Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Magyarország és a politika vége
„Úgy tűnt, hogy a kormánypártot csupán egyetlen erő akarta megbuktatni: a Jobbik.“ The Nation/Szelestey Lajos (Klubrádió):
Magyarország és a politika vége – miként hajtott végre alkotmányos puccsot és teremtett egypárti államot Orbán Viktor. Ezzel a címmel közöl hosszú elemzést az USA legpatinásabb folyóiratában Kim Lane Scheppele. A princeton-i egyetem jogászprofesszora úgy értékeli, hogy az áprilisi választás a magyar politika összeomlását hozta. A kormányfő véglegessé tette a jól összehangolt államcsínyt, ami megingatta az EU önelégültségét, mármint hogy a szervezet nem más, mint jól nevelt demokráciák klubja. A Fidesz alkotmányos reformja frankensteini államok teremtett, amelyben úgy rakták össze a más országokban teljesen ártalmatlan szabályokat, hogy abból egy szörny keletkezett.
A választási törvény tökéletesen alátámasztja ezt a tézist. Az ellenzéknek 6 %-kal több voksot kellett volna kapnia még az egyszerű többséghez is. A másik oldalon viszont a szavazatok viszonylagos többsége kétharmadot eredményezett. És hogy mi következik ezek után, azt jól illusztrálja a Szabadság téri emlékmű építése. Azt jelzi, hogy a politikus nem ismer el semmiféle akadályt törekvései útjában, az ígéretei csak arra valók, hogy legyen mit megszegni.
A választás eleve előre lefutott volt, mert a baloldal nem készített közös programot, bár a jogosultak legalább a fele változást akart. Az MSZP 2010-ben összeomlott, azóta is botrányokba és adósságba süpped. Ráadásul az ellenzék nemigen jutott megjelenési lehetőséghez a nagy médiumokban, az alternatív lehetőségekkel viszont nem élt. Kampánya láthatatlan maradt. Nem volt ugyanakkor összefüggő véleménye a dolgokról, sem pedig látványos jelszava. Még a nevét sem elég gondosan választotta meg, a végleges elnevezés nem is került fel a szavazólapokra. Ez pedig döntőnek bizonyult Kunhalmi Ágnes körzetében. A korteshadjárat közben sok jel utalt arra, hogy a kormányellenes erők már menetközben bedobták a törülközőt. Mesterházy csupán halovány ígéreteket tett, de nem árulta el, miként akarja keresztülvinni ezeket a változásokat. Az USÁ-ban pedig azt mondta, hogy nincs szükség külföldi megfigyelőkre, mert a választás szabad és tisztességes lesz. Gyurcsány és Bajnai hiába kampányolt, nem tudták ellensúlyozni, hogy Mesterházynak a jelek szerint nem volt semmiféle terve. Sokan elhitték, hogy a jelölt üzletet kötött a Fidesszel. A baloldal jelenleg minden eddiginél kaotikusabbnak látszik.
Úgy tűnt, hogy a kormánypártot csupán egyetlen erő akarta megbuktatni: a Jobbik, amelynek vezetőit azonban Európa új fasisztáinak nevezik. Őket viszont lehetett látni: óriásplakátokon, önkénteseik pedig szórólapokat osztogattak Budapest forgalmas pontjain, csak éppen a párt báránybőrbe bújva decens konzervatív politikát hirdetett. Csakhogy az erőteljes kampányt felülmúlta a Fideszé, köszönhetően a sajátos szabályoknak. Az EBESZ képviselői meg is állapították, hogy a tévéhirdetések egyértelműen a hatalomnak kedveztek, és egyébként is: az előkészületek és a szavazás körülményei is sok esetben nemzetközi normákat sértettek. Nagyon sok óriásplakátot a CÖF finanszírozott, ám nem tudni, honnan vette hozzá a horribilis összegeket. Nagy civil szervezetek egytől egyig az államtól kapják a pénzt. A mostani helyzetre az a jellemző, hogy a kormánypárt nem élvez nagy támogatottságot, de a másik oldal sem szervez hathatós tiltakozásokat az alternatíva kikényszerítésére. A közvéleménykutatásokban azoké a többség, akik “nem tudom”-mal válaszolnak. Orbán a jogosultak 28 %-nak szavazatával jutott kérharmadhoz, 37% viszont távolmaradt az urnáktól, 35 % más pártra voksolt.
Aki mégis beleártja magát a politikába, annak le kell győznie a félelmeit, amiket az új tekintélyelvűek kifinomult módszerei jelentenek: azt, hogy a piaci erők vetnek be politikai célokra. Mindenütt szegénységet tapasztalni, amíg csak a szem ellát, de a politikai hátterű megszorítások közepette a neoliberalizmus új fegyverét jelenti, ha a kormány jutalmazza a barátait és bünteti az ellenfeleit. Amióta a Fidesz hatalomra került, a kormány bírálói döbbenetes arányban vesztik el állásukat. Először az állami szférában, majd a gazdaságban, utóbbi a magyar esetet egészen különlegessé teszi. 2011 májusára az államigazgatást szinte teljesen megtisztították a hatalommal szembenálló közalkalmazottaktól. Azóta pedig a kormánymegrendelésre dolgozó cégeknek megsúgták, hogy jobban teszik, ha megválnak mindazoktól, akik ellenzik a kabinet politikáját. Demszky Gábor azt mondta egy washingtoni előadásban, hogy a mai rendszer elnyomóbb, mint a 80-as évek kommunista kormányzata. A Fidesz sokszor a családtagokon keresztül töri meg az ellenállást, miközben hangosan hirdeti, hogy elutasít mindent, ami a kommunizmussal kapcsolatos. Családi vállalkozásokra csaptak le, mert abban egy ellenzéki is dolgozott, ezért ismét egyre többen feketén dolgoznak. Van olyan eset, hogy egy egész család az utcára került, jóllehet csak egyik tagja állt nyíltan szemben a Fidesszel. De a kormánypárt odaadó hívei közül is jó páran rájöttek, hogy jobb óvatosnak lenni a gazdasági fenyegetések miatt. Csak nem szólalnak meg, mert tudják, hogy akkor repülnek.
Ebben a helyzetben az emberek csapatostul hagyják el az országot és a felmérések azt támasztják alá, hogy aki maradt, azok közül is minden 6. menni akar. A külföldi bírálatok ugyanakkor mindezideig csupán némi korlátot képeztek a Fidesz-politika számára. Az EU hiába próbálja megfegyelmezni Orbánt, az eszközei gyengék, hiszen a szervezet arra a feltételezésre épül, hogy tagjai alkotmányos demokráciák. Az alapszerződésekben nincs büntető intézkedés arra az esetre, ha valamely tagország megszegi ezt a kiinduló tételt. Az unió bármennyire is próbált keményen fellépni, nem tudott elég gyorsan reagálni az orbáni alkotmányos forradalomra. Sok minden mással foglalatoskodott, miközben a kormányfő megszilárdította hatalmát. Így most erkölcsi válság állt elő az alapvető értékek ügyében, és ez a krízis továbbterjed a magyar határokon túlra (Románia, Ukrajna, Egyiptom). Közben az Orbán-kabinet képes volt elkerülni a súlyosabb szankciókat, mert jobban jogászkodott, mint Brüsszel: egy pici módosítás az alkotmányon, és technikailag máris megfelelt a közösségi jognak. És mivel ebben a jogrendben többféle úton is el lehet érni ugyanazt a célt, az EU által megkövetelt apró változtatások nemigen leplezik le az alkotmányos államcsíny átfogó hatását. Az EP-kampány megint csak gátolja, hogy Európa érdemben fellépjen Orbán ügyködése ellen.
Magyarországon nem az emberi jogok szokványos megsértése a fő probléma. Az ellenzék szabadol beszélhet, írhat, tüntethet. A kormánypárti média, ami jószerint persze az egész elektronikus sajtót jelenti, nem köteles beszámolni ezekről a megnyilvánulásokról. A hatalommal szembenálló erők gazdasági oldalról fizetik meg az árat, egyrészt személyesen, másrészt családjuk útján. És a megszorítások idején a gazdasági megfélemlítés roppant hatékony lehet, ráadásul a látszat az, mintha nem a politika állna mögötte. Orbán Viktor várhatóan az új törvényhozási időszakban is igyekszik a felszínen demokratának látszani, aki azonban arra használja ki a kétharmadot, hogy hosszú távra beássa magát hatalomban. Előreláthatólag államosítja a bankszektor 50 %-át, valamint a nagy közszolgáltatókat, kitart a keleti nyitás mellett. Már vannak gazdasági sikerei, amelyekben közrejátszott, hogy olyanoktól tudott kölcsönt kapni az unió kívül, aki cserében csak politikai hűséget kérnek.
A lényeg azonban, hogy a jelek szerint mindenre el van szánva, hogy megőrizze az irányítást. A mostani választás kimenetele rámutat, hogy a kötcsei vízió hosszabb időre kihívást jelent majd az európai értékekkel szemben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >