2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Választunk!

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Választunk!
Alea iacta est (Magickalisch illusztrációja)

Alea iacta est – a kocka el van vetve, mondta az ókori források szerint Julius Caesar anno, Kr. e. 49-ben, miután seregével átlépte a Rubicon folyót. Akkor is január volt. Előtte is, utána is fényes pályát futott be. Előtte katonaként és politikusként, utána uralkodóként.

Aleksandar Vučićnak nem a Rubicont kellett átlépnie ahhoz, hogy megszülessen a rendkívüli választásokra vonatkozó döntés. Nem is ment szembe a Szenátussal és reméljük, lépése nem vált ki polgárháborút ebben a – most már valóban – jobb sorsra érdemes országban. Csak azért jutott eszembe a római eredetű szállóige, mert Vučić szinte életről vagy halálról szóló döntésként kezelte és tálalta a határozat meghozatalát. Holott Szerbiában már legalább egy éve folynak róla a találgatások. A közvélemény-kutatások sorra mutatták ki a Szerb Haladó Párt folyamatosan felfelé ívelő népszerűségét. A legutóbbi eredménye már a 44 százalék közelében járt. Ha ez a felmérés a választások után beigazolódik, akkor a haladók megdupláznák képviselőik számát és egyedül is elkormányozhatnák az országot. Csak az a kérdés, merre. Az újraválasztott pártelnök szerint a szebb és jobb jövő felé. Piszkos kampányra számít a politikai ellenfelek részéről, amire, ahogy fogalmazott, „az SNS szerényen válaszol, abban a meggyőződésben, hogy a polgárok felismerik az igazságosságot, a jövőbe vetett hitet és megbíznak munkánkban”. Szelíd, szinte atyáskodó, a durcás gyermek megnyugtatására hasonlító hangnemben tett tehát ígéretet arra, hogy a minimálisra tervezett választási kampányban pártja a demokratikus tolerancia mintaképe lesz. Nos, itt az embernek akadnak némi kételyei. Annak persze, aki követi a szerbiai politikai dialógus olykor kakofóniába csapó hangjait. Aki olvassa az itteni bulvársajtó legrémesebb történetekkel és politikai vádakkal megtöltött oldalait. Aki tudja, hogy milyen hajmeresztő szövetségek születtek azóta, amióta a Szerbiai Szocialista Párt hátat fordított addigi kedvesének, a Demokrata Pártnak és annak legnagyobb riválisával lépett politikai frigyre. Nem biztos, hogy ez a szerelem a március derekán esedékes választásokkal

véget ér. Szerbiában már régen nem az elvek döntenek a politikai szövetségekről, hanem az érdekek. De nem a népé, hanem a politikusé. Aki nem hiszi – nem sok ilyen lehet – nézze csak meg, mi történt a gazdasági miniszterrel, azzal, akit maga Vučić hozott a kormányba, mint megváltót. Aki majd rendet teremt az előző miniszter után maradt káoszban. Aki bevezeti azokat a fájdalmas intézkedéseket, amelyeket előbb-utóbb be kell vezetnie valamelyik kormánynak. Aki megpróbálkozik az adórendszer reformjával, módosítja a nyugdíjrendszert, megváltoztatja a csőd előtt álló vagy a csődbe jutott vállalatok iránti szavazatvásárlási viszonyulást, aki elfogadtatja a parlamenttel azt a munkatörvényt, amely lehetővé teszi a normálisabb gazdálkodást. Mi történt? A kormány szövetkezett a szakszervezetekkel – mi mást tegyen a kész tények elé állított miniszterelnök, ha nem az ország legbefolyásosabb emberének a pártjába tartozik – és azt üzente miniszterének, úgy, a sajtó által, hogy törvényeit, illetve azok tervezeteit nyugodtan elhasználhatja más célokra. Ilyen az, amikor beindul a szelíd, demokratikus kampány. Igaz, azt nem a szocialisták vezetője ígérte, de valahogy a haladók első embere sem vette védelmébe azt az embert, akit, mint említettem volt, saját maga hozott a kormányba, kiváló külföldi tapasztalatokkal rendelkező, pártonkívüli szakemberként bemutatva.

Az elmúlt másfél év során az oppozíció a folyamatos belső harcokkal annyira legyöngítette önmagát, hogy szó sem esik az ellenzéki pártok összefogásáról. A hatalmi koalíció kisebb partnerei – mint amilyen az elaggott nyugdíjas párt meg az alig 1 százalékon álló Egységes Szerbia – csak akadályokat gördítenek a szocialisták elé teljesíthetetlen szociális követeléseikkel, pontosabban a piacgazdálkodásban alkalmazhatatlanokkal. Akkor Szerbia ura miért ne lépte volna át a Rubicont? Hiszen olyan fényes és gyors győzelmet arathat, mint ugyanaz a Caesar ott a történet elejéről a zelai csatában, amely után maradt fönn a Veni, vidi, vici – jöttem, láttam, győztem szállóige. Igaz, március idusa kapcsán is őt emlegetik, amikor legközelebbjei gyilkolták meg. A rendkívüli választások az idus utáni napra esnek.

2014. január 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját vívja

A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell >

Tovább

Rossz vicc...

... hogy az a valaki lenne illetékes a nyugat-balkáni országok, így Macedónia felvételének előkészítésében, akit felelősség >

Tovább

Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány

Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >

Tovább

Trump aláássa a gazdasági és politikai szabadságot

Félő, hogy fenyegetések és a kirohanások hatására más ágazatokban is gyökeret ver a félelem. A Facebook >

Tovább

Félő, hogy Orbán Johnson kedvéért vétózni fog

Brüsszeli illetékesek, akik nagymértékben pártolják a halasztást, bizalmasan elismerik, hogy nemigen tudnak mit tenni, ha a >

Tovább

Tort ülnek a nacionalisták a Balkánon

A Grazi Egyetem Délkelet-Európa Tanszékének vezetője úgy véli, hogy Trócsányi jelölése azt mutatja: von der Leyen >

Tovább

Az EU Orbán alá tolja az illiberális szervezkedést

Nincs komoly esély arra, hogy Orbán embere a ciklus végére elérje, hogy ezeket a balkáni országokat >

Tovább

Az USA a SZER-rel megdorgálja Orbánt

Magyar részről hivatalosan még nem nyilatkoztak az elképzelésről, de úgy tudni, hogy Cornstein budapesti nagykövet próbált >

Tovább

Washingtonnak meg kell szólalnia

A világ most fordulóponthoz érkezett és az USÁ-nak ismét el kell döntenie, hogy felemeli-e hangját, továbbá >

Tovább

Futás a halottak között

Bizony szükség van a testmozgásra, ezért az ötletes elképzelést nincs okunk kritizálni. Inspiráló és lélekemelő, az >

Tovább

NYT: A SZER májusban újrakezdi

A budapesti amerikai nagykövet igyekezett bagatellizálni a döntést, hogy újra Magyarországra települ a rádió. Illetékesek szerint >

Tovább

Fischer: Magyarországon sosem lesz demokrácia

Magyarország mindig is feudális állam volt, a liberalizmus nem tudott gyökeret verni. A hatalmat például úgy >

Tovább