2022. augusztus 12. péntek
Ma Klára, Hilária, Diána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Választunk!

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Választunk!
Alea iacta est (Magickalisch illusztrációja)

Alea iacta est – a kocka el van vetve, mondta az ókori források szerint Julius Caesar anno, Kr. e. 49-ben, miután seregével átlépte a Rubicon folyót. Akkor is január volt. Előtte is, utána is fényes pályát futott be. Előtte katonaként és politikusként, utána uralkodóként.

Aleksandar Vučićnak nem a Rubicont kellett átlépnie ahhoz, hogy megszülessen a rendkívüli választásokra vonatkozó döntés. Nem is ment szembe a Szenátussal és reméljük, lépése nem vált ki polgárháborút ebben a – most már valóban – jobb sorsra érdemes országban. Csak azért jutott eszembe a római eredetű szállóige, mert Vučić szinte életről vagy halálról szóló döntésként kezelte és tálalta a határozat meghozatalát. Holott Szerbiában már legalább egy éve folynak róla a találgatások. A közvélemény-kutatások sorra mutatták ki a Szerb Haladó Párt folyamatosan felfelé ívelő népszerűségét. A legutóbbi eredménye már a 44 százalék közelében járt. Ha ez a felmérés a választások után beigazolódik, akkor a haladók megdupláznák képviselőik számát és egyedül is elkormányozhatnák az országot. Csak az a kérdés, merre. Az újraválasztott pártelnök szerint a szebb és jobb jövő felé. Piszkos kampányra számít a politikai ellenfelek részéről, amire, ahogy fogalmazott, „az SNS szerényen válaszol, abban a meggyőződésben, hogy a polgárok felismerik az igazságosságot, a jövőbe vetett hitet és megbíznak munkánkban”. Szelíd, szinte atyáskodó, a durcás gyermek megnyugtatására hasonlító hangnemben tett tehát ígéretet arra, hogy a minimálisra tervezett választási kampányban pártja a demokratikus tolerancia mintaképe lesz. Nos, itt az embernek akadnak némi kételyei. Annak persze, aki követi a szerbiai politikai dialógus olykor kakofóniába csapó hangjait. Aki olvassa az itteni bulvársajtó legrémesebb történetekkel és politikai vádakkal megtöltött oldalait. Aki tudja, hogy milyen hajmeresztő szövetségek születtek azóta, amióta a Szerbiai Szocialista Párt hátat fordított addigi kedvesének, a Demokrata Pártnak és annak legnagyobb riválisával lépett politikai frigyre. Nem biztos, hogy ez a szerelem a március derekán esedékes választásokkal

véget ér. Szerbiában már régen nem az elvek döntenek a politikai szövetségekről, hanem az érdekek. De nem a népé, hanem a politikusé. Aki nem hiszi – nem sok ilyen lehet – nézze csak meg, mi történt a gazdasági miniszterrel, azzal, akit maga Vučić hozott a kormányba, mint megváltót. Aki majd rendet teremt az előző miniszter után maradt káoszban. Aki bevezeti azokat a fájdalmas intézkedéseket, amelyeket előbb-utóbb be kell vezetnie valamelyik kormánynak. Aki megpróbálkozik az adórendszer reformjával, módosítja a nyugdíjrendszert, megváltoztatja a csőd előtt álló vagy a csődbe jutott vállalatok iránti szavazatvásárlási viszonyulást, aki elfogadtatja a parlamenttel azt a munkatörvényt, amely lehetővé teszi a normálisabb gazdálkodást. Mi történt? A kormány szövetkezett a szakszervezetekkel – mi mást tegyen a kész tények elé állított miniszterelnök, ha nem az ország legbefolyásosabb emberének a pártjába tartozik – és azt üzente miniszterének, úgy, a sajtó által, hogy törvényeit, illetve azok tervezeteit nyugodtan elhasználhatja más célokra. Ilyen az, amikor beindul a szelíd, demokratikus kampány. Igaz, azt nem a szocialisták vezetője ígérte, de valahogy a haladók első embere sem vette védelmébe azt az embert, akit, mint említettem volt, saját maga hozott a kormányba, kiváló külföldi tapasztalatokkal rendelkező, pártonkívüli szakemberként bemutatva.

Az elmúlt másfél év során az oppozíció a folyamatos belső harcokkal annyira legyöngítette önmagát, hogy szó sem esik az ellenzéki pártok összefogásáról. A hatalmi koalíció kisebb partnerei – mint amilyen az elaggott nyugdíjas párt meg az alig 1 százalékon álló Egységes Szerbia – csak akadályokat gördítenek a szocialisták elé teljesíthetetlen szociális követeléseikkel, pontosabban a piacgazdálkodásban alkalmazhatatlanokkal. Akkor Szerbia ura miért ne lépte volna át a Rubicont? Hiszen olyan fényes és gyors győzelmet arathat, mint ugyanaz a Caesar ott a történet elejéről a zelai csatában, amely után maradt fönn a Veni, vidi, vici – jöttem, láttam, győztem szállóige. Igaz, március idusa kapcsán is őt emlegetik, amikor legközelebbjei gyilkolták meg. A rendkívüli választások az idus utáni napra esnek.

2014. január 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Németország Putyin nemzetközi nyomásának központjában

A német lakosság erőteljesen kiáll Ukrajna mellett és azt is támogatja, hogy szabaduljanak az orosz energiahordozóktól. >

Tovább

Putyin vabankot játszik Ukrajnában

A kínai államfő pedig fenyegetőzésbe kezdett Tajvan miatt - mindkettő azt mutatja, milyen veszedelmesek az autokraták. >

Tovább

Veszélyes fatalizmus az amerikai-kínai háborúval kapcsolatban

Tajvan miatt immár nem csupán lehetséges, hanem valószínű az amerikai-kínai fegyveres összecsapás. Gideon Rachman emlékeztet arra, >

Tovább

Merre tartanak az amerikai republikánusok?

Trump, aki imádja a nyilvánosságot, két órán keresztül ünnepeltette magát két napja Dallasban. Merthogy ezen a >

Tovább

Megoszthatja-e Putyin az uniót?

A háború minden egyes hónapjával csak nagyobbak lesznek a repedések az unión belül. Ám ha Oroszország >

Tovább

A szélsőjobbos populisták immár előjönnek a rasszista lomtárból

Nyina Hruscsova úgy értékeli Orbán Viktor jó egy héttel ezelőtt állásfoglalását a fajok keveredésének elutasításáról, hogy >

Tovább

A posztmodern önkényúr

Tehát aki nem teljesen autokrata, de már messzire került a demokráciától. Ám nemrégiben nyilvánosan bevállalta azt >

Tovább

Boldog hétköznapok a fajvédő kormányzó országában

Így telnek boldog gondtalanságban a forró nyári hónapok Magyarországon, milliók elégedettek azzal a tudattal, hogy ők >

Tovább

Ki kit szankcionál?

A válság okait elemezve ellenben sokatmondó, hogy az árak akkor ugrottak meg, amikor Moszkva június közepén >

Tovább

Madarat tolláról...

Ezért amikor a média beszámol majd a mai Orbán-beszédről, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a magyar >

Tovább

A nemzetközi vezérürü

Orbán Viktor jelenleg az amerikai jobboldal kedvence, mert egy-két dolgot meg tud tanítani arról, miként kell >

Tovább

Az EU balkáni kísérletének tanulságai

Az EU túlságosan is magára összpontosít, azért elveszti befolyását a konfliktus sújtotta periférián, így elsősorban Balkánon >

Tovább