2020. július 5. vasárnap
Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Választunk!

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Választunk!
Alea iacta est (Magickalisch illusztrációja)

Alea iacta est – a kocka el van vetve, mondta az ókori források szerint Julius Caesar anno, Kr. e. 49-ben, miután seregével átlépte a Rubicon folyót. Akkor is január volt. Előtte is, utána is fényes pályát futott be. Előtte katonaként és politikusként, utána uralkodóként.

Aleksandar Vučićnak nem a Rubicont kellett átlépnie ahhoz, hogy megszülessen a rendkívüli választásokra vonatkozó döntés. Nem is ment szembe a Szenátussal és reméljük, lépése nem vált ki polgárháborút ebben a – most már valóban – jobb sorsra érdemes országban. Csak azért jutott eszembe a római eredetű szállóige, mert Vučić szinte életről vagy halálról szóló döntésként kezelte és tálalta a határozat meghozatalát. Holott Szerbiában már legalább egy éve folynak róla a találgatások. A közvélemény-kutatások sorra mutatták ki a Szerb Haladó Párt folyamatosan felfelé ívelő népszerűségét. A legutóbbi eredménye már a 44 százalék közelében járt. Ha ez a felmérés a választások után beigazolódik, akkor a haladók megdupláznák képviselőik számát és egyedül is elkormányozhatnák az országot. Csak az a kérdés, merre. Az újraválasztott pártelnök szerint a szebb és jobb jövő felé. Piszkos kampányra számít a politikai ellenfelek részéről, amire, ahogy fogalmazott, „az SNS szerényen válaszol, abban a meggyőződésben, hogy a polgárok felismerik az igazságosságot, a jövőbe vetett hitet és megbíznak munkánkban”. Szelíd, szinte atyáskodó, a durcás gyermek megnyugtatására hasonlító hangnemben tett tehát ígéretet arra, hogy a minimálisra tervezett választási kampányban pártja a demokratikus tolerancia mintaképe lesz. Nos, itt az embernek akadnak némi kételyei. Annak persze, aki követi a szerbiai politikai dialógus olykor kakofóniába csapó hangjait. Aki olvassa az itteni bulvársajtó legrémesebb történetekkel és politikai vádakkal megtöltött oldalait. Aki tudja, hogy milyen hajmeresztő szövetségek születtek azóta, amióta a Szerbiai Szocialista Párt hátat fordított addigi kedvesének, a Demokrata Pártnak és annak legnagyobb riválisával lépett politikai frigyre. Nem biztos, hogy ez a szerelem a március derekán esedékes választásokkal

véget ér. Szerbiában már régen nem az elvek döntenek a politikai szövetségekről, hanem az érdekek. De nem a népé, hanem a politikusé. Aki nem hiszi – nem sok ilyen lehet – nézze csak meg, mi történt a gazdasági miniszterrel, azzal, akit maga Vučić hozott a kormányba, mint megváltót. Aki majd rendet teremt az előző miniszter után maradt káoszban. Aki bevezeti azokat a fájdalmas intézkedéseket, amelyeket előbb-utóbb be kell vezetnie valamelyik kormánynak. Aki megpróbálkozik az adórendszer reformjával, módosítja a nyugdíjrendszert, megváltoztatja a csőd előtt álló vagy a csődbe jutott vállalatok iránti szavazatvásárlási viszonyulást, aki elfogadtatja a parlamenttel azt a munkatörvényt, amely lehetővé teszi a normálisabb gazdálkodást. Mi történt? A kormány szövetkezett a szakszervezetekkel – mi mást tegyen a kész tények elé állított miniszterelnök, ha nem az ország legbefolyásosabb emberének a pártjába tartozik – és azt üzente miniszterének, úgy, a sajtó által, hogy törvényeit, illetve azok tervezeteit nyugodtan elhasználhatja más célokra. Ilyen az, amikor beindul a szelíd, demokratikus kampány. Igaz, azt nem a szocialisták vezetője ígérte, de valahogy a haladók első embere sem vette védelmébe azt az embert, akit, mint említettem volt, saját maga hozott a kormányba, kiváló külföldi tapasztalatokkal rendelkező, pártonkívüli szakemberként bemutatva.

Az elmúlt másfél év során az oppozíció a folyamatos belső harcokkal annyira legyöngítette önmagát, hogy szó sem esik az ellenzéki pártok összefogásáról. A hatalmi koalíció kisebb partnerei – mint amilyen az elaggott nyugdíjas párt meg az alig 1 százalékon álló Egységes Szerbia – csak akadályokat gördítenek a szocialisták elé teljesíthetetlen szociális követeléseikkel, pontosabban a piacgazdálkodásban alkalmazhatatlanokkal. Akkor Szerbia ura miért ne lépte volna át a Rubicont? Hiszen olyan fényes és gyors győzelmet arathat, mint ugyanaz a Caesar ott a történet elejéről a zelai csatában, amely után maradt fönn a Veni, vidi, vici – jöttem, láttam, győztem szállóige. Igaz, március idusa kapcsán is őt emlegetik, amikor legközelebbjei gyilkolták meg. A rendkívüli választások az idus utáni napra esnek.

2014. január 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább