Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az átszavazás örömünnepe
„Ők a “többszörösen magyarok”, aztán meg minél inkább “tudjuk kire” adják voksukat, annál inkább hősök is, de legalábbis rezsi- és “szabadságharcosok”. Magyari Nándor László (Systemcritic):
Különös módon, a magyarországi választásokon való részvételt, mely a kettős állampolgárok egy részét illeti, azokat, akik erre külön regisztráltatták magukat, a hivatalos kormánypropaganda úgy tünteti fel, mint a magyar nemzethez tartozás valamiféle hálájának jelét, tartozást, mely a megkönnyített honosítás törvényesítőjének, mintegy “alanyi jogon” kijár. A nemzetegyesítés (NER) alig rejtett propagandája viszont különleges, hogy ne mondjam abszurd módon használja a nemzeti identitás fogalmát, olyan adminisztratív-politikai aktivitáshoz köti, mely – normális körülmények között – nem része az ilyen jellegű identitástudatnak. Másfelöl pedig új határokat, demarkációs vonalakat jelöl ki a kulturális nemzet testén belül, következésképpen olyan eddig nem létező megkülönböztetések és a nekik megfelelő nemzeti alcsoportok alakulnak ki, melyek eddig nem voltak jellemzőek. A hatumák egyrésze kettős állampolgár, aki viszont nem rendelkezik magyarországi állandó lakcímmel (bár részüknek van állandó lakcíme), más része nem kettős állampolgár (vagy titkolnia kell azt – Szlovákiában), de hatuma, és a kettős állampolgárok egy része – mégpedig azok, akik nem éppen szép magyaros kifejezéssel “regisztráltak” – fél-szavazati joggal is rendelkezik. Mert nem teljes szavazati joggal vehetnek részt a regisztrált hatumák az április 6-i választásokon, hiszen csak pártlistára adhatják le szavazatukat, és nem az egyéni körzetek jelöltjeire is. A propaganda most mégis rájuk irányul, azt sugallva: a regisztrált, és levélbenszavazó hatumák az igazi magyarok. Vagy, ha úgy tetszik, ők a “többszörösen magyarok”, aztán meg minél inkább “tudjuk kire” adják voksukat, annál inkább hősök is, de legalábbis rezsi- és “szabadságharcosok”. Amúgy meg jól tudni, hogy sem a politikai aktivitás, a mozgosultság, sem a szavazáson való részvétel önmagában nem feltétele sem a nemzethez tartozásnak, sem az identitástudatnak, de még annak sem, hogy a hatumák reálisan beleszóljanak a magyarországi politikai élet menetébe, hogy esélyük legyen befolyásolni a kormányzati döntéseket. Adott helyzetben a fél-szavazati jog és a hozzá kapcsolódó felelősség, de a várakozások sem részei a magyarországi demokratikus folyamatoknak, csak afféle kampányfogás, szurrogátum és/vagy demokrácia szimulákrum. A választáson és a demokratikus folyamatban való teljes jogú részvételhez ugyanis az kellene, hogy 1) a hatumák érdekeit nagyban befolyásolja a magyar kormány politikája; 2) közvetlenül információt szerezhessenek az őket érintő politikai döntésekről; 3) széles körű társadalmi nyomás létezzen a szavazási részvételre; és végül, 4) hogy tudják, mely pártra szavazzanak (Lásd. Lipset S.M. – Homo politicus). Szoros olvasatban, a jelenlegi magyarországi választási folyamat a regisztrált hatumák esetében a felsorolt négy pont közül egyiket sem teljesíti, és végképp nem egyszerre az összeset (minden bizonnyal alacsony is lesz a részvétel /megrónak majd, ha ezért “magyarságteljesítményből” elbukunk?/, és máris tudható, hogy sok az érvénytelenül leadott szavazat). Ugyanakkor a felelősség felől közelítve, azt hiszem sokan átérzik azt, hogy ez a fél-szavazati lehetőség is olyan aktussá válhat, melynek következményeit mások, a teljes jogú magyar állampolgárok fogják elviselni; a helyzet éppen a fordítottja az itt elkövetett szélsőjobbos és egyéb zavaros akciózásoknak, amelyeknek levét mi szoktuk meginni, amiért felelősséget az ideruccanó politikusok és stábjaik nem vállalnak; ha ad absurdum a hatumákon múlna a magyar kormány összetétele és egyben az a politikai vonal, melyet a beiktatandó új kormány visz, a következményeit az ottaniak viselnék, felelősségre vonásunk pedig semmilyen formában nem történhetne meg (NB az itt garázdálkodó neonácikat “legalább” kitiltották a román hatóságok). Ezért a hatumák átszavazását több mint gyanús, a nemzethez tartozás és az identitás tényezőjének feltüntetni: üres propaganda, a politikai aktivitás szimulákruma. Nem lényegtelen az sem, hogy a választások kiterjesztése technikai problémákkal, ergo a csalásveszély megnövekedésével jár (levélben folyik a szavazás, de közben a külképviseleteken is folyik urnás módon, de ugyanakkor két itteni pártnyúlvány összegyűjtheti és továbbíthatja a szavazói borítékokat, stb.), sőt adatvédelmi rendellenességek (netán törvénytelenségek) gyanúja is felmerül a választási folyamattal kapcsolatban.
Aztán, ha választás van, kampány is van, (hogy még érdekesebb legyen most nálunk éppen két párhuzamos kampány is folyik) bár nem egyenlő eszközökkel és nem egyenlő intenzitással, de mindenik magyarországi párt (na, persze a fontosak és nem a kamupártok) választási hadjáratot folytat a határon túl is. Mondanom sem kell, hogy lényegében csak a kormánypártoknak és a neonáci pártnak van valamelyes “láthatósága” az itteni nyilvánosságban, az ellenzéki pártoknak szinte semmi. Végső soron nem meglepő ez, hiszen beágyazottság tekintetében a jelenleg regnáló kormánypárt áll a legjobban, és terjeszkedési szándékait tekintve a szélsőjobbos párt iparkodik a leginkább a nyomdokaiba lépni. Ez a propagandahadjárat viszont torzítja és vészesen jobbra billenti a politikai palettát, melyet az RMDSz kormányba lépése valamelyest helyrebillenteni látszott.
Az állami magyar médiák mellett, nincs is olyan fideszpénzelt rommagyar sajtótermék, amelyik internetes (online) változata ne a magyarországi választásokon való részvételre buzdítana, hogy ti. levélben és milyen módon is kell szavazati jogukkal élniük a regisztrált hatumáknak; de legfőképp, és mindenekelőtt, ne folytatna alig rejtett választási kampányt az “adományozónak”. Az itteni szóvívők (fogadott vagy fogadatlan prókátorok) pedig vezető kormánypártot és vezért dicsőitő himnuszok zengésébe kezdtek, színt vallanak, és ugyanakkor burkoltan fenyegetnek is, már ahogy a kampányban manapság ezt szokás.
Csak az átszavazás mámorában égő tavaszunk bús, komor őszbe ne forduljon! És ez nem áprilisi tréfa …
Következő cikk: Húsvét után feudumok nélkül
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >