Ma Kornél, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Brüsszelbe vagy Tripoliba
Öreg Dezső
A szerbiai politika irányítója azt üzente népének és a világnak, hogy Szerbia csendes, továbbra is csendes. A hatalom szilárd, a nép vegye tudomásul, hogy higgadt és elégedett. A világ higgye el, hogy kilábalunk a válságból, a térség vezető országaként bejuttatjuk az Unióba mostohatestvéreinket is, ahol elfoglaljuk a számunkra tartogatott helyet, és mint mindig és mindenhol, ott is túljárunk mindenkinek az eszén. Az üzenet után, amely nem volt ilyen terjengős, csupán egy aláírásból állt, az elnök hanyag eleganciával visszacsavarta a töltőtoll kupakját, és az általa vezetett állami delegáció tagjaival kedélyesen csevegve az előmelegített gépen elrepült Líbiába, Afrika királyának jubileumára.
Tehát Boris Tadić, Szerbia elnöke néhány órával a parlamentben megejtett szavazás után aláírta azt a sajtó által agyonvitatott tájékoztatási törvényt, amely miatt egy teljes hónappal el kellett halasztani a szavazást a nyár derekán is napirenden levő törvényjavaslatokról. Arról a sajtótörvényről van szó, amely megosztotta a szakmát, és állásfoglalásra kényszeríttette a Liberális Demokrata Pártot is, amely eddig a haladó ellenzék szerepében tetszelegve egyszerre volt ellenzéke anyapártjának, a Boris Tadić vezette Demokrata Pártnak, de a két, magát néppártnak valló Szerbiai Demokrata Pártnak és a Szerb Haladás Pártnak is. Nem is beszélve a radikálisokról. Kár lenne tovább bonyolítani az itteni demokrácia körmönfont cselszövéseit, a hatalmi koalíción belüli nem mindig rosszindulatú bosszantásokat. A lényeg, hogy bebizonyosodott: Szerbiában egy hónap alatt minden politikai gubancot ki lehet bogozni, ha adja magát. Mert mérget lehet rá venni, hogy a liberális demokraták vezetője, az a Čedomir Jovanović, aki letartóztatása éjszakáján tárgyalt Slobodan Milosevićtyel, nem ingyen adta a liberális szavazatokat. Mint ahogyan semmit sem adnak ingyen a szerbiai politikai kufárkodók. És ebbe kiválóan beletanultak a kisebbségiek is. Most közülük az egyik, a szandzsaki muzulmánok képviselője tette lehetővé, hogy a tű fokán átmenjen a törvényjavaslat. Aztán már ment minden, mint a karikacsapás. Egy szó mint száz, a kormánykoalíció túlélte a szavazást, minden maradt a régiben, a kabinetet nem kell megreformálni, a demokraták, ha lehet, még erősebbek lettek egy kicsit, rendkívüli választások pedig akkor lesznek, amikor az nekik felel meg.
Most inkább arról kell gondolkodniuk, hogyan fognak ismét tárgyalni a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével, amely – bármennyire is próbálta a hatalom szépíteni a történteket – mégiscsak elégedetlenül távozott Belgrádból. Igaz hogy a kormány engedélyt kapott a költségvetési hiány növelésére, egyelőre nem kell emelni az általános forgalmi adót és a jövedelmeket sem kell jobban megadóztatni, de a készenléti hitel következő részletét egyelőre nem kapjuk meg. Az IMF delegációja október 20-án ismét Belgrádba repül azzal az elvárással, hogy az itteni kormány addig kidolgozza takarékossági tervét. És ha a felkínált megoldás elfogadhatónak tűnik, akkor egyszerre kérhetjük le a hitel második és harmadik részletét. Ez az viszont, ami nálunk nemigen megy. Mármint a takarékoskodás. Most kellene rávenni a szerbiai polgárt, hogy kevesebbet költsön. Csak egy mód van rá. Kevesebb pénzt kell neki adni. Vagy kevesebb embernek kell adni pénzt. Az egyik bércsökkentést, vagy az áfa növelést jelent, a másik pedig elbocsátásokat. A kormány egyelőre hosszú lejáratú bankkölcsönökkel tervezi pótolni a költségvetési hiányt. Utána pedig építkezünk. Ha megkapjuk rá a beígért pénzeket Oroszországtól, Kínától, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, és az Európai Beruházási Banktól.
Időközben új remény csillaga ragyogott fel délen. Ezért utazott olyan népes szerbiai állami küldöttség Tripoliba a líbiai forradalom 40-ik évfordulójára. Boris Tadić elnök úgy mérte fel, hogy neki kell vezetnie azt a delegációt, amely a Moamer el Kadhafi személyi kultuszának a dicsőítésére repült Líbiába. Nyilván a fegyver és a mezőgazdasági termékek kiszállítása, valamint az olcsó olaj importja reményében meneteltek a szerbiai gárdisták Tripoliban. Meg a Pristináért felemelt szó reményében. Nem hiszem, hogy a líbiai támogatás megindítaná a Szerbia-barát érzelmeket az Európai Unió országainak vezetőiben. Még azokéban sem, amelyek egyelőre nem ismerték el Koszovó függetlenségét.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >
Vissza a sorompókhoz
Németország bukásra ítéli a schengeni térséget, mert visszatér a határsorompókhoz, azaz a menedékpolitika sok-sok kudarca után >
A semmittevés busás jutalma
A Fidesz „nem hagyja az útszélén” a kipróbált pártkatonákat. Delinek valószínűleg nem akaródzott visszatérni szülőfalujába, Péterrévére, >
Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti tévévitában
Gideon Rachman úgy ítéli meg, hogy Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti >
A(z uniós) Kelet felemelkedése és a magyar külpolitika
A másfél évvel ezelőtti beszédben tőle szokatlan szkepticizmussal Orbán Viktor kevés mozgásteret látott elképzeléseinek továbbvitelére, a >
Nyitott határok mellett azonban nincs stabil közösség
„Nem tűzfalakról kell itt szövegelni, azért kell mindent megtenni, hogy meg lehessen találni a kiutat a >
A politikai giccsről
Apropó giccs! Lehet giccs egy szó is. Egy vélemény. Egy politikai kampány. És még mennyi minden! >
Hogyan kezelni a kemény-jobbos fenyegetést
Az Economist kommentárja úgy véli: mivel Európában egyre több helyen győznek a szélsőségesek, mind nehezebb mérsékelt >
Putyin bosszúja
A Guardian vezércikke úgy ítéli meg: elején nagy volt a lelkesedés Ukrajnában a kurszki betörés miatt, >
Miért gyűlölik a fasiszták az egyetemeket
Orbán Viktor fényképével illusztrálja a Guardian a Yale Egyetem egyik filozófia professzorának cikkét, amely arról szól: >
Trump komoly veszélyben van Harris miatt
Ezért azután még többet hazudik, vádaskodik, és hihetetlen szinten megszeg minden szabályt. A dráma az számára, >
Orbán 200 millió eurós kudarca
Orbán Viktor bakot lőtt, amikor nem hajtotta végre menekült-ügyben az Európai Bíróság ítéleteit, ezért kormányának most >