Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Búcsú Észtországtól
„Orbán azokkal akar kapcsolatokat fenntartani, csakis azokkal, akik hozzá hasonlóak.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Tulajdonképpen még mindig él bennünk valamilyen megbocsáthatatlan naivitás azzal a valósággal szemben, ami körülvesz minket. Gyakorta feltételezünk egyszerű ésszerűtlenséget egyes botrányos döntések mögött, s meg sem fordul a fejünkben, hogy azokban mégis működhet valamilyen ésszerű – ámbátor persze alantas erkölcsű – logika. A Mandiner nevű konzervatív e-újság főszerkesztő-helyettese – akivel, úgy vélem, sokkal több minden köt össze, mint amennyi elválaszt – rendkívül óvatos cikkben bírálta a kormányt, amiért az „ésszerűtlenül” feladni látszik az észtekkel eddig kiválóan működő kétoldalú kapcsolatot. Igen, szerintem is rendkívül rossz a döntés, de nem ésszerűtlen.
Mint tudjuk, pár hete Budapesten bejelentették: egyebek mellett megszüntetik észtországi nagykövetségünket. De csak most, hogy a tallinni kormány meghozott egy egyértelmű politikai döntést saját missziója budapesti bezárásáról, jutottunk el oda, hogy felmérjük a lépés igazi politikai súlyát.
Bezár tehát a magyar nagykövetség Észtországban, és egyidejűleg megnyitunk egyet a dél-amerikai Ecuadorban. Mi indokolja az egyiket, s mi a másikat?
Észtország fontosságát a bilaterális relációban számos körülmény indokolta eddig is.
Egyrészt kulcsállamnak számít a finnugor kulturális segélymissziók területén, s a Szovjetunió megszűnését követő időkben Tallinn volt az, amelyik Helsinkinél és Budapestnél is többet tett annak érdekében, hogy az orosz területen élő rokon népek ne tűnjenek el végérvényesen.
Fontos és kezdeményező szerep jutott az országnak az uniós csatlakozást követően az EU keleti szomszédságpolitikájában. Mint térségi állam, diplomáciája kiemelt feladatokat kapott a belorusz és részben az ukrán demokratikus civil kezdeményezések gyámolítása terén.
Megkerülhetetlen volt annak a katonai monitoring rendszernek a működtetését illetően is, amelyet az Egyesült Államok telepített a térségbe részben az iráni rakétafenyegetés, később pedig az erre mintegy „rátelepedő” orosz stratégiai fegyverkezési offenzíva feltartóztatása miatt.
Egy nemzeti-kulturális, egy uniós és egy NATO-szövetségesi elem kötötte össze eddig Magyarországot Észtországgal. A nagykövetségek bezárása és a kapcsolatoknak a magyar döntést követő lefokozása ezeket a kötelékeket jelentősen szétzilálta. Talán csak nem azért, mert mindhárom említett stratégiai szerepkör keresztezte Vlagyimir Putyin új, a Nyugattal szembeni politikai céljait?
Mindennek fényében elég nehéz védhető indokokat találni arra is, hogy a megszűnő tallinni misszió helyett az isten háta mögötti Quitóban, Ecuador fővárosában nyílik majd nagykövetség. Semmilyen közös szövetségesi rendszerünk nincs ezzel az országgal, távolabbi földet és népet elképzelni is nehéz, az ecuadori vonatkozású export-import volumene pedig kimutathatatlan; fejlesztése a nagy távolság miatt eleve ésszerűtlen. Van egyáltalán indok mégis a közeledésre? Elvileg nincs, hacsak nem az, hogy az ecuadori rezsim pont azokat a politikai célokat hajszolja jó ideje, amelyek felé maga Orbán Viktor is orientálódik.
Tavaly jelentős összegű energetikai beruházást eszközölt Moszkva Ecuadorban, az ecuadori elnök, Rafael Correa pedig a Kremlbe látogatva már védelmi és haditechnológiai együttműködést is vizionált. Mindenekelőtt az Egyesült Államokkal szemben.
Hogy még véletlenül se értse félre az orosz–ecuadori kapcsolatok valós tartalmát a világ, Correa akkor kijelentette: országa – Venezuelához és Nicaraguához hasonlóan – rövidesen elismeri a Grúziától elszakított és az orosz hadsereg által megszállt Dél-Oszétia és Abházia „függetlenségét”. Azóta már azt is tudjuk, Ecuador viszont nem ismeri el a Petro Porosenko elnök által kinevezett új ukrán kormányt, mely ellen Moszkva – zsoldosai révén – valójában hadat visel.
Érthető-e már a tulajdonképpeni összefüggés? Orbán azokkal akar kapcsolatokat fenntartani, csakis azokkal, akik hozzá hasonlóak; vagy akikhez hasonlóvá kíván válni. Nagyon is ésszerű mindez a maga részéről. Tusnádi beszédét követően pedig végképp megengedhetetlen luxusnak tűnnek az illúziók.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >