2019. augusztus 22. csütörtök
Ma Menyhért, Mirjam névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Nyugat-Európa új niggerei

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Húzzon el innen. Menjen haza a francba, a többi Tschuschen közé, vagy Indiába vagy Izraelbe vagy Boszniába.“ Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

„Európa” vagy „a Nyugat” sokak reménye nálunkfelé: mindenekelőtt azoké az „európaiságot” megtestesítő, „nyugatos”, „européer”, többnyire liberális értelmiségieké, „világpolgároké”, akik ugyan valamiféle nemzetköziséget negélyeznek, de valójában öngyűlölő rasszisták csak.

Épp úgy hisznek a turáni átokban, mint Cseörgheő Csuli, csak nem dicsőülnek meg általa. Büszkén gondolják, hogy „dancs, keleti fajtám”, fajtánk alsóbbrendű, s még büszkék is rá, mert lélekben a bennünket lenéző, nyugati Übermenschet imádják, ennek a fajtának a kiküldöttei képzeletben (erről a nyugatiak nem nagyon tudnak, s ha mégis, fikarcnyit se érdekli őket).

Még többen bíznak „Európában” és „a Nyugatban” azok közül az elégedetlen, nyughatatlan, szorult helyzetben lévő fiatalok – mindenekelőtt fiatal munkások – közül, akik menekülnének a kelet-európai munkanélküliség, szegénység, lelki szorulás, kulturális megszorultság, általános nívótlanság és elbutulás, frusztrált unalom és kilátástalanság elől; s tudjuk, százezerszámra (másutt milliószámra) emigrálnak, vándorolnak ki.

Magyarul ma az, hogy „elment”, többé nem azt jelenti, hogy orgazmusa volt vagy meghalt, hanem azt, hogy kitelepült Nyugat-Európába: pár hónapra vagy örökre, tökmindegy.

Ámde Nyugat-Európában az eddig is utált, lenézett, rettegett fekete-afrikaiakat, arabokat, pakisztániakat, karibiakat is megelőzve most a kelet-európaiak a gyűlölet kitüntetett tárgyai.

A nyugati „demokrácia” két bástyája – Franciaország és Nagy-Britannia – éppen miattunk volt szíves leomlani az európai választások alkalmából: az nyert, aki meg akarja akadályozni a lengyelek, románok, bolgárok, „jugók”, magyarok s egyéb néphulladékok bevándorlását, különös tekintettel közöttük is a romákra. (És persze nemcsak a köztudomásúlag xenofób Front national és UKIP, hanem a mainstream pártok is, Nagy-Britanniában a toryk is, Franciaországban pedig a szélsőbaloldal és talán a zöldek kivételével mindenki.) Ezek között olyan erők vannak, amelyeket a kelet-európai „jobb körök” csodálni szoktak. A kelet-európai jobboldal rokonszenvezhet ugyan a nyugati sovinisztákkal és idegengyűlölőkkel, de az itteni sovinisztákat amott épp úgy lenézik, mint az itteni trockistákat. Kárpát-medencei csőcselék, kész.

Németül külön szó is van már régen az effajta alacsonyrendű kelet-európai Untermenschekre: die Tschuschen – ez állítólag a szerbhorvát čuješ („idehallgass”) szóból származik –, ez az összefoglaló kifejezés a kelet-európai niggerekre. Nyilván lesz rájuk – ránk! – csakhamar angol, francia, olasz, holland szó is. Mint a paki, amit a fajgyűlölők Angliában a pakisztániak ellenségeire, a hindukra is alkalmaznak. A kelet-európaiak egymás közötti ellentétei se számítanak: a magyarok is románok Londonban. (Mellesleg: az erdélyi magyarokat, azaz „rommagyarokat” [nem tudom megunni ezt a szójátékot…] az 1990-es évek kivételes fölbuzdulásának múltán már megint „románok”-nak nevezik Pesten: ezt – mint érdekelt fél – tanúsíthatom. Van olyan Magyarországon élő, kissé megkeseredett székely ismerősöm, aki most már dacosan, csakazértis románnak titulálja magát. Pukkadjatok meg, csonkamagyarok.)

A kibírhatatlan, zajos, büdös, lusta, potyaleső, tolvaj, hazudós, tudatlan, zavarosfejű, iszákos, drogos, erőszakos, könnyen gerjedő, kurva és kurvázó, asszonyverő, pedofil, szavahihetetlen, csaló, kövér, borostás (illetve nagymellű és nagyfenekű) kelet-európai immár megszilárdult képe és képzete bevonult a nyugat-európai politikai folklórba – s tudjuk, hogy az ilyesfajta előítéletek túlélik a népet, amelyre vonatkoztak valaha.

Ezek vagyunk mi, felebarátaim. Mi, kelet-európaiak.

Persze minden bevándorlóról meg minden ágrólszakadt etnikumról ilyeneket szoktak volt mindig beszélni. S ha még önérzetes is – pl. van valamiféle saját vallása, etnikai világszemlélete, ellenáll, berzenkedik –, akkor aztán rémüldözni is lehet tőle. És pusztítani is szabad. (Vö. Balázs Gábor nagyszerű írásával a franciaországi iszlámellenességről.)

Ez az a toleráncs Nyugat-Európa, amelyet alaptalanul bálványoznak a kelet-európai liberálisok és amelyet oktalanul rühellnek a kelet-európai konzervatívok (hiszen pont olyan velünk, mint mi a cigányokkal vagy a koszovóiakkal), s ahol manapság újra fölfedezik a zsinagógarobbantás és a zsidóverés varázsát is.

Mi bántjuk a mi niggereinket, ők bántanak bennünket, akik az ő niggereik vagyunk. És a megingott „nagy néppártok” vezetői és a konzervatív meg liberális kolumnisták arról sóhajtoznak, hogy meg kell érteni „a nép” gondjait, érzékenységét, félelmeit, nem szabad Le Pent, Farage-ot, Vonát, Wilders-t és a többi rémalakot „karanténban tartani”, és ó, párbeszédre van szükség annak érdekében, hogy a lengyel, a magyar, a román munkanélkülieket végre ki lehessen zsuppolni az európai keresztyén civilizáció erődítményei közül, hogy megszűnjék végre a „segíly”, amitől csak hízik az a dologtalan, szapora, bűnöző cigány. Közmunkát az olyannak.

Húzzon el innen. Menjen haza a francba, a többi Tschuschen közé, vagy Indiába vagy Izraelbe vagy Boszniába. Csak ne legyen itt.

Egyszerű.

Szevasztok, niggerek. Akarom mondani: nyájas olvasók.

 

 

2014. május 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: pronobis, írta: 2014. május 29. 7:35:05

Kedves Háromnevű Bölcs. A cinizmus nem vezet sehová. Az okokat kutatta már? Ha felfogadna emgem az otthonába kertésznek, vagy házvezetőnek, vagy szakácsnak, vagy akárminek, amit maga nem akar, vagy nem tud megcsinálni, aztán én elkezdeném a saját szokásaimat önre és a családjára erőltetni, és ha ezt önök nem veszik szívesen, akkor még erőszakosan is fellépnék, akkor ön vajon mit tenne? Biztos, hogy páros lábbal rúgna ki! Ez persze fokozható, mert pl. ha utánam csődülne önhöz hívatlanul az egész családom, akit persze önnek kell eltartani, elfoglalom a nappaliját, mert annyian vagyunk... Szóval nem is kell folytatnom. Ugye érti?

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább