2022. június 30. csütörtök
Ma Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A németek megszólaltak

„Fiúk, bocsánatot kérek a személyes megszólításért, de ti igazán címeres ökrök vagytok.“ Aczél Endre jegyzete (Galamus):

Meséljétek el nekem, miért van/volt szükség arra, hogy – ha már címerről van szó – a német birodalom (nem a hitleri, az csak a „harmadik” volt) ragadozó címerállatát, a sast (Reichsadler) Magyarország eltiprójaként szemléltessétek egy amúgy elég giccses kompozícióban? Ráadásul egy olyanban, amelyről hiányzik a horogkereszt. Holott a hitleri Reichsadleren már ott van.

Azt hittétek, hogy a hülye németek nem fogják fel a sértést? Felfogták. AZ NSZK budapesti nagykövetsége, amely 25 teljes éven át egyetlen kritikai észrevételt sem tett a magyar politikával kapcsolatban (ellentétben amerikai, francia és brit társaival), amelynél mindent felülírt a német újraegyesítésben vitt magyar szerep iránt érzett hála, ezúttal, ahogyan mondani szoktuk, „besokallt”. Értsd: nyilvánosan. Mert arról, hogy „amúgy” Angela Merkel, a „szegény”, mi mindent mondott négyszemközt Orbánnak, nem nyilatkozhatok, nem lévén róla ismeretem. De hogy az NSZK-képviselet itt Budapesten még akkor se szólalt meg, amikor az egész német sajtó – a közszolgálati televíziótól a jobboldali orgánumokig – a szó szoros értelmében „ráuszult” Orbánékra, az dokumentálható.

De EZT már nem lehetett szó nélkül hagyni, végtére is a tervezett szobor „úgy tesz”, mintha egyfelől volna tettes (Németország), másfelől volna áldozat (Magyarország). Természetesen nemcsak Berlinben tudják, hogy a megszálló német hadakat idehaza Horthy parancsának megfelelően barátként kellett fogadni (nota bene: a magyar tisztikarnak ez nem esett nehezére), és sajnálatos módon a magyar közigazgatás (Eichmann a száját nyalogatta) nemhogy német óhajt teljesített volna, hanem, már ami a zsidók kiirtását illeti, lelkesen (a zsebét nézve) túl is teljesített.

Amikor tehát az NSZK budapesti nagykövetsége, nagyon diplomatikusan, kérdőre vonja Orbánékat azért, mert sietősen, társadalmi vita nélkül döntöttek a szoborállítás mellett, voltaképp NEMZETI SÉRELMET önt szóba. Ha POLITIKAI volna, meg se szólalna. Így azonban, hogy a Gábriel arkangyal által megjelenített magyarság (minő blaszfémia) minden, 1944.március 19-e utáni szenvedését a szoboralkotó jelképesen a németség nyakába zúdítja, meg kellett szólalnia. Ezzel az aktussal az egész vita egy egészen másfajta régióba emelkedett, hadd mondjam azt, hogy nemkívánatosba.

Most visszamegyek az elejére. Hitler szinte egész Európát megszállta. Sehol nincs kétség afelől, hogy ki a tettes és ki az áldozat. De én egyetlen olyan műalkotást se ismerek, Oslótól Athénig, Párizstól Belgrádig, ahol – függetlenül a kollaboráció mértékétől – a megszálltak angyali áldozatként ünnepelnék magukat az ördögi megszállókkal szemben. Erre csak a mai Magyarország képes. Az „örök áldozat”. Ez az érzés ugyanis jólesik a „zembereknek”, akik, normálisak lévén egyébiránt, nemigen akarnak vesztesek lenni. De azért a felmentést igénylik. A Rákosi-korszak egész  – a maga korában roppant népszerű, filmek tömegében megörökített – történelem-mitológiája arra épült, hogy mi mint magyar nép mindig felkeltünk elnyomóink ellen, de sajnálatos módon mindig elárulták harcainkat az olyanok, mint Szapolyai János (Mohács), Károlyi Sándor (Rákóczi-szabadságharc), Görgei Artúr (1849), Károlyi Mihály (igen! – 1919). Lehetett volna a Kádár-korszakban mivel folytatni, de sajnos, kifogyott a muníció.

Nem akarnám itt Ungváry Krisztián fél életművét idézni, megelégszem annyival, amennyit ő a megszállt ország és a megszállt hadak főparancsnokának, báró Weichs vezértábornagynak a viszonyáról leírt. Weichs unta, hogy nincs dolga. Minden este etették-itatták, operát kellett néznie. A magyarokról, ha lehet, még rosszabb véleménye volt, mint Veesenmayer teljhatalmú birodalmi főmegbízottnak. Mint katona, várt volna pár puskalövést (Gábrieltől). De nem jött. A többi (deportálások és annak a vidéke) nem érdekelte, nem az ő dolga volt. Nem is. Gábrielé, aki erre az alkalomra álruhát öltött.

2014. január 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell

A volt ukrán elnök, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, >

Tovább

Az összeomlás forgatókönyvei

Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, >

Tovább

Ki kellene terjeszteni a háborút Oroszországra is

De hogy van az, hogy Oroszország nap mint nap bombázhatja saját területéről Harkivot, de Ukrajna nem >

Tovább

Snyder-Habermas vita a német szerepvállalásról

Ha Putyin azt látja, hogy nem képes elérni célját, simán bejelenti, hogy győzött és valami új >

Tovább

420 forint/eurós árfolyam sem kizárt

Az apanázsra azért is szükség van, hogy megdobja a gazdaságot, amelynek növekedési üteme előreláthatólag lassul a >

Tovább

Riadókészültségben a magyarországi média

Létezik ugyan még egy maroknyi független orgánum, de ahhoz, hogy elérjék a közönséget, vagy a közönségnek >

Tovább

„Szélsőjobb: tánc a vulkánon”

Trump, Brexit, Magyarország, Lengyelország, Brazília és most még a Marine Le Pen-féle párt is 89 képviselőt >

Tovább

Homo orbanicus

A nemzeti nem-közösségnek nincs összetartó ereje. A nemzet elveszítette veszélytudatát. Egyenként mindenki érzi, hogy baj van, >

Tovább

Az orosz fenyegetések üresebbek, mint ahogy azt gondolnánk

Ezt bizonyítja – írja a Times -, hogy Vlagyimir Putyin idáig mindig abbahagyta a kardcsörtetést, amikor >

Tovább

Még sok a „ha” Ukrajna uniós útján

Timothy Garton Ash úgy ítéli meg, hogy Ukrajna uniós tagsága stratégiai döntés volna egész Európa számára, >

Tovább

Még sok a „ha” Ukrajna uniós útján

Timothy Garton Ash úgy ítéli meg, hogy Ukrajna uniós tagsága stratégiai döntés volna egész Európa számára, >

Tovább

A látványos uniós ajánlat csak kamu

A Die Welt német konzervatív lap úgy értékeli, hogy az Ukrajnának és Moldovának tett látványos ajánlat >

Tovább