2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Az állam és uralkodója

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Az állam és uralkodója
XIV. Lajos

„Az állam én vagyok” – mondta a Napkirály. Állítólag. A szállóige azóta már legenda lett. Sokan a mai napig elvitatják az akkor 17 éves XIV. Lajostól ezt a mondatot, amelyet, egyes források szerint a legfelsőbb bíróság, mások szerint a parlament előtt mondott ki. Abban a legenda éltetői egyetértenek, hogy lovaglóostorral a kezében tette. Ahogy egy fiatal, makrancos királyhoz illik. A legfelsőbb bíróság vagy a parlament ugyanis  állítólag háta mögött tárgyalt rendeleteinek törvényességéről. Ráadásul tette ezt akkor, amikor a  király vadászaton volt. Így keveredett a mesébe a lovaglóostor. Amit állítólag mégis kinn hagyott és csupán annyit mondott: „Uraim! Mindenki tudja, milyen szerencsétlenségeket vont maga után a bíróság ülésezése. Ezeket akarom megakadályozni. Hagyják hát abba a tanácskozást a rendeletekről, amelyeket átadtam, s amelyeket végre kívánok hajtatni. Első elnök úr, megtiltom önnek, hogy bármilyen gyűlésezést engedélyezzen, és ilyesmit egyikük sem indítványozhat”. Említettem már hogy ekkor csupán 17 éves volt. Meg azt se felejtsük, hogy 1655-öt írtak akkor, amikor az iménti mondat először hangzott el. Sőt azt se, hogy a kortársak született uralkodónak tartották. Méltóságteljes, önbizalommal teli, határozott, dicsőségvágyó és színpadias fellépésű uralkodóként emlegették a Napkirályt.

„Ez a kormányra mért csapás. Csapás a miniszterelnökre, azokra, akik gyökeres változásokat akarnak az országban és egy olyan érzékeny területen, mint a belügyek.” – mondta a Szerb Haladó Párt egyik képviselője  a parlament tudományügyi és oktatási bizottságán. Annak kapcsán, hogy a bizottság ellenzéki demokrata párti elnöklője a belügyminiszternek a sajtóban meghurcolt doktori értekezéséről akart tárgyalni. Arról, amelyet egyesek plágiumnak mondanak. Mások szerint viszont az elmélyült tudományos munkát követő még elmélyültebb rendszerezés és összegzés csodálatos gyümölcse, amelyet körmenetben kell mutogatni és népszerűsíteni a szerbiai tudomány kissé megviselt, elhanyagolt és szegényes berkeiben.

Nem áll szándékomban sem az egyik sem a másik tábor érveit támogatni. Egyrészt nincs meg hozzá a tudományos alap, másrészt fogadjuk el tényként az oktatásügyi miniszter szavait, hogy Szerbiában kissé lazák a plágium megítélésének a szabályai. Azok a törvényesek, legalábbis. Az erkölcsiekkel úgyis azoknak kellene elszámolnia egymás között, akiknek a szellemi munkáját, tudományos kutatásainak eredményeit, azok felhasználását vagy eltulajdonítását érinti a plágium fogalma. Én csak annyit tudnék határozottan állítani, hogy újságíró berkekben bizony nem számít rendkívüli eseménynek, ha olvasva egy-egy kolléga merengéseit, a forrás megnevezése nélkül bukkan rá az ember egy tegnapi vagy tegnapelőtti magvas gondolatra, amely más újságban jelent meg, más rádióban vagy televízióban hangzott el. De hogyan is hasonlíthatnám a sajtó tollforgatóinak gondolatait a tudományok elkötelezett szerelmeseinek észjárásához. Vagy a szerencsétlen, teljesítményre, de legalább főnöki elvárásra dolgozó firkász anyagi gondjait és az azokból eredő megalkuvási hajlamot a tudományos munka készítőinek erkölcsökön felüli elkötelezettségéhez. Ahol a pénz és a befolyás, az a politikai fel sem merülhet. Sem egy értekezés írójában sem a disszertáció elbírálóiban.

Éppen ezért nem világos, hogyan kerül most a pártcsizma az asztalra. Hogyan veszélyeztetheti egy egész kormányzás meglétét néhány akadékoskodó, külföldön munkát vállaló akadémikus azzal, hogy azt mondják a belügyminiszter kölcsönvett egy-két gondolatot olyanoktól, akiket nem kérdezett, de még csak nem is hivatkozott rájuk. De még ez sem az igazi kérdés ebben a szomorú történetben. A kérdések kérdése, hogy egy miniszter esetleges távozása, ha ne adj Isten, mégis valamit vétett volna, tehát egy miniszter személye miért az állam, a mostani hatalom elleni támadás? Ha jó a rendszer, akkor egy egész kormány távozása sem rengetheti meg. Ha következetes és stabil alapokon nyugszik, akkor a hatalmak jönnek, mennek, az emberek pedig vagy odafigyelnek vagy sem. Addig azonban, amíg a Napkirály felrója az intézményeknek, hogy azok tudta nélkül végzik munkájukat, amíg pártja és nem csak pártja született uralkodóként kezeli, addig baj van azzal a demokráciával, amelyre fölesküdtünk. A pártok és a polgárok is.

2014. június 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább