2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A legszebb női arc

Niki fedezte fel. >

Tovább

Szép kis történetek (1.)

Szerelmem, Delphine

Balázs Attila
Balázs Attila
Szerelmem, Delphine
(alakinziliel illusztrációja)

Szép kis történetek. A szerző, Balázs Attila ennyit ír beharangozóként könyvéről: „csupa szép kis történet”. Tavaszra jelenik meg a Zetna Könyvkiadó gondozásában. A Zetna székhelye Zenta, igazgatója Beszédes István, a kötet szerkesztője pedig Radics Viktória. A téma és a nevek önmagukért beszélnek. Az elkövetkező néhány kedden és csütörtökön – az író engedélyével – néhány részletet közlünk készülő könyvéből.

Ha nem is nyerek vele a módfelett eredeti szövegnyitások virtuális versenyén, mégis így kezdem: megsárgult újságkivágás került a kezembe minap. Az újvidéki Magyar Szó napilap egyik régi számának furcsa cikke arról tudósított behatón anno, hogy valahol a mindenféle érdekességgel teli nagyvilágban felmentő ítélet született egy nem mindennapi ügyben. Tulajdonképpen nem is olyan messze, például nem is a távoli Ausztráliában vagy Indiában, hanem emitt, maradék Nagy-Britannia európai részében az történt, hogy bíróság elé állítottak egy búvárt, mert az állítólag – együtt úszkálván a helybeli delfinárium egyik sztárjával, úgymond – tudatosan maszturbálta a jámbor állatot. Hogy ez a kifejezés itt mennyire szerencsés, hadd ne vitassuk meg most, hiszen mindenki érti, miről van szó. Illetve a tudatosság vagy beszámíthatóság fokáról se nyissunk itt vitát ebben a kétségtelenül pikáns ügyben, inkább vegyük szemügyre, igazából mi is történt, vagy történhetett volna, mert hosszas tanácskozás után az angol bíróság meg-nem-történtté nyilvánította az esetet, amelyet egy arra elhaladó csónak derék utasai jelentettek. A tisztességben, de immár annyi mindent megtapasztaltan megőszült és megkopaszodott bíró szerint a járműben ülők – a víz hullámzása és a fénytörés miatt – nem láthatták pontosan, mi megy végbe Frédi delfin és gondozója között, így csakhamar ejtették a közszeméremsértés és obszcenitás vádját. Mondani se kell, a gyanúsított, illetve a vádlott, bizonyos Alan Cooper hatalmas megkönnyebbülésére, kinek élete alaposan felbolydult. Bevallása szerint két halálos fenyegetést is kapott, meg egész halom gyalázkodó levél érkezett hozzá postán, minek folytán szerelme is elhagyta, a maga kis epés búcsúlevelével toldva meg az egészet. A Times újságírójának Cooper elmondta még, hogy minden rémség ellenére ez a hercehurca semmilyen befolyással sincs a delfinek iránt érzett mély vonzódására, és változatlanul jó barátságban akar maradni Frédivel, akire ez az egész szerencsétlen perpatvar végül is nem volt semmiféle kínos hatással, éli tovább vígan a maga akváriumi életét, és szerfelett boldog, amennyiben a figyelem középpontjában lehet. – Ezekkel a szavakkal zárta a vele készített interjút Alan Cooper búvár és delfingondozó, juttatván eszembe Gregory Packet, akinek ugyancsak furcsa történetét mindjárt elmondom, amint egy picit rendbe szedem gondolataimat. Megnyugtatom ugyancsak felbolydult érzékeimet.

A történet távoli kezdete szerint valamikor a hetvenes évek végén Amerikában jártam, ahol cérnahangon sikítozó kis gyerekekre – meg náluk nagyobbacskákra, mutáló kamaszokra – ügyeltem egy New York állambeli jókora nyári táborban. Focizni tanítottam őket Pelé (Puskás öcsibá’ mellett minden idők legjobb futballistája, eredeti nevén, tudjuk, Edison Arantes do Nascimento) után szabadon, meg tanítottam őket festeni. Utóbbit kissé kötöttebben. Amikor jött az ősz, nekiláttam stoppolni, így megfordultam Kanadában, kiélveztem Montreált (I was really digin’ it!), Leonard Cohent ugyanott, és még mit nem, amikor sarkon fordultam, s illa-berek-nádak-erek: visszatűztem az Egyesült Államokba, tapasztalván, hogy az élet mégiscsak ott történik serényebben. Az ismerős Észak után kíváncsi lettem a melegebb, egyben misztikusabb, fojtott indulatokkal teli, William Faulkner nyomán fülledt, rejtelmes érzékiségűnek tudott Délre, hát hajrá! Időm van még kocsideréknyi, gondoltam, ha pénzem ugyan nincs is sok. Utóbbi Floridában apadt el, miután utolsó centemet is elnyelte a rútul vigyorgó Félkarú Jack, ez a pardont nem ismerő kurvabetyár. Papírjaim rendben voltak, viszonylag hosszú tartózkodásra feljogosító engedély is szerencsére, de mi legyen ismét a munka a móka után? Egy akkortájt Miamiban élő festő ismerősöm, H. Z. – akivel majd emitt, Magyarországon kerülök meghittebb viszonyba az ezredfordulón, ellenére annak, hogy istenképünk jelentős eltérést mutat –, ha manapság már nem is nagyon emlékszik rá, de ő ajánlott be Marinelandbe, melynek felkínált falát jómaga pingálta tele anno mindenféle tengeri állattal – így okos tekintetű, agyas cetfélékkel is.

Szép kis történetek (2.)

2014. január 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább