuk, hogy igazán szívén viseli a nemzet sorsát, még a múlt századi csillagjósok jövendöléseit is áttanulmányozta, hogy megtalálja a helyes utat országa számára. A kínai kormányfőt is valószínűleg azért hívta meg, mert egy híres jövendőmondó már kétszáz évvel ezelőtt megjósolta, hogy keleti sárga emberek fogják meghódítani a világot, és inni fognak a Morava vizéből. Nem tudni, hogy a pekingi vendég tényleg belekortyolt-e a Moravába, amikor itt járt, de állítólag mesés hiteleket ígért az országnak. Ha már ekkora megtisztelésben lehetett része, hogy fogadta őt az elnökünk, és a sárga bőrszínével példálózott. Látszott rajta, hogy határozottan jólesett neki ez a megkülönböztetés. Egészen biztos, hogy ilyesmit még sehol a világon nem mondtak neki.

Szóval így élünk mi mostanában errefelé, kedves Elza tanti. Kicsit szerényebben, mint ahogyan korábban megszoktuk, de legalább nem unatkozunk.

Ennek jegyében kívánunk Nektek meghitt karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt! Reméljük, hogy hozzánk se lesz mostohább 2015, vagy legalábbis nem sokkal mostohább, mint az óév.

Ölel Benneteket:

Béla

2014. december 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

“Soha sem késő”

Az új Bizottság demokráciáért és jogállamért felelős biztosa bejelentette: hajlandó esélyt adni az Orbán-kormánynak, hogy az >

Tovább

Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora

A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >

Tovább

Valóban csak a gazdaság?

A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >

Tovább

Trump nevetséges állásfoglalása

Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >

Tovább

Ki veszi át Szíria irányítását?

Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >

Tovább

Mindenszentek napja Újvidéken

A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >

Tovább

A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet

Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál.  Hogy a lázadók >

Tovább

Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz

Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >

Tovább

Hogyan borít Orbán kihívója

Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >

Tovább

Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál

Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >

Tovább

A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában

Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >

Tovább

Ez már nem a gyerekekről szólt

Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >

Tovább