2020. október 27. kedd
Ma Szabina, Antonietta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Brüsszelbe vagy Tripoliba

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Brüsszelbe vagy Tripoliba

A szerbiai politika irányítója azt üzente népének és a világnak, hogy Szerbia csendes, továbbra is csendes. A hatalom szilárd, a nép vegye tudomásul, hogy higgadt és elégedett. A világ higgye el, hogy kilábalunk a válságból, a térség vezető országaként bejuttatjuk az Unióba mostohatestvéreinket is, ahol elfoglaljuk a számunkra tartogatott helyet, és mint mindig és mindenhol, ott is túljárunk mindenkinek az eszén. Az üzenet után, amely nem volt ilyen terjengős, csupán egy aláírásból állt, az elnök hanyag eleganciával visszacsavarta a töltőtoll kupakját, és az általa vezetett állami delegáció tagjaival kedélyesen csevegve az előmelegített gépen elrepült Líbiába, Afrika királyának jubileumára.

Tehát Boris Tadić, Szerbia elnöke néhány órával a parlamentben megejtett szavazás után aláírta azt a sajtó által agyonvitatott tájékoztatási törvényt, amely miatt egy teljes hónappal el kellett halasztani a szavazást a nyár derekán is napirenden levő törvényjavaslatokról. Arról a sajtótörvényről van szó, amely megosztotta a szakmát, és állásfoglalásra kényszeríttette a Liberális Demokrata Pártot is, amely eddig a haladó ellenzék szerepében tetszelegve egyszerre volt ellenzéke anyapártjának, a Boris Tadić vezette Demokrata Pártnak, de a két, magát néppártnak valló Szerbiai Demokrata Pártnak és a Szerb Haladás Pártnak is. Nem is beszélve a radikálisokról. Kár lenne tovább bonyolítani az itteni demokrácia körmönfont cselszövéseit, a hatalmi koalíción belüli nem mindig rosszindulatú bosszantásokat. A lényeg, hogy bebizonyosodott: Szerbiában egy hónap alatt minden politikai gubancot ki lehet bogozni, ha adja magát. Mert mérget lehet rá venni, hogy a liberális demokraták vezetője, az a Čedomir Jovanović, aki letartóztatása éjszakáján tárgyalt Slobodan Milosevićtyel, nem ingyen adta a liberális szavazatokat. Mint ahogyan semmit sem adnak ingyen a szerbiai politikai kufárkodók. És ebbe kiválóan beletanultak a kisebbségiek is. Most közülük az egyik, a szandzsaki muzulmánok képviselője tette lehetővé, hogy a tű fokán átmenjen a törvényjavaslat. Aztán már ment minden, mint a karikacsapás. Egy szó mint száz, a kormánykoalíció túlélte a szavazást, minden maradt a régiben, a kabinetet nem kell megreformálni, a demokraták, ha lehet, még erősebbek lettek egy kicsit, rendkívüli választások pedig akkor lesznek, amikor az nekik felel meg.

Most inkább arról kell gondolkodniuk, hogyan fognak ismét tárgyalni a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével, amely – bármennyire is próbálta a hatalom szépíteni a történteket – mégiscsak elégedetlenül távozott Belgrádból. Igaz hogy a kormány engedélyt kapott a költségvetési hiány növelésére, egyelőre nem kell emelni az általános forgalmi adót és a jövedelmeket sem kell jobban megadóztatni, de a készenléti hitel következő részletét egyelőre nem kapjuk meg. Az IMF delegációja október 20-án ismét Belgrádba repül azzal az elvárással, hogy az itteni kormány addig kidolgozza takarékossági tervét. És ha a felkínált megoldás elfogadhatónak tűnik, akkor egyszerre kérhetjük le a hitel második és harmadik részletét. Ez az viszont, ami nálunk nemigen megy. Mármint a takarékoskodás. Most kellene rávenni a szerbiai polgárt, hogy kevesebbet költsön. Csak egy mód van rá. Kevesebb pénzt kell neki adni. Vagy kevesebb embernek kell adni pénzt. Az egyik bércsökkentést, vagy az áfa növelést jelent, a másik pedig elbocsátásokat. A kormány egyelőre hosszú lejáratú bankkölcsönökkel tervezi pótolni a költségvetési hiányt. Utána pedig építkezünk. Ha megkapjuk rá a beígért pénzeket Oroszországtól, Kínától, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, és az Európai Beruházási Banktól.

Időközben új remény csillaga ragyogott fel délen. Ezért utazott olyan népes szerbiai állami küldöttség Tripoliba a líbiai forradalom 40-ik évfordulójára. Boris Tadić elnök úgy mérte fel, hogy neki kell vezetnie azt a delegációt, amely a Moamer el Kadhafi személyi kultuszának a dicsőítésére repült Líbiába. Nyilván a fegyver és a mezőgazdasági termékek kiszállítása, valamint az olcsó olaj importja reményében meneteltek a szerbiai gárdisták Tripoliban. Meg a Pristináért felemelt szó reményében. Nem hiszem, hogy a líbiai támogatás megindítaná a Szerbia-barát érzelmeket az Európai Unió országainak vezetőiben. Még azokéban sem, amelyek egyelőre nem ismerték el Koszovó függetlenségét.

2009. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább

Bódis Gábor szíves érdeklődése – türelmes válasz

Van-e valamiféle tanulság? Az etnikai mikroverzumunkhoz képest „távoli” Budapesten és Belgrádban azt hiszik egyik-másik értelmiséginkről, hogy >

Tovább

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább