2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Nyugat-Európa új niggerei

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Húzzon el innen. Menjen haza a francba, a többi Tschuschen közé, vagy Indiába vagy Izraelbe vagy Boszniába.“ Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

„Európa” vagy „a Nyugat” sokak reménye nálunkfelé: mindenekelőtt azoké az „európaiságot” megtestesítő, „nyugatos”, „européer”, többnyire liberális értelmiségieké, „világpolgároké”, akik ugyan valamiféle nemzetköziséget negélyeznek, de valójában öngyűlölő rasszisták csak.

Épp úgy hisznek a turáni átokban, mint Cseörgheő Csuli, csak nem dicsőülnek meg általa. Büszkén gondolják, hogy „dancs, keleti fajtám”, fajtánk alsóbbrendű, s még büszkék is rá, mert lélekben a bennünket lenéző, nyugati Übermenschet imádják, ennek a fajtának a kiküldöttei képzeletben (erről a nyugatiak nem nagyon tudnak, s ha mégis, fikarcnyit se érdekli őket).

Még többen bíznak „Európában” és „a Nyugatban” azok közül az elégedetlen, nyughatatlan, szorult helyzetben lévő fiatalok – mindenekelőtt fiatal munkások – közül, akik menekülnének a kelet-európai munkanélküliség, szegénység, lelki szorulás, kulturális megszorultság, általános nívótlanság és elbutulás, frusztrált unalom és kilátástalanság elől; s tudjuk, százezerszámra (másutt milliószámra) emigrálnak, vándorolnak ki.

Magyarul ma az, hogy „elment”, többé nem azt jelenti, hogy orgazmusa volt vagy meghalt, hanem azt, hogy kitelepült Nyugat-Európába: pár hónapra vagy örökre, tökmindegy.

Ámde Nyugat-Európában az eddig is utált, lenézett, rettegett fekete-afrikaiakat, arabokat, pakisztániakat, karibiakat is megelőzve most a kelet-európaiak a gyűlölet kitüntetett tárgyai.

A nyugati „demokrácia” két bástyája – Franciaország és Nagy-Britannia – éppen miattunk volt szíves leomlani az európai választások alkalmából: az nyert, aki meg akarja akadályozni a lengyelek, románok, bolgárok, „jugók”, magyarok s egyéb néphulladékok bevándorlását, különös tekintettel közöttük is a romákra. (És persze nemcsak a köztudomásúlag xenofób Front national és UKIP, hanem a mainstream pártok is, Nagy-Britanniában a toryk is, Franciaországban pedig a szélsőbaloldal és talán a zöldek kivételével mindenki.) Ezek között olyan erők vannak, amelyeket a kelet-európai „jobb körök” csodálni szoktak. A kelet-európai jobboldal rokonszenvezhet ugyan a nyugati sovinisztákkal és idegengyűlölőkkel, de az itteni sovinisztákat amott épp úgy lenézik, mint az itteni trockistákat. Kárpát-medencei csőcselék, kész.

Németül külön szó is van már régen az effajta alacsonyrendű kelet-európai Untermenschekre: die Tschuschen – ez állítólag a szerbhorvát čuješ („idehallgass”) szóból származik –, ez az összefoglaló kifejezés a kelet-európai niggerekre. Nyilván lesz rájuk – ránk! – csakhamar angol, francia, olasz, holland szó is. Mint a paki, amit a fajgyűlölők Angliában a pakisztániak ellenségeire, a hindukra is alkalmaznak. A kelet-európaiak egymás közötti ellentétei se számítanak: a magyarok is románok Londonban. (Mellesleg: az erdélyi magyarokat, azaz „rommagyarokat” [nem tudom megunni ezt a szójátékot…] az 1990-es évek kivételes fölbuzdulásának múltán már megint „románok”-nak nevezik Pesten: ezt – mint érdekelt fél – tanúsíthatom. Van olyan Magyarországon élő, kissé megkeseredett székely ismerősöm, aki most már dacosan, csakazértis románnak titulálja magát. Pukkadjatok meg, csonkamagyarok.)

A kibírhatatlan, zajos, büdös, lusta, potyaleső, tolvaj, hazudós, tudatlan, zavarosfejű, iszákos, drogos, erőszakos, könnyen gerjedő, kurva és kurvázó, asszonyverő, pedofil, szavahihetetlen, csaló, kövér, borostás (illetve nagymellű és nagyfenekű) kelet-európai immár megszilárdult képe és képzete bevonult a nyugat-európai politikai folklórba – s tudjuk, hogy az ilyesfajta előítéletek túlélik a népet, amelyre vonatkoztak valaha.

Ezek vagyunk mi, felebarátaim. Mi, kelet-európaiak.

Persze minden bevándorlóról meg minden ágrólszakadt etnikumról ilyeneket szoktak volt mindig beszélni. S ha még önérzetes is – pl. van valamiféle saját vallása, etnikai világszemlélete, ellenáll, berzenkedik –, akkor aztán rémüldözni is lehet tőle. És pusztítani is szabad. (Vö. Balázs Gábor nagyszerű írásával a franciaországi iszlámellenességről.)

Ez az a toleráncs Nyugat-Európa, amelyet alaptalanul bálványoznak a kelet-európai liberálisok és amelyet oktalanul rühellnek a kelet-európai konzervatívok (hiszen pont olyan velünk, mint mi a cigányokkal vagy a koszovóiakkal), s ahol manapság újra fölfedezik a zsinagógarobbantás és a zsidóverés varázsát is.

Mi bántjuk a mi niggereinket, ők bántanak bennünket, akik az ő niggereik vagyunk. És a megingott „nagy néppártok” vezetői és a konzervatív meg liberális kolumnisták arról sóhajtoznak, hogy meg kell érteni „a nép” gondjait, érzékenységét, félelmeit, nem szabad Le Pent, Farage-ot, Vonát, Wilders-t és a többi rémalakot „karanténban tartani”, és ó, párbeszédre van szükség annak érdekében, hogy a lengyel, a magyar, a román munkanélkülieket végre ki lehessen zsuppolni az európai keresztyén civilizáció erődítményei közül, hogy megszűnjék végre a „segíly”, amitől csak hízik az a dologtalan, szapora, bűnöző cigány. Közmunkát az olyannak.

Húzzon el innen. Menjen haza a francba, a többi Tschuschen közé, vagy Indiába vagy Izraelbe vagy Boszniába. Csak ne legyen itt.

Egyszerű.

Szevasztok, niggerek. Akarom mondani: nyájas olvasók.

 

 

2014. május 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: pronobis, írta: 2014. május 29. 7:35:05

Kedves Háromnevű Bölcs. A cinizmus nem vezet sehová. Az okokat kutatta már? Ha felfogadna emgem az otthonába kertésznek, vagy házvezetőnek, vagy szakácsnak, vagy akárminek, amit maga nem akar, vagy nem tud megcsinálni, aztán én elkezdeném a saját szokásaimat önre és a családjára erőltetni, és ha ezt önök nem veszik szívesen, akkor még erőszakosan is fellépnék, akkor ön vajon mit tenne? Biztos, hogy páros lábbal rúgna ki! Ez persze fokozható, mert pl. ha utánam csődülne önhöz hívatlanul az egész családom, akit persze önnek kell eltartani, elfoglalom a nappaliját, mert annyian vagyunk... Szóval nem is kell folytatnom. Ugye érti?

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az erkölcs visszanyal

A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, >

Tovább

Miért vesztette el a Fidesz Budapestet

Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >

Tovább

Ki nyert vasárnap?

Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >

Tovább

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább