2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (16.)

Beszélgetés Bandi-Ferkó édesanyjával

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (16.)
Szorcsik Kriszta

Szorcsik Kriszta. Egy tünemény. Egy zentai lány, aki minden előítéletet legyűrve, saját erőből és tehetségből már sokra vitte. Még is szerény maradt és csodálatosan szép. Szebb, mint valaha. Olyan 20-30 évekbeli egyedi vagány, aki ha valahol megjelenik, minden szempár követi mozdulatait.

Az anyaság csak segített. Ma már egy érett nő ül mellettem, a valamikori rakoncátlan és bohém kislány helyett, akinek sűrű, hosszú, göndör haja most egy szerep miatt a múlté. De rövid hajjal is babonáz, ahogy az ember szemébe néz. A Laki koncert előtt, természetesen a Mojo teraszán beszéltük meg a találkozót, miután délelőtt a rendőrségen összefutottunk, ahol mindketten hivatalos ügyeinket intéztük. Én, amikor felismertem, tíz év után, örömömben a nyakába ugrottam és már nem érdekelt hol vagyok, csak vele foglalkoztam, amíg az útlevelemet készítették. Meg is róttak érte, de még nem vették el, most csinálják, na meg az idők is változtak. Ülök és nézem, gyönyörködöm, amíg rám nem szól, hogy most már elég!

– Meséltem már neked, hogy apádtól, a messze földön híres Colostól, kaptam életem legváratlanabb és legnagyobb pofonját? – váltok hirtelen témát, mire ő elmosolyodva közli:

– Nagyon sokszor mesélted, de biztosan ki is érdemelted – és legyint egyet, közben az a pofon de sokat volt vita tárgya, amikor összefutottam az apjával, akivel együtt rúgtuk a bőrt a Zenta híres csapatában. Bántotta az öreg Colost, hogy ártatlanul szájon vágott egyszer a fürdőben, miután epés megjegyzésére „De jól játszottál Sáfráááány!” én így reagáltam: „Majd te most kimész és magad is megmutatod…” – de nem volt időm a mondatot befejezni, mert a vízsugár alatt akkora maflást törölt le, hogy azóta is csillagokat látok, ha eszembe jut. Sóti Misi meg csak a mutató úját a szájára téve figyelmeztetett, hogy egy szót se többet. Erre Colos, mint aki jól végezte dolgát, elment lejátszani a második félidőt.

– Igazad van. Hagyjuk a rég múltat. De ami téged illet, mesélj, hogyan kerültél fel Pestre?

– 2004-ben kerültem fel a Bárkához. Hívtak. Láttak néhány darabban játszani, Csányi János nyitott Újvidék felé, és felfedezett. Azóta itt/ott vagyok.

– Elfogadtak? Befogadtak? A palesztin szindróma?

– Ezen már mind túl vagyok és igazából ma már nem is érdekel. Amióta megszültem fiamat, pláne nem, mert az igazat megvallva, nem volt könnyű, főleg az elején, de ma már nem pazarolhatom az energiám másokra, különböző véleményekre, elvárásokra. Járom a saját utam.

– Szeretném megismerni az igazit, a szerencsés embert, a férjedet, aki anno érdekes módon, amolyan Krisztás rendezésben vezetett az oltár elé és valami egyedi módon, a Tiszán, hajóval érkeztetek a Csárdán tartott „lakodalomba”. De sajnálom, hogy nem voltam jelen.

– Most szerencsés vagy, mert Zentán van ő is. A régi Szorcsik-házat renováljuk, és holnap délelőtt szívesen látunk.

– Hogy érzi itt magát?

– Nagyon jól, szeret itt. A budapesti nyüzsgés és rohanás után itt még mindig lehet pihenni. Ő, Seress Zoltán, jelenleg a Bárka Színház igazgatója. Közismert, és jó fej. De majd erről győződj meg magad, személyesen.

– Már alig várom, így a neve nekem nem mond semmit, látnom kell, tudod milyen a név és arcmemóriám? Csak a legjobbak és legrosszabbak megjegyezve!

Kicsit elgondolkoztam, ugyan milyen lehet ez az ember és ezt nem is akartam hangosan kifejteni, mert az igazat megvallva, nagyon féltem Krisztát. Amit ő eddig gyerekként, majd serdülő lányként átélt, az sok még egy elefántnak is, nem egy törékeny szívnek. Ezért a koncert előtt gyülekező sok ismerős üdvözlésébe csaptam át, mint elterelő hadművelet.

– Hogy lettél te egyáltalán színész? – terelem vissza medrébe a beszélgetést a legváratlanabb pillanatban.

– Ha hiszed, ha nem, ez egy nagy konfliktusnak indult. Én nagyon komolyan atletizáltam, futottam és távolugrottam. A jövő nagy reménysége, a gének nem vésznek el… és akkor jött egy szerep, és már csak a színpad érdekelt, a főiskola, majd meghívás Budapestre, és a többi már magától alakult… Most, hogy anya lettem, a 15 hónapos Bandi-Ferkó körül forog a világ.

Már nem én vagyok a fontos, kezd minden letisztulni, úgy érzem megértem és az a biztonság, amit férjemtől kapok, az mindentől fontosabb. Látod most is ő vigyáz a gyerekre, tudom, hogy nagyon jó apa lesz, most még pici a gyerek, de eljön az ő idejük is.

– A szerepek?

– Volt belőlük bőven, de erről ne most beszélgessünk. A Hamvas darabban, Karnevál, hét nő külön szerepét játszom el, és ezek mind sajátos jellemek, izgalmas kihívás volt. Most meg a Dogville-ben játszom, ezért vágattam le a hajam… De ezt majd magad is megnézed… ha van kedved, szívesen látunk a színházban.

– Alig várom, izgalmas lesz, az biztos. De előbb a holnapi találkozás reményében bízom.

Másnap, hajnali fekvés, korai kelés, elindultam a Szorcsik-házba. A teraszon hatalmas meglepetés.

– Honnan ismerlek? Jó ember. De ismerős vagy… csak, nem ugrik be… – mire kisegít az udvaron ácsorgó ismerősök egyike: Csak szex és más semmi – és ekkor a fejemhez kapok, a kanadai pali, hát te lennél a Seress?

– Igen, én lennék… – válaszolja szerényen és kezet szorítunk. Megnyugszom. Kriszta révbe ért.

Ez számomra egyértelmű. A családi házat újítják fel, Kriszta körbevezet, és egy hatalmas szobában rám néz: – Ez lesz az én magán színházam. Itt majd azt játszom, amihez éppen kedvem lesz – és egy olyan mosoly kerekedik az arcára, ami a védjegye is egyben. Olyan, csak Krisztás.

A jövőről nem hajlandó beszélni, az majd jön magától, a szerepekről sem, egyelőre a kisfia az, aki minden energiáját leköti.

– Apád de büszke lenne most rád!- jegyzem meg, mire ő elréved a távolba és halkan jegyzi meg:

– Bizony, az lenne…

Majd Bandi-Ferkót is meglesem, éppen ébredezik, fülig a szája, mosolyog, gügyörészik, amíg édesanyja magasba emeli, és megcsókolja.

Kicsin múlott, hogy könnyeim nem csordultak ki, gyorsan búcsút intek és elhajtok az osztályomhoz, akik már Adán várnak. Csak másfél órát kések, de most nincs lelkiismeret furdalásom.

Igazolt.

A rikkancs ismét jelenti (17.)

2009. szeptember 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2012. szeptember 16. 16:30:28

Milyen érdekes az élet? Éppen ma találkoztam vele és Seress Zoltánnal, a férjjel, amint zentai házuk teraszán üldögéltek, közben Kriszta ebédet főzött.És a mai napon pont Ő került sorra előző írásaim után, hogy feltegyem a Facebookra. Nincsenek véletlenek, vagy valaki nagyon komolyan irányítja a dolgok menetét. Olyan jót beszélgettünk közben...egészen feldobódva érkeztem meg Szegedre.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább