Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Messze van még Amerika?
J. Garai Béla
„Csak azt nem értem, hogy miért kell emiatt emelt fővel járni, ahogyan Pásztor István fogalmazott.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Elhangzott a kormányfői expozé, lezajlott a miniszterek bemutatkozása, és most valamennyien kíváncsian várjuk, hogy miként fog teljesíteni az új csapat a tettek mezején. Remélhetőleg mindenki bírja majd az energikus Aleksandar Vučić diktálta iramot, nem csak a kormánytagok, hanem a képviselők is, akiket szokatlan módon arra szólított fel, hogy teljes erőbevetéssel dolgozzanak, „aludjanak, étkezzenek és tisztálkodjanak itt”, mármint a képviselőházban, mert július 15-éig, ha törik, ha szakad, el kell fogadniuk a reformtörvények csomagját. Vegyenek példát róla, aki „egész nap nem evett, nem ivott”, úgy hogy még a hetven oldalas programbeszédét is alig tudta végigolvasni.
Még nem hallottam külföldi miniszterelnök szájából, hogy ekkora önfeláldozásra buzdították volna munkatársaikat, Winston Churchill is csak vért, verítéket és könnyeket ígért a briteknek a háborút követően, de nem kérte az alsóház tagjaitól, hogy ne menjenek haza, és aludjanak a House of Commons-ban. Vagy hogy a kormányelnökök maguk állták volna a parlamenti koktélparti költségeit, mint ahogyan Vučić tette, de hát máshol talán nem is voltak akkora bajok, mint nálunk. Az is beleillett ebbe a populista forgatókönyvbe, hogy vidékről érkezett haladópárti aktivisták „spontán” nagygyűlést szerveztek a parlament előtt, nemzeti zászlókkal, transzparensekkel és egyéb mítinges relikviákkal, hogy az új kormányfő az egész napos megerőltető parlamenti munka után oda állhasson eléjük, és fáradtan bár, de a meghatódottságtól párás tekintettel elmondhassa nekik, mennyire szereti őket, és hogy nem fogja megengedni, hogy „a tolvajok és a tájkunok irányítsák az országot”. Utoljára Slobodan Milošević szájából hangzott el ugyanitt mítinges rajongói előtt az a szállóigévé lett mondat, hogy „volim i ja vas”.
Remélhetőleg nem állami költségen utaztatták a résztvevőket, mint ahogy eddig megszokhattuk, ha már ilyen szigorú takarékossági programot jelentettek be. (...)
A program azonban valóban tartalmazza azokat az elkerülhetetlen reformintézkedéseket, amelyeket az eddigi kormányok a népharagtól tartva igyekeztek elbliccelni. Jól hangzik, hogy a legfontosabb feladatoknak a gazdaság teljesítőképességének javítását, a jobb piaci feltételek megteremtését és a költségvetés konszolidálását tervezik a költségek drasztikus lefaragásával, csak az a kérdés, hogy lesz-e hozzá kitartása, lesz-e rá kapacitása ennek a kormánynak? Nagy kádergondjai lehettek a kormányalakítónak, ha már a korábbi kabinet két minisztere esetében egyszerűen felcserélte a tárcákat: Zorana Mihajlović (SNS) volt energetikai miniszter most a közlekedési, építésügyi és infrastruktúra ügyi minisztériumot irányítja, Aleksandar Antić (SPS) korábbi közlekedési minisztert pedig az energetikai tárcával bízták meg. Aleksandar Vulin, a Koszovó-ügyi kormányhivatal volt vezetője (a Mirjana Marković vezette JUL egykori funkcija) pedig az új kormányban munka-, és szociális ügyi miniszter lett. Ennyire nélkülözhetetlen és univerzális tudású káderekről lenne szó, akik mindenhez értenek, és minden területen megállják helyüket? Vagy ismét a pártkáderek elhelyezéséről van szó. (...)
Bevallom, nem tudok lelkesedni azon sem, hogy a most beiktatott haladó-szocialista-magyar kormányban (merthogy így illene hívni koalíciós összetétele okán) magyar államtitkárok is tevékenykednek majd. Valószínűleg igaza van a VMSZ-nek abban, hogy kisebbségi párt lévén nem bírálhatja felül a többségiek akaratát, hogy melyik pártot juttatják hatalomra, és a közösség érdekeinek védelme végett a vállalni kell az együttműködést és a kormányzati szerepvállalást. Még akkor is, ha a szóban forgó formáció vezetőinek radikális előélete sokakban éleszt kínos emlékeket. Csak azt nem értem, hogy miért kell emiatt „emelt fővel járni”, ahogyan Pásztor István fogalmazott a haladókkal való koalíciós szerződés aláírása utáni sajtótájékoztatón. És az sem világos számomra, hogy a VMSZ ezzel a koalícióval miként „lépte túl saját árnyékát és szolgálhat mások számára is példával”? Kinek szolgáltatunk ezzel példát? A többi magyar alakulatnak? Netán a szerb ellenzéki pártoknak?
Ám bízzuk az időre, hogy igazolja a döntés helyességét. És várjuk meg 2016 végét, amikor is a miniszterelnök ígérete szerint felvirrad napunk, és javulni fognak életkörülményeink. Addig pedig vessük be minden erőnket, mint a viccbeli skótok. „Apu, messze van még Amerika?” – kérdi a gyerek. „Hallgass, fiam, és csak ússzál tovább”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Soros befolyása
A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >
Von der Leyen Horvátországban kampányolt
A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >
A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják
Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >
Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?
A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >
Londoni levél – A „hazai hivatal”
Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >
A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban
Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >
Az orosz bénultság
Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >
Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban
A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >
Bajban Orbán szlovén klónja
Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >
Az emberiség válaszúthoz közeledik
A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >
A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül
Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >
A rajongók köztársasága
Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >