2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A németek megszólaltak

„Fiúk, bocsánatot kérek a személyes megszólításért, de ti igazán címeres ökrök vagytok.“ Aczél Endre jegyzete (Galamus):

Meséljétek el nekem, miért van/volt szükség arra, hogy – ha már címerről van szó – a német birodalom (nem a hitleri, az csak a „harmadik” volt) ragadozó címerállatát, a sast (Reichsadler) Magyarország eltiprójaként szemléltessétek egy amúgy elég giccses kompozícióban? Ráadásul egy olyanban, amelyről hiányzik a horogkereszt. Holott a hitleri Reichsadleren már ott van.

Azt hittétek, hogy a hülye németek nem fogják fel a sértést? Felfogták. AZ NSZK budapesti nagykövetsége, amely 25 teljes éven át egyetlen kritikai észrevételt sem tett a magyar politikával kapcsolatban (ellentétben amerikai, francia és brit társaival), amelynél mindent felülírt a német újraegyesítésben vitt magyar szerep iránt érzett hála, ezúttal, ahogyan mondani szoktuk, „besokallt”. Értsd: nyilvánosan. Mert arról, hogy „amúgy” Angela Merkel, a „szegény”, mi mindent mondott négyszemközt Orbánnak, nem nyilatkozhatok, nem lévén róla ismeretem. De hogy az NSZK-képviselet itt Budapesten még akkor se szólalt meg, amikor az egész német sajtó – a közszolgálati televíziótól a jobboldali orgánumokig – a szó szoros értelmében „ráuszult” Orbánékra, az dokumentálható.

De EZT már nem lehetett szó nélkül hagyni, végtére is a tervezett szobor „úgy tesz”, mintha egyfelől volna tettes (Németország), másfelől volna áldozat (Magyarország). Természetesen nemcsak Berlinben tudják, hogy a megszálló német hadakat idehaza Horthy parancsának megfelelően barátként kellett fogadni (nota bene: a magyar tisztikarnak ez nem esett nehezére), és sajnálatos módon a magyar közigazgatás (Eichmann a száját nyalogatta) nemhogy német óhajt teljesített volna, hanem, már ami a zsidók kiirtását illeti, lelkesen (a zsebét nézve) túl is teljesített.

Amikor tehát az NSZK budapesti nagykövetsége, nagyon diplomatikusan, kérdőre vonja Orbánékat azért, mert sietősen, társadalmi vita nélkül döntöttek a szoborállítás mellett, voltaképp NEMZETI SÉRELMET önt szóba. Ha POLITIKAI volna, meg se szólalna. Így azonban, hogy a Gábriel arkangyal által megjelenített magyarság (minő blaszfémia) minden, 1944.március 19-e utáni szenvedését a szoboralkotó jelképesen a németség nyakába zúdítja, meg kellett szólalnia. Ezzel az aktussal az egész vita egy egészen másfajta régióba emelkedett, hadd mondjam azt, hogy nemkívánatosba.

Most visszamegyek az elejére. Hitler szinte egész Európát megszállta. Sehol nincs kétség afelől, hogy ki a tettes és ki az áldozat. De én egyetlen olyan műalkotást se ismerek, Oslótól Athénig, Párizstól Belgrádig, ahol – függetlenül a kollaboráció mértékétől – a megszálltak angyali áldozatként ünnepelnék magukat az ördögi megszállókkal szemben. Erre csak a mai Magyarország képes. Az „örök áldozat”. Ez az érzés ugyanis jólesik a „zembereknek”, akik, normálisak lévén egyébiránt, nemigen akarnak vesztesek lenni. De azért a felmentést igénylik. A Rákosi-korszak egész  – a maga korában roppant népszerű, filmek tömegében megörökített – történelem-mitológiája arra épült, hogy mi mint magyar nép mindig felkeltünk elnyomóink ellen, de sajnálatos módon mindig elárulták harcainkat az olyanok, mint Szapolyai János (Mohács), Károlyi Sándor (Rákóczi-szabadságharc), Görgei Artúr (1849), Károlyi Mihály (igen! – 1919). Lehetett volna a Kádár-korszakban mivel folytatni, de sajnos, kifogyott a muníció.

Nem akarnám itt Ungváry Krisztián fél életművét idézni, megelégszem annyival, amennyit ő a megszállt ország és a megszállt hadak főparancsnokának, báró Weichs vezértábornagynak a viszonyáról leírt. Weichs unta, hogy nincs dolga. Minden este etették-itatták, operát kellett néznie. A magyarokról, ha lehet, még rosszabb véleménye volt, mint Veesenmayer teljhatalmú birodalmi főmegbízottnak. Mint katona, várt volna pár puskalövést (Gábrieltől). De nem jött. A többi (deportálások és annak a vidéke) nem érdekelte, nem az ő dolga volt. Nem is. Gábrielé, aki erre az alkalomra álruhát öltött.

2014. január 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább