2019. augusztus 20. kedd
Ma István, Bernát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Az állam és uralkodója

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Az állam és uralkodója
XIV. Lajos

„Az állam én vagyok” – mondta a Napkirály. Állítólag. A szállóige azóta már legenda lett. Sokan a mai napig elvitatják az akkor 17 éves XIV. Lajostól ezt a mondatot, amelyet, egyes források szerint a legfelsőbb bíróság, mások szerint a parlament előtt mondott ki. Abban a legenda éltetői egyetértenek, hogy lovaglóostorral a kezében tette. Ahogy egy fiatal, makrancos királyhoz illik. A legfelsőbb bíróság vagy a parlament ugyanis  állítólag háta mögött tárgyalt rendeleteinek törvényességéről. Ráadásul tette ezt akkor, amikor a  király vadászaton volt. Így keveredett a mesébe a lovaglóostor. Amit állítólag mégis kinn hagyott és csupán annyit mondott: „Uraim! Mindenki tudja, milyen szerencsétlenségeket vont maga után a bíróság ülésezése. Ezeket akarom megakadályozni. Hagyják hát abba a tanácskozást a rendeletekről, amelyeket átadtam, s amelyeket végre kívánok hajtatni. Első elnök úr, megtiltom önnek, hogy bármilyen gyűlésezést engedélyezzen, és ilyesmit egyikük sem indítványozhat”. Említettem már hogy ekkor csupán 17 éves volt. Meg azt se felejtsük, hogy 1655-öt írtak akkor, amikor az iménti mondat először hangzott el. Sőt azt se, hogy a kortársak született uralkodónak tartották. Méltóságteljes, önbizalommal teli, határozott, dicsőségvágyó és színpadias fellépésű uralkodóként emlegették a Napkirályt.

„Ez a kormányra mért csapás. Csapás a miniszterelnökre, azokra, akik gyökeres változásokat akarnak az országban és egy olyan érzékeny területen, mint a belügyek.” – mondta a Szerb Haladó Párt egyik képviselője  a parlament tudományügyi és oktatási bizottságán. Annak kapcsán, hogy a bizottság ellenzéki demokrata párti elnöklője a belügyminiszternek a sajtóban meghurcolt doktori értekezéséről akart tárgyalni. Arról, amelyet egyesek plágiumnak mondanak. Mások szerint viszont az elmélyült tudományos munkát követő még elmélyültebb rendszerezés és összegzés csodálatos gyümölcse, amelyet körmenetben kell mutogatni és népszerűsíteni a szerbiai tudomány kissé megviselt, elhanyagolt és szegényes berkeiben.

Nem áll szándékomban sem az egyik sem a másik tábor érveit támogatni. Egyrészt nincs meg hozzá a tudományos alap, másrészt fogadjuk el tényként az oktatásügyi miniszter szavait, hogy Szerbiában kissé lazák a plágium megítélésének a szabályai. Azok a törvényesek, legalábbis. Az erkölcsiekkel úgyis azoknak kellene elszámolnia egymás között, akiknek a szellemi munkáját, tudományos kutatásainak eredményeit, azok felhasználását vagy eltulajdonítását érinti a plágium fogalma. Én csak annyit tudnék határozottan állítani, hogy újságíró berkekben bizony nem számít rendkívüli eseménynek, ha olvasva egy-egy kolléga merengéseit, a forrás megnevezése nélkül bukkan rá az ember egy tegnapi vagy tegnapelőtti magvas gondolatra, amely más újságban jelent meg, más rádióban vagy televízióban hangzott el. De hogyan is hasonlíthatnám a sajtó tollforgatóinak gondolatait a tudományok elkötelezett szerelmeseinek észjárásához. Vagy a szerencsétlen, teljesítményre, de legalább főnöki elvárásra dolgozó firkász anyagi gondjait és az azokból eredő megalkuvási hajlamot a tudományos munka készítőinek erkölcsökön felüli elkötelezettségéhez. Ahol a pénz és a befolyás, az a politikai fel sem merülhet. Sem egy értekezés írójában sem a disszertáció elbírálóiban.

Éppen ezért nem világos, hogyan kerül most a pártcsizma az asztalra. Hogyan veszélyeztetheti egy egész kormányzás meglétét néhány akadékoskodó, külföldön munkát vállaló akadémikus azzal, hogy azt mondják a belügyminiszter kölcsönvett egy-két gondolatot olyanoktól, akiket nem kérdezett, de még csak nem is hivatkozott rájuk. De még ez sem az igazi kérdés ebben a szomorú történetben. A kérdések kérdése, hogy egy miniszter esetleges távozása, ha ne adj Isten, mégis valamit vétett volna, tehát egy miniszter személye miért az állam, a mostani hatalom elleni támadás? Ha jó a rendszer, akkor egy egész kormány távozása sem rengetheti meg. Ha következetes és stabil alapokon nyugszik, akkor a hatalmak jönnek, mennek, az emberek pedig vagy odafigyelnek vagy sem. Addig azonban, amíg a Napkirály felrója az intézményeknek, hogy azok tudta nélkül végzik munkájukat, amíg pártja és nem csak pártja született uralkodóként kezeli, addig baj van azzal a demokráciával, amelyre fölesküdtünk. A pártok és a polgárok is.

2014. június 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Az M1 ismét hamisított?

Tegnap kora délutántól végigszáguldott egy hír a teljes magyar professzionális és közösségi médián: Merkel soproni beszédében >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább