Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ha nem dolgozzuk fel a múltat, a történelem megismétli önmagát!
„Semjén Zsolt nyilatkozatát Németországban a tankönyvekben tanítják – mint olyan gyűlöletbeszédet, amely a holokauszthoz vezetett.” Marsovszky Magdolna elemzéséből (Galamus):
Ha azt akarjuk, hogy a történelem ne ismételje önmagát, fel kell dolgoznunk a múltat. Ezzel kapcsoltban érdemes Németországra kitekinteni, mert e tekintetben nagy utat tett meg. Annak a németországi folyamatnak, amelyet múltfeldolgozásként szoktak jellemezni, az Adorno és Horkheimer nevével fémjelzett Frankfurti Iskola filozófiája az alapja. A Frankfurti Iskolában született kutatások és javaslatok nyomán alakult ki az a demokratizáló automatizmus, amelyet „múltfeldolgozás” néven Magyarországon is nagy elismeréssel emlegetnek. Az én megítélésem szerint azonban egyelőre Magyarországon még nem észlelődik a maga nyilvánvalóságában, hogyan is pragmatizálódtak Németországban a Frankfurti Iskola teóriái. (...)
Magyarországon a rendszerváltás után egyre többen érzik magukat áldozatnak, áldozati mítoszok tömkelege lát napvilágot, miközben a mitscherlichi értelemben vett gyász csak kis mértékben tapasztalható. Beindult ugyan a rendszerváltás után némi történelmi önreflexió, de mára – úgy tűnik – maga alá gyűrte a kollektív viktimizáló akarat.
Az ezzel együtt járó kollektív ellenségkép gyártás messze nem csak a „jobboldalra” jellemző, hanem a sokkal demokratikusabb „baloldalon” is előfordul. A „balszélen” ráadásul elég széles az a sáv, amelyben a Magyarországon antifasisztaként deklarált csoportok ideológiája található. Ez az ideológia anticionista, Izrael-ellenes, illetve antikapitalista és a „tőke” ellen harcol, s nem reflektál arra, hogy ezzel a goebbelsi tőkeellenesség („finánctőke = zsidó karvalytőke”) jelenkori folytatója, s ezzel nemhogy nem segíti elő a társadalom reflexív demokratizálását, hanem antifasizmus néven épp azt az ellenségkép gyártást folytatja, amely egyszer már a holokausztban végződött. Arra, hogy a tőkeellenes „fasizmuselmélet” önmagában is összeesküvés elméletes, magyarországi kutatásokban már régen rámutattak, így Erős Ferenc már 1986-ban [8]. A fasizmus térnyerése is releváns kutatási téma Magyarországon. Így például 1994 óta háromszor került sor Enyedi Zsolt és az imént említett Erős Ferenc szociálpszichológusok vezetésével olyan felmérésekre, amelyek a Frankfurti Iskola módszereinek segítségével az ún. F-skála relevanciáját vizsgálták egy társadalmon belül, vagyis azt, hogy mekkora az adott társadalomban a fasizálódás lehetősége (az F betű itt a fasizmust jelenti) [9].
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, nem sikerült a rendszerváltás után a reflexív történelemszemléletet és a kollektív történelmi felelősségtudatot beágyazni a társadalomba, hiszen a népnemzeti felfogásnak a „baloldalon” sem volt igazán demokratikus alternatívája. Ezért kerülhetett idővel többségbe, 2010-ben pedig kormányra az a gondolat, hogy a magyar nemzet kvázi a történelme során mindig is áldozat volt. Az áldozati mítoszok gyártása – szakkifejezéssel a viktimizálás – Magyarországon sem más, mint pszichikai szintű kollektív védelmi mechanizmus, amellyel a társadalom mindennemű tettesi mivoltát tagadja. A kollektív ártatlanság vélelme a „saját bűn” vagy „bűntudat” hárítását jelenti, és segítségével a bűntudat átformálható. A viktimizálásban a bűnök átvetítődnek a „másik”-ra, az „idegen”-re, tehát végső soron ellenségkép gyártáshoz vezet.
A magyarországi társadalom nagy része ma önmagát az áldozat szerepében látja. Hol az EU, hol a Nyugat, hol a kapitalizmus, hol a neoliberalizmus áldozatának a szerepében. Adorno (marxista) kifejezésével élve a társadalom elidegenedett önmagától, önmagától elidegenedett társadalommá vált, amelyben az összeesküvés elméletek nagy szerepet játszanak. Ezek a konstrukciók, paranoid kivetítések ma már konkrét kirekesztésekben, rasszista szociálpolitikában, antiszemitizmusban, anticiganizmusban és homofóbiában manifesztálódnak.
A kormány immár a (hírhedt antiszemita) „hátbaszúrásos összeesküvéselméletet” (Dolchstoßlegende) hívja segítségül ahhoz, hogy kvázi felülírja a holokausztot. Azt a kitétel, hogy „Trianonban nem külső ellenségeink, hanem belső ellenségeink szúrták hátba az országot” (Semjén Zsolt) Németországban a tankönyvekben tanítják – mint olyan gyűlöletbeszédet, amely a holokauszthoz vezetett (Németországban a „Versailles-i békediktátum” címszó alatt uralkodott ugyanez a nézet a két világháború között).
Lassan, de biztosan a „magyarság szenvedéstörténete” kerül a középpontba, s így kezd a holokauszt jelentősége – mint kvázi egy „rajtunk kívül álló” kisebbség, a „zsidóság szenvedéstörténete” – csökkenni, felülíródni. Gulag és Auschwitz vagy Trianon és Auschwitz állnak kvázi szemben egymással, s relativizálják a világ legnagyobb ipari méretű népirtásában, a holokausztban betöltött bűnrészt. Ebben a logikában a „zsidók” az ártatlanok szerepéből lassan, de biztosan átkerülnek a bűnösök oldalára, miközben a saját etnikai „nemzet” (pl. a „magyarság”) „zsidó tettesek” áldozatává válik. Így cserél helyet egymással a tettes és az áldozat. A tettes-áldozati reláció megfordítása tehát a holokauszt relativizálásához vezet, de nem áll meg itt, ugyanis az emlékezet hárítása újabb antiszemitizmus forrásává válik.
Ez a Mitscherlich házaspár kifejezésével „infantilis”, tehát önreflexió nélküli kollektív magatartás vezet Magyarországon is az ellenségképgyártásos gyűlöletkultúrához, amely a fasizmus veszélyének fő forrása. És amikor az összeesküvéselméletek gyakorlati és adminisztratív szinten védelmi mechanizmusokat vonnak maguk után, akkor közel van az összeomlás, a kataklizma. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >