2022. október 7. péntek
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Az állam és uralkodója

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Az állam és uralkodója
XIV. Lajos

„Az állam én vagyok” – mondta a Napkirály. Állítólag. A szállóige azóta már legenda lett. Sokan a mai napig elvitatják az akkor 17 éves XIV. Lajostól ezt a mondatot, amelyet, egyes források szerint a legfelsőbb bíróság, mások szerint a parlament előtt mondott ki. Abban a legenda éltetői egyetértenek, hogy lovaglóostorral a kezében tette. Ahogy egy fiatal, makrancos királyhoz illik. A legfelsőbb bíróság vagy a parlament ugyanis  állítólag háta mögött tárgyalt rendeleteinek törvényességéről. Ráadásul tette ezt akkor, amikor a  király vadászaton volt. Így keveredett a mesébe a lovaglóostor. Amit állítólag mégis kinn hagyott és csupán annyit mondott: „Uraim! Mindenki tudja, milyen szerencsétlenségeket vont maga után a bíróság ülésezése. Ezeket akarom megakadályozni. Hagyják hát abba a tanácskozást a rendeletekről, amelyeket átadtam, s amelyeket végre kívánok hajtatni. Első elnök úr, megtiltom önnek, hogy bármilyen gyűlésezést engedélyezzen, és ilyesmit egyikük sem indítványozhat”. Említettem már hogy ekkor csupán 17 éves volt. Meg azt se felejtsük, hogy 1655-öt írtak akkor, amikor az iménti mondat először hangzott el. Sőt azt se, hogy a kortársak született uralkodónak tartották. Méltóságteljes, önbizalommal teli, határozott, dicsőségvágyó és színpadias fellépésű uralkodóként emlegették a Napkirályt.

„Ez a kormányra mért csapás. Csapás a miniszterelnökre, azokra, akik gyökeres változásokat akarnak az országban és egy olyan érzékeny területen, mint a belügyek.” – mondta a Szerb Haladó Párt egyik képviselője  a parlament tudományügyi és oktatási bizottságán. Annak kapcsán, hogy a bizottság ellenzéki demokrata párti elnöklője a belügyminiszternek a sajtóban meghurcolt doktori értekezéséről akart tárgyalni. Arról, amelyet egyesek plágiumnak mondanak. Mások szerint viszont az elmélyült tudományos munkát követő még elmélyültebb rendszerezés és összegzés csodálatos gyümölcse, amelyet körmenetben kell mutogatni és népszerűsíteni a szerbiai tudomány kissé megviselt, elhanyagolt és szegényes berkeiben.

Nem áll szándékomban sem az egyik sem a másik tábor érveit támogatni. Egyrészt nincs meg hozzá a tudományos alap, másrészt fogadjuk el tényként az oktatásügyi miniszter szavait, hogy Szerbiában kissé lazák a plágium megítélésének a szabályai. Azok a törvényesek, legalábbis. Az erkölcsiekkel úgyis azoknak kellene elszámolnia egymás között, akiknek a szellemi munkáját, tudományos kutatásainak eredményeit, azok felhasználását vagy eltulajdonítását érinti a plágium fogalma. Én csak annyit tudnék határozottan állítani, hogy újságíró berkekben bizony nem számít rendkívüli eseménynek, ha olvasva egy-egy kolléga merengéseit, a forrás megnevezése nélkül bukkan rá az ember egy tegnapi vagy tegnapelőtti magvas gondolatra, amely más újságban jelent meg, más rádióban vagy televízióban hangzott el. De hogyan is hasonlíthatnám a sajtó tollforgatóinak gondolatait a tudományok elkötelezett szerelmeseinek észjárásához. Vagy a szerencsétlen, teljesítményre, de legalább főnöki elvárásra dolgozó firkász anyagi gondjait és az azokból eredő megalkuvási hajlamot a tudományos munka készítőinek erkölcsökön felüli elkötelezettségéhez. Ahol a pénz és a befolyás, az a politikai fel sem merülhet. Sem egy értekezés írójában sem a disszertáció elbírálóiban.

Éppen ezért nem világos, hogyan kerül most a pártcsizma az asztalra. Hogyan veszélyeztetheti egy egész kormányzás meglétét néhány akadékoskodó, külföldön munkát vállaló akadémikus azzal, hogy azt mondják a belügyminiszter kölcsönvett egy-két gondolatot olyanoktól, akiket nem kérdezett, de még csak nem is hivatkozott rájuk. De még ez sem az igazi kérdés ebben a szomorú történetben. A kérdések kérdése, hogy egy miniszter esetleges távozása, ha ne adj Isten, mégis valamit vétett volna, tehát egy miniszter személye miért az állam, a mostani hatalom elleni támadás? Ha jó a rendszer, akkor egy egész kormány távozása sem rengetheti meg. Ha következetes és stabil alapokon nyugszik, akkor a hatalmak jönnek, mennek, az emberek pedig vagy odafigyelnek vagy sem. Addig azonban, amíg a Napkirály felrója az intézményeknek, hogy azok tudta nélkül végzik munkájukat, amíg pártja és nem csak pártja született uralkodóként kezeli, addig baj van azzal a demokráciával, amelyre fölesküdtünk. A pártok és a polgárok is.

2014. június 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elérkezett a kritikus pillanat

Mihail Hodorkovszkij szerint döntő szakaszához érkezett a háború: Putyin minden kártyáját kiterítette, de a világnak nem >

Tovább

A neoliberalizmus humusz a nacionalizmusnak

Természetesen nem lehet egy lapon említeni az olaszokat, illetve Putyin agresszív tekintélyelvűségét, bűnös imperializmusát. Ám az >

Tovább

Vučić kósza igérete

A Der Standard két kiküldött tudósítója azt tartja a budapesti hármas migrációs csúcs legfőbb eredményének, hogy >

Tovább

A NER napszámosai

Amikor a liberális oktatási miniszter 20 évvel ezelőtt el akarta törölni az osztályzást alsó tagozatban, és >

Tovább

A tét a Putyin-rezsim túlélése

Putyin Nagy-Oroszországról álmodik és ebben fölöttébb hasonlít Hitlerre, aki pedig a Nagynémet Birodalmat szerette volna megteremteni. >

Tovább

Szovjetek maradtunk

Na és, mi? Velünk mi lesz? A háborús bűnös Oroszország leghűségesebb vazallusával ki fog szóba állni, >

Tovább

Liman elvesztése hatalmas pofon az agresszornak

Az ukránok most már ellenőrzés alá vonhatják Luhanszk megye északi részét, elvágták az egyik legfőbb orosz >

Tovább

Rémület és remény közt

A magyar társadalom félrevezetett, igazságtalanságra és erkölcstelenségre nevelt társadalom. Ezért rövid távon a rendszer politikai és >

Tovább

Meg kell tanulni együtt élni az orosz Észak-Koreával

De félő, hogy teljesen beszorul a sarokba, így nem lesz más választása, mint hogy alkalmazza a >

Tovább

Óriások és törpék

A külügy naponta önelégülten jelenti a Magyarországra menekültek számát, a többi ország katonai segítséget nyújt Ukrajnának. >

Tovább

Kritikus pillanat a világ számára

Hogy Putyin bekebelezi Ukrajna több részét is, az kritikus pillanat a világ számára. Erre figyelmeztet Alissa >

Tovább

A populisták miért nem engedik el a hatalmat

Egyrészt azért, mert ezek a politikusok eleve azt hirdetik, hogy csakis ők képviselik az igazi népet, >

Tovább