Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kormány
Öreg Dezső
Az örökké friss hírre, gyakran szenzációra éhes sajtó már megkezdte a kormányalakítási találgatásokat. Nem a bulvár, az a komolynak mondott. Van, amelyik közvetlenül – megbízható forrásokra hivatkozva – van, amelyik közvetetten, a Vezér legközelebbi munkatársait megszólaltatva.
Nézem a belgrádi újságok hétvégi kiadásait. A Politika vezércikkének címe: „A kormány káder körhintája”. Sorjáznak a nevek, a miniszterjelölteké, holott még azt sem sejthetjük, hány tárcája lesz az új kabinetnek, milyen célokat tűz maga elé, mik lesznek a prioritások. Mert egyelőre csak a Vezér azon szavaira lehet építeni a találgatások kártyavárát, amelyeket a választási éjszakán, vasárnap mondott. A korrupció ellen meghirdetett harc folyatása mellett – ami nyerő ámításnak bizonyult az elmúlt másfél évben – számos komoly reformról beszélt. Amelyekkel „fejlesztik a gazdaságot és növelik a munkahelyek számát”. Ennek még nagyon kampány íze volt akkor. Ami betudható a lendületnek is, amely még viszi az embert egy ideig egy olyan kimerítő rövidtávú kampányvágta után, mint amilyen a mostani volt. De meglepő módon konkrét feladatokat is említett, mint amilyen az új munkatörvény kidolgozása, a csődeljárást szabályozó, a magánosítási meg a közigazgatási jogszabály meghozása. Na meg a pénzügyi konszolidáció. Ez már magában véve legalább négyszer több, mint amennyit Zorana Mihajlović, a Szerb Haladó Párt alelnöke mondott a másik belgrádi napilapnak, a Danasnak adott interjújában. Aki azt nyilatkozta, hogy: „ A leendő kormány programjában egészen biztosan gyökeres változások lesznek. Pontos határidőt szabunk egyes reformok befejezésére.” Pont. Persze, hogy nem tudhatja, milyen lesz ez a program, mert korábban már jelezte, azt a párt elnökségének és főbizottságának ülésén véglegesítik. Azt kínálják majd fel a potenciális koalíciós partnereknek. Pedig nem ártott volna, ha a kampány során is megismerkedhettek volna vele a választók. Hogy annak alapján szavazhassanak. De minek vergődtek volna ezzel, amikor Szerbiában már régen nem programokra, hanem személyekre, személyre szavaz a polgár. Legalábbis a többség. Nem rendszerben, hanem emberben gondolkodva. Ezért tette a hangsúlyt a Vezér pártja a kampányban arra, hogy vagy rá, azaz a demokráciára, vagy Miroslav Miskovićra, a szerbiai oligarchák megtestesítőjére, tehát az oligarchák uralmára szavaz az ember. Az igazságos megváltó és a kizsákmányoló haramia áll egymással szemben. Hát lehet itt bárminemű dilemma?
Határozott a haladók szőke ciklona – tényleg ráillik a rejtői jelző, a legerélyesebbek közé tartozik a pártvezetésben; akár radikálisnak is mondhatnánk – tehát határozott Mihajlović a tekintetben is, hogy a kormányt nem a világ hatalmasai állítják össze, hanem kizárólag mi – azaz ők maguk. Azt viszont még nem tudja, hogy mely pártok kapnak helyet a hatalmi struktúrákban. Lényegében egyetlen politikai erő jövője kétséges, a Szerbiai Szocialista Párt vezette koalícióé. Amelynek a vezető emberei – hát hogyan is lehet ezt szépen megfogalmazni – nem tartoznak Mihajlović kedvencei közé. Eddig, energiaügyi miniszterként, többször is szokatlanul keményen bírálta a Srbijagas szocialista vezetőjét. Nyilván nem tetszik neki, hogy az egész energiaágazat a szocialisták ellenőrzése alatt áll. Akik viszont Moszkva támogatását élvezik. Merthogy az energiaszektor jelentős része orosz kézben van. Nem csoda, hogy egyesek arról suttognak, az oroszok is beleszólnának a szerbiai hatalom leosztásába. Mások viszont nem suttogva állítják, hogy Brüsszel meg Washington is súg egyet s mást. Biztos ezért tartotta fontosnak kiemelni a miniszter asszony, hogy tiszteljük mi az összes országot, különösen a nagyokat és a hatalommal bírókat, de kormányunkat magunk választjuk.
Ami szép és elvszerű, csak hogyan működik majd. Mert maga a Vezér mondta, hogy az idén meg kell takarítani legalább 400 millió eurót. Ez a feltétele az IMF-el való együttműködésnek. Ez nem fog menni költségvetés kiigazítás nélkül. A költségvetés bevételi oldalát már nemigen lehet bővíteni, tehát a kiadásokat kell korlátozni. Ez pedig a bérek meg a nyugdíjak lefaragását is jelenti. A valutaalap állítólag azt is követeli, hogy a hiány csökkentése érdekében növeljék a nyugdíjkorhatárt. Még szerencse, hogy mások nem szólhatnak bele a kormányalakításba. Megelégszenek annak irányításával.
Következő cikk: A katolikus egyház is jobban teljesít
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >