2023. február 8. Szerda
Ma Aranka, Jeromos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kisebbség

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kisebbség
Nacionalizmus (minime41191 illusztrációja)

Tisztogatás a Szerbiai Szocialista Pártban – harsogja az egyik bulvárlap címe. Repül Mrka, Slavica és Žarko. Milutin Mrkonjićról, Slavica Đukić Dejanovićról és Žarko Obradovityról ír a Kurir. Mindhárman a szocialisták kemény magjához, a miloševići időkben már bizonyított csoporthoz tartoznak. Mindhárman miniszterek voltak azokban a kormányokban, amelyeket a 2000. október 5-i – állítólagos – forradalom után alakított a néhai DOS-nak (Szerbiai Demokratikus Ellenzék) hol ez, hol az a pártja, pártszövetsége. Nem is szólva arról, hogy vezetőjük, Ivica Dačić Milošević szóvivője volt. Igen, ugyanaz az ember, aki most az első miniszterelnök helyettes, aki két hónappal ezelőtt kormányfő volt, aki aláírta a brüsszeli megállapodást, amellyel Szerbia lemond Koszovóról, még ha százszor is tagadja. Ő az, aki most készíti a csisztkát a szocialisták körében. Friss vérre van szükség. A szó nemes értelmében – mondják. És ezt még az érintettek is elismerik. Fiatalítani kell, hangsúlyozza az „első a legjobbak között”. A többiek meg szaporán bólogatnak. Ehhez szoktak, ezt csinálták egész életükben, miért változnának öreg napjaikra? Babérkoszorúval távoznak. Ez a sikeres politikai karrier Szerbiában.

Hogy valami történik a pártban, azt az imént említett Obradović is megerősítette. Egyébként mindhárman alelnöki tisztséget töltenek be az SPS-ben. Nem is magán a párton belüli dolgok az érdekesek, hanem az, hogy Szerbiában van-e remény az európai értelemben vett baloldal, a szociáldemokrata értékeket sikeresen hirdető párt létrejöttére és sikeres működésére. Vagy a nemzeti színű lobogó nélkül még nem lehet politizálni Kelet-Közép-Európában?

Apropó, nemzet! Budapesten az Országház előtt bántalmazták Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét. Lehazaárulózták. Meg más is történt, de a részletekbe most ne bonyolódjunk. Minden ottani és itteni politikai erő súlyosan elítélte ezt a vandál cselekedetet. Rengeteget írtak már az esetről, ezért próbáljuk egy kissé más szemszögből megközelíteni. Maga Pásztor az eset után azt mondta, a szellemet kiengedték a palackból. Hogy pontosan idézzem az MTI-nem adott nyilatkozatát: „Az, aki a szellemet kiengedi a palackból, az felelős a szellem utóéletéért is. A hócipőm tele van azzal, hogy a jobbikosok folyamatosan megpróbálják megmondani, nekünk mit kéne csinálni (a Vajdaságban), aztán fogják az aktatáskájukat, és hazamennek Budapestre”. Nos, ki engedte ki a szellemet a palackból? Hogy világosabb legyen, merre tart a jobboldal, nemcsak Magyarországon? Mert ennek az utóéletnek előélete is volt. Van. Úgy hívják, nacionalizmus. Mi, akik átéltük/túléltük a kilencvenes évek balkáni háborúit, tudjuk, hogy a nemzeti érzelmekkel való játszadozás végtelenül primitív, de egyben nagyon hatékony és egyszerű fegyver azok kezében, akik ehhez nyúlnak. Csak eljő a pillanat, amikor visszafelé sül el. A Kossuth téri borzalom nem az első ilyen lövedék.

Egyébként a szerb politikum egyöntetűen, egyhangúlag védte meg Pásztort. Ezek után mi igazolhatja a temerini verekedéseket vagy a magyarellenes falfirkákat? Ezzel egyenlő szintre tétetett a két dolog. Mármint a Kossuth téri esemény és a vajdasági incidensek. Lehet, hogy ez nagyon leegyszerűsítésként hat, de gondolkodjunk róla. Mert ha a hivatalos politika orkesztrálisan azt mondja, hogy nem szabad bántani egy kisebbségi politikust, még akkor sem, ha az anyaországban teszik, akkor egy betört ablak vagy fej, bármennyire nem hangzik eléggé hazafiasnak, csak incidens vagy kocsmai verekedés. Még akkor is, ha kifejezetten nemzeti gyűlölet szítja. Vagy a kisebbség iránt érzett undor. Mindaddig, amíg az ellenkezője be nem bizonyíttatik. Sajnos, Szerbiában ez a bizonyítás nagyon lassú, a politikától függő folyamat.

Mint annyi más. Mi addig, amíg nem változik valami a fejekben, kétszeres kisebbségben élünk, itt magyar kisebbség, ott (az anyaországban) Szerbiából érkezett kisebbség. Arról nem is szólva, hogy a vajdasági magyarság fele a harmadik kisebbséghez tartozónak is érezheti magát a szórványkisebbség tagjaként az itteni magyar közösségen belül.

2014. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A filozófus halála és Orbán Magyarországának két valósága

Tamás Gáspár Miklós elhunyta és temetése kapcsán a portál megállapította, volt, aki számára intellektuális ”rocksztár” volt, >

Tovább

Oroszország szétlopása

Putyinék a háború örvén szétlopják Oroszországot, kihasználják, hogy külföldi cégek tömkelege távozik és befektetésük most szabad >

Tovább

A 22 milliárd euró sorsa

Az EU Bizottsága valójában nem csinált semmi különöset, csak érvényt szerzett annak a jó másfél éve >

Tovább

Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon?

Elemzők szerint nem kizárt, hogy Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon, habár az európai reakció meglehetősen >

Tovább

Riasztó lesz a háború második éve

A New York Times biztonságpolitikai szakírója azt jósolja, hogy riasztó lesz a háború 2. éve, az >

Tovább

Putyin pátriárkája kém volt Svájcban

I. Kirill (akit a magyar kormány levetetett az uniós tilalmi listáról – a szerk. megj.) szereti >

Tovább

Az elhúzódó háború ára

A New York Times elemzése szintén arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó, ha elhúzódna a háború, >

Tovább

Izrael a magyar és a lengyel úton

A NPR, az amerikai közszolgálati rádió kommentárja azt emeli ki, hogy a szélsőjobbos izraeli kormány széles >

Tovább

A nagy közös piszoár

S ha már látszat és valóság politikai összefüggéséről beszélünk, aligha mehetünk el szó nélkül az Orbán-rezsim >

Tovább

A szabadság különös iránya

Orbán is bármit megtehet, mert a magyar állam halott, a helyébe ő lépett. Az állam minden >

Tovább

Netanjahu létveszélyt jelent Izrael számára

A Guardian kommentárja azt hangsúlyozza, hogy a régi-új miniszterelnök létveszélyt jelent Izrael számára, de ki lehet >

Tovább

A scholzkodás tétje

Timothy Garton Ash bevallja: nem gondolta volna, hogy ekkora sikert arat, amikor a múlt héten továbbküldte >

Tovább