Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Választunk!
Öreg Dezső
Alea iacta est – a kocka el van vetve, mondta az ókori források szerint Julius Caesar anno, Kr. e. 49-ben, miután seregével átlépte a Rubicon folyót. Akkor is január volt. Előtte is, utána is fényes pályát futott be. Előtte katonaként és politikusként, utána uralkodóként.
Aleksandar Vučićnak nem a Rubicont kellett átlépnie ahhoz, hogy megszülessen a rendkívüli választásokra vonatkozó döntés. Nem is ment szembe a Szenátussal és reméljük, lépése nem vált ki polgárháborút ebben a – most már valóban – jobb sorsra érdemes országban. Csak azért jutott eszembe a római eredetű szállóige, mert Vučić szinte életről vagy halálról szóló döntésként kezelte és tálalta a határozat meghozatalát. Holott Szerbiában már legalább egy éve folynak róla a találgatások. A közvélemény-kutatások sorra mutatták ki a Szerb Haladó Párt folyamatosan felfelé ívelő népszerűségét. A legutóbbi eredménye már a 44 százalék közelében járt. Ha ez a felmérés a választások után beigazolódik, akkor a haladók megdupláznák képviselőik számát és egyedül is elkormányozhatnák az országot. Csak az a kérdés, merre. Az újraválasztott pártelnök szerint a szebb és jobb jövő felé. Piszkos kampányra számít a politikai ellenfelek részéről, amire, ahogy fogalmazott, „az SNS szerényen válaszol, abban a meggyőződésben, hogy a polgárok felismerik az igazságosságot, a jövőbe vetett hitet és megbíznak munkánkban”. Szelíd, szinte atyáskodó, a durcás gyermek megnyugtatására hasonlító hangnemben tett tehát ígéretet arra, hogy a minimálisra tervezett választási kampányban pártja a demokratikus tolerancia mintaképe lesz. Nos, itt az embernek akadnak némi kételyei. Annak persze, aki követi a szerbiai politikai dialógus olykor kakofóniába csapó hangjait. Aki olvassa az itteni bulvársajtó legrémesebb történetekkel és politikai vádakkal megtöltött oldalait. Aki tudja, hogy milyen hajmeresztő szövetségek születtek azóta, amióta a Szerbiai Szocialista Párt hátat fordított addigi kedvesének, a Demokrata Pártnak és annak legnagyobb riválisával lépett politikai frigyre. Nem biztos, hogy ez a szerelem a március derekán esedékes választásokkal
véget ér. Szerbiában már régen nem az elvek döntenek a politikai szövetségekről, hanem az érdekek. De nem a népé, hanem a politikusé. Aki nem hiszi – nem sok ilyen lehet – nézze csak meg, mi történt a gazdasági miniszterrel, azzal, akit maga Vučić hozott a kormányba, mint megváltót. Aki majd rendet teremt az előző miniszter után maradt káoszban. Aki bevezeti azokat a fájdalmas intézkedéseket, amelyeket előbb-utóbb be kell vezetnie valamelyik kormánynak. Aki megpróbálkozik az adórendszer reformjával, módosítja a nyugdíjrendszert, megváltoztatja a csőd előtt álló vagy a csődbe jutott vállalatok iránti szavazatvásárlási viszonyulást, aki elfogadtatja a parlamenttel azt a munkatörvényt, amely lehetővé teszi a normálisabb gazdálkodást. Mi történt? A kormány szövetkezett a szakszervezetekkel – mi mást tegyen a kész tények elé állított miniszterelnök, ha nem az ország legbefolyásosabb emberének a pártjába tartozik – és azt üzente miniszterének, úgy, a sajtó által, hogy törvényeit, illetve azok tervezeteit nyugodtan elhasználhatja más célokra. Ilyen az, amikor beindul a szelíd, demokratikus kampány. Igaz, azt nem a szocialisták vezetője ígérte, de valahogy a haladók első embere sem vette védelmébe azt az embert, akit, mint említettem volt, saját maga hozott a kormányba, kiváló külföldi tapasztalatokkal rendelkező, pártonkívüli szakemberként bemutatva.
Az elmúlt másfél év során az oppozíció a folyamatos belső harcokkal annyira legyöngítette önmagát, hogy szó sem esik az ellenzéki pártok összefogásáról. A hatalmi koalíció kisebb partnerei – mint amilyen az elaggott nyugdíjas párt meg az alig 1 százalékon álló Egységes Szerbia – csak akadályokat gördítenek a szocialisták elé teljesíthetetlen szociális követeléseikkel, pontosabban a piacgazdálkodásban alkalmazhatatlanokkal. Akkor Szerbia ura miért ne lépte volna át a Rubicont? Hiszen olyan fényes és gyors győzelmet arathat, mint ugyanaz a Caesar ott a történet elejéről a zelai csatában, amely után maradt fönn a Veni, vidi, vici – jöttem, láttam, győztem szállóige. Igaz, március idusa kapcsán is őt emlegetik, amikor legközelebbjei gyilkolták meg. A rendkívüli választások az idus utáni napra esnek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >